Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-03 / 193. szám

TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. Cluj-Kolozsvár, 1930 szeptember 3 ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 Évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 04. XIII. évfolyam 193-ák szám “ EÎ2ESE ELŐFIZETÉS MAGYAKOESZÁÖON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. mzmmusr- amsamaama---------------­Budapesten siástJfe«»* ezer ember tüntetett & magyar főváros egyes helyein fegyverhasználatra került a sor Ä bonyodalmakat a kommunisták ssibtták, akik romboltak a villanegyedben, autókat és villanyosokat döntöttek fel, véresre verték Garami Ernőt, Payer SCâraSyl és fegyveresen ellenállottak a kivonult karhatalomnak Hét emmer mém ember ftaldokSSk és a sebesültek száma a 300-aft meghaladja A mnekanélkülíség— vliág^beteigség* Ugylátszik egyre tehetetlenebbek vagyunk a munkanélküliség kérdésének megoldásánál. Min­den megnyilatkozásra, amely ezt a súlyos betegsé­get akarja kikurálni, felneszelünk és igy érdeklő­déssel kisérjük Lloyd Georgenak az európai lapok számára irt cikkét a munkanélküliség világbetegsé­géről, annál is inkább, mert, az angol liberálisok ve­zére éppen most folytat talán a jelenlegi angol kor­mányt is átformáló hatású tárgyalásokat Macdo- nalddal. Lloyd George megállapítása szerint Nagy- brittánia munkanélküliéinek száma elérte a két­milliót és ez a szám évről-évre növekszik. Németor­szágban több, mint hárommillió ember áll munka- nélkül. Az amenikm jelentések szerint a gazdasági élet olyan mély pontm jutott, amilyenre emberem­lékezet óta nem volt példa. Olaszország is beállott a munkanélküli államok sorába, egyedül Franciaor­szágot nem fertőzte még meg a munkanélküliség vi­lágbetegsége. Franciaország ugyanis ma a világ leggazdagabb állama, óriási segélyforrások­kal rendelkezik és lakossága nem elég sürü ahhoz, hogy a munkaerőket fedezni tudja. Ennek dacára, ha a jelek nem csalnak, Franciaország töretlen fé­nye is hanyatlik, már ebben az esztendőben erős csökkenés érezhető külkereskedelmi mérlegében és ez éreztetni fogja hatását a munkapiaeon is. Fran­ciaország esetleg visszaküldi az oda bevándorolt külföldi munkásokat, ez pedig, ha nem is Fran­ciaországban, de más országokban duzzasztja fel a munkanélküliséget. A legtöbb államban a munkanélkülieket se­gélyben részesítik. Lloyd George megállapítása szerint ez nem helyes. A munkanélküli támogatás helyett produktiv segélyt kell nyújtani. Ami az Egyesült Államokat illeti, ott a segélyezésnek jó­formán semminemű formáját sem ismerik, ott nem készültek föl a munkanélküliség bekövetkezésére. Amerikában a munkanélkülieket átengedik a közön­ség jószívűségének, vagy pedig azzal számolnak, hogy a munkásoknak vannak tartalékaik és nehány hónapig abból élhetnek. Amerikában fogalmuk sincs a hatóságoknak, hogy e pillanatban hány em­ber áll ott munkanélkül. Jól informált lapok az északamerikai munkanélküliek számát három-hat, sót hétmillióra becsülik. Amerikában a vezetők opti­misták és Ford is azon a véleményen van, hogy már __ legalább is az amerikai kontinenset meg­ítélve __túl vannak a kulminációs ponton. Viszont Európában __ és ez Lloyd George véleménye is — egy időre változatlanul a munkanélküliség emel­kedésével kell számolni. A végén is a problémát nem lehet másképp megoldani, mint nemzetközi el­határozással, amelynek folyományaképpen a mun­kaidőt leszállítják. Lloyd George a munkanélküliség megoldásá­nak kérdésében Mussolini megoldási módjaival kí­sérletezik. Mussolini a munkanélküliek támogatása helyett munkát ad az ország munkásainak és a pil­lanatnyi gazdasági depressziót hazájának fokozot­tabb felépítésére igyekszik kihasználni. Természe­tesen Olaszországban is vannak munkások, akiknek nincs foglalkozásuk és ott is ismerik a munkás biz­tosítás intézményét. De Mussolini fő javasszere munkaszerzésben és a munka révén Olaszország mezőgazdasági és ipari munkásai az országépités munkájában résztvesznek. Ezt a politikát igyekszik folytatni most már az amerikai kormány. Az ame­rikai kereskedelmi hivatal vezetője, Lamont, nem­régiben arról beszélt, hogy Hoower a munkanélkü­liség enyhítésére tizmilliárd dolláros közmunkát vett tervbe. Ha ezt a tervet keresztülhajtják, ak­kor Amerika lényegesen csökkentette munkanélkü­liéinek számát, de még mindig milliók maradnak munkanélkül és ez a körülmény is mutatja, hogy milyen démonikus erőkkel kell megküzdenie a vi­lág legfejlettebb kapitalista államának. (Budapest, szeptember 1.) Szeptember elseje, amelyet a munkásság a munkanélkü­liek ügyében való demonstrációra akart fel­használni, bővelkedett a legsajnálatosabb vé­res intermezzókban. A hatóságok jól sejtet­ték, hogy ez a „békésinek nyilvánított felvo­nulás, tekintettel a munkásság túlfűtött han­gulatára és a kommunisták zavarcsinálásra éhes lesbenállására, nem fog simán végbe­menni, ezért a fel vanulást nem is engedé­lyezte. A munkásság azonban a tilalom elle­nére is kivonult az uccákra és pár óra múlva úgy viselkedett, hogy összetűzések elkerülhe­tetlenné váltak. Éjjeli jelentés szerint a ren­det még nem sikerült helyreállitatni, de min­den jel arra mutat, hogy az éj folyamán a karhatalom tejesen urává válik a helyzetnek. (Budapest, szeptember 1.) Eddigi jelentéseink szerint a magyarországi munkásság szeptember el­sején tartott tüntető felvonulása meglehetős izgal­mak között zajlott le. Tiz óra körül a munkásság tervezett felvonulási útvonalain megjelentek az első erősebb karhatalmi kirendeltségek, de a csendőrség és a katonaság ekkor még zárt helyeken Egynegyed tizenkettő tájban a Nagy-köruton és a Rákóczi ut kereszteződésénél nagyobb tömeget szétkergettek s közben néhány igazoltatást fogana­tosítottak a Nemzeti Szinház előcsarnokában ideig­lenesen beállított rendőrőrszobán. Az Angyalföldön a Hoffherr és Schrantz gép­gyár előtt Újpest felöl jövő munkáscsoportok verőd­tek 300 főnyi tömeggé, akiket az eléjük küldött karhatalom szétszórt. Hasonlóképpen jártak azok a csoportok is, ame­lyek Kispest felől érkeztek zárt sorokban, mintegy háromszáz résztvevővel. A VII. kerületben ebben az időtájban több szétoszlatás után négy embert le kellett tartóztatni, mert a közúti villamosok fel­bontására igyekeztek a gyülekezőket rávenni. Az Andrássy ut végén tízezren felüli számra növekedett tömeg háromnegyed ti­zenkettőkor kilépett passzivitásából és el­lepte az úttestet. Elkeseredett hangok „kenyeret, munkát“ kezdtek követelni és abcugolták a burzsoáziát. A szociálde­mokrata vezetők igyekeztek csendesíteni a tüntető­ket és felszólították a tömeget az úttest elhagyá­sára, de intervenciójuk nem járt eredménnyel. A tüntetők vasdarabokat és köveket kezd­tek dobálni a karhatalomra, amely egye­lőre nyugodtan reagált az inzultuskisér- letekre. levő fontosabb központokban várta a további pa­rancsokat. Egynegyed órával később hármas-négyes cso­portokban érkező munkások a Nagy-körut és a Király ucca kereszteződésénél nagyobb csoportba verődtek össze, de a lovasrendőrök közbelépése után az első érkezettek békésen szétoszlottak a mel- lckuccákban. Ekkor már megkezdődött a munkások fel­vonulása Újpest és Csepel felől is. A nyugati pályaudvar környékén még mindig ki­sebb csoportokban érkeztek az Oktogon felé és se­hol rendzavaró, hangos szót sem ejtettek. Háromnegyed tizenegykor a Dob és Hársfa uccákban verődött össze mintegy 3—400 főnyi tö­meg, de a lovasrendörök itt is megakadályozták a további gyülekezést. A felvonulási útvonalon mindenütt a ke­reskedők lehúzták redőnyeiket. Egynegyed tizenkettőkor az Andrássy ut ligetfelőli oldalának járdáin már több mint tízezer munkás gyülekezett össze. Payer Károly, Vanczák János és Kabok Győző kép­viselők gépkocsikon fel s alá kocsiznak s fegye­lemre intik a csendes tüntetés résztvevőit. Déltájban egyszerre több helyütt került rendörat- takra a sor. A tömeg az Erzsébet körúton és az Oktogonon állandóan zajongott, munkát és kenye­ret követelt, a jelenlegi rezsimet abcugolta s a kar­hatalom szétosztásra irányuló felszólításainak csak vontatottan, vagy egyáltalán nem volt hajlandó engedelmeskedni. Ezért következtek be az attakok több-kevésbé komoly sebesüléssel. A tömeg mind­két helyen a mellékuecákba sodródott. A Városligetben is többizben történt csoporto­sulások megakadályozása, nagyobb és jelentéke­nyebb incidenst nem jelentettek. Délben a munkás­ság özönlése még tartott. Fél egykor a Városligethez közeleső uccákban voltak összetűzések a rendőrséggel. Egy 46-os vil­lamost a tömeg fel akart boritani és ablakait be is zúzta. Több utas a szilánkoktól megsebesült. A Dohány ucca 87. számú ház előtt a tömeg a rendőri felszólítás ellenére sem akart szétoszlani, mire itt is kardlapokkal oszlatták szét a tüntetőkét. Frischhorn Jakab kőműves a fején súlyosan meg­sebesült. Kórházba szállították. Néhány perccel később a városligeti gyermek­játszótéren 5 __6 ezer ifjúmunkás gyűlt össze. A tömeg kenyeret és munkát követelt s abcugolta a polgári kormányzatot. 100 lovasrendőrnek és te­herautókon érkezett gyalogos rendőrszakaszoknak kellett közbelépniük, hogy a rend helyre állítható Ä munkásság kapukat tör és ablakokat isis a villasorban Mai számunk 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom