Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-07 / 197. szám

XIII. ÉVF. 197. SZÁM. Szabadulása előtt egy nappal halt meg egy hírhedt francia banditavezér Nanet Dactieiis nem érte meg az amnesztiái — A vakmerő gonosz­tevő hazafias cselekedete (Páris, szeptember 5.) A francia kormány egyik ismert büntetőtelepén, Ró szigetén a napok­ban halt meg Nanet Dacheux, a hírhedt francia bandita, akinek kegyelmi kérvényét huszonnégy órával a delikvens halála előtt kedvezően intézte el a köztársasági elnök. A kegyelem későn érkezett, Dacheux a francia igaz­ságügyminisztérium értesítését már nem érte meg. A tragikus sorsú gonosztevő, aki a sors játéka folytán, hosszú és töredelmes vezeklés után, már nem térhetett vissza a szabad életbe, a legkörmön­fontabb gonosztevők egyike volt, aki csak valaha is szerepeit Franciaország bűnügyi krónikáiban. Na­net Daclieux kiterjedt banditaszervezet vezére volt és cinkostársaival Parisban hosszú éveken át foly­tatta veszedelmes üzelmeit. Kedvelt módszere volt, hogy mint ,.genealógus“ összeköttetésbe lépett a békcbirákkal és a jóhiszemű közigazga­tási tényezőktől megszerezte mindazok­nak a lakásoknak címét, amelyek bérlői el- haláloziak. Ilyen körülmények között esztendőkön át észrevétlenül fosztogatták Daclieux és társai az elhagyott párisi la­kásokat és hosszú ideig nem sikerült felfedezni a sorozatos betörések letteseit. Dacheux egyébként kitünően szervezte meg bandáját. Egy alkalommal például tudomást szerzett arról, hogy a Francia Bank mi­lyen módon látja el pénzzel algiri fiókintézeteit. Daclieux társaival erre azonnal hajóra szállt Mar­seil leben. és a Francia Bank pénzküldeményeit már másnap értéktelen papir rongy okra sike­rült becserélniük. A nagyarányú rablást olyan gondos körültekintés­sel hajtották végre Dacheux és társai, hogy annak körülményeiről mindaddig nem szerezhetett érte­sülést a rendőrség, amíg hosszú évek múlva maga Dacheux nem tett arra vonatkozólag töredelmes vallomást. Évekkel ezelőtt Monacóban is felütötte tanyá­ját. Dacheux. Felbukkanását csakhamar vakmerő rablótámadás tette emlékezetessé! Egy monacói pénzintézet páncélkamráját feltörték cs a párisi antropológiai intézett tisztviselői a Dacheux ujjlenyomatait vélték felfedezni. A ban­davezért néhány hét múlva elfogták, de Dacheux bámulatos hidegvérrel védekezett a vád ellen és okiratokkal igazolta, hogy a montecarlói betörés napján Kairóban tartózkodott. Ez a rejtélyes körülmény úgy látszott, megdönti a daktiloszkópia elméletét s francia jogászi körökben szenvedélyes viták indul­tak meg az antroprometrikus bizonyítékok csalha- íatlansága körül. Hosszú idő múlva azután ismét maga Dacheux világosítja fel a hatóságokat az ért­hetetlen körülmény lényegéről. Newyorkban egy al­kalommal ugyanis találkozott egy emberrel, aki a megtévesztésig hasonlított hozzá. A banditavezér természetesen azonnal összebarátkozott alteregojá- val, akit nagy összegekkel meg is vesztegetett. A montecarlói bankrablás napján _ame­lyet természetesen maga Dacheux hajtott végre _ez az áltéregoja Kairóban jelent­kezett a francia konzulátusnál és megszerezte a Dacheux hévre szóló személyazo­nossági igazolványt, amelyet megjelenése, valamint bemondott adatai alapján készségesen ki is szol­gáltattak neki. Számtalan vasúti tolvajlásait Nanet Dacheux páratlan ügyességgel hajtotta végre. Nagyszabású és feltűnést keltő merénylete egy alkalommal a Ke­leti Express postakocsijának teljes kifosztását ered­ményezte számára, amelyet Dacheux és cinkostársai a teljes sebességgel haladó vonat vészfékének egy­idejű megrántása által és az ennek következtében beállott zűrzavar alatt hajtottak végre. A hírhedt gonosztevőnek egy alkalommal mégis sikerült jó hazafinak mutatkoznia és megbecsülhe­tetlen szolgálatot, tennie a francia kormánynak. A világháború alatt történt, hogy Nanet Dacheux Bernben tűnt fel. A svájci fővárost abban az idő­ben valósággal elözönlötték a legkülönbözőbb or­szágok kém,szervezeteinek ügynökei és Dacheux csakhamar érintkezésbe jutott ezekkel a kétes ele­mekkel. Tőlük megtudta azt, bogy a francia kémszervezet rendkívül fontos há­borús okmány után kutat, amelyet a berni osztrák-magyar követ irattárában őriztek. Az ügynökök képtelenek voltak megszerezni a fon­tos okiratot, mire Dacheux hazafias érzelmeire hi­vatkozva, felajánlotta szolgálatait. A francia kor­mány egyik megbízottja valóban utasította is az ál­néven szereplő Dacheuxt az okirat megszerzésére s a bandita huszonnégy óra alatt megsze­rezte. ki is szolgáltatta a fontos okmányt a francia hatóságoknak. (Loudon, szeptember 5.) A Daily Mail legutóbbi számában rendkiviil érdekes cik­ket közöl. A lap hangoztatja azt a vélemé­nyét, hogy Angliának igazán minimális J haszna van a palesztinai mandátumból s nincs semmi értelme, hogy ahhoz ragaszkod­jék. A legjobb volna, ha Nagybritania le­mondana Palesztináról s ezt a területet Olaszországnak engedné át. A palesztinai kérdés időszerű. A Népszö­vetség mandátum bizottságához terjesztett jelentés szerint Anglia hibás volt, amikor A francia külügyminisztérium rendeletére ekkor óriási összegű jutalmat kínáltak fel Dacheuxnak, de a banditavezér büszkén visszautasította a pénzt és kijelentette, hogy szolgálataiért nem kivan fize­tést a hazájától. A párisi esküdtbiróság nemrégiben tizeszten- dei kényszermunkára ítélte Nanet Dacheuxt, aki lelkileg s testileg megtörve készült az Ördögszigetre való deportálásra. Dacheux irtózott a gondolattól, hogy kalandos életét a délamerikai fegyenctelepen fejezze be és kétségbeesésében felfedte ügyvédje előtt a titkot, amelyet eddig gondosan őrizett. Dacheux bevallotta, hogy az annakidején álnéven végrehajtott okiratlopást ő követte el. A francia igazságügyi kormány erre megkegyelme­zett a viharos életű banditának, aki nagy szolgála­tot tett nemzetének, de a köztársasági elnök amnesz­tiája tulkésőn érkezett. Dacheux ekkor már nem volt az élők sorában, mert huszonnégy órával a ke­gyelmi kérvény kedvező elintézése előtt befejezte sokat hányatott, viszontagságos életét. kivonta a fegyveres erőt Palesztinából és igy, elmulasztotta védelemről gondoskodni a pa­lesztinai zsidóság érdekében. Anglia erre fel- világosító emlékiratot nyújtott be, amelyben a hivatalos jelentéssel polemizál. Genfi érte­sülés szerint a genfi népszövetségi ülésen mindenesetre érdekes fordulatot várnak. Nem tartják valószinünek, hogy Anglia le­mondjon a palesztinai mandátumról, de föl­tétlenül olyan ígéreteket tesz, amelyek alkal­massá teszik a közvéleményt az optimiz­musra. Az als&eser ki ti font székely gyermekek mellé privát tsmítét kellett állítani, hogy megtanuljanak magyarít! (Kézdivásárhely, szeptember 5.) Nemsokára tiz éve lesz, hogy a Székelyföldön megteremtették a kulturzónát. Azóta vége-hossza sincs az iskolai sé­relmeknek. A miniszterek valahányszor tudomást szereztek^a magyar iskolák elleni' hadjáratról, a deputációknak azt válaszolták, hogy menjenek csak haza... mert azonnal intézkedni fognak. A legtöbb esetben a miniszter információt kért az ügyről az illetékes tanfelügyelőtől, aki biztosította a minisz­ter urat, hogy minden a legnagyobb rendben van és merő koholmány, a helyzetnek más beállítása. Természetesen, a miniszter elhitte alantasának je­lentését, aminek következménye volt aztán, hogy az elrománositott törekvések sokkal nyugodtabb me­derben folyhattak. Hogy ez az állapot mit eredmé­nyezett, azt az alábbi eset is élénken bizonyítja. A háromszékmegyei Alsócsernáton szin ma­gyar község. Az országhatárok megváltozása után, felekezeti iskolát létesítettek. A magyar kultúrá­nak azonban ez a kis temploma rövid életű volt. Két évig működött a nagy áldozatkészséggel létesí­tett iskola. Ekkor azonban az állam tanügyi ható­ságai találtak ürügyet rá, hogy az iskolát becsuk­ják. A magyar gyermekeket átkényszeritették az ál­lami iskolába. Az öt tanitó közül, akik az állami is­kolát vezették, mindössze egy magyar volt, mint a —magyar szekciónak a vezetője. A többi négy regáti ember, akik egy szót sem értettek a magyar nyelv­ből. Az az egy magyar tanerő is, csak azért kapott katedrát az állami iskolánál, mert idős ember volt s igy nemsokára nyugdíjazták. Gondoskodtak azon­ban arról, hogy a magyar tanitó. minél kevesebb gyermeket tanítson, nehogy a falu ifjúsága magába szívhassa, a magyar kultúrát. Amikor ez évben el­érkezett a vizsga ideje, már akkor látni lehetett, hogy nem tudnak magyarul. A vizsga biztos kér­déseire válaszoltak ugyan a gyermekek, de amikor azt kérdezték tőlük, hogy értik-e, amit szajkó módra eldaráltak, nemmel feleltek. A gyermekek egész ide­jüket a tanítóktól való félelmükben a román nyelv tanulásával töltötték el, ugyannyira, hogy a ma­gyar nyelvvel alig foglalkoztak az ifjak. Ez év őszén aztán elhatározta több alsócserná- toni szülő, hogy gyermekeit a kollégiumba küldi. A magyar nyelvet azonban olyan hiányosan birták úgy szóban, mint Írásban, hogy a gyermekeket csak abban az esetben vehetik fel a felsőbb iskolákba, hogy ha először alaposan hozzáfognak a magyar nyelv tanulásához. Most a szülők úgy oldják meg a kérdést, hogy privát tanítót fogadtak a gyermekek mellé, hogy megtanítsák magyarul beszélni. . Alapítási év: 1864. HJN MÁTYÁS FIA CJLUJ-KÖL.OZSVÁR, CALEA VICTORIEI No. 2. Nagy tétel eredeti berndoríi alpacka evőesz­közt olcsón, készpénzért vásároltam, ezért ajánlhatok egy 4 tírb.-ból álló készletet, éspedig; 1 drb. valódi berndoríi alpacka asztalikést 1 drb. valódi berndoríi alpacka evővillát 1 drb. valódi berndoríi alpacka evőkanalat 1 drb. valódi berndoríi alpacka kávéskanalat !! 15® leiért!! Alapítási év: 1864, ACÉLÁRUK SZAKi.á?SZER£5Z Fennti evőeszközökből egy hatszemélyes, 24 darabból álló készlet —------­©00 lei. Megjegyzem: Valódi berndoríi alpackáről van szó, nem pakfong és nem kinaezüstről, tehát nem meg­tévesztés ! — Páratlanul dúsan felszerelt acéláru és izaklátszeréSz raktárammal, 66 éves jó hírnevem­nek megfelelően állok nagyrabecsült vevőimnek rendelkezésére. Egy angol lap szerint Angliának át kell engednie a Paleszfina-mandátitmot Olaszország számára

Next

/
Oldalképek
Tartalom