Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-29 / 215. szám
XIII. ÉVF. 215. SZÁM. 13 Bethlen Gábor alakja az egykorú német öéphöltfezeíbÉ — Irta: dr. Kristóf György — Bethlen Gábor fejedelmi alakja korán, mindjárt uralkodásának első éveiben megjelenik költészetünkben a azóta költészetünknek állandó ihlet forrása. Előbb csak a személyes hálára kötelezett alumnus diákok és tudós könyvet iró literatus férfiak magasztalták Bethlent. Utóbb, de már életében, az Istenért és szabadságért indított kitámadások és diadalok nyomában megszólalt a magyar múzsa dicsőítő, sőt gúnyos hangja is, ami szintén a történeti nagyság kisérő jele. Halálakor költészetünk szavát adta a nemzeti gyásznak és mély bánatnak. Meg a könnyű erkölcsű özvegyet, Brandenburgi Katalint is a sirók közé állította a költői képzelet. Az udvari scbola, az enyedi Bethlen kollégium poétái, de számos más, nem Enyeden tanult kiváló tehetségű lírikusunk alkotás tartotta és tartja fenn a nagy fejedelem áldott emlékezetét. A reform korban, a romanticizmus felkeltette történeti érdeklődés idejében, Bethlen Gábor alakja átlép a személyes ihlettség, a lira területéről elbeszélő költészetünkbe. Azóta szépprózánk és verses epikánk számos termékében szerepel. Erdély Mátyása megjelent néhány drámai műben is. Általában véve a Bethlen Gábor személyiségének költői kultusza, költészetünk figyelme iránta folytonos növekedésit mutat, mintha napjainkban egyenesen virágkorát élné. Kereken másfélszázra tehető a Bethlen Gábor alakjával foglalkozó irodalmi alkotások száma. Majdnem ugyanannyi a száma azoknak az egykorú, vagy modern, névtelen vagy ismert, kevésbé jelentős vagy kiváló nagyságú költőké is, akiket Bethlen személyisége megihleteitt. Azonban Bethlen Gábor nemcsak nagy magyar, a kevésszámú legnagyobbak egyike, hanem világtörténeti tényező is. Államférfim és hadvezéri geniusa, mint a harmincéves világháború első szakaszának egyik főszemélyisége, döntő szereplője, áthaladott a szűk erdélyi, sőt a tágasabb, az egyetemes magyar határokon túlra is, ki és föl a teátrum Europaeum magas emelvényére. S mint ilyen, mint világtörténeti szerepvivő az európai politika színpadján, átlépte a magyar nyelven zengő költészet határvonalát is. Ő az irodalomban, a költészetben is nemzetközi nagyság, világirodalmi alak. Egész sereg egykorú német népköltemény van, amelyikben szó esik róla, vagy amelyiknek egyenesen ő a középpontja, amelyeket róla Írtak. E költemények nagy része röplapokon, egyleveles nyomtatványokon, kisebb része kéziratban maradt ránk a különböző német könyvtárakban és magánosoknál. Onnan másolták le s adták ki a XVI. és XVII. sz. nép- költészetének gyűjtői. Nem állt módomban valamennyi vonatkozó gyűjteményes kiadást áttanulmányozni s mégis ötvenöt olyan egykorú német népköltészeti terméket találtam, amelyekben Bethlenről van szó, amelyek reá és korára vonatkoznak. E kiadványok könyvészeti adataiból azt látom, hogy kéziratban még lappang számos Bethlenre vonatkozó költemény. Külföldre járó ifjainknak jó volna figyelemmel lenniök e nem jelentéktelen magyar tudományos anyaggyűjtő feladatra. Az ötvenöt költemény között van egy hollandnyelvü és nagyon valószínű, hogy Bethlen, az egykorú cseh költészetnek is gyakori alakja, mert nem egy német vers cseh fordításnak vagy átdolgozásnak tekinthető. De ha még nem volna is több, az ötvenöt is ugyancsak tekintélyes szám; több mint az egykorú magyar nyelvű Beth- len-költeményeké. Nemzeti hiúság nélkül is önérzettel gondolhatunk arra, hogy a kis Erdély fejedelmi ura sűrű nyomot vert a nagy német irodalomban és költészetben is. E nyomok szakszerű ismertetésének eredményeiről álljon itt a következő tájékoztató összefoglalás. A keletkezés idejét tekintve, a Bethlenre vonatkozó költemények uagy többsége 1620. és 1621-ből való. Korábbi és későbbi származású alig van. Ez azt jelenti, hogy a német költői kedv érdeklődése Bethlen iránt Összeesik a harmincéves világháború első, u. n. cseh szakaszával. A nyomok a nikolsburgi béke után egyre ritkulnak, pedig Bethlen német kapcsolatai nem szünetelnek, sőt kibővülnek második házasságával. Ugylátszik, a nép sejtette, megérezte, hogy Bethlen nem aféle gyere János, fogd meg János, hanem a saját fejével és saját céljai szerint gondolkozik. A népköltészet a diplomata hadvezéreket nem igen szereti. Neki átlátszó hősiesség kell, amelyik nem fontolgat, hanem még kockázattal is amngy huszárosán neki vág. S ez a tulajdonság csakugyan hiányzik Bethlenből. További szembetűnő jelenség, bogy e költemények javarésze elkeseredéssel ostorozza, a gúny és szatíra felsőbbségével kicsinyíti Bethlent. Az elkeseredésre és gúnyolódásra Bethlen törökössége, látszólagos, illetve kényszerű törökbarátsága adott okot legtöbbször. Ezt nem tudják megérteni és megbocsátani. Egyik költeménynek már a cime is jellemző: türkischer Bethlehem und mohamedischer Gábor. Török vazallusnak, török zsoldosnak nevezik. Még szövetségesét, Pfalzi Frigyest is gúnyolják azért, mert mint meggondolatlan gyerek Bethlennel, a török zaoldossal szövetkezett, Bethlehem kombt, bringt Türcken mit — ez fejezi ki a Bethlen- szövetség értékét és tartalmát. Gúnyolják azért is, mert Bethlen mindent Ígért, orránál fogva vezette a téli királyt. A prágai udvari szakács gúnyos monológjában emlegeti, hogy nincs semmi veszély, mert Gefatter Gabor tritt heran Mit Ungarn, die fürn Feind fest stahn .,. Majd inti Frigyest és Csehországot a szakács, hogy vigyázzanak, mert Bethlen segítségül hivja a törököt, a tatárokat, magát az ördögöt is, nyakunkra ül s mint valami paripára, zabolát, féket vet. Gúnyolják Bethlent nagyravágyásáért is, kivált a fehérhegyi ütközet után szemére hányva, hogy két koronát is — a magyart és a csehet — szeretett volna megkaparintani. És mi az eredményi Az egykorú latin-német gúnyos diáknóta szerint: > Pmer (Frigyes) et Gabor Bethlehem Fugerunt in Bieresalem, Cum laedio Cum ingenti laedio ) Et cum convolio ... Eic iacent in pertudio, Et egenl sine termino, ' Cum laedio Et cum convolio .., Der Knab und Gabor Bethlehem Seindt geflogen gähn in Herusalem Mit traurigkhait, Gar mit grosser traurigkhait Mit grossem Nerzenlaidt. Da liegen sie in Spott und Schandt Und haben weder leuth und Landt, Mit traurigkhait, Mit grossem Herzenlaidt... Általában más e költemények hangja a fehérhegyi csata előtt és más a cseh kudarccal végződő fehérhegyi összecsapás után. Amazokból hiányzik még a győzelem fölényességének és biztonságának az érzete. A fehérhegyi csata után keletkezettekben azonban korlát nélkül csapong és fék nélkül tapos a lekicsinylő gúny, a humor, szatíra és szarkazmus. De még ezekből a költeményekből is többnyire kiérzik, hogy Bethlen még most is nagy erő, olyan tényező, aki bajt okozhat. A Triumphirender Adler (a sas: Ferdinánd) önérzetesen beszéli el, hogy diadalt aratott az oroszlánon (Frigyesen). S mégis a költemény végén kérve kéri Bethlent, hagyja abba a hadakozást, mert ha más nem, az Isten, a szigora bíró, mégis csak megakadályozza csalárdságait s megbünteti. Annál inkább elismeri még az ellenség is Bethlen erejét, állásfoglalásának jelentőségét a fehérhegyi csata előtt. Kevesebb a száma a Bethlent dicsőítő költeményeknek. Ezek azonban viszonylag terjedelmesebbek és költőileg értékesebbek. Nemcsak politika van bennük, hanem van poézis is. Ilyen többek között Wahre Contra- factur stb. c. párbeszédes menetű költemény. Ebben előbb a Religió esedezik Bethlenhez, hogy mentse meg az evangéliumi tanítást, harcoljon a szenvedő egyházért. Bethlen válaszol, hogy „was du thust klagen, klag ich auch“. Épen ezért ígéri, hogy mig az Ur kegyelmében megtartja, küzd Istenért és a hazáért, melynek mindnyájan szolgái vagyunk. Másodiknak a közrend jön, kinek földjét a törökkel szövetkezett német pusztítja. Bethlen ismeri e sérelmeket, kész harcolni érdekükért. Für Gotteskirch und Vaterland Nehm ich die Wehr in meine Hand... Végül a főrendüek kérik, ns engedje, hogy a csehek sorsára jussanak. Bethlen ezeket is megnyugtatja s Gott leistet uns Hülf und Beistand — bizó jelszóval indul is a harcba, k költemény névtelen szerzője jól ismerte a Bethlen felfogását és szándékát. A költemény szerkezete világos, stílusa és gondolatmenete meg azt tanúsítja, hogy a szerző a költészetben sem volt járatlan. Annyi e rövid vázlatból is sejthető, hogy Bethleni Gábor alakját az egykorú német népköltészet változatos és sokféle színben tükrözi vissza. De visszatükrözi. S kivált nekünk, erdélyi magyaroknak legalább ezt és ennyit tudni öröm is, kötelesség is. <VVVWVVv<VNVWVVVV\/V>/>WVV»VWVVVVWV‘/VVVVVWWVWVVV< /wwwwwwvwv Az aranypart aranya Elbeszélés Irta: ARNOLD BENNET ni. Simeon kívánságára Cecil aznap este velük vacsorázott a Continental Hotel terraszán. Egy nagy feltűnést keltő, furfangos csalási ügyről folyt a beszélgetés. — Mit gondolsz, elfogják? — érdeklődött Geraldine apjához fordulva. ^ — Azt gondolom, hogy neked már régen az ágyban kellene lenned! — válaszolta Rainshore. Geraldine szokatlanul szófogadó volt. Engedelmesen felállott és megcsókolta apját, búcsúzni kezdett. — Jóéjszakát, apám. Nem örülsz, hogy milyen szép, csendes a tenger? — Miért kellene ennek örülni? — Még kérdezed? Hiszen Mr. Wauks-Dowry ma este szállt hajóra, hogy Angliába utazzék. Szegény fiú. úgy nem birja a nagy vizet. Rainshore méltóságán alulinak tartotta, hogy lánya csipkelődésére válaszoljon. A hölgyek távozása után megkönnyebbülten sóhajtott fel. Tovább szívta a szivarját és hallgatta Cecil fecsegését. A fiatal milliomos, látszólag minden szándék nélkül, a nagy textiltröszt részvényeire terelte a szót. — Maga is be akar talán lépni a trösztbe? — kérdezte Simeon rejtett érdeklődéssel. Simeon rejtett érdeklődéssel. — Ellenkezőleg. Ki akarok lépni belőle — jelentette ki Cecil. — Igaz is, az előbb elfelejtettem megemlíteni, hogy egy nagyobb részvénypakettet el akarok adni! — Megbolondult? — ugrott fel Rainshore. — Mit nevez maga nagyobb részvénypakettnek? — Körülbelül egy félmillió font értékű papirt. Huszonötezer darab részvényt, kilencvenöt, háromnyol- cados kurzuson. — Szóval maga Így pihen és szórakozik itt Osten- dében? Cecil mosolygott: — Oh, ez egész jelentéktelen tranzakció! Igazán nem jelent komoly nyereséget. — De ennyi részvényt nem vethet egyszerre a piacra — tiltakozott Simeon. — Dehogynem! Okom van rá. Magának nincs kedve átvenni ezt a pakettet? A tröszt elnöke elgondolkozva hallgatott. — Kilencvenhárom, háromnyolcaddal átveszem, -=. felelte aztán nyugodtan. — Ez két pont veszteség, pedig éppen az imént mondotta, hogy a tröszt részvényei tovább fognak emelkedni. —- Ha el akarja adni a papírokat, kilencvenhárom, háromnyolcaddal átveszem, — ismételte nyugodtan Rainshore. pillantását égő szivarjára szegezve, mintha kizárólag ahhoz a tüzes ponthoz beszélne. Cecil vitatkozott, érvelt, kiabált, Rainshore azonban alig válaszolt, ö nem szokott alkudozni. Rövid negyedórán belül megkötötték az üzletet és Cecil kötelezte magát, hogy huszonötezer darab textiltröszt-rész- vényt, két ponttal a napi árfolyam alatt é3 hat ötnyolcad ponttal pari alatt, leszállít Rainshore-nak. IV. Cecil öt perccel később a Hotel de la Plage-ban lévő szobájában volt. Alig csukta be az ajtót maga mögött, máris kopogtak. A szolgája, Lecky jelentkezett és jelentést tett gazdájának: — Mr Vauks-Lowry valóban elutazott Angliába. — Rendben van. A yachtnak megadta az utasításokat? — Igenis, uram. — Szerzett nekem egyet Rainshore kalapjai közül? — Az öltözöszobában van, uram. A kalapban semmiféle jelzé3 nem volt. Hogy a rendőrség munkáját megkörmyitsem a nyomozásnál, mikor a kalapot a strandon megtalálják, bátor voltam Mr Rainshore nevét beleírni. — Kitűnő ötlet — nevetett Cecil. — Maga a tizenegyórás londoni gyorshajóval elutazik. Holnap délután két órakor már ott van. Tehát minden programszerü- leg megy. Mondja el hát mégegyszer, hogy milyen utasításokat kapott tőlem, nehogy tévedés legyen. — Parancsára. Sir! Holnap délután, tehát kedden, civilbe öltözöm és elmegyek a Colák Lane-ra. Ott bizalmasan közlöm az emberekkel, hogy textiltröszt-rész- vényeket akarok eladni. Sokat. Nem tudom megállni é» elmesélem, hogy határozott okaink vannak a nyugtalanságra, Lassankint be kell vallanom, hogy egy meglehetősen nagy tétel textiltröszt-részvényen minél gyorsabban túl akarok adni. Hagyom magamat kivallatni és bevallom, hogy Mr Simeone Rainshore eltűnt, valószínűleg öngyilkosságot követett cl, de rajtunk kívül egyelőre még senki se tud a dologról, Sejtetni engedem, hogy az egész trösztöt nem tartom valami jól megalapozottnak és Itt-ott elejtek egy megjegyzést arról, hogy milyen pánikot idézett elő a tőzsdén, amikor Bruce Bowring és társai eltűntek. Es most Mr Rainshore is eltűnt! Megbizottainkat elküldöm a tőzsdére, hogy 1 nézzék meg, mit lehetne csinálni cs azután jelentsék j .nekem Aztán elmegyek a Birchim Banera és megismétlem ugyanezt a játékot. Végül az Evening Messenge
