Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-04 / 194. szám
XIII. ÉYF. m. SZÁM. Kolozsvári emberek Délamerika poklában Egy kivándorolt és visszatért kolozsvári lakos élményei kígyók, dinnyenagyságu pókok és vad tempera- mentumu délamerikai emberek között hogy akik igénybeveszik rendszerint rosszul jönnek ki. Este 8 után a hotelkaput lezárják és a későn érkezők kint alhatnak a szabadban, mig az ebédet, amit inkább lehetne mosléknak nevezni, fél 12-kor osztják ki s így a 12-ig dolgozó munkások elesnek az ingyenebéd lehetőségétől. A La Plata mentén... — Küzdelmeim folyamán egyszer ért csak szerencse. Az uccán találtam egy kórház-sorsjegyet, amellyel 49 pezot nyertem. Több ismerősöm javaslatára felkerekedtem, hogy a floridai aranybányáknál keressek munkát.Hozzám csatlakozott még egy pesti mérnök és egy francia ember, igy hárman indultunk el szerencsét próbálni. Hat nap alatt a La Plata mentén gyalogolva bejártuk Colonia, Mercedes és Minas városokat. Útközben hal és strueo tojás volt az eledelünk, amit jószivü corrboyoktól kaptunk. Rengeteg mérges kigyóval találkozik minduntalan a vándor. Ezenkivül görögdinnye nagyságú pókokkal van tele a vidék, amelynek csípése azonnali halált okoz. Gazemberek előnyben... Urugayban általában a szélhámosok, svindlerek és egyéb fezőrök boldogulnak leginkább. A becsületes, Szemtől-szemben az elnökkel — A sok szaladgálásban annyira leszegényedtem, — folytatja .tovább S. — miszerint elhatároztam, hogy visszatérek Kolozsvárra. Időközben voltam pincér, szakács, festő, a Montevideóban túrázó Platoff-kórus spanyol tolmácsa és főellenőre stb. Mindezek ellenére hazavágytam, de nem volt útiköltségem, Sokat hallottam arról, hogy a köztársasági elnök jóindulatú ember, tehát elhatároztam, hogy felkeresem őt. Elmentem a parlament elé, ahol nagy sürgés-forgás volt, mert készülődtek a köztársaság centennáriumának megünneplésére. Az ott dolgozó munkások útmutatása alapján elfogtam az elnök személyi titkárát és megkértem, hogy eszközöljön ki számomra audienciát az elnöknél. Miután sikerült ezt kieszközölni«, délután felmentem az elnöki palotába, amelynek folyosóján egy meg az amerikai alom. S. Gy. Aachenben letartóztatták Jack Diamond©!, a „newyorki alvilág királyát** jószándéku vándorló el van veszve, ha nem akar bűnöző lenni. A munkaadók a szakmunkást nem becsülik anynyira, mint a napszámost. Ez azért van, mert a munkaadó a napszámost olcsó napidij mellett a teljes megsemmisülésbe hajszolja. Montevideóban a lopást 8—10 évi börtönbüntetéssel sújtják, míg a gyilkosságot kevésbé Ítélik meg ilyen szigorúan. Erősen üldözik a részeg embert és a tiltott kártyajátékot. A részeg embert letartóztatják és pénzbüntetést szabnak rá, de addig nem helyezik szabadlábra, amig le nem fizette, ami sokszor hetek, sőt hónapokba is beletelik. Hasonlóképpen járnak el, ha egy társaságot kártyázáson kapnak rajta. A játékosokat a kibdcekkel együtt könyörtelenül letartóztatják és addig tartják fogva, amig le nem fizetik a reájuk rótt büntetéspénzt. Az uecai verekedést 4 pezóval büntetik, tekintet nélkül arra, hogy ki provokálta a verekedést, de ha a verekedő felek közül valamelyik, vagy mindketten egy kapu alá menekülnek, a rendőrnek csak a házigazda beleegyezésével szabad belépni a házba, vagy addig kell várnia a kapu előtt, amig a verekedők előkerülnek. Ez a szabály szállodákra nem vonatkozik, oda bármikor bemehet a rendőr. Az ujságirási viszonyok egészen sajátságosak. A 700.000. lakosú Montevideónak öt hatalmas példány- számban megjelenő spanyol és egy magyar napilapja van, de ezen lapoknak nincsenek fix fizetéses munkásai. Egyizben a kikötőben kigyulladt egy halászbárka. Percek alatt mintegy száz újságíró jelent meg a kikötőben. . Valamennyien megírták a cikket és amelyik a legjobban volt megírva, azt kifizette a kiadóhivatal. Ha valaki bemegy egy vendéglőbe és bejelenti, hogy éhes, a fennálló törvények értelmében — ha az illető szegény — a vendéglős köteles neki ingyen ebédet adni. Ezen a téren sok visszaélés történik, dohát a törvény az törvény. körülbelül 2 méter magas néger fogadott, aki úgy látszik, a főtestőr lehetett. Rövid magyarázkodás után bevezetett az elnökhöz, egy 65 év körüli töpörödött, jóságos arcú öregurhoz. Az elnök jóindulattal hallgatja végig kérésemet, de kijelenti, hogy nagyon csodálkozik azon, hogy Romániából kivándorolnak Uru- guayba, holott szerinte Románia a jólét országa. Mikor felvilágosítom az elnököt, felirt egy papirszeletre valami címet, ahonnan majd hazaküldenek.A hivatal, amit az elnök felirt, sehol sem létezett. Ezután verej- tékes munkával összeszedtem annyi pénzt, amellyel haza jöhettem, — fejezi be elbeszélését a csalódott technikus, aki ■ előtt szappanbuborékként semmisült (Kolossvár, szept. 2.) A napokban hazaérkezett Délamerikából egy kolozsvári lakós, aki foglalkozására nézve mechanikus és „ezermester” és akit hiú ábrándok űztek ki mint sok más erdélyi, de főképp kolozsvári embertársát a korlátlan lehetőségek másik hazájába, Délamerikába. A mechanikust, aki lengyel gzármazásu, tizenhat esztendővel ezelőtt hozták Kolozsvárra egy orosz hadifogolyszállitmánnyal, amikor a frontokon javában gyilkolták egymást az emberek. Kolozsváron családot alapított és szimpatikus egyénisége, valamint ritka ügyessége revén csakhamar elhelyezést nyert az egyik helybeli állami müintézetnél, ahol nagyon megszerették a szerény igényű embert. 8. azonban törtető, ambícióval túlfűtött ember volt, aki érezte, hogy képességeinek érvényrejnttatá&ára a müinté- zet szűk falai között kevés lehetősége van és ezért sok évi szolgálat után kilépett állásából, majd önállóan kezdett dolgozni. Ennek eredményeképpen nemsokára Ms családi házat épített «ajátkezüleg magának, de nyughatatlan vére nem hagyta nyugodni, eladta házát és az érte kapott pénzen elindult Délamerikába szerencsét próbálni, ds a rossz viszonyok szülte délibáb ott széjjelfoszlott és a kivándorolt technikus félévi szenvedés után visszatért Kolozsvárra. Ahol az emberek lifteken közlekednek egyik városrészből a másikba. —* Március 9-én indultam el Kolozsvárról — kezdi elbeszélését S. — és már 12-én Hamburgban voltam, ahol csakhamar behajóztak a „Bayern“ nevű vegyeshajóra. A hajón elinduláskor még két kolozsvári lakossal találkoztam és pedig egy Berényi nevű, volt Szé- chenyi-téri aranyművessel és a néhány évvel ezelőtt Délamerikába szökött Sturm Róbert füszerkereskedő feleségével, aki férjéhez utazott. Hajónk nem indult cgyeneaen Délamerikába, hanem előbb végiglátogatott néhány spanyol és portugál kikötőt. — A hajóút Rio de Janeiróig, Brazilia fővárosáig 24 napig tartott. Megérkezésünkkor Rio de Janeiróban javában készülődtek az elnökválasztásra, de mint ismeretes a megválasztott elnököt mintegy hónappal ezelőtt agyonlőtték ellenjelöltjének hívei. Hajónk egv napig vesztegelt a brazil kikötőben és ezalatt csak férfiak hagyták el a hajó fedélzetét, hogy megtekinthessék a várost. A hajó kapitánya ugyanis kijelentette, hogy nem vállal felelősséget a magányosan utazó nők személybiztonságáért, mert a hajót figyelő csőcseléknek az a szokása, hogy meglesik az egyedül leszálló nőket és megtámadják, majd elhurcolják őket, hogy eladhassák leánykereskedőknek. Ezzel szemben a hatóságok úgyszólván tehetetlenek. — Mikor megtekintettük a várost — folytatja tovább a technikus — éppen választási népgyüléseket tartottak a kortesek, mégpedig igen eredeti módon. A kortesek hármasával ordítozva végigvonulnak a főbb útvonalakon és revolvereikkel állandóan a levegőbe lövöldöznek, amit az ottani rendőrök nevetve néznek végigMontevideo a reménytelenek városa. — Utunk következő szakasza és egyúttal végcélja Montevideo. Mikor a hajó befut a kikötőbe, felrohannak a fedélzetre a munkanélküliek tömegei, hogy az utasok málháit lesegitsék. A kezdet csöppet se biztató. Az utasok nagyrésze az úgynevezett „Deutsches Haus- ba“ megy, amelynek tulajdonosa, valami Székely nevű, kétes egyéniség, előbb mézes-mázos szavakkal fogadja a kivándorlót, hogy később mindenükből kiforgassa tapasztalatlan áldozatait. így történt ez egy szintén kolozsvári emberrel, Medgyesi autógénheggesztővel, aki mindenét elzálogosította az uzsorás Székelynél. Medgyesi feleségén kivül magával vitte kutyáját is, amelyért 500 dollárt Ígértek, mivel Montevideoban kevés a kutya. Egyébként a következő kolozsvári lakosók nyomorognak Uruguay fővárosában: Hilf órás, Kovács kerékpármechanikus, Felvinczi mészáros, Herczeg fényképész, Török volt kolozsvári autóbusztulajdonos. Török egyébként meggyó'zó'déses baptista, tehát felcsapott Montevideoban baptista lelkésznek és csak azért utasított vissza egy rendes megélhetést biztositó állást, mert szombaton is kötelező volt a munka. Most már csak azon kesereg, hogy nem bir hiveket szerezni vallásának. Kint él még egy érdekes kolozsvári ember, Xuss- baum akvizitőr, aki most likőr és parfümügynök, de hogy milyen nyelven értekezik ügyfeleivel, az mindenki előtt rejtély. Van Montvideoban egy államilag fenntartott, úgynevezett emigrációs hotel, ahol ebédkosztot is adnak díjtalanul. Ez az intézmény úgy van igazgatva, (Berlin, szeptember 2.) Jack Diamondot, a „newyorki alvilág királyát“ ma éjszaka, amikor az 54. számú D. vonattal Aachenbe érkezett, az utlevélvizsgáló német határrendőrség letartóztatta. Az amerikai gonosztevő Antwerpenből jött a német határra. Őrizetben marad mindaddig, amig kiadatási eljárása befejezést nem nyer. Diamondnál 15 ezer márka készpénzt találtak. A gonosztevőnek nagy podgyásza is van. A lapok szerint Diamondra két hírszolgálati iroda vezetősége és a sajtó bivta fel a német határrendőrség figyelmét, de része van ebben a berlini amerikai nagykövetségnek is. A nagykövetség ugyanis feljelentést tett a berlini birodalmi belügyminisztériumban s közölte, hogy Jack Diamondnak német vízuma van és útlevelében Magdeburgot jelölte meg európai útja végcéljául. A nagykövetség most, hogy a newyorki alvilág királyát Aacheniben letartóztatták, egyik newyorki bankár meggyilkolásának alapos tettességi gyanúja miatt kiadási eljárást indit be és kéri a birodalmi kormánytól Amerika részére leendő kiadatását. Alapítási óv: 1864. HUM MÁTYÁS FIA CLUJ-KOLOZSVÁR, CALEA VICTOUIEI No. 2. Nagy tétel eredeti berndorfi alpacka evőeszközt olcsón, készpénzért vásároltam, ezért ajánlhatok egy 4 drb.-ból álló készletét, éspedig; 1 drb. valódi berndorfi alpacka asztalikést 1 drb. valódi berndorfi alpacka evővillát 1 drb. valódi berndorfi alpacka evőkanalat 1 drb. valódi berndorfi alpacka kávéskanalat !! 15© leiért I? Alapítási év: 1864. ACÉLÁRUK SZAKLÁTSZERÉSZ Fennti evőeszközökből egy hatszemélyes, 24 darabból álló készlet —------------— — 900 lei. (( Megjegyzem: Valódi berndorfi alpackáról van szó, nem pakfong és nem kinaezüstről, tehát nem megtévesztés ! — Páratlanul dúsan felszerelt acéláru és szakiátszeresz raktárammal, 66 éves jó hírnevemnek megfelelően állok nagyrabecsült vevőimnek rendelkezésére.
