Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-13 / 227. szám
XIII. «VF. 221. SIAM. ABSK IS A fogadás Irta: Forró PiL I. Eng«» Mnurepafl, Paris legelőkalffbb not ruhaszalonjának tulajdonosa ragyogó kedvvel ült autójában. Álig félórával ezelőtt nézte végig tervezőinek uj divat modelljeit és agy érezte, hogy végre sikerült megoldania az 1930. tavaszi divatját. Merész és forradalmi volit a vonalak vezetése, a színek élénkek éa vidámak, az anyag méregdrága. — Az egész világ megint a Maurepas modelleket fogja hordani! — dörzsölte elégedetten kezét és úgy nézett szét az Eden-mulató fényárban úszó nézőterén, mint ahogyan a tábornokok vizsgálják csapatszemlén a katonákat. Maurepas korlátlan urnák érezte magát. A gyönyörű nők, akik a tangót járták, vagy az asztalok mellett flörtöltek, mind az ő alattvalói voltak és a férfiak, akik bámulva meredtek a szebbnél-szebb toáleötekre, az ő remekműveit csodálták. Maurepas hirtelen egy gömbölyű fejű, kopasz urat pillantott meg a baloldali páholyban. Nyomban felismerte. Robert Quesnay volt, a párfömgyároa. Quesnay arcán elégedett mosoly ült, fogai között hatalmas havannát szorított. Maurcpast bosszantotta ez az elégedett mosoly. — Mégis csak felháborító, — gondolta magában, — hogy Quesnay, aki mindenféle bnta esszenciákat kotyvaszt és azután fantasztikus üvegekben árusitja azokat „fekete nárcisz’’, „indiai csók’’ meg „vörös kábulat“ néven, azt hiszi, hogy ezek a parfömök éppen olyan fontosak a szerelem harcában, mint az én nagyszerű toalettjeim. Olyan pöffészkedve ül páholyában, mintha minden nő, aki csak itt van, az ő párfömjeinek köszönhetné sikerét és nem az én ruháimnak. Maurepas jókedvét határozottan megronitotta ez a találkozás. Viszont Quesnay is bosszús arcot vágott, mikor megpillantotta Maurepast. Szivéből utálta az elbizakodott ruhabirályit és már régóta elhatározta, hogy egyszer megmondja neki véleményét. Most ugv érezte, hogy eljött az ideje. Maurepas ugyanis valahányszor az a hölgy libegett el táncosával páholya előtt, aki az imént Quesnay asztalánál ült, tüntetőén befogta az orrát, mintha ezzel akarná jelezni azt, hogy nem szereti a Quesnay-féle párfömöket. Ez nyílt kihívás volt, mely elől nem lehetett kitérni. Úgy tett tehát, mintha csak most vette volna e3zre Maurepast és barátságosan üdvözletét intett neki és olyan mozdulatot tett, mint aki kéri, hogy jöjjön át asztalához. Minthogy Maurepas és Quesnay csak titokban gyűlölték egymást, a világ előtt ellenben a legjobb barátok voltak, Maurepas csakugyan átment a párföm- gyáros asztalához. — Hogy van kedves Quesnay? — kérdezte méz. édesen. — Nem éppen a legjobban. — Talán a feje fáj ? Nem csodálnám. Azok az átkozott párfömök, egészen elkábitják, idegessé teszik az embert. — Oh nem éppen. Hiszen már megszoktam. Inkább azon bosszankodom, hogy milyen nevetséges módon rontják el formáikat a nők. Persze, nem csoda, rémes az idei divat. Maurepas bosszúsan az ajkába harapott. — Különös — mondotta — hogy még mindig vannak emberek, akik nincsenek tisztában azzal, hogy a férfi a szemén át szereti meg a nőt! A nő ruhája az első, ami a szemébe feltűnik, ez adja meg a keretet, az előkelőséget,.. — Téved édes barátom! — tiltakozott Quesnay. A szerelem tisztára illúzió. De nem olyan durva, megfogható, anyagias illúzió mint a ruha, hanem légies, titokzatos,- sejtelmes, mint az én párfömjeim! — Szóval ön szerint egy náthás ember nem is lehet szerelmes! — válaszolta epésen Maurepas. — Maurepas — felelte a parfömgyáros — én már régóta tudom, hogy abban a rögeszmében szenved, hogy a nők a maga ruháival hódítják meg a férfiakat. — Maga pedig azt hiszi, hogy a párfömjeivel vezetik orruknál fogva udvarlóikat! — Szóval ideje, hogy eldöntsük ezt a vitát! — Úgy van, a legfőbb ideje. — Tehát figyeljen rám. Szakértő mondjon ítéletet. Elfogulatlan bíró, akinek nem is szabad sejtenie, bogy miről van szó. — És ki 'egyen az? — Cholikoff Alekszej herceg — Á mulató főpineére? — Ugv van. Az orosz forradalom előtt 3 volt Európa legismertebb gavallérja és nőhóditója. Holnapra szabadságoltatjuk és átvisszük az Olimpiába. Diszkréten kellő pénzt boesájtunk rendelkezésére és amikor a pezsgőtől vissza kapja régi szimatját, ösztönét, világ- fiasságát, akkor majd megérkeznek a hölgyek. Az egyik Cikkeink országos sikere jut: késztetett bennünket, hogy székhelyünket a fővárosba helyeztük át, ahonnan a megszokott gyorsasággal és pontossággal szolgáljak ki vevőinket Iff címűnk I Aladdin Soc. Ar®. bucureşti 8., Strada legalá Nr. O Változatlanul Lel SOO.»of fizetünk egy régi használt petróleum, spiritusz, benzin, karbid, sä»,) lámpáért cserébe az általunk most kiadott 50.000 ALADDIN lámpa valamelyikének beszerzésénél. Az ALADDIN lámpák automatikusan, pumpálás nélkül müküdnek. Csekély fogyasztással 80 gyertyaíéoyü hófehér tezófényt árasztanak, szag, zaj, kormozás nélkül. Roboanásmentesek! öt éves gyári szavatosságot adunk 1 Régi lámpáért — of lámpa, rossz lámpáért — fő lámpa Ismertetést az ALADDIN talizmánnal ingyen és bér* mentve küld se. lámpabavdltá osztályunk. az ön divatkreációjában, a másik egészen egyszerű Louvre áruházban vett estélyi ruhában lesz, de az én párfömömmel illatosítva. Majd meglátjuk, hogy melyiktől fog megszédülni, a ruhától-e, vagy a párfömtől? — Áll a fogadás. És mi a tét? — Százezer frank, melynek fele a győztes nőt illeti ! — Rendben van. A mérkőzés színhelye íehát az Olimpia, holnap este éjfélkor. II. — Juliette — mondotta ünnepélyesen Maurepas legszebb próbakisasszonyához — a divat póétáínak becsületét teszem a kezeibe. Válassza ki modelljeink közül a legszebbet, legyen hóditó, szép és elegáns, szédítse el a férfit, akit estére bemutatunk és ötvenezer frank jutalmat kap, azonkívül örökös állást cégemnél! Juliette kacér pillantást vetett a tükörbe, kihúzta magát, ránézett a főnökre cs szemtelenül válaszolta: — Emelje fel a jutalmat százezer frankra főnök ur és még önt is meghódítom, aki pedig már észre sem veszi, hogy az alkalmazottai milyen gyönyörűek és eltompult a ruhák varázsával szemben is. Ugyanekkor Quesnay szedett elő legtitkosabb szekrényeiből és az Alhambra szinház egyik hires szépségű táncosnőjének nyújtotta át remegve az illatszereket. — Yvette kisasszony — mondotta izgatottan — válogassa ki azt az illatot, amely a legjobban illik egyéniségéhez. Talán a „haldokló lótuszvirágot“ vagy az „ájult szerelmet“. Kábító legyen, a férfi, aki beszivja illatát csodálatos mámortól bóduljon el... Értse meg, győznie kell. A gyáram becsületéről van szó! Éjfél előtt már egy félórával ott ült Cholikoff Alekszej az Olimpia egyik asztalánál. A hercegen uj frakk feszült, melyet Maurepas és Quesnay urak közösen vásároltak, tárcájában húszezer frank duzzadt, szivarjai kifogástalanok voltak, a hangulata tökéletes. A pincérek hajlongva lesték parancsát, akárcsak a régi, boldog Időkben, amikor két kézzel szórta b pénzt. Éjfélkor szinte másodpercnyi pontossággal érkeztek Maurepas és Quesnay. Mindegyik karján tébolyitóan szép nő. Egyenesen a herceg asztalához siettek. — Cholikoff Alekszej herceg I — mutatták be a herceget a hölgyeknek, akik kellemes meglepetéssel csodálkoztak fel az érdekes fejű arisztokratára, de ugyanakkor egymást is végig mérték gyors, szakértő pillantással, mintha már maguk is izgulnának attól a kérdéstől, hogy melyikük fogja a herceget meghódítani? niszen ezt a herceget a kitűzött dijtól függetlenül is érdemes foglyul ejteni. Maurepas és Quesnay éles szemét nem kerülte el a hölgyek izgatottsága és boldogan dörzsölték kezüket. A verseny tehát őszinte lesz, a küzdelem teljes erővel fog folyni. A herceg pazarul értett a vacsora rendeléséhez. Hatalmas rákok, káviáros tálak vonultak be, mint valami művészetté finomult inyenckedés hangulatos nyitányai. A poharakban rubinnál tüzesebb vörös borok csillogtak és a nők pillantásaiban mély és sötét tüzek parázslottak. A pecsenye után Maurepas és Quesnay bocsánatot kértek, bőgj' néhány percre felre kell vonulniok, fontos üzleti ügyeket kell még ilyenkor is megbeszélniük, de hiszen a hölgyek addig bizonyára jól fognak mulatni a herceg társaságában. Elvonultak és a csatatéren csak a küzdő felek maradtak. A herceg többször behunyta a szemét, mert valami sajátságos, kábitó-édes illat, amely Yvette zseb. kendőjéből áradt feléje, valósággal megzsibbasztotta, mámorossá tette és bizarr látomásokat, régi, rauzsikás- pezsgős hangulatokat varázsolt eléje. De azután megint kinyitotta a szemét, mert Juliette pazar estélyi ruhája a cári palota keleti káprázatát keltette életre, ahol mint ifjú hadnagy aratta híre? sikereit. Micsoda nagyszerű nők! A hangjuk lágy és kedves, a szemükön látszik, hogy jó! érzik magukat, pillantásait sajátságos mosoly- Ival viszonozzák! Mi ez? Mi történt vele? Csakugyan visszatért volna s mult, minden olyan ragyogó, kedves, gondtalan?... De hiszen ez képtelenség! Vele most valami gonosz, gúnyos álom játszik. Hiszen a hercegi vagyont elrabolták. palotája romokban bever és ő főpineére az Eden mulatónak. Föpincér, aki minden este mint közönyös harmadik személy nézi végig a gazdag urak és illatos, ragyogóan elegáns, ékszerektől csillogó nők flörtjeit. Milyen furcsa és különös! Mikor az smber ilyen hűvös, érdektelenül megfigyelő szemmel Látja • uőket, menny) <
