Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-27 / 213. szám

ff Hill. ÉVP. 213. SZÁM. Csak ezen eredeti csomagolás a „Bayer kereszttel“ és a zöld­fehér- piros szalaggal garan­tálja az p 1 r 1 tabletták valódiságát 8000 L havi jövedeh;eí: Garantálunk egy „ROYAÉ“- ióle gyorskötőgép beszerzé­sevei. Azáltal, hogy állan­dóan és folytonosan az ilyen gépen készített zoknikat, ha­risnyákat és ruhácskákat elismeri magas árakban visszavásároljuk, alkalmat nyújtunk Önnek arra, hogy egv biztosexistcncidt és egy állandó keresetet biztosít­son magának. Kérje még ma a díjmentes pros­pektusunk megküldését a „ROYAL“ kötőgépek medgyesi cégtől. — Postafiók No. 7. Sötétben vi «AROál NAGYSÁGBA» u<mU, Vtlijtt« lidH i LE GH EGBIZHATOBB PPECtZjEBPFSZTO Ketam&várS Takarékpénztár j és HitoShank Rt, j KOLOZSVÁR, P. UNIRII (MÁTYÁS KIR.-TÉR) 7 Fiókjai : Dég, Dicsó'szcntmárton, Gyulafehérvár Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesváron. Saját tökéi 143 millió lei. Affiliált intézetei: Tordaaranyosvármegyei Ta Varékpénztár Rt Tordán, AlsóFeh ér vármegye Gazdasági Bank és Takarékpénztár Rt. Nagy- enyed. Udvarhelymegyei Takarékpénztár Rt. Székelyudvarheiyen és Sz.-Kereszturon, Szász- régenvidéki Takarék és Hitel Rt. Szászrégen- ben és Népbank Rt. Bánffyhunyadon, Szamos- újvári Hiteibank Rt. Szainosujváron! Betéteket elfogad! minden Bankügyletet iegaJö- fty Zsebben végez. Engedélye­zett devizabely. Áruraktára a vasút mellett. Mii ZGAZDJtSJÍt* A KÖZGAZDASÁGTANI TÖRVÉNYEK ÉS A GAZDASÁGI VÁLSÁG iKolozsvár, szept. 25.) A ma már világjelenségként feltűnő gazdasági válságot gyakran minősitik „érthe­tetlen jelenségeknek’’. Ez az aposztrófálás téves, mert korunk esetleg szokatlan gazdasági jelenségei megma­gyarázhatók, só't orvosolhatók'is a közgazdaságtani el­vek alapján, de csak azzal a feltétellel, ha ngy a ma­gyarázatokat, mint a gyógyszereket közgazdasági té­ren keressük és nem esünk abba a hibába, hogy a kü­lönböző kormányok, gazdasági faktorok részéről a kü­lönböző gazdasági problémák megoldására eszközölt, de politikai és nemzetiségi szempontoktól vezetett intéz­kedéseket — közgazdaságtannak nevezzük. A gazdasági törvények nem állottak fejtetőre, nem dőltek meg és nem hamisak. Nem a régi törvények hely­telenségével állunk szemben, hanem ezeknek az elége­detlenségével. Uj törvényekre van szükségünk, mert uj jelenségekkel állunk szemben. Ne akarjunk a régi gazdasági jelenségekre felállított alapclvcktől megol­dást, mert felállításuk idején a mai problémák nem is léteztek, valamint a jogi törvények kerete is az idők múltán szűknek bizonyult. Melyik törvényhozónak ju­tott volna egy évszázaddal ezelőtt eszébe a gyárak munkaviszonyait törvény utján szabályozni, amikor az ipar második fokán, a kézművességen túl nem jutott, avagy kinek jutna eszébe a kézművesek közötti kap­csolatokat szigorúan szabályozó régi és akkor helyes törvényeket ma is alkalmazni, ma, amikor a gyáripar meg nem szűnő ambícióval igyekszik a haláldöféseket megadni. Mielőtt gazdasági törvények csődjéről be­szélnénk, ezeknek a „milyen’’-jével kell tisztában lenni. Hiú illúzióknak adja magát oda az, aki azt hiszi, hogy şi közgazdaságtan örök igazságokon alapuló merev tu- rlomány. Abszolút közgazdasági törvény nincs. A köz- gazdaságtan néni természettudomány. A természottu- nománvr törvények* nzéVI lehetnek abszolútok, mert t 'gy tényezőnek a függvényei: a változatlan természet­pék'. Ezzel ?Zombeii a közgazdaságtani törvények mi«fii relatívak, mert ezek két komponensnek a szüleményei: a természetnek és a természettől fogva változékony társadalomnak. Egy közgazdasági törvény: egy bizo­nyos időben adott természeti és társadalmi viszonyok eredménye. Változik az egyik alkatrész, a társadalom, úgy a törvény elveszti az érvényességét — az uj vi­szonyokra nézve. A következő példa szolgáljon illuszt­rációképpen : ' : Á; klasszikusoktól származik az árak úgynevezett gravitációs törvénye. Ha valaminek az ára az önkölt- égek + a kamatlábnak megfelelő nyereség által adott összeg alá esik, akkor a gyenge rentabilitás miatt megcsappan 'a termelés és az ennek következte­képpen előálló kisebb kínálat folytán az árak újra emelkednek és fordítva: tulmagas árak — termelés növekedés — nagy kínálat — áresés. A törvény any- nyira tiszta és magától értetődő, hogy a 100 százalé­kos'érvényességében hittek. A mai helyzet a következő: Az állandóan erősbödő racionalizálás és az ezzel kap­csolatos specializálódás folyományaképpen, a különbö­ző' vállalatok, de különösen a gyárak tőkéjének nagy­részét ingatlan értékekbe, — épületekbe és gépekbe — fektették. Ez egyike a modern ipar legújabb tünemé­nyeinek. A vállalatokba fektetett tőke nagyon erős mértékben úgynevezett fix költségeket okoz, amelyek nagysága, a proporcionális költségekkel ellentétben, konstans, tekintet nélkül a termelés nagyságárc. Ilyen fix költségek az ingatlanok értékéből évenként leszá­mított amortizációs kvóta, fűtés, világítás, igazgatóság és állandóan növekedő mértékben a reklám. Proporcio­nális költségek azok, amelyek a termelés növekedésével arányosan emelkednek. Anyagköltségek, óramunkások, percentre dolgozó ügynökök például proporcionális költségeket reprezentálnak. Tegyük fel, hogy egy autó­gyár fix költségei naponta 1 millió lejre rúgnak. Az egy autóra cső proporcionális, költség például 100.000 lej. Ha a gyár naponta egy autót készít, akkor az autó önköltségi ára Lei 1,000.000+ 100.000=: 1,100,000 mert az összes fix költségek erre az egy autóra esnek. Ha a gyár naponta 2 autót állít elő, akkor & fix költ­ségek 2 részre oszlanak. Az önköltségi ár darabonként Lei 100.000=600.000 Ha 10 autó a napi termelés, akkor: Lel íoo ooo—200.000 10 “ -------­Ebből a primitiv összeállításból elég tisztán látszik, hogy a vállalatnak az az érdeke, hogy a termelést mi­nél erősebben növelje, az egy produktumra eső fix költségeket és ezzel az önköltségi árat csökkentse. Ez a nagyvállalatok konkurrenciaképességének a főtitka, ez az amerikai nagyipar főerőssége. Ebből a meggondolásból a következő, az előbb em­lített törvényt megdöntő helyzet állott elő: Nagy kíná­lat — olcsó árak esetében, a produkció nemcsak, hogy nem csökkent (mint ahogy ezt a fenti törvény kí­vánja), hanem még jobban emelkedett, azért, hogy a fix költségek sok egységre való elosztásával az egyes produktum olcsóbb és a piacon konkurrenciaképesebb legyen. A tulnagy kínálatnak tehát még erősebb tulpro- dukció lett az eredménye. Ennek egyetlen orvossága van: a koncentráció (a kartell és a trust). Hol tehát a hiba! Miért mondta fel a régi jól bevált törvény a szolgálatot? Mert régen a vállalatok költségeinek 90 százaléka proporcionális volt, ma pedig 60, só't egyes vállalatoknál, pl. a vasutaknál 70—75% fix! Ez a példa azt hiszem, eléggé kézzelfoghatóan be­bizonyította azt, hogy a társadalmi viszonyok változá­sa b gazdasági alapelvekben is változásokat kell hoz­zon. Uj alapelvek szemszögéből az uj viszonyok is meg­magyarázhatók. Kiragadok -néhányat ezekből az érthetetlen jelen­ségekből és megpróbálom őket érthetőkké tenni. „ ... A spanyol pezeta újból esik, tehát a pénz sor­sa független attól: teljes diktatúra van-e az országban, vagy már esak mérsékelt, amely után a polgári de­mokrácia kora következik el— irta egyik kolozsvári lap. Eszerint tehát egy valuta sorsa biztosabb egy par- lamentáris, mint egy diktatórikus éra alatt. Ez ellen csupán azt szeretném mondani, hogy nem az államfor­ma, hanem a spekuláció és a pénzügyi politika mellett az erősen, illetve kevésbbé erősen konszolidált viszo­nyok döntenek egy valuta sorsa fölött. Amig Primo de Rivera jót kormányozott, rendet teremtett a káoszban, volt élet- és vagyonbiztonság, addig stabil volt a pe­zeta. Amint azonban a külföld zavargásokról, letartóz­tatásokról és összeesküvésekről olvashatott, a spanyol- országi viszonyok bizonytalansága folytán megingott bizalom megrendítette a pezetát is. Sőt, merem álli- tani, hogy a pénz sorsa a Mussolini-diktatura alatt , biztosabb, mint a parlamentáris és demokratikus Né­metországban, ahol nemrégen is fenyegető inflációról ’lehetett olvasni. A kolozsvári lap cikke csodálkozását fejezi ki afe­lett, hogy Franciaországban a fogyasztási index, da­cára az aranyinváziónak, 498-ról 572-re emelkedett. Erre csupán azt felelhetem, hogy nem a nagymennyi­ségű arany dacára, hanem az arany miatt emelkedtek az árak — csupán látszólag, mert nem a fogyasztási cikkek ára emelkedett, hanem a pénz, az arany értéke esett. Az arany amellett, hogy a legtöbb valutának a fundamentuma, áru is, a kínálat és kereslet törvényé­nek épugy alávetett, mint más áru. A pénzbőségnek — nagy pénzkínálat és ha szabad ezt a szót használnom, a pénz árának az esése az eredménye. A pénz olcsó lett. Nvugateurópában 2%—3% a kamatláb. És ha ehhez még hozzáfűzöm, bogy a 160 lejes dollár vásárló ereje Amerikában, szintén a pénzbőség miatt, 50%* te­hát 80 lej — indirekt tehát az árak magasak, — akkor azt hiszem az e tünemény felett a csodálkozás — in­dokolatlan. Mindennek megvan a magyarázata, csupán disz- tingválni kell tudni aközött, ami gazdasági, politikai, vagy nemzetiségi, mert ma — sajnos — gyakran for­dul elő, hogy gazdasági intézkedések égisze alatt po­litikai, sőt nemzetiségi rugók húzódnak meg. Hermann Dezső. Vas- és rézbutorok, mosdok, sodronybatétek nagy választékban kaphatók FLEISCHER Testvérek vas- és rézbutorgyárában Arad, Str. loan Russu Sirianu No. 15. (Aulich Lajos ueca).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom