Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-22 / 209. szám
XIII. ÉVF. 209. SZÁM. 7 Éűu&nmsm Tjasznáíat efőtt Egy igazi vigasztalás idegbetegek részére a most megjelent uj könyvecském. Ebben a hosszú évek során szerzett tapasztalatok, az idegbetegség okairól, keletkezéséről és gyógyításáról vannak leírva. Én mindenkinek megküldöm ezt az egészségi evangéliumot teljesen ingyen, ha alanti címre ír. Ezer köszönőlevél igazolja a folytonos lelkiismeretes kutató-munka egyedülálló eredményét a szenvedő emberiség javára. — Aki az idegbetegek nag if seregéhez tartozik, vagy aki szórakozottságban, félénkségben, feledékenységben, ideges fejfájásban, álmatlanságban, gyomor (emésztési) zavarokban, túlérzékenységben, tagfájdalmakban, teljes, vagy részbeni testgyengeségben, vagy az idegbetegség számtalan más tüneteiben szenved, meg kel okvetlen hozassa a vigasztalást nyújtó könyvecskémet! Aki ezt átolvasta, azon meggyőződésre fog jutni, hogy az egészséghez és életörömhöz egy egyszerű ut vezet. Ne várjon tovább, hanem Írjon még ma! G&NST PASTERNACK BESLSN, S. O. Mishaefikírchplatz 13. Abt.: 335. Két hét óta minden éjjel megszólal Vízaknán a vörósftafcas Névtelen levelekben előre megriasztja a lakosságot a titok" zatos gyújtogató — dolgozik a fantázia és a tömeghisztéria (Vízakna, szeptember hó.) E hónap hetedikén végétért Vízaknán is az idei fürdőszezon. Rendes körülmények között elcsendesedik, szezonzárás után, nemcsak a fürdőtelep maga, hanem a falu-is. Nappal osztozik is a fürdőtelep csendjében a falu: éjszakánként azonban nagy most a lárma, lótás-futás, jajveszékelés Vízaknán. Két hét óta minden éjszaka félreverik a harangokat, végigvisit a községen a tűzoltók trombitája, éles fütyülések, sőt fegyver dörrenések hangzanak az éjszakában. Egyszer éjfél előtt, máskor éjfél után. Reggelre kelve aztán ismét csend, csak a kárvallott, kinek éjszaka leégett a háza, a csűre, szénája vagy szalmája: megy jaj végzőkéivé jelenteni, személyesen is, a tűzesetet. A cesndőrség pedig, immár automatikusan s részben apatikusan is, bevezeti a nyomozást. Két hét óta igv megy ez Vízaknán. Nem telik cl egyetlen éjszaka sem, hogy a község valamelyik részén ne ütné fel fejét a vöröskakas. Kicsoda a titokzatos gyújtogató! Rossz, vagy beteg ember lehet. Senki sem tudja. Mert hiába a hatóságok minden rendszabálya (amely sok esetben túlzott, sőt komikus), hiába az egyes emberek önvédelmi ügyeletc: ma itt, holnap ott gyűl meg valami. A hatóságok és a lakosság részéről történő fokozott ügyelettel csak annyit sikerült elérni eddig, hogy sohasem terjedt egy-két portán túl a tűz, több esetben pedig sikerült eloltani a tüzet: mielőtt még nagyobb károkat okozott volna. Levelezik a gyújtogató. Á vízaknai tűzoltók keveset aludtak mostanában, pedig önkéntes tűzoltók lévén: nappal elfoglalt emberek, többnyire iparosok. Igaz, hogy a nagy munkanélküliségben nem sok a dolguk. Valószínűleg ezért ad nekik dolgot a gyújtogató _ éjjel. Hogy el no lustuljanak. Hamar ide, hamar oda: komoly a helyzet Vízaknán. És aggasztó is, ha nem sikerül’kézrekeriteni a notórius gyujtogatót. A tűzoltók számolnak az állandó jellegűvé váló helyzettel s két csoportra oszolva: ma az egyik, holnap a másik csoport vonul ki a tűzhöz. Egy-egy trombitás pedig állandó permanenciában van. A gyújtogató ugyanis előre bejelenti levélben mindig, hogy éjszakánként hol fog tüzet rakni. Persze ritkán gyújt ott, ahol a levél alapján várják, de mindig gyújt. Már a nyomában voltak, de megfogni nem sikerült. A multkorjában a vízaknai patakban üldözték, már-már el is fogták, ám egyszerre csak mintha a föld nyelte volna el: kámforrá vált. Azután egy szénakazal körül hajszolták, de ügyes fickó lehet, mert egérutat vett onnan is. Legutóbb pedig az egyik domb oldalán lévő bokrok között j(azoktól nem messze gyújtogatott), tíint el üldözői elől. A csendőrség is lőtt már utána, de nem találták el. Fantáziái a tömeg. Persze, mindenki látta már a gyujtogatót (még azok is látni vélik, akik valójában nem látták), csak az a baj, hogy nem fogta el még senki és másmás' formában látja mindenki. Egyik fehér ruhában, a másik sötétszinüben, a harmadik pláne nagy szakállal. Aminthogy lehetséges is, hogy különböző módon maszkírozza magát éjszakai fellépéseihez a vízaknai tüzokádó. S minthogy más-más formában látja mindenki: a nyomozás is más-más utón indul el mindig, úgy hogy teljesen tehetetlen a különben is kevés nyomozőképességgel és iskolázottsággal rendelkező csendőrség a gyujtogatóval szemben. Este kilenc óra után például igazoltatni szokott a csendőrjárőr az uceán, mintha bizony úgy valaha is kézrekerithetné a gyujtogatót. Aztán lámpásokkal felszerelve járják a csendőrjárőrök a patakot, ahelyett, hogy a sötétben lesállásban helyezkednének el. Csakhogy az a baj, hogy félnek a'csendőrök is, aminthogy félnek azok a polgári őrök is, kiket a községi elöljáróság küld ki éjszakánként ellenőrző pontra. Ezek az őrök ugyanis ahelyett, hogy ki-ki a maga uccájában ügyelné a házak tájékát: összegyűlnek s közösen kaszinóznak a langyos éjszakai órákban. Közben rémeket látnak s rémmeséket találnak ki a gyújtogatásokkal kapcsolatosan. így arról szól az egyik rémmese, hogy magyarországi irredenta ügynökök jelentek meg Vízaknán is, akik sorra felgyújtják a román gazdák portáit. Persze, az efajta rémhír hitelre talál az egyszerű nép között s máris nagy magyarszidás indult meg a korcsmákban a román gazdák részéről. Azt viszont elfelejtik a fantáziálók, hogy a református pap udvarán s a katolikus temetőőr portáján is felgyújtott egy-egy szalmakazlat a gyújtogató. Tömeghisztéria indul... Mások meg arról fantáziáinak, hogy szovjetügynökök rendezik a gyújtogatásokat, hogy kárt kárra halmozva: egyengessék a forradalom, a bol- sevizmus útját. Ismét mások azt hiresztelik, hogy a tüzbiztositó társaságok ügynökei gyújtogatnak, hogy minél több biztosítás történjék. Valószínű, hogy a rémmesék egyike sem igaz, a nép azonban, két heti folyton ismétlődő tüzesetek után izgatott, fél, s tömeghisztéria lesz úrrá a lelkeken. Most láttam először: hogyan indul a tömeghisztéria, hogyan lesznek rabjai még intelligens emberek is. Még csak annyit tartunk érdekesnek megemlíteni, hogy a gyújtogatások tendenciája sem világos. Egyaránt tüzet kap a román és a magyar, a szegény és gazdag ember. Hogy pedig egy háznál, csűrnél, széna- vagy szalmakazalnál több, egyszerre nem égett le: a tűzoltók munkáján s a csendőrök és polgárőrök éberségén kívül azért történt, mivel szélben nem gyújtogatnak. Meg is irta különben egyik levelében a gyújtogató: ne féljen a falu, mert ha szél dühöng, akkor nem gyújtogat. Érdekes ez is. Mindenesetre kellene valami komolyabb intézkedést is foganatosítani a lámpásokkal cirkáló csend- őrjárőrön kivül, hogy széltelen időben se gyújtogasson a titokzatos tüzokádó s hogy a falu nyugalma megóvassék, mert ha tovább is terjedni fog a megindult tömeghisztéria: ebből a gyújtogatások okozta anyagi veszteségeknél is nagyobb károk származhatnak Hearsf, az amerikai u]ságkirál\j a helyszínen tanulmányozza a békeszerződések következményeit (Budapest, szeptember 20.) Emlékezetes, hogy nemrégiben Párizsból kiutasították Hearstot, az egyik amerikai ujságkirályt. Kiutasításának okául azt említették, hogy annak idején a Hearst-sajtó nyilvánosságra hozta a flottaegyezményt. Újabb verziók szerint Hearst a békeszerződések hatásait és következményeit akarta Európában tanulmányozni és ez lett volna a kiutasítás oka. Az amerikai ujságkirály nem mondott le azonban szándékáról s közelebbről újból Európába jön, hogy itt tanulmányokat folytasson a ká- boruutáni változások hatásairól. Őrültségi rohamában mindent elpusztított lakásában s azután felakasztotta magát egy kolozsvári korcsmáros (Kolozsvár, szeptember 20.) Szombat délután, két órakor két ijedtarcu gyermek rohant be a második kerületi rendó'rségre és lelkendezve beszélték el Vertan kapitánynak, hogy Muresan Gábor, az egész környéken ismert jómódú korcsmáros felakasztotta magát. Muresan Gábor az elmúlt nap egész nyugodtan viselkedett, a háziaknak azt mondta, hogy a városba megy, hogy hivatalos dolgait rendezze. Mikor hazajött, meg sem ebédelt, dühösen járkált fel s alá az ivóban, majd szinébó'l kikelve, törni-zuzni kezdett. A házban lakó nőknek szekrényét feltörte, a szekrény tartalmát kiürítette, az ott talált fehérnemüeket darabokra tépte, majd bicskát rántott s a néhány újonnan vásárolt cipőt összevissza hasította. A következő pillanatban egy ökölcsapással összetörte az asztalon lévő dobozt, poharakat vágott a falhoz, azután bement az ivóba, üzletét bezárta, kabátját és mellényét levetette és az inget kezdte hasogatni magán. [Visszamenve a szobába, a háziak segélykiáltásával mitsem törődve, feldúlta az ágyat s a kezében lévő késsel a párnákat felhasitotta, majd vérben forgó szemekkel a padlásra ment. Senki sem mert utána menni s csak jóval később merészkedett fel egy szomszéd, aki megdöbbenve vette észre, hogy Muresan Gábor felakasztotta magát. A házbeliek elvágták a kötelet, de az élesztési kísérletek eredménytelenek maradtak. Mikor a rendőrség megérkezett, már csak a beállott halált konstatálhatták. Muresan Gábor nem hagyott maga után búcsúlevelet, minthogy imi nem tudott. Hozzátartozói szerint gondjai sem voltak és öngyilkosságát minden valószínűség szerint őrültségi rohamában követte el. Feleségétől különválva élt és törvényesen is el akart válni tőle. Az elhagyott asszonyt megajándékozta egy Szántó uccai házzal és 25.000 lej készpénzzel. A válás után újból meg akart nősülni, de lelki clboruiása előidézte a tragédiát.
