Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-08 / 198. szám

Piso szenátor ur városban akart lakni és ez az ötlet másfélmillió lejébe került a leszegényedeít Brádnak Hogyan lett faluból város és hogyan degradálta önmagát Brád ? (Déva, szeptember 6.) Az autóbusz hihetetlen magas hegyeken mászik fel Brád felé. A sok kopárság, kegy, völgy, erdő és faviskó után jól esik a szemnek a városias kép. A poros országút után pedig rendes kövezetre fut az autó nyikorgó kereke. Itt vagyunk Brádon. Á városban, illetve a faluban. Két éve ugyan­is Brádot városnak léptették elé, azután a lakosságot megszavaztatták, amely kinyilvánította, hogy neun kér a városi jellegből, mert túlsókba kerül nekik. Meg­maradnak falunak, hiszen eddig is megvoltak s ez­után se akarnak nagyobb urak lenni. „Az aranyon ült, az aranyon“ — jut eszünkbe Ady gora s elképzeljük, bogy ezek a házak is talán mind aranyosra vannak építve. De, ha a körülfekvő hegyek tele is vannak arannyal, fent nagy a szegénység. S ez vitte rá a lakosságot arra, hogy a falu mellett nyilat­kozzék. A város ugyanis nagyon sokba került. Pedig akkor még nem tudták, hogy tulajdonképpen honnan volt meg a pénz s Brád lakosai nem is sejtették, hogy a városias úrhatnám«ágot Brád város helyett Brád községnek kell megfizetnie. Draia Alexandru primár a falu mellett. A községházában a primár irodája az udvarra nyílik. Nem néz az uoeára. Felkeressük és elmondjuk impresszióinkat, ügy néz ki Brád, hogy városnak is be- illene. Hiszen három piaca van, vasútállomása, uceeáin rendes kövezet és cementjárda, forgalma is van, lakói jól bírják magukat, miért nem maradtak meg város­nak? Draia Alexandru primár, aki a község érdekeit nagyon a “Szivén viseli, keserűen kifakad: — Ez csak a külső. Amit itt lát a közelben, az semmi. Van néhány üzletünk, de a központban alig lakik 500-nál több lélek. Az összlakosság is mindössze 3000. A többség messze kint lakik a hegyeken, 5—6 kilométernyi távolságra. Az adót tulajdonképpen a kereskedők és iparosok fizették s azok már nem birják. Látja, elment a rendőrségünk, megspóroltunk vagy ávi &—400.000 lejt. S nincsen városi priínáriánk, aki­nek 12.000 lejt kellett fizetni s havi 3000 lej utiálta- lányt, tehát szinte 15.000 lejt. Én havi 3000 lejt kapok a községtől. Ugyebár, már mennyi takarékosság? A községek fizették a város költségeit. Önkéntelenül is az jut eszünkbe, hogy, ha két évig volt honnan fizetni, ezután is lett volna Brád város­nak megfelelő pénze. Draia primár azonban igy foly­tatja : — Nehogy azt higyje, hogy volt pénzünk. Csak most derül ki, hogy a sok pénz tulajdonképpen honnan került elő. Cerecel, Kristyór, Ruda, Alsó- és Felső­lunkoj azalatt a két év alatt, amig Brád város volt, a Mica aranybányának az állami adók után járó községi kvótáját Brád város pénztárába fizették be. Ezt a hatá­rozatot a községek vezetői a tanácsok megkérdezése nél­kül hozták s igy törvénytelenül jutott Brád város e két év alatt mintegy másfélmillió lejhez, amit most nekünk kell megfizetni. A Mica aranybányától a nekünk járó kvóta nem több, mint 180.000 lej egy évben. Gondol­hatja, hogy a városi költségvetésben jól fogott ez a pénz. Most azonban az öt község is észretért s a prefekturán feljelentett bennünket, illetve jelentették a dolgot, hogy minél hamarább vissza kaphassák jogos követelésüket. (Berlin, szeptember 6.) Németországban, Magyar- országán gazdasági krízis, munkanélküliség, politikai harc, a lapok ezer panasz, ezer szomorúság, ezer baj kényszerű tolmácsai. Talán megnyugtató tudni, hogy nem mindenütt van ez igy. Dánia legnagyobb lapjának, a Politikennek, egészen más gondjai vannak. Körkér­dést intézett olvasóihoz, mit tennének, ha egy napig milliomosok volnának. Nemcsak kiváncsiskodás volt ez dán laptársunk részéről, hanem egyúttal pályadij is. Az a hölgy és az az ur, aki a legjoU Választ a<|ja., valóra válthatja egy napig, vagyis huszonnégy óráig, a körkér­désre adott feleletében kifejezésre jutott vágyait, ki­fejtett terveit. Csak olyan dolgokat kívánhattak maguknak a pályázók a szabályok értelmében, amelynek értékét nem mentik át maguknak a 24 óra után következő időre. Tehált maradéktalanul ezen a határidőn belül kellett kiélvezni a kilátásba helyezett gyönyörűségeket. Meg- szoritáskéniti még azt is hozzátoidották, hogy a millio- mosság csak saját személyre vonatkozik, tehát sem ba­rát, sem barátnő, sem gyermek, sem hitves, se valami­lyen jótékony testület vagy ehhez hasonló nem élvez­heti a pünkösdi királyság gyümölcseit. Képzelhető hogy egész Dánia részt vett ezen a pályázaton. tiu. wrr. m. szám. Ahol havonkint 15 millió lejt bányásznak, nincsen pénz. Az öt község valóban panasszal élt a prefektus­nál és visszakövetelik 2—300.000 lejüket. Mert ők is abból élnek s ha törvénytelenséget csináltak, ahhoz nekik semmi közük. Miért csinálták az elöljárók és miért hagyta jóvá a főszolgabíró. De hát akkor liberá­lis uralom volt s Piso képviselőházi alelnök is Brád város jellege mellett döntött s igy könnyen ment a Mica vállalat adói után járó községi kvótának illeték­telen helyre való juttatása is. A dévai prefektura az aktákat most visszaküldte a brádi primáriára, hogy nyújtsanak he tervezetet, honnan fogják fizetni az öt községnek ezt a másfél- millió lejt. A közáég most már törheti rajta a fejét', hogy az uiiasságot miből fogja fedezni? Mert hiába bányásznak havonkint 15—20 millió értékű aranyat a közelben s hiába dolgozik Bráddal együtt mintegy 12 község ezekben a vagyont rejtő bányákban s hiába van ott a Mica irodája, a pénz s az arany másfele folyik" s Brádon, a városias faluban s a falusias város­ban marad a szegénység, a fojtogató rém, amely nem engedi sem fejlődni, sem szépen és csendesen élni. A bánva igazgatósága ugyanis Bukarestben van s igy Brád valószínűleg sok járuléktól esik el, amely pedig jogosan megillethetné. A férfiak részére kitűzött dijat egy igen prózai úri­ember, egy rádiótechnikus nyerte el, akinek fővágya különböző étkezésekből és egy versenymotoroson való utazásból állott. (Berlini dán kollégánk meséli, bogy a boldog győztes négyszer ebédelt és négyszer vacsorá- zott.) A hölgyek közül egy szép szőke, 25—26 éve» diákkisasszony, Mkjken Boning nyerte el az első di­jat. őnagysága egy napig kiélhette milliomosi vágyait. A Politiken ezúttal a kívánságok erkölcsi értékét jutalmazta, hiszen a pályanyertes nem földi javakra vágyódott, hanem egy hosszú beszélgetésre a bálványozott Ein­stein professzorral. Egy milliomos előtt még a visszavonultan élő nagy tu­dós kapui is kitárultak és igy a szép szőke Majken, akit a fényképészek és ujságirók egész légiójával vár­tunk a pályaudvaron, elsőosztályu fülkében, mint ahogy az egy milliomos kisasszonyhoz illik, befutott Berlinbe. A pályaudvaron persze egy gyönyörű lukszus- kocsi várta egyenruhás soffőrrel és elrobogott vele Einstein professzor villájába, ahol Maj­ken Barring ebédre volt hivatalos. A milliomosi program további lebonyoljtására, külön­böző berlini érdekességek megtekintésére, színházra, szórakozásra, stb. ezután került volna a sor, de a pá- lyanyertes nagy idealistának bizonyult: Barring kis­asszony kiváló szerepet játszik a dán pacifista mozga­lomban és Einsteini professzor itudvalevőleg a világbéke egyik legnagyobb apostola. így oly sok mondanivalójuk volt egymás számára, hogy az ebéd sokáig _elhuzódott, késő délután lett, mire a boldogságtól ragyogó millio­mos kisasszony felkelt a nagy tudós aíztala mellől és éppen csak annyi ideje maradt, hogy autójával keresz- tülszáguldjon Berlinen, még csak nagy gyorsan elláto­gathatott Potsdamba és azután már indulnia is kellett visszafelé, hogy a 24 óra leteltével visszaérkezzen Kopenhágába. Elárulhatunk egy kuMszatitíot is: a Po- litikeninek az egész kirándulás 800 dán koronájába került. A német lapokban élénk vita indult meg őnagysága beosztása felől és ezzel kapcsolatban elkezdték számit- gatni, hogy a fenti feltételek mellett mennyit adhat ki egy nap alatt a milliókkal rendelkező. (Extravagáns vágyak teljesítésére a Politiken nem vállalkozott.) Kiderült, hogyha az ember egy nap alatt akiarja kiadni a pénzt, hogy másnapra a ki­adásnak semmi nyoma se maradjon, 1000 márkánál többet a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet elkölteni. Ebben az 1000 márkában már bent van egy magámtre- pülőgép, a legjobb színház, a legjobb ebéd, a legdrá­gább vacsora, a legfinomabb italok, a legdrágább hotel legelőkelőbb appartemejitje stb. És ha mindezt tekintetbe vesszük, rá kell jönnünk, hogy Barring kisasszony mégis csak egész ravaszul vá­lasztott. Először is az Einsteirrféle beszélgetésből hol­napra is maradt valami (ezt nem tilthatják el a felté­telek) és egy három-négy órás együttlétet a világ leg­nagyobb tudósával, pláne, ha valaki olyan jól forgatja a tollat, mint a már irodalmi sikereket is elért dán pályanyertes, még anyagilag is lehet kamatoztatni. Mindenesetre mindenki felvethetné a kérdést: mit tenne, lia egy napig milliomos volna. R. L. HONFFY szűcs- és szörnieUzletét (Azelőtt Mártonffy Testvérek) a Cluj, Piaţa Unirii 20 szára alól Str. Memorandului (Unió u.) 6 sz. alá HELYEZTE ÁT! D ús választékban áll b. vevőim rendelkezé­sére a legújabb divatszerint készült szőrme­áru raktáram. Áruim a legjobb minőségű kül- és belföldi anyagból, ízléses kivitelben készül­nek. Megrendelések, átalakítások és javítások leggyorsabban, legjobb kivitelben, szolid árak mellett eszközöltetnek. — Saison kezde* téré való tekintette! áraimból 20% kedvezményt adok. Mielőtt szőrmeszük­ségletét beszerezné, áruimról és azoknak szo­lid árairól kérem meggyőződni. — ■«r„BARZEL VASKERESKEDÉS mindennemű vasáru és konyhafelszerelési cikkek, gáz, víz, csatornázási csövek és alkatrészek, fürdőszotoaberendezés. xf. Zephir iâlifî bizományi naavraktéra Cluj, Piaţa Mihai Viteazul (volt Széchenyi tér) 13. Telefon: 10—49. Ezer márkánál több sem költhet naponta Az „egy napig milliomos“ pályázatának tanulságai — Mire fordította v a nyertes a dijat

Next

/
Oldalképek
Tartalom