Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-08 / 198. szám
* _______________________________ ____....._____ F*ix™n***>..............XIII. ÉVF. 198. SZÁM. Paul Bourget, a franciák Jókaija gratulál Romániának, hogy másfélmillió magyarral, ezzel a „zseniális“ néppel gazdagodott Az elnemzetlenitő politika rossz üzlet minden ország számára Európa gazdasági tragédiája (Párizs, szeptember 6.) A Sorbonneon találkoztam vele, ahova igen ritkán jött fel, egy-egy előadást tartani. Akkor Európa lelki Tivódásairól beszélt. Arcában a higgadt literátor lágysága folytán csak nagy általánosságban találtam meg a sokat említett Clemenceau-hasonla- tosságot. Értelmes, öreges arckifejezés; széles arccsontja, előreütköző, őszes fekete bajusza és jósággal telt, meleg- nézésü szeme szélsőségesen turáni fej benyomását teszi. Hallgatók és professzorok tisztelettel súgtak ösz- sze, amikor átment a folyosón. — Paul Bourget. Mert a furcsa összetételű, egyházak és kommunizmus közt tusakodó Franciaországban is tekintély a félszázadot élt iró és tudós, aki aktive működött és higgadtan építette meg a maga teóriáit. A franciák Jókaija. A francia naturalisták és pamasszienek pesszimizmusán indult el, Taino-nek egyik legfanatikusabb tanítványa volt, a Disciple cimü könyvével megalapozza a modern francia pszihológiai regényt, majd az Essay de pszichologie contemporaineben szeretett mesterei revíziójában kritika alá veszi a pesszimizmust, a demokráciát, az emberi élet boldogságát a szentirás igéi alapján látja. Izgatottan és türelmetlenül vártam az előadás vegét, hogy beszélhessek vele, hisz többek között a magyar vallási renaissance-ról is beszélt. Idegenszerü kiejtésemre azonnal figyelmes lesz és mikor udvariasan néhány szót kérek tőle, érdeklődik, hogy milyen nemzetiségű vagyok? — Magyar, de román állampolgár. Erdélyről kezdek beszelni. Nem szükséges megmagyaráznom, hogy mi a különbség Transylvania és Pcn- éylvania között. Egészen tájékozott a keleti kérdésben. Mikor elmondom, hogy Romániában másfélmillió magyar él pesszimista számitás szerint is kisebbségi sorsban, elcsodálkozik. — Erről, látja, sejtelmem sem volt. A tradicionalizmus elve alapján talán ő is egyike azoknak, akik az eljövendő nemzedékek etnikai bázisát a múlthoz való következetes hűségben látják. Szinte várom a szavait a romanizálás problémájáról. — Az elnemzetietlenités egyáltalán nem hathat az illető imperialisztikus szándékú állam jövőjére üdvösen. Amig az állam számszerűen növekszik, zavarossá és egységtelenné válnak a belső erői, melyek a hatalmi szándékokon túl igazán fontos tényezői létének. A román faj tiszta és szapora. Nagy lehetőségek előtt áll. Semmi értelmét sem látom annak, ha hatalmi szempontból magába olvaszt egy tömeg magyart. A renegát kirúgja maga alól a múltat és gyökér nélkül, legfeljebb csak élettelen, mechanikus alkotóeleme lehet az államnak. Morális és az uralkodó fajjal ellenkező szellemi termelés nélkül ezeknek utódai csak méregként hathatnak. Határozottan állíthatom, hogy a románság a magyar tömegekkel csak nyert és nem látok nagyobb jótéteményt Románia számára, mint ezeknek az erőit felszabadítva szellemi és fizikai munkakörébe beiktatni őket anélkül, hogy fajiságukban megbojgatná őket. —- Ismeri a magyarokat? — Ismerem és szeretem őket. Személyesen is ismertem közülök néhányat. Tragikus sorsú, zseniális nép. Azt hiszem egyetlen nép sem fejtett ki nagyobb erőfeszítést azért, hogy megmaradhasson Európában. A kis nemzetek közül a magyar és lengyel nép sorsa érdekel legjobban. Olvastam Petőfit, akihez fogható közvetlen lírikust még nem ismertem. Ismerem az „Ember tragédiáját“. Több Jókai-regényt olvastam. Azt hiszem, hogy Jókai fejezte ki prózában a magyar lelkiségét. Ady költészetében egészen más pesszimizmust látok, mint a mi parnassienjeinkében. A magyar szenvedésekre és szomorúságokra kárhoztatott nép, amelynek a pesszimizmusa nem germán kölcsönzés. Ha jobban szemügyre veszem a francia és magyar népeket, bizonyos hasonlatosságot látok köztük: talán az erős ragaszkodást a valóság után. MAROSVÁSÁRHELYEN bérbeadó a j||j jóhirnevü DSM9KOS SZÁLASBA, ÉTTSRiM SÉ és beszálló udvar. — Ajánlatok DOMOKOS Spl HÁlLOBft TG.-MÜRíS eimra küldendők. £& — Mit gondol, mi lesz Európával? — kérdeztem szorongva. — Európa jövőjében nem a lelki csőd a legnagyobb veszedelem, hanem — bár nem vagyok az ekonomiában jártas, úgy látom, — a gazdasági esőd. Mert a kenyérnek óriási hatalma van. És az egyházak is csak akkor fogják tudni betölteni hivatásukat, ha a természettel harmóniában lévő tömegeket fognak tudni uralni. A bucsuzásnal üdvözletét küldi a magyaroknak. Taxiba ül és köszönti az autogramra várakozó diákokat. Egy francia diák látta, hogy beszélgettem vele, bemutatkozik és kéri, meséljek el néhány dolgot a találkozásról, mert doktori értekezését Bourget-ról Írja. — A magyarokról beszélgettünk — mondom és hozzáfogok egy-két kijelentése reprodukálásához. Csodálkozva néz. — Hát a csikósokról is tud valamit? — bámul rám a fiatal bölcsész. — Nem a csikósokról fiam, hanem a magyarokról. Ismeri földrajzi, kulturális és történelmi helyzetét Magyarországnak és a magyarságnak. — Én azt hittem, hogy a magyarok lovakat őriznek a pusztán — mondja kedves, csacsi mosollyal. —T Egy magyar — mondom — ebben a pillanatban csakugyan lóval bíbelődik, de olyan lóval, aki doktori értekezést akar Írni... Búcsúzom a bölcsésztől. Feketekeretes szemüvege mögül bámész szemmel néz utánam, aztán azzal a mosollyal, amit azok az emberek szoktak használni, akik a vicceket csak hosszú idő múlva értik meg, szélesre nyitott szájjal nevet. (Bukarest, szeptember 6.) Volt időszak tavasz végén s a nyár első hónapjaiban, mikor oly nagy lendülettel haladtak a munkálatok a bukaresti nyugdijközpont- ban, hog3' a százpróbás türelmü erdélyi nyugdíjasok joggal reménykedhettek tiz év óta vajúdó ügyük gyors elintézésében. A hivatalnokok száma elérte azt a mennyiséget, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy fennakadás nélkül rendezhessék a beérkezett anyagot és állapítsák meg a nyugdijakat s lassanként annyira beletanultak a hivatalnokok munkakörükbe, hogy valóban szépszámú kérést intéztek el. Julius eleje óta azonban ismét panasz van a nyugdijközpont ellen. Megkezdődtek a nyári szabadságolások s akik a kánikula hónapjaiban kísérelték meg, hogy valamely ügy dülőre-juttatását szorgalmazzák, ritka esetben értek cl eredményt. — Szabadságon vannak a nyugdijakat kiszámító tisztviselők, — kapták a panaszttevők júliusban a stereotip választ. — Majd augusztusban uram, majd augusztusban... Megjelent a közbenjáró, vagy maga a vidékről fel- cihelődött nyugdíjas a nyugdijközpont hivatalaiban egy hónappal később. — Nem lehet uram semmit se csinálni, — feleltek szerény tudakozódására, — most szabadságon vannak a kiszámításokat ellenőrző hivatalnokok... Majd szeptemberben uram, majd szeptemberben. Kissé már bosszankodva, de azért a remény vigasztalásával távoztak az ügyfelek és várták a gyümölcsöt érlelő őszt... A szeptember csakugyan nagyszerű hónap... özönlenek vissza az emberek Konstaneából, Szíriájából, Ilerkulesfürdőről, egyszerre szinte megtelik a város és. a hivatalokban csak úgy érzi az ember az ujraéledett munkakedv hevét. Lassankint mindenki a helyén ü', minden megint rendes kerékvágásába zökken és meg kezdődik ismét az ügyek tömeges elintézése. SDggverexze magái az izzadds sílen. Ne engedje, hogy az izzadás meglepje, amely sokkal erősebb a hónaljak alatt és rendkívül káros a ruhájának. Használja tehát rendszeresen az Odo- rono-t, az egyetlen és valóban páratlanul hatásos szer mindenféle izzadás megakadályozására, amely a hónaljakat szárazon tartja és megóvja önt, valamint bárki mást az izzadás kellemetlen szagától. OüOEtOXO valódi amerikai szer. Az Odorono szer használata a lehető legegyszerűbb: 1. Kevés, Odorono-ba mártott vattával kell bedörzsölni az izzadt testrészeket, legjobb esti lefekvés előtt. 2. Engedje megszáradni az Odoronoval bedörzsölt helyeket. 3. Azután törölje le az egészet egy. puha törülközővel. Odorono kapható gyógyszertárakban, és illatszertárakban. Romániai főkópviselet Drogéria Elitei Bucureşti 1. Calea Victoriei No. 39. Kopogtat az ügyfél a nyugdíj központban és annak a reményének ad kifejezést, hogy most már csakugyan kiszámítják azt a kis nyugdijat és eljutnak a sokat pihent papirosok az utolsó stációig, ahol ráütik a végső, elhatározó pecsétet. — Hja, nem lehet uram most se intézni semmi érdemlegeset, —; adják meg ismét az elutasító választ az egyébként udvarias hivatalnokok... — Önnek igaza van, most már visszakerültek íróasztalaikhoz úgy a kiszámító, mint pedig a számításokat ellenőrző hivatalnokok. De most meg az előadó-igazgató ur utazott el szabadságra, akinek felülvizsgálása és végső aprobálása nélkül nem mehet ki a nyugdíj központból egyetlen ügydarab se. Majd októberben, kedves uram, októberben. A helyzet eszerint a jelen pillanatban úgy áll, hogy októberig nem történik a nyugdijközpontban semmi érdemleges intézkedés. S minthogy az előadó-igazgatónak a nagy művön végzendő utolsó simításaira úgyis várni kell október elsejéig, minden más munka hiábavaló a nyugdijközpont közel száz tisztviselőjének véleménye szerint. Akik a nyugdíjasok ügyében fáradozni szoktak és akikkel a nyugdijközpont irodáiban mindig találkozliatik az ember, — megint tele vannak panasszal. — Hiábavaló itt, — mondják, — Boila Romulus vezérigazgató feltétlen jóakarata. Az ő direktívái kifogástalanok, munkaterve minden részében hibátlan, de tisztviselői kara ugylátszik szabotálja tiszteletreméltó intencióit. uiiiiiiifliKiiiiiiiuiuiDiimimiiiuiiiiiiiiivtnmiimimtüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiumnnitiiiitnnmiHwutnniim PETKŐ SÁNDOR : GSrgeg ffrlbar A szabadságharc nagy mártírjának története 60 év távlatából. Vászonkötésben 408-— Lei. 2«: LEPAGE, CLUJ Mérő Béla. Újból panasz van a nyugdijközpont ellen Októberig nem történik a nyugdijközpontban semmi érdemleges intézkedés — A tisztviselők szabadságolása miatt újabb hónapokig kell várniok a szegény nyugdíjasoknak
