Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-25 / 211. szám
/ TAXA POŞTALA PDATITA IN NUMERAR No. 24258—927. ClnfaKofax&vár, 1930 szeptember 24 ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ________ ORSZÁGOS MAG VARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08. 6-94. Xni évfolyam 21 *-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: évre 66 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre l 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. smmm. Afara Hamarjában nem is tudnánk megmondani, mi a célja a román blokknak azoknak a hangos botrányoknak felidézésével, aínelyeknek visszhangját nemcsak a r ároa''tanács terme, hanem Kolozsvár ősi főterének falai is visszaverik nehány nap óta. Hiszen n^ji ma hallottuk először Cátuneanu egyetemi professzor ur és — akinek a szájából különösen groteszkül hangzanak a magyarfaló jelszavak — Candrea ur és társainak kórusban felhangzó demagógiáját: „Romániában vagyunk, tanuljanak meg románul!“ „Ha magyarul akarnak beszélni, menjenek Budapestre!“ „Afară!“ Ezeknek az uraknak sérti a dobhártyáját a magyar szó, de ha nem csalódunk, még nagyobb a fájdalmuk azért, hogy itt va gyuük, itt elünk, még pedig nem kis számmal, Romániában magyarok és nem vagyunk hajlandók eltekinteni attól a jogunktól, hogy sorsunk intézésébe beleszólhassunk és pedig azon a nyelven szólhassunk bele, amely nyelv anyanyelvűnk, amelyről sem a regátból Kolozsvárra szakadt Cátuneanu professzor, sem a yiagyar ösztöndíjjal felnevelt Candrea professzor ur kedvéért nem mondunk le. Mondom, ezeket a szólamokat megszoktuk már. De minden alkalommal elcsodálkozunk rajta, hogy ma. amikor a Népszövetség üléseinek tengelye a kisebbségi kérdés, amikor a kisebbségekkel való bánásmód ellenőrzése nagy elmék legnagyobb gondja, amikor köztu domásu, hogy az utódállamok teriiletnagyobbitásának különleges feltétele a kisebbségvédelem szerződésileg való megpeesételése volt, akadjanak Kolozsváron a román intellektuális élet vezető embereinek sorában magas társadalmi poziciót betöltő férfiak, akik homokba dugott fejjel minderről nem akarnak tudomást szerezni és hajtogatják rendületlenül a maguk afarü-ját. Hiszen ez a türelmetlenség valósággal annak a világba- kiáltása, hogy Románia a maga jogrendszerébe nem tudja beilleszteni a kisebbségi népek életjogát. Hiába mondanék az ilyen türelmetlen uraknak, kik valóságos rosszhirbehozói hazájuknak, hogy a kisebbségi nyelvhasználat jogának az akadályozása ma már olyan vétekszámba megy a müveit világ felfogásában, mintha valakinek a vallásába kötnének bele. Hiába mondanék, hogy az erdélyi románságnak az országegyesítést kimondó határozata is a kisebbségi népek javára a nyelvhasználati szabadságot nemcsak a magánéletben, de a közigazgatásban, az önkormányzatban, sőt az állami kormányzat és a törvényhozás terén is kikötötte. Hiába mondanék, hogy elvégre az anyanyelv joga elemi emberi jog, amellyel Románia jogrendszere seliol- sinés ellentétben, s ez általános jogi és erkölcsi követelményt elsősorban egyetemi professzoroknak illenék respektálni. És végül, hiába mondanók azt is, hogy a törvény nemcsak, hogy nem tiltja, hanem egyenesen módot ad a kisebbségek nyelvhasználatára: a türelmetlen urak mégis csak azt szavalják, hogy Romániába!) vagyunk, tehát itt mindenki, ha törik, ha szakad, beszéljen románul. Romániának a vezető, legfőbb nyelve valóban a román. Ezt senki nem akarja tagadásba venni és az ellen sem szólaltunk még eddig föl, hogy a parlamentben és a kormányzatban a hivatalos nyelv egyedül a román. Pedig erre is azt mondhatnék, hogy Csehszlovákia és más államok példája másra utalna. Mi egyszerűen csak azt mondjuk, hogyha belenyugszunk abba: a többségi nép nyelve legyen az állam ©s a parlament nyelve, nyugodjanak bele a Kolozsváron kisebbségben levő románok is abba, hogy a város autonóm életében a többségben levő népkisebbségek használhassák a nyelvüket. Elvégre itt nem állami kormányzatról, hanem helyi ügyek viteléről, önkormányzati célszerűségek megbeszéléséről van szó, ahol a helyi lakosság többségének a nyelvét mellőzni, a megbeszélésekből kizárni, mégse lehet. Hiszen e lakosságnak mégis csak a maga által érthető nyelven is kell tárgyalnia azokról az ügyekről, amikhez az igazgatás az ő beleegyezését is meg kell hogy szerezze. Az ezzel ellenkező felfogás természetellenes volta. i a! még a túlfűtött soviniszták is nagyon tisztában vannak. De ezeket az nrakat a kérdés kiélezésében csak PánM keltett ne amerikai tőzsdéken a meplent orosz dumping-buza A szovjet ötmillió bushel búzát helyezett el és most újabb óriási hajórakományok érkeznek az amerikai, angol és francia kikötőkbe — A newyorki értéktőzsdén egymilliárd dollárral estek az árak ^ A kanadai delegátus a népszövetség Intervencióját kéri az Amerikára sérelmes varsói határozatok ellen (Newyork, szeptember 23.) Az amerikai gazdasági körökben óriási pánikot okoz az oroszországi buza-dumping, amely a világpiacon egyre erősbödö irammal lép fel. A francia és angol kikötőkbe óriási szállítmányok érkeznek és még e bó folyamán újabb száz haiórakomány oroszországi gabona kerül az európai piacokra, ahol ujr árzuhanások várhatók. Az oroszok olcsó termelési költségeik révén a többi országokban ina érvényben levő áraknál mélyebben álló dömpingárakkal operálnak. Az európai tőzsdéken mozgalom indult meg, amelynek az a célja, hogy a kormányoknál védelmet eszközöljenek ki a dumpinggal szembeni harcban. A legújabb newyorki hir fokozza azokat az izgalmakat, amelyek már az európai gazdasági köröket sem kímélik meg, noha az orosz dumping tőzsdei kihatásai Európában még nem váltak érezhetővé. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az Unió területén működő szovjet kereskedelmi képviselet ötmillió bushel búzát vetett az amerikai piacra. A szovjet ezzel a manipulációjával nagy sikert is ért el, mert aláásta a búzaárakat és derutot keltett a winnipegi és csikágói tőzsdén. Tegnap például Winnipegben oly katasztrofálisan zuhantak az árak, bogy elérték a sötétemlékezetii 1906-os év legalacsonyabb árnivóját. Az egyre tartó áresések a mezőgazdák amugyis nehéz helyzetét még kétség- beejtőbbé teszik. Ma az amerikai tőzsdéken ismét estek a gabonaárak. Newyorki jelentés szerint a newyorki értéktőzsdének újabb fekete napja volt. A pánik arányai elérték az előző pánik- napok nagyságát. Az áreséseket jóval többre becsülik egymillión! dollárnál. Számos vállalat papírjai úgyszólván teljesen értéktelenné váltak. Gazdasági körökben aggodalommal tekintenek a következő tőzsdenapok, de különösen az ultimó elé, mert nein valószínű, hogy a katasztrofális árzuhanások elérték volna a kulminációt. A népszövetségi gazdasági bizottsági ülésén ma nagy izgalommal tárgyalták az amerikai híreket. A kanadai delegátus pesszi- misztikusan ítélte meg Kanada és az Unió gazdasági helyzetét és érthetetlennek tartotta az európai államok regionális megmozdulását, amely hadüzenet az amúgy is vergődő Amerikának. A genfi gazdasági bizottságnak állást kell foglalnia a varsói határozatok ellen és a kibontakozást más irányban kell megkeresnie. A kanadai delegátus felszólalása érthető megrökönyödést keltett. kicsinyes pártpolitikai taktikázás vezeti. Azt hiszik, hogy ezzel a kormány pártját kellemetlen helyzetekbe szoríthatják, tossz román szinébe keverhetik. Azonban a harcias román blokk ennél a pontnál is nagy tévedésben van. Ég a házunk, a nyomorúság tengere marinál- elborít valamennyiünket, románt is, magyart is, tehát a ma legégetőbb problémája a szociális veszedelem és a román blokk választópolgárai is azt szeretnék megkérdezni képviselőiktől: mi lesz a holnapi kenyérrel, mi lesz a megfizethetetlen tűzifával és mi lesz azokkal az elviselhetetlen adóterhekkel, amelyeket a múltban olyan felháborítóan űzött városi rablógazdálkodás szakasztott a nyakunkba. Hátha azok a magyar tanácsosok ennek az égető kérdésnek a megoldására akarnak észszerű javaslatokat tenni? Ezt sem mondhatják el magyarul? Mert hogy a túlsó part urai a maguk román anyanyelvén erről még egy szót sem mondottak. az bizonyos. Városatyai működésük kimerült a padok csapkodásában, temperamentumos kifakadá- sokban és a székek ide-oda emelésében. Hát bizony ez nem komoly városatyai teljesítmény. Ezzel a koríeseszközökkel sem az Averescu-párt, sem a cuzisták, sem a liberálisok nőm fognak Kolozsváron szavazatokat '•!. hódítani. Annyit azonban elérhetnek, hogy még jobban elakad a város szekere és a szociális nyomorúság marad a régi kátyúban. Ez ellen akarnak harcolni Kolozsvár magyar tanácsosai és újra csak azt írjuk, minden afară és minden Budapestre küldés ellenére is:.édes anyanyelvűnkön. És ebben a harcban-a győztes csak az lehet, akinek a részén a jog és igazság áll. Akkor is, ha a blokk, isták lehetetlenné teszik a városi közgyűlés működését és akkor is, ha minden egyes alkalommal megcsóválják a gyiilölség tüzcsóváit, a város tárgyalótermében. Mert mi itt születtünk, itt élünk és magyaroknak születtünk, magyarok maradunk. gfBfaftiiám Minden cipő pasztát kivan Mai számunk 12 oldal
