Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-22 / 209. szám
XIII. ÄVF. 209. SZÁM. 13 Erdély kisebbségi újságírói a Kisebbségi Újságírók Nemzetközi Egyesületében Csak nemzeti alapon álló kisebbségi bjségirók lehetnek a nemzetközi szervezel tagjai — Sulyok István dr. elnökölt a szervezet genii közgyűlésén (Genf, szeptember 20.) Á napokban folyt le Genf ben a Kisebbség! Újságírók Nemzetközi Egyesületének második rendes közgyűlése az érdekelt sajtóemberek igen élénk érdeklődése mellett. A közgyűlésen Besednjak görzi szlovén lapszerkesztő, a délszláv kisebbségi újságírók képviselője, az egyesület elnöke, majd dr. Sulyok István, az egyesület elnökségében a magyar újságírók képviselője elnököltek. Az elnökség részletesen beszámolt az egyesület működésének első esztendejéről, mely elsősorban a tagok toborzására és nemzetközi kapcsolatok megteremtésére irányult. Mindkét irányban kielégítő eredmények mutatkoznak. A tagok toborzásánál az újságírók fölösleges megterhelésének elkerülése érdekében az a szempont volt döntő, hogy az egyesület elsősorban azoknak a kisebbségi újságíróknak tömörülésére törekedjék, kik immár évről-évre megjelennek a Nemzetek Szövetségének székhelyén s különben is tevékenységük súlypontját külföldi tudósítói munkára helyezik. nők; Boris Nicolsky (Genf) az oroszok; F. Sírnád (Bécsi a csehek; dr. Sulyok István (Kolozsvár) a magyarok; báró Üxküll Güldenband (Reval-Bécs) a németek; Rubinstein (Kowno) a zsidók; Rancjko (Páris) az ukránok és végül O. R. Olnno (Saragossa) a baszkok képviseletében. A közgyűlés ismételten kimondotta, hogy az egyesületnek csak olyan kisebbségi újságírók lehetnek tagjai, kik kisebbségi nemzeti alapon álló sajtóorgánumok munkatársai, illetve újságírói működésűket ily irányban fejtik ki. Erre a megállapításra azért volt ismételten szükség, mert több olyan újságíró részéről érkezett felvételi kérelem, kik kisebbségi nyelven megjelenő, de többségi, elsősorban kormányérdekeket támogató lapok szolgálatában állanak s így kisebbségi újságíróknak az alapszabályok értelmébed nem tekinthetők. A kisebbségi újságírók nemzetközi egyesületének genfi közgyűlésével nemcsak a svájci, hanem párisi és londoni lapok is foglalkoztak és abban a kisebbségi mozgalom erőteljes fejlődésének jelét állapították meg. A közgyűlés elhatározta még, hogy a kisebbségi sajtó embereinek egymásközötti érintkezésének folyamatát minden eszközzel előmozdítani igyekszik, ennek érdekében aa év folyamán legalább egyszer Középeurópa valamelyik városában vezetőségi ülést tart, a kisebbségi ujságirók cseremunkájának lehetőségét minden utón egyengeti s ennek érdekében különböző könnyítéseket igyekszik kieszközölni. Végül táviratban üdvözölte a különböző nemzetközi sajtószervezetek elnökségeit és Wiliam Martint, a Journal de Geneve immár világhírű külpolitikai szerkesztőjét, ki a kisebbségi újságírás őszinte barátjának bizonyult. SZÉKELYUDVARHELY, 1930. Látogatás Tompa László városában — Székely udvarhely múzeuma és a kallódó népművészet — Néuvegyelemzés, iskolafenntartás, adóbehajtás és sok más nyomotuság — Amiről Hinléder Fels Ákos irodájának aktakötegei mesélnek• A közgyűlésig 171 kisebbségi újságíró kérte felvételét a szervezetbe, köztük 17 magyar, ami igen szép eredmény, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a Nemzetek Szövetsége mellett akreditált ujságirók félhivatalos jellegű egyesülete sem számlál sokkal több tagot, bárha az a többségi nemzetek sajtóképviselőinek organizációja s azok közül is elsősorban a győztes népeké. A szervezési kérdésekkel kapcsolatosan megelégedéssel vette a közgyűlés tudomásul dr. Sulyok István bejelentését a romániai magyar ujságirók nagyváradi közgyűlésének határozatáról, mely a két szervezet közötti kapcsolat szerves kiépítésével foglalkozik s a kérdés előkészítésére bizottságot küldött ki. Az egyesület vezetősége ezenkívül behatóan foglalkozott az elmúlt évben nemzetközi kapcsolatok kiépítése érdekében. így mindenekelőtt befejezett ténynek tekinthető a Kisebbségi Nemzetközi Újságíró egye sülét felvétele a párisi nemzetközi sajtószövetségbe, melynek csak elismert nagy nemzetközi és nemzeti organizációk lehetnek tagjai. Ez a tény gyakorlatilag a kisebbségi ujságirószer- vezet nemzetközi elismertetését jelenti. Az elismerés jogi része is elintézést nyert, amennyiben megtörténtek arra is a lépések, hogy a szervezet alapszabályai a genfi szövetségi hatóságoknál bejegyeztessenek. A közgyűlésen számos beható és rendkívül tanulságos előadás hangzott el az egyes államok sajtóviszonyairól. így dr. Besednjak Engelbert (Görz) az olaszországi és dr. Jóban Krull (Kattowitz) a lengyelországi sajtóviszonyokat ismertette behatóan. Végül a választásokra tért át a közgyűlés. Az elnökség tagjainak számát kilencről tízre kellett emelni, hogy hely juthasson az újonnan jelentkezett francia és spanyolországi bankok képviselőjének. Az elnökség tagjai lettek: a szlovének képviseletében dr. Besednjak (Görz), Ivanoff (Bazargic), a bul- gárok; Masferrer prof. (Barcelona) a katalá( Székelyudvarhely, szeptember 20. Saját tud.) Tizenhat évvel ezelőtt voltam itt utoljára. A világháború szele sodort ide: a híres-neves 82-ik gyalogezredhez. Békés kisvárost találtam, évszázados emlékből összeálló korái (szigetet. Iparát szerető, komoly székely társadalmat. A Sükösdben és a Barkóczyban még volt iiébe-lióba néhány mulatság, de pár hónap múlva e város fölött is elporzott a béke csillaga, kihullottak a kövek, hullottak az emberek. 1914. és 1930. félelmetes utijelzői között megváltozott a világ, megváltozott a város és megváltoztunk nti is valamennyien. Nem mondom, könnyen ráismertem a városra. Építkezések nem igen történtek. Uj utakat nem vágtak, uj üzletek nem alakultak. Csak túl a hídon szökik fel néhány kellemes villasor. De az ucca nagyon is megváltoztatta a szinét. Szakadatlan román szó veri fel a korzót, az „autonómia“ gondolatának nagyobb épülésére regátiakkal tömték tele a hivatalokat. Székelyudvarhelyen még az adót is csak román nyelven lehet fizetni. A valaha nagyhírű magyar tanodák észrevétlenül festődtek át román intézetekké. A kormányzat malmai biztosan őrölnek. Keresem a nagyszakállu, originális arcú, öreg Konc? patikust a gyógyszertár ajtajában — hol van már ő?! Hol van a széplelkü Tompa Árpád igazgató nr is, akit míndlig a tudomány intim buvárlása közben találtam. Meghalt ő is. Szabó András igazgató urat azonban csak a nyugdíjazás szakította ki az eleven, oktató munka közepéből, Rotterdami Erazmus lelkes magyar átültetője most is nyomásra készen fordított le néhány klasszikust, Yergiliiussal az élén. Székelyudvarhely szellemi élete? Emlegetik, hogy innen indult el annak idején Szabó Dezső tanár ur, idevalósi a Budapesten most felfedezett Becássy Judit Írónő, a „Terebélyes nagy fa“ erdélyi regény szerzője, udvarhelyi fiú Csanády György is, aki Budapesten lapot szerkeszt az „uj arcú“ fiatalok számára, Palló Imre is, az operaénekes — dehát kik élnek itt ma, erre annál nehezebb a felelet. Adassák tisztelet a lelkes Haáz Rudolf festőművésznek, aki saját erejéből, ritka küzködéssel székely nemzeti múzeumot hordott össze Udvarhelynek. Jártam a múzeumában. Ékes, eleven szinü népi bútordarabok, gyönyörű kobaltkék tányérok, nemes formájú kanesók, fegyverek és a földet megművelő szerszámok, mindegyikükre rátapad a székely nép alkotőszelleme, játékok és bimos tojások, amelyek egy valaha boldog nép erőinek cláradó fényűzéséből fakadtak, a tulipános szekrényben régi tanodái tógák, Imttyuprémes ünneplők — két-hárora hűvös, méteres falu szobában él, hányódik és segítségért kiált a veszendő székely népművészet. Haáz tanára a református tanitónőképezdé- nek és kívüle még nehány lelkes tanár, a költői lelkű Halmágyi, az irodalomtörténész Nagy Elemér, a tevékeny és népe kultúrájáért áldozatokra kész Lévay Lajos. — bocsánat azoktól, akiket nem volt alkalmam közelebbről megismerni — néhány ösztönös zenészember, néhány finom Ízlésű olvasó egészítik ki Székelyudvarhely szellemi életét, amely a maga vékony fényugarával mégjobban kihangsúlyozza a városnak nehéz sors és az elszigeteltség következtében sötét homályba borulását. • E vigasztalan környezetben lépdel úgyszólván óriás léptekkel az első pillanatban komorszövetünek ■tetsző Tompa László, Erdély egyik legnagyobb lírikusa. Erdélyi sorsáért aggódó költőink nagyrésze már kiszakadt a természet ősi kötelékéből, az ő számukra az erdélyi hegyek szakadékok vadregényessége, a szakállas erdők már-már emlékek csupán, amelyekhez vissza- vissza lehet járni, újra beléjük lehet karolni, — de Tompa László, az egyetlen nagyformátumú erdélyi iró, aki a hétköznapi élet legapróbb vonatkozásaiban is szerves kapcsolatban él népével és a székely természettel. Lirája megdöbbentő erejét igazán csak akkor értjük meg, ha idejövünk hozzá, felkeressük magányában. A békeidőben főlcvéltárosa volt a vármegyének. Ma: egy székelyudvarhelyi hetilapnak a szerkesztője. Megélhetéséért épolyan embertelen harcot kell folytatnia, mint azoknak a magaslatokba került növényeknek, amelyek csupa sziklák között keresik gyökérzetükkel a megkapaszkodást. Reprezentativ kötetének, amelyet a Marosvécsen összegyűlt erdélyi Írók nagydijjal tüntettek ki, „Ne félj“ a címe. E verseskönyv klasszikus szépségű költeményei koronként a megindult szikladarabok dübörgő erejével omlanak alá, vigasztalanul, vihederes éjszaka sötétségében, de azért: „Ne félj“, nincs elveszve minden — a hegyi beszéd hite és visszhangja fel-felemel és optimizmust olvaszt a telkekbe. Tompa László költészete, a székelység nyomorúságos, morbid hangulatából táplálkozik. A nép elbágyadt kedélye, a betegágynál aggódó gyászos kedve viszont megerősödik e költészetben. Tompa László és az őt körülvevő viág szervesen összetartoznak egymással és ha társtalanul is őrlődik a költő, abban a sorsszerű ma- gárajhagyatottságban, amely magának a költészetnek természetéhez tartozik, Székelyudvarhely nemcsak hiányossá válna nélküle, de ennek a városnak az ő egy kőből faragott figurája olyan jellegzetességet kölcsönöz, mint egy másik városnak főterét domináló éroszobor. • Egy órát fenn töltök a Népirodában is. Ennek az irodának, amely azzal jeleskedhetek, hogy az elintézett ügyekért még soha egyetlen fillért sem vett el, vezetője az egész Székelyföld egyik legte- vékenyebb kisebbségi politikusa: Hinléder Fels Ákos. A székelyudvarhelyi politikusok közül a nagyközönség előtt leginkább Sebesi János volt alispán a legismertebb. Pompás elme, kiváló judicium, nagysorsra predesztinált diplomáciai érzék. Mellette ugyancsak jólismert politikai egyéniség Jodál Gábor, az udvarhelyi Magyar Párt elnöke. Ügyvédember, rendkívüli agilitással, ügyszeretettel, munkabírással. Áldozatkézségben is mindig előljár. Csak rajta múlik, hogy akár politikai téren, akár a református egyház életében a legelső vonalba kerüljön. Sebesi is, Jodál is megtalálták a maguk munkaterületét, de Hinléder Fels Ákos maga teremtette meg a saját területét és ezen a munkaterületen pótolhatatlan.' Az ő irodájában válik láthatóvá igstzán az udvar-
