Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-08 / 198. szám
Piso szenátor ur városban akart lakni és ez az ötlet másfélmillió lejébe került a leszegényedeít Brádnak Hogyan lett faluból város és hogyan degradálta önmagát Brád ? (Déva, szeptember 6.) Az autóbusz hihetetlen magas hegyeken mászik fel Brád felé. A sok kopárság, kegy, völgy, erdő és faviskó után jól esik a szemnek a városias kép. A poros országút után pedig rendes kövezetre fut az autó nyikorgó kereke. Itt vagyunk Brádon. Á városban, illetve a faluban. Két éve ugyanis Brádot városnak léptették elé, azután a lakosságot megszavaztatták, amely kinyilvánította, hogy neun kér a városi jellegből, mert túlsókba kerül nekik. Megmaradnak falunak, hiszen eddig is megvoltak s ezután se akarnak nagyobb urak lenni. „Az aranyon ült, az aranyon“ — jut eszünkbe Ady gora s elképzeljük, bogy ezek a házak is talán mind aranyosra vannak építve. De, ha a körülfekvő hegyek tele is vannak arannyal, fent nagy a szegénység. S ez vitte rá a lakosságot arra, hogy a falu mellett nyilatkozzék. A város ugyanis nagyon sokba került. Pedig akkor még nem tudták, hogy tulajdonképpen honnan volt meg a pénz s Brád lakosai nem is sejtették, hogy a városias úrhatnám«ágot Brád város helyett Brád községnek kell megfizetnie. Draia Alexandru primár a falu mellett. A községházában a primár irodája az udvarra nyílik. Nem néz az uoeára. Felkeressük és elmondjuk impresszióinkat, ügy néz ki Brád, hogy városnak is be- illene. Hiszen három piaca van, vasútállomása, uceeáin rendes kövezet és cementjárda, forgalma is van, lakói jól bírják magukat, miért nem maradtak meg városnak? Draia Alexandru primár, aki a község érdekeit nagyon a “Szivén viseli, keserűen kifakad: — Ez csak a külső. Amit itt lát a közelben, az semmi. Van néhány üzletünk, de a központban alig lakik 500-nál több lélek. Az összlakosság is mindössze 3000. A többség messze kint lakik a hegyeken, 5—6 kilométernyi távolságra. Az adót tulajdonképpen a kereskedők és iparosok fizették s azok már nem birják. Látja, elment a rendőrségünk, megspóroltunk vagy ávi &—400.000 lejt. S nincsen városi priínáriánk, akinek 12.000 lejt kellett fizetni s havi 3000 lej utiálta- lányt, tehát szinte 15.000 lejt. Én havi 3000 lejt kapok a községtől. Ugyebár, már mennyi takarékosság? A községek fizették a város költségeit. Önkéntelenül is az jut eszünkbe, hogy, ha két évig volt honnan fizetni, ezután is lett volna Brád városnak megfelelő pénze. Draia primár azonban igy folytatja : — Nehogy azt higyje, hogy volt pénzünk. Csak most derül ki, hogy a sok pénz tulajdonképpen honnan került elő. Cerecel, Kristyór, Ruda, Alsó- és Felsőlunkoj azalatt a két év alatt, amig Brád város volt, a Mica aranybányának az állami adók után járó községi kvótáját Brád város pénztárába fizették be. Ezt a határozatot a községek vezetői a tanácsok megkérdezése nélkül hozták s igy törvénytelenül jutott Brád város e két év alatt mintegy másfélmillió lejhez, amit most nekünk kell megfizetni. A Mica aranybányától a nekünk járó kvóta nem több, mint 180.000 lej egy évben. Gondolhatja, hogy a városi költségvetésben jól fogott ez a pénz. Most azonban az öt község is észretért s a prefekturán feljelentett bennünket, illetve jelentették a dolgot, hogy minél hamarább vissza kaphassák jogos követelésüket. (Berlin, szeptember 6.) Németországban, Magyar- országán gazdasági krízis, munkanélküliség, politikai harc, a lapok ezer panasz, ezer szomorúság, ezer baj kényszerű tolmácsai. Talán megnyugtató tudni, hogy nem mindenütt van ez igy. Dánia legnagyobb lapjának, a Politikennek, egészen más gondjai vannak. Körkérdést intézett olvasóihoz, mit tennének, ha egy napig milliomosok volnának. Nemcsak kiváncsiskodás volt ez dán laptársunk részéről, hanem egyúttal pályadij is. Az a hölgy és az az ur, aki a legjoU Választ a<|ja., valóra válthatja egy napig, vagyis huszonnégy óráig, a körkérdésre adott feleletében kifejezésre jutott vágyait, kifejtett terveit. Csak olyan dolgokat kívánhattak maguknak a pályázók a szabályok értelmében, amelynek értékét nem mentik át maguknak a 24 óra után következő időre. Tehált maradéktalanul ezen a határidőn belül kellett kiélvezni a kilátásba helyezett gyönyörűségeket. Meg- szoritáskéniti még azt is hozzátoidották, hogy a millio- mosság csak saját személyre vonatkozik, tehát sem barát, sem barátnő, sem gyermek, sem hitves, se valamilyen jótékony testület vagy ehhez hasonló nem élvezheti a pünkösdi királyság gyümölcseit. Képzelhető hogy egész Dánia részt vett ezen a pályázaton. tiu. wrr. m. szám. Ahol havonkint 15 millió lejt bányásznak, nincsen pénz. Az öt község valóban panasszal élt a prefektusnál és visszakövetelik 2—300.000 lejüket. Mert ők is abból élnek s ha törvénytelenséget csináltak, ahhoz nekik semmi közük. Miért csinálták az elöljárók és miért hagyta jóvá a főszolgabíró. De hát akkor liberális uralom volt s Piso képviselőházi alelnök is Brád város jellege mellett döntött s igy könnyen ment a Mica vállalat adói után járó községi kvótának illetéktelen helyre való juttatása is. A dévai prefektura az aktákat most visszaküldte a brádi primáriára, hogy nyújtsanak he tervezetet, honnan fogják fizetni az öt községnek ezt a másfél- millió lejt. A közáég most már törheti rajta a fejét', hogy az uiiasságot miből fogja fedezni? Mert hiába bányásznak havonkint 15—20 millió értékű aranyat a közelben s hiába dolgozik Bráddal együtt mintegy 12 község ezekben a vagyont rejtő bányákban s hiába van ott a Mica irodája, a pénz s az arany másfele folyik" s Brádon, a városias faluban s a falusias városban marad a szegénység, a fojtogató rém, amely nem engedi sem fejlődni, sem szépen és csendesen élni. A bánva igazgatósága ugyanis Bukarestben van s igy Brád valószínűleg sok járuléktól esik el, amely pedig jogosan megillethetné. A férfiak részére kitűzött dijat egy igen prózai úriember, egy rádiótechnikus nyerte el, akinek fővágya különböző étkezésekből és egy versenymotoroson való utazásból állott. (Berlini dán kollégánk meséli, bogy a boldog győztes négyszer ebédelt és négyszer vacsorá- zott.) A hölgyek közül egy szép szőke, 25—26 éve» diákkisasszony, Mkjken Boning nyerte el az első dijat. őnagysága egy napig kiélhette milliomosi vágyait. A Politiken ezúttal a kívánságok erkölcsi értékét jutalmazta, hiszen a pályanyertes nem földi javakra vágyódott, hanem egy hosszú beszélgetésre a bálványozott Einstein professzorral. Egy milliomos előtt még a visszavonultan élő nagy tudós kapui is kitárultak és igy a szép szőke Majken, akit a fényképészek és ujságirók egész légiójával vártunk a pályaudvaron, elsőosztályu fülkében, mint ahogy az egy milliomos kisasszonyhoz illik, befutott Berlinbe. A pályaudvaron persze egy gyönyörű lukszus- kocsi várta egyenruhás soffőrrel és elrobogott vele Einstein professzor villájába, ahol Majken Barring ebédre volt hivatalos. A milliomosi program további lebonyoljtására, különböző berlini érdekességek megtekintésére, színházra, szórakozásra, stb. ezután került volna a sor, de a pá- lyanyertes nagy idealistának bizonyult: Barring kisasszony kiváló szerepet játszik a dán pacifista mozgalomban és Einsteini professzor itudvalevőleg a világbéke egyik legnagyobb apostola. így oly sok mondanivalójuk volt egymás számára, hogy az ebéd sokáig _elhuzódott, késő délután lett, mire a boldogságtól ragyogó milliomos kisasszony felkelt a nagy tudós aíztala mellől és éppen csak annyi ideje maradt, hogy autójával keresz- tülszáguldjon Berlinen, még csak nagy gyorsan ellátogathatott Potsdamba és azután már indulnia is kellett visszafelé, hogy a 24 óra leteltével visszaérkezzen Kopenhágába. Elárulhatunk egy kuMszatitíot is: a Po- litikeninek az egész kirándulás 800 dán koronájába került. A német lapokban élénk vita indult meg őnagysága beosztása felől és ezzel kapcsolatban elkezdték számit- gatni, hogy a fenti feltételek mellett mennyit adhat ki egy nap alatt a milliókkal rendelkező. (Extravagáns vágyak teljesítésére a Politiken nem vállalkozott.) Kiderült, hogyha az ember egy nap alatt akiarja kiadni a pénzt, hogy másnapra a kiadásnak semmi nyoma se maradjon, 1000 márkánál többet a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet elkölteni. Ebben az 1000 márkában már bent van egy magámtre- pülőgép, a legjobb színház, a legjobb ebéd, a legdrágább vacsora, a legfinomabb italok, a legdrágább hotel legelőkelőbb appartemejitje stb. És ha mindezt tekintetbe vesszük, rá kell jönnünk, hogy Barring kisasszony mégis csak egész ravaszul választott. Először is az Einsteirrféle beszélgetésből holnapra is maradt valami (ezt nem tilthatják el a feltételek) és egy három-négy órás együttlétet a világ legnagyobb tudósával, pláne, ha valaki olyan jól forgatja a tollat, mint a már irodalmi sikereket is elért dán pályanyertes, még anyagilag is lehet kamatoztatni. Mindenesetre mindenki felvethetné a kérdést: mit tenne, lia egy napig milliomos volna. R. L. HONFFY szűcs- és szörnieUzletét (Azelőtt Mártonffy Testvérek) a Cluj, Piaţa Unirii 20 szára alól Str. Memorandului (Unió u.) 6 sz. alá HELYEZTE ÁT! D ús választékban áll b. vevőim rendelkezésére a legújabb divatszerint készült szőrmeáru raktáram. Áruim a legjobb minőségű kül- és belföldi anyagból, ízléses kivitelben készülnek. Megrendelések, átalakítások és javítások leggyorsabban, legjobb kivitelben, szolid árak mellett eszközöltetnek. — Saison kezde* téré való tekintette! áraimból 20% kedvezményt adok. Mielőtt szőrmeszükségletét beszerezné, áruimról és azoknak szolid árairól kérem meggyőződni. — ■«r„BARZEL VASKERESKEDÉS mindennemű vasáru és konyhafelszerelési cikkek, gáz, víz, csatornázási csövek és alkatrészek, fürdőszotoaberendezés. xf. Zephir iâlifî bizományi naavraktéra Cluj, Piaţa Mihai Viteazul (volt Széchenyi tér) 13. Telefon: 10—49. Ezer márkánál több sem költhet naponta Az „egy napig milliomos“ pályázatának tanulságai — Mire fordította v a nyertes a dijat
