Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-06 / 196. szám
10 Hin. SVF. 196. SZÁM. Ki köteles üzleti könyveket vezetni? Gyakorlati tanácsok a kereskedelmi könyvek lebélyegzésével kapcsolatos kihágási eljáráshoz Irta: dr. Pospisil Rudolf ügyvéd (Segesvár) Az adőfront segesvári legújabb áldozatainak esetéről tegnapi számunkban már beszámoltunk. Hasonló esetek elkerülése és olvasóközönségünk helyes tájékoztatása céljából közöljük a kereskedelmi könyvek lebélyegzésének jogszabályairól és az ezzel kapcsolatos kihágási eljárásról szóló alábbi tanulmányt: (Segesvár, szeptember 4.) Az 1927. május elsejével életbelépett egységesített bélyeg és álleték-törvány nagy horderejű és nálunk újszerűnek látszó szigora intézkedést tartalmaz. A 4. szakasz 19. $-a előirja,hogy 3 lejjel bélyegzendő (most 3.96 lej) a kereskedők, kereskedelmi és ipari vállalatok — szállodások, gyógyszertárosok, közvetítők, bizományosok, bánya- és erdővállalkozók, valamint munka-, élelmezési-, szállítmányozási- és fuvarozási vállalkozók által vezetett napló- és leltárkönyvek minden lapja. (Egy lap 2 oldal). Az Erdélyben most is érvénybenlevő magyar kereskedelmi törvénykönyv nem tartalmaz semminemű intézkedést arra nézve, hogy milyen könyvek vezetése kötelező és azok nem vezetése csak azon- hátránnyal járt, hogy bírósági bizonyitócrcjük nem ismertetett cl és bizonyos esetekben (pld. csőd) nemvezetésük, vagy hiányuk súlyos büntetőjogi következményeket von maga után. Ezen „laisser faire, laisser aller'* elvén felépülő liberális rendszer helyébe a bélyegtörvény tisztán fiskális elgondoláson alapuló szigorú uj rendszert állított fel, amennyiben ugyanezen törvényhely következő harmadik bekezdése egyenesen kötelezővé teszi a fent- felsorolt személyek és vállalatok részéi-e a registru-jur- nal és registnninventainak nemcsak tartását, birtoklását, hanem szigora értelemben vett effektiv kurrens vezetését is, mint az nemcsak a törvény szószerinti értelmezéséből, hanem a kommentárok és a regáti állandó joggyakorlat egyhangú megállapításából is kitűnik. A rfigstra ez az intézkedés nem újság, ott már az előbbi Myegtörvény 17. és 39. szakaszai is hasonló, illetve teljesen azonos értelemben intézkedtek. A magyar kereskedelmi törvény a szatócsokat (kiskereskedőkét) nem vonta a kereskedő fogalma alá: a bélyegtörvény nem tesz ily megkülönböztetést és tekintve a fiskátitás szellemét, mely a törvényt túlzott mértékben áthatja (ami nem is csoda, lévén par excellence financiális jellegű az általa szabályozott anyag természeténél fogva): kereskedőnek és enriélfogva fent- .jelzett kétféle könyv vezetésére kötelezettnek tekintendő mindaz, akit a közfelfogás (pld. szatócs) és a törvény annak minősít. (Ivt. 258 és köv. paragrafusai). Tehát: minden „kereskedő“ a fentjelzctt értelemben köteles 2 könyvet birni, tartani és állandóan vezetni: a napló- és a leltárkönyvet s ezeket, de csakis ezeket bélyege®!. Vezethet más könyveket is, (főkönyv, saldo-contók) de ezek vezetése tejesen fakultativ, vagyis tetszéséire van bízva és egyáltalán nem esnek semmiféle bclyegil- leték alá. Tehát felesleges pénzpocsékolást követ el az a kereskedő (s tapasztalásból tudom, hogy ilyen sok vm) aki egyéb könyveit mcgilletékczteti, — viszont kihágást követ el az, aki ötféle könyvet is vezet, de nem vezeti a naplókönyvet, vagy, — ami nagyon gyakori — ,a leltárkönyvet. Nálunk a leltárt, ha eddig vezették, rendesen külön- lapokon tartották nyilván, ami a kereskedelmi törvény szerint,kifejezetten megengedett volt, — de ami ma már kihágás. Ezek után térjünk át — a segesvári esette, kapcsolatosan — az ominózus 7ő. szakaszra, mely szószerinti if ordításban igy hangzik (és minden szó benne nagyon fontos): ,A bélyegigazgatóság, a törvény által kihágások megállapitására felhatalmazott ügynökei utján jogosított kérni a kereskedőktől, társaságoktól és a könyvek vezetésére kötelezett személyektől a könyvek felmutatását, azon célból, hogy meggyőződjék, hogy a törvény szerint vannak-e felbélyegezve, (helyesebben mondva: illetékczve, mert a bélyeget az adóhivatalnál készpénzben kell leróni). , Azon esetben, ha a kereskedők, kereskedelmi társaságok — az ezen törvény által kötelczőleg előirt könyveket nem tartják, vagy nem vezetik ténylegesen (azaz: nincsenek a bevezetéssel karren- diában), valamint azon esetben is, ha vonakodnak a megállapító közegek felszólítására azokat felmutatni: évi kereseti adójuk egy negyedéig terjedhető összeggel birságoltatnak meg". Hogy ezen meglehetősen világosan megfogalmazott, de tömör rendelkezést jobban megértsék olvasóink, legjobb módszernek tartjuk 2 jogesettel illusztrálni: Nagyforgalmu ipari centrumban élő kereskedő az adóhivatalban küldte saldo-conti regisztrumát a törvény megjelenése és a pótbélyegezésre megszabott határidő letelte után, hogy az általa kötelezőnek vélt felülbélyegzés keresztülvitessék. Eredmény: kihágási jegyzőkönyv, melyben elkésett felmutatás és illetve nem jbellő időben történt bélyegezés miatt évi kereskedelmi adomának négyszeresével megbírságolták (csekély 40.000 lej körüli összegről volt szó). Felebbezés folytán a törvényszék a jegyzőkönyvet hatályon kívül helyezte, a fellebbezésben kifejtett azon érvelés alapján, hogy nines kihágás, mert nem a napló- vagy leltárkönyv volt bélyeghiányos, hanem olyan könyv, mely egyáltalán bélyegmentes. A segesvári ügyekben a jegyzőkönyv megsemmisítése azon az alapon is kéretik a felebbezésben, hogy még ha való is volna a fináncellenőr által felvett tényállás : ez nem kihágás, mert az államkincstár közege akkor, mikor a könyvek felmutatását azon célból kéri, hogy azok alapján az adót állapítsa meg: nem bír illetékességgel, — másrészt pedig hiányzik a kihágás elkövetésének azon lényeges alkateleme, hogy az illető kereskedő csak akkor oshetik a 75. $. szankciója alá, ha a bélyegellenőrzés elől rejti el könyveit, — mert ha bármilyen más célból kérné is a könyveket a „bélyeg- finánc": nincs oly törvényes rendelkezés, mely azok előmutatását kötelezővé tenné. Például, ha a kereskedő akkor tagadja meg könyvei előmutatását, midőn azokat egv inspektor azon célból kéri, hogy megállapítsa, hogy milyen papirra, milyen tentával vagy milyen nyelven vannak vezetve: nyugodt lélekkel lehet neki ajtót mutatni, — mert csak azt van joga ellenőrizni, hogy a bélyegzés és folyó vezetés tekintetében megfelelnek-e a fiskus előírásainak, minden más körülmény közömbös. így például azt sincs joga firtatnia senkinek, hogy a könyvekbe bevezetett adatok meg is felelnek-e a valóságnak, mert erre csak a bíróság illetékes, ha azok mint bizonyíték előmutatva polgári perben kétségbevonatnak az ellenfél által; vagy pedig a büntetőfórumok, ha csalárd bukás vagy más büntetendő-cselekmény vádjával terhelten áll valaki előttünk. Az elmondottakból világos mindenki előtt, hogy kicsoda és mily esetekben kerülhet abba a kellemesnek éppen nem nevezhető helyzetbe, hogy évi kereskedelmi adójának egy negyedéig terjedhető (mely visszaesés esetében annak kétszeresére emelkedik) összeggel kelljen a feneketlen államkincstárt gyarapítania. Ez a maximum és nem kötelező ennek a kirovása, de még eddig egy esetet sem láttam a sok közül, melyben emberi belátással ennél kevesebbet szabtak volna ki. Van a törvénynek egy embertelen rendelkezése, mely- lyel kimondja, (93. $.), hogy a helyes alapon kirótt bírságokat a bíróságok sem szállíthatják le. Tehát ha valakit 40.000 lejjel, mint törvényes maximummal rónak meg bagatell kihágásért, jóllehet az adótisztviselő akár 5500 lejt is alkalmazhatott volna: nincs módjában a bírói fórumoknak, hogv a túlbuzgó, esetleg éretlen, sőt kapzsi, kevés erkölcsi garanciát nyújtó agent fiscal embertelenségén enyhítsenek. Ha a törvényszé! kék önként nem tennék túl magukat a (Érvénynek ezen barbár és számtalan visszaélésre alkalmat adó rendelkezésén: igazán kétségbeejtő volna a helyzet. „Mindenkit érhet baleset." A fő, hogy azt lehetőleg megelőzzük azzal, hogy mindenki alkalmazkodik a törvény előírásaihoz és rendben tartja — legalább külsőleg — kereskedelmi könyveit. Mert az állampénztár mostani szorongatott helyzetében nem lehet tudni, mikor fog egy leleményes miniszter szigora körrendeletét kiadni arra nézve, hogy az adó-ágensek megrohamozzák a mit sem sejtő kereskedőket s gőzerővel kontna- venciátat gyártsanak, — ami az állam részére igazán elsőrangú — habár szomorú — „üzlet", de mindenesetre szigorúan törvényes jövedelmi forrás. Hiába fog azután siránkozni a sok megbírságolt és más adókkal is agyonsujtott adóalany, hogy a törvényt nem ismerte, hogy tulmagas a birság s ehhez hasonló alapon: ez mitsem fog használni. Ha pedig már kikézbesitették volna a miniszteri- leg jóváhagyott proces verbal-t, úgy meg kell ragadni a törvényes eszközt árrá, hogy annak megsemmisítését az illetékes bírói hatóságoknál elérjük, a vázolt a azokhoz hasonló felebbezési ok alapján. Legjobb *— nagyobb összegeknél, vagy komplikáltabb eseteknél —• szakértő, specializált ügyvéd segítségét igénybe venni* Akik azonban elég készséget éreznek magukban ahhoz, hogy a saját veszélyükre ügyvéd nélkül védekezzenek, azok részére körvonalazzuk a teendőket. A jegyzőkönyv vétele után 20 nap áll rendelkezésre a felebbezés (ape!) beadására. A felebbezést az illetékes, vagyis a bírságolás helyének megyéjében levő törvényszékhez kell benyújtani, bélyegmentes papíron és semmiség terhe mellett csatolni kell hozzá a sérelmezett jegyzőkönyvet, vágj- annak másolatát és az a l'elebbező, aki icm lakik a törvényszék székhelyén, lakóhelyiét köteles magának választani a törvénys^ki székhelyen, ahová neki a tárgyalásra szóló idézés ki- kézbesittessék. Ez ngy történik, hogy kijelentjük a felebbezésben, hogy „lakóhelyemül x törvényszéki székhelyen ... ucca ... szám alatt lakó x. y. kereskedő (ügyvéd) helyiségét választom s kérem a bírósági vég zéseket nekem ide kézbesíteni". Óvatosságból jó lesz a törvényszék székhelyén lakók részére is, ha az uccát és házszámot, mely alatt laknak, pontosan megjelölik. A fclebbozést röviden meg kell indokolni, kijelentve benne azt, hogy mily okból nincsen a jegyzőkönyvvel a felebbező megelégedve. Ajánlatos benne kérni, — hogy legrosszabb esetben a törvényszék a büntetés összegét méltányosan leszállítsa. A törvényszék döntése ellen 30 napon belül az illetékes kir. táblához van helye recursnak, mely 30 nap alatt nyújtandó he, a felebbezésre vonatkozó alaki kellékek szcnimeltartása mellett. De ha már erre kerülne a sor: még a magát legjáratosabbnak gondoló kereskedőnek is a legmelegebben ajánlom, hogy ügyvédhez forduljon. A recursus nem bélyegmentes. Ha a felebbezés nem használt, vagy beadását tévedésből vagy bármi más okból elmulasztották és igy a kirótt birság jogerőssé és behajthatóvá vált: időveszteség nélkül indokolt kérvényt kell a pénzügyminisztériumba benyújtani (lehet az adóhivatal és pénzügyigazgatóság utján is) mely — véleményünk szerint — már nem bélyegmentes és 11 lej bélyeget kell rú- ragasztani. Ezen kérésben a bírság összegének leszállítása kérendő, minden elképzelhető és hitelt ér- dcmlőleg megindokolható ok alapján, mint például a cselekmény nem szándékos volta, jóhiszeműség, a birság aránytalansága, tekintettel a kihágás bagatell voltára, adós anyagi helyzetére. A törvény megadja (94. szakasz) a minisztériumnak a jogot ahhoz, hogy ő maga, vagy delegált közegei utján a birság alól teljes, vagy részleges felmentést adjon, azonban a kirótt Összegnek 5%-a minden esetben mégis lefizetendő, mert ez a feljelentők jutalma, — ezeket pedig a törvény nem engedi „megrövidíteni" teljesen, ami akkor állhatna elő, ha a miniszter az egész büntetést elengedhetné. Még sokat lehetne ezen témáról értekezni elvi és praktikus szempontokból egyaránt, ez azonban túllépné jelen cikk kereteit. Vajha elérné célját: az olvasók okulását és anyagi hátránytól — vagyis birságtól — való lehető megóvását. Zürich Valutapiac 1930. szeptember 4. Kolozsvár 2 Ifirí eh Berlin Bukarest Budapest 1 Becs Prága London nyifás zárlaf ufó Zürich Newyork London Paris Milánó Prága Budapest Belgrad Bukarest Becs Berlin 51455 250375 202325 269450 1527 90225 9127/g 30750 72725 12280 514675 25043/s 202325 269550 152750 90225 9127/8 30750 72725 12283 81415 41910 2039 16575 2194 12437 7347 2502 5923 3260 16735 81425 6o8a0 878 49750 2940 29950 2374 40 1103125 57030 277525 2242 2987 169250 101150 341 805875 136125 13749 70760 344287 27805 37045 210025 12407 125525 42187 16894 65460 33695 16397 13246 17645 59050 5978 2014 47605 80410 25037 48656 12378 9291 16393 2775 81487 3443 20389 3260 16760 816 662 882 498 2943 2070 4008 Száz lej árfolyama: Zürichben 30772 Londonban — Budapesten 42187
