Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-21 / 208. szám

XIII. ÉVF. 208. SZÁM. „Sublocotenent Szabó Szabó Dezső unokaöccse, az „Elsodort falu“ Farczádi Palikája a román had­sereg aktív tisztje Gárdos Sándor, a kiti}uő aradi új­ságíró érdekes felfedezést tett. Megtud- ta, hogy Szabó Jpnő kézdivásávhelyi lel­kész fia, Szabó Dezső unokaöccse aktiv hadnagya a román hadseregnek és sie­tett miniiár' WPS is kérdezni tőle a kü­lönös karrier előzményeit. Érdekes cikkéből, amelyet az „Ara­di Közlöny“ közöl, adjuk az alábbi rész­leteket ; .— Szabó Pál hadnagy urat keresem. A regáti tisztisşplga éi'trlflietleiúil bámul. — Nu st-iui ungureşte! Nem tudok magyarul! Megértetem vele, hogy 3 gazdájával szeretnék be­szélni és a mélaképü puccer eltűnik a „különbejáratu, csinosan bútorozott szoba“ ajtaján, amelyre névjegy van szegezve: Sublocotenent Szabó Paul Reg. int. 93. Arad. Pár perc múlva magas erőteljes, szőke fiatalem­ber invitál befelé. Bemutatkozás után: — Ön Szabó Pál hadnagy, Szabó Dozsq unoka­öccse, Szabó Jenő kézdiyásárhclyi lelkész fiat A hadnagy ur leányos finom arcbőre viharosan elpirul, világoskék gyermckszcjnébcn az ijedtséggel határos zavar vibrál. Határozottan azt a benyomást kelti, mint aki ludas valamiben és most leleplezték. Kínosan feszeng a székén, amikor ceruzát, blokkot veszek elő és látom rajta a néma könyörgést: „Jaj, ne bántson bácsi, én igazán nem tehetek róla, hogy Szabó Dezső iró az édesapám testvéröcesc.“ Én azonban kö­nyörtelenül megkezdem a gyóntatást. Szabó hadnagy ur kelletlenül válaszol: — Önnek is be kell látnia, hogy én, mint a had­sereg aktiv tisztje, kényes helyzetben vagyok éppen a magyarságom miatt és egy helytelenül visszaadott nyi­latkozat talán a karriorembe kerülne. — Vigyázni fogok hadnagy ur és kerülni igyek­szem majd a kényes pontokat. Var zádi Palika. A tisztivizsga előtt sem lehetett izgatottabb a fiatal, szimpatikus hadnagy, mint amikor megkezdő­dött a „vallatás“. Ott ült előttem szőkén, kedves za­varral az „Elsodort) falu“ Farczádi Palikája, akit Szabó Dezső a regényben már fiatalon elpusztít és „egy beteg faj utolsó sarjaiként aposztrofál. Sublo­cotenent Szabó Paulon egyáltalán nem látszik ez a degeneráltság. Arca majd kicsattan az egészségtől, ma­gas, izmos teste hajlékony, mint az acél. És bizonyos, hogy az aradi garnizon egyik legdaliásabb tisztje. Diákkorában is a legjobb tornász volt. És szegény fiút Szabó Dezső már gyermekkorában a sírba fektette... Túl akarok lenni a nehezén és egyenesen odavágok a legkényesebb pontra: — Már maga a-z a tény is furcsa, hogy egy tős­gyökeres székely fiú aktiv tisztje legyen a román nem­zeti hadseregnek. Különösen érthetetlen azonban, bogk­éppen Karczádi Szabó Jenő fia az a tiszt, azé a Szabó Jenőé, aki Miile Coriqlánus ellen a magyar íajiság legszentebb felháborodásával foglalt állást és nyiltle- velében támadta öccsét, aki Romániába akart átköl­tözni. — Hogyan egyezteti össze hadnagy ur — folytat­tam — édesapja áláspontjávai és saját lelkiismereté- vel azt a lépést, hogy ilyen körülmények között a ro­mán nemzeti hadsereg kötelékébe lépett önként és hi­vatást érezve ? Szabó Pál elkoroolyadott és amint válaszolt, gon­dosan megválogatott szavaiból látszott, hogy sokat és hosszasan töprengett már ezeken a dolgokon, amig véleménye így kiformálódott: — Az én világnézetem egészen más, mint az apá­mé és az 8 heves ellenzése dacára léptem bo a hadse­regbe, pusztán az én önálló életfilozófiám ösztönzé­sére. Nem tagadom, nem is tagadhatom el magyarsá­gomat, sőt büszke vagyok reá, „Miért zárjuk el fiaink elől a katonai pályát?“ — Már gyermekkoromban katonatiszt szerettem volna lenpi és igazán nem én vagyok az oka, hogy Er­délyben a hadseregnek megváltozott a nemzetisége. A katonaság egyébként sem hazafias intézmény, hanem kpzbiztonsági szerv, a katonatiszt nem nemzeti hős, hanem állami hivatalnok. Már pedig az állami tisztvi­selők között nagyon sok van, aki a magyar nemzeti kisebbséghez tartozik. A hadseregben még kevesen va­gyunk magyar hivatásos katonák, de hiszen a régi osztrák-magyar hadseregben is hány román nemzeti­ségű katonatiszt érvényesült nagyszerűen? Én mint rpmán állampolgár, liü maradok az eskümhöz, ponto­san eleget teszek kötelezettségeimnek, szeretem a hi­vatásomat és fellebbvalólm meg vannak velem eléged­ve. Emellett magyar nemzeti érzéseim változatlanok és nem látom be, miért ne lehessen magyar nemzeti­ségű aktiv tisztje is a román hadseregnek. Pályavá­lasztáskor a magamfajta fiatalember nincs túlságosan elkényeztetve és nem nagyon válogathat a kínálkozó életpályák között. Miért zárnók el tehát ifjaink elől a katonai pályát, ahol a magyar fiuk rátermettségüknél fpgva i's szép karriert futhatnának meg? Sublocotenent Szabó Paul már kellemesen szóno­kol, mintha védőbeszédet tartana a tekintetes közvé­lemény itélőszéke előtt. fiatalt, öregei védi, torokfájás, fertőzés nem éri. Vasúton, vagy villamoson való utazásnál különösen ki vagyunk téve a meghűlés veszélyének. Ilyen helyeken fertőző betegségek is könnyen terjednek. Védekezzék ez ellen Panflavlta pasztillákkal, melyek a szájat és garatüreget fertőtlenítik. Minden gyógyszertárban és drogériában’kaphatók. — így tehát — folytatom a kínzást — Szabó De­zsőt sem ítéli el, amiért Mille George akart lenni? — Az már egészen más — vitázik & fiatal had­nagy. — A nagybátyám sértett hiúságból, nyereség- vágyból, vagy mit tudom én milyen okokból kifolyó­lag kürtölte világgá bosszutervét. De én egy percig sem hittem (és ime nekem lett igazam), hogy Szabó Dezsőből valaha is Mille George és román iró lehes­sen. Ő meg akarta alázni hálátlannak vélt nemzetét, mig én csak egyszerű, székely fiatalember vagyok, aki helyet keres az életben. — Az ezredben tudják-e, hogy Ön Szabó-Mille Dezső unokaöccse? —- Csak egy-két fellebbvalóm, de azok se törőd­nek vele. Az irodalom és politika csak kevéssé érdekli őket. Katonák vagyunk ... I^/n^vvaa/vwwwwwwwwwn^a/wvvwwwwvwwvw e/xwvvwwww A megszűnt török diktatúra után véres választási gyűlés zajlott le Szmirnában Tűzharc a csendőrök és az ellenszegülő választók között Jó hatást tett a kormány választási proklamációja fIsztambul, szeptember 19.) Megírtuk, hogy Musztaí'a Kemál basa szakított a diktatúrával és szabad politikai agitációt engedett meg Féthy bey uj pártjának, amely köztái’sasági alapon ugyan, de liberális színezettel veszi, fel a parlamentáris küz­delmet a mai egyetlen kormánypárttal A világ­válság Törökországot sem kíméli és igy az ellenzéki agitációnak tág tere nyílik. Musztafa Kemál basa, aki addig a kormányzó­pártnak, a Dzsumhuriyet Halk Firkaszi-rmk is el­nöke volt egyszemélyben, kijelentette, hogy pártel­nökségéről lemond, amig a köztársaság elnöke, mert meg akarja őrizni pártatlanságát. Féthy bey a je­lenlegi képviselők közül mintegy 65 képviselő csat­lakozására számítva, megkezdte az országos szervez­kedést. A liberális párt szárnybontása Szmirnában tör­tént. Kisázsia minden városából összegyűltek itt az emberek, akiknek, természetesen, nagyon kevés fo­galmuk lehet a világpolitikáról és a „szerbesz“ (szabad) pártnak alakulását arra használták fel, hogy egyrészt a kormány adópolitikája ellen, más­részt, hogy a kormánypárt szmirnai lapjának szer­kesztősége ellen is tüntessenek. A lap, az Anadolu, természetesen az uj párt ellen irt és ezért a tömeg kövekkel dobálta meg a szerkesztőség ablakait. Ké­AZ Adriai Biztosító Társulat romániai igazgatósága által f. hó 15-én, az illetékes hatósá­gok jelenlétében megtartott népbiztositási kötvények nyilvános sorsolásán a következő betükombinációk. lettek kihúzva; W.I.Z., C.Â.M., O.P.V., O.O.W., G.X.B. sőbb a tüntetők be is hatoltak a lap szerkesztőségi helyiségeibe és megtámadták a lap szerkesztőjét, Nuri beyt, aki egyedül tartózkodott a helyiségben. Az elősiető csendőrség fenyegetésével sem törődött az egyre fenyegetőbben kiáltozó tömeg, úgy, hogy a csendőrség kénytelen volt tényleg a tömeg közé lőni- Erre a tüntetők is revolvert rántottak és mind­két részről több lövést adtak le. A lövések során egy tizenhét esztendős ta­nuló, Kemál, meghalt és mindkét részről sokan megsebesültek. A tömeget csalt egy elősiető gyalogosszázad tudta Szétoszlatni, de a tüntetők sietve magukkal vitték a 17 esztendős áldozat holttestét Féthy bey szállodája elé. Amig ez a véres jelenet játszódott le az Anadolu szerkesztősége előtt, egy másik csoport a kormány­párt helyisége előtt rendezett nagy tüntetést. Kö­vekkel zúzták be a párthelyiség ablakait. Már-már attól tartott mindenki, hogy a párthelyiségbe be­nyomulnak és mindent szétrombolnak, azonban az elősiető csendőrkarhatalom minden erőszakosságot megakadályozott és a tömeget szétoszlottá A megölt Kemál efendi apját Féthy bey még az éjjel magához hivatta és ötszáz török fontot adott neki (45 ezer lejt) a temetési költségekre. A tömeg tüntető temetést akart rendezni Kemálnak, de a megyei hatóságok nem engedték meg. Emiatt háromezer kikötőmunkás lépett sztrájkba. Szmirnában kiplakátozzák Izmet basa minisz­terelnök proklamációját, amelyet az első napon még csendőrök őriztek, később azonban már nem kellett őrizni, mert nagyon jó hatást tett a népre. A hirdetmény a török népet ma már elég érettnek tartja arra, hogy sorsa felől általános titkos vá­lasztójog utján maga döntsön. A kormápy ezért engedett teljes szabadságot Féthy bey pártalakitá- sának, abban a reményben, hogy a török nemzet egy érett nemzethez méltó komolysággal és a tiszta politikai küzdelem fegyvereivel fogja eldönteni: melyik párthoz van több bizalma. M. A dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom