Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-18 / 205. szám

Jill. ŰTF. 905. SZÁM. A magyar dal ünnepe Szilágysomlyón Mánia miniszterelnök nevében a prefektus áldást kért a magyar dalosok kulturmunkájára Ami a magyarság körében itt folyik, az nem irredentizmus, hanem a legkomolyabb építő munka lu — mondotta Inczédy joksmann Ödön (Szilágysomlyó, szeptember 16.) A magyar dal uj-' ból tanúbizonyságot tett halhatatlansága mellett. Ezút­tal Szilágysomlyón szállt az ének a magasságok felé. A romániai Magyar Dalosszövetség negyedik, szatmári ke­rülete, a szilágysomlyói dalkör meghívására jött ide ün­nepet ülni. A magyar dalkultura nagy ünnepének je­lentőségét növelte az a körülmény is, hogy ugyancsak ez alkalommal ünnepelték a szilágysomlyói dalkör zász­lószentelését és fennállásának 20 éves évfordulóját. Az ünnepély legfőbb védnöki tisztjét Maniu, Gyula miniszterelnök vállalta, akinek képviseletében Adu Sán­dor dr., Szilágymegye prefektusa jelent meg. Diszvéd- nök gróf Bélái Kálmán, az EMKE elnöke volt, mig fe­lesége a zászlóanyai tiszteit látta el. A vendégdalárdák érkezése már szombaton délután megkezdődött, este 9 órakor pedig a városháza udvarán a közönség nagy érdeklődése közepette a koszorúslá­nyok koszoruzták meg a dalegyesületek zászlóit. A ké­ső esti órákban is hangos volt az egyébként csöndes Szi- lágysomlyó. Mindenütt szólt a dal. A dalegyesületek a notabilitásokat szerenáddal lepték meg. A dalosok felvonulása. Vasárnap, miután a többi dalárdák is megérkeztek, megkezdődött a dalosverseny. Festői, elragadó látvány volt reggel 9 órakor a felvonulás, utána a zászlószente­lés. A menetet a felszentelésre kerülő zászló után ha­ladva dr. Inczédy Joksmann Ödön, az Országos Dalos­szövetség elnöke nyitotta meg, majd 24 szép koszorús­lány következett, arcukon a lelkesedés piros rózsáival. A koszorúslányokat gróf Bélái Kálmánné, zászlóanya gyönyörű négyes fogaton követte, virágos hintóikon pe­dig a zászló-keresztanyák vonultak el. Ott láttuk a ver­senyre érkezett összes dalárdákat is zászlóik alatt ha­ladva. Amerre ez az igazán festő ecsetére kivánkozó me­net elhaladt, mindenütt a lelkesedéstől kitüzesedett ar­cokat és meleg érdeklődést látjuk. A város egész nap hangyabolyhoz hasonlított. Mindenki látni és hallani akart. A különböző felekezetek templomaiban lezajlott ün­nepi istentiszteletek után a közöhség az e célra épült, többezer embert befogadó dalcsarnokba vonult. Itt zaj­lott le a daloskerület díszközgyűlése. A gyűlést Boros Jenő, a szatmári daloskcrülct el­nöke nyitotta meg. Meleg szavakkal üdvözölte Inczédy Joksmann Ödön dr.-t, a Dalosszövctség elnökét. Fel­kérte, foglalja el az elnöki széket és vezesse a diszgyü- lést. A közönség és a dalosok szűnni nem akaró óvációi közepette foglalta el Inczcdy Joksmann Ödön dr. az el­nöki széket. Inczédy Joksmann beszéde. Inczédy Joksmann mindenekelőtt a fogadtatásért mondott köszönetét, majd a megjelenteket üdvözölte. — A szilágysomlyói daloskör 20 éves jubiláris ün­nepe és ezzel kapcsolatos zászlószentelése — mondta Inczédy Joksman — nemcsak e történelmi város nemcsak a Báthoryak ősi fészkének ünne­pe, hanem a Romániai Magyar Dalosszövet­ségen keresztül az egész magyarságé. És vájjon választhattunk volna-e ügyünkhöz nemzet- kisebbségi küzdelmeink közepiette találóbb helyet, mint e nemes várost., mely hajdan a nemzeti fejedel­mek küzdelmeiben oly nagy szerepet játszott. — Adva van, tehát a történelmi kenet, amelybe mint szinipompás képet helyezzük el a magyar dalo­soknak a jobbért való nemes versengését, egy magyar dalkör fennállásának 20 éves ünnepét és felszentelé­sét a zászlónak, annak a szimbólumnak, mely a ma­gyar dal iránti szeretetre, egymás megbecsülésére és szétbont hatatlant összetartásra kell mindnyájunkat buz­dítson. Öröm tölti el az én lelkemet, mert a mai nap ünnepén és mindenütt, ahol hasonló célból megfordu­lunk, azt állapíthatom meg, hogy Dalosszövetségünk maholnap 10 éves fenn­állásával betöltötte azt a hivatást, melyet elnökké választásom alkalmával magunk elé tűztem, elérte azt, hogy a magyar kö­zönség közönyének jégpáncélját immár megtörtük. — Mig a rettenetes háború előtt csak üres kedv­telésnek tartotta a magyarság a dalt és különösen a karéneket, mikor a társadalmi osztálykülönbség miaz- mái a magyar dalkultura felszentelt oltárát is kikezd­ték, addig ma, hála a jó Istennek, dalköreinkben együtt látom a társadalom mindem! osztályának képviselőit, együtt városi kisasszonyt a falusi földműves leányá­val, az iparost az intellektuelle! és a földművessel, ma már ßikerült a köztudatba belevinni, hogy egyházaink és oskoláink után legerősebb várunk az édes anyanyel­vűnkön énekelt magyar dal, ma sikerült megértetni, hogy magyar nemzeti öntudatunk ápolásának és fenn­tartásának sine qua nonja a dal. Ma már minden em­ber tudja és méltányolja a dal varázsát és erejét, mely embertársainkat korcsmától, kártyától, minden testet- lelket ölő szenvedélytől megmenteni képes. — És itt örömmel állapítom meg, hogy a közön­ség soraiban tisztelhetem a kormányelnök ur és a hely­beli hatóságok igen tisztelt képviselőit is, kiket ami­dőn bizalommal és teljes tisztelettel üdvözölni szeren­csém van, egyben arra kérek, méltóztassanak saját szemükkel és fülükkel meggyőződni arról, hogy ami itt a magyarság körében ma folyik, nem irredentizmus, hanem a legkomolyabb építő munka, amit a közös haza javára vé­gezni lehet. — Méltóztassék jó szívvel és megértéssel átérezni azt, hogy a Romániai Magyar Dalosszövetség és az en­nek kebelébe csoportosult dalegyletek zászlójára nem a széthúzás, a békétlenség, az ellenségeskedés van Ír­va, hanem a magyar daltól elválaszthatatlan szeretet és megértés. — Mi a dal varázsával békitjük és kötjük össze a lelkeket és mindössze annyit akarunk, mire Isten és ember előtt jogunk van, hogy a mi népünk királyához és hazájához hü, de nyelvében, öntudatában és kultúrájában magyar legyen! Beszéde végén összetartásra buzdított s meleg sza­vakkal üdvözölte a dolasünnep résztvevőit. Maniu miniszterelnök üdvözleje a díszközgyűlésen A nagyhatású beszéd után dr. Adu Sándor prefektus Maniu miniszterelnök üdvözletét tolmá­csolta és Isten áldását kérte a magyar dalosok kul­turmunkájára. Nagy Gyula kerületi titkár, a szat­mári daloskerület működéséről mondott beszámolót. A szilágysomlyói daloskor nevében, mint házigazda dr. udvari József elnök üdvözölte a közönséget. Ujj József dr.; Zászlószentclésre c. darabját a szi­lágysomlyói dalkör adta vissza a maga eredetiségé­ben. V. Szabó Lajos dr. társelnök a szilágysomlyói Daloskor 20 éves történetéről tartott nagy figyel­met keltő előadást. A zászlókei’esztanyák képviselője feldiszitette a zászlót, amit a koszorúslányok megkoszorúztak. Ezelv után kezdetét vette a zászlószegek beverése. Az első zászlószeget gróf Bélái Kálmánné verte be. A díszközgyűlést Boros Jenő beszéde, illetve a szatmári Iparosotthon Dalkörének énekszáma zárta be. Két órakor közebéd volt a Medve kávéházban. A dalosverseny. Délután 3 órakor kezdődött meg a tulajdon­képpeni dalosverseny, amelyen 7 dalegyesület vett részt. .Nemcsak a laikusokat, hanem a szakértőket is egyaránt meglepte az a felkészültség, amellyel a karok a versenyen debütáltak. A legnagyobb sikert a szilágy csehi ref. énekkar aratta. Valósággal frap- pirozta a közönséget, az a nagyszerű hanganyag és felkészültség, amellyel a dobogóra léptek. Az ének­kar kiváló karnagya Balkász Dániel. Ez a dalkör nyerte a harmadik csoport első diját. Gyönyörű teljesítmény volt a szatmári Iparosottbon és a Pol­gári Társaskör dalárdájának szereplése. Nemkü­lönben szép ţikert ért el a nagybányai dalegvesülot Szőke Béla karnagy dirigálásával, mely férfi és vegyeskarával egy első és második dijat vitt haza. A férfikar I. csoportjának első diját a szatmári Polgári Társaskör és az I. csoport második diját a szatmári Iparos Dalkör vitte el. A versenyt követő dalosünnepély után, melyen a közös karok gyönyörködtették a közönséget, az eredmény kihirdetésére került a sor. A zsűri hatá­rozata, amelynek elnöke Nemes Elemér dalosszö­vetségi alelnök, dr. Rosenberg Zoltánná és Tárcza Bertalan, az Országos Dalosszövetség főtitkára volt, a legnagyobb megelégedést váltotta ki és a közönség elismeréssel nyilatkozott a zsűri munká­járól. Inczédy Joksmann a díszhang­versenyen. Este 9 órakor díszhangverseny volt, amelyen az első dijat nyert dalkörök és a szilágysomlyói Házigazda Dalkör szerepeltek nagy sikert könyvel­ve el. A díszhangverseny utolsó pontjaként Inczé­dy Joksman Ödön dr. Országos Dalosszövetsógi el­nök lépett a dobogóra és a Duha testvérek zenekari kísérete mellett szép magyar nótákat énekelt és hegedült frenetikus tapsorkántól kisérve. Sorra énekelte el a Te vagy, te vagy barna kislány, Fe- hérselyem, esipkésszélü, Megkérdeztem egy kislány­tól c. szép magyar dalokat. A hangverseny után táncra került a sor. A szilágysomlyói dalosünnepély egyike volt azoknak a lélekemelő összejöveteleknek, amikor az emberek elfelejtenek minden but s bánatot s noha rövid időre, de szívvel, lélekkel együtt éreznek a dal lenyűgöző varázsa alatt. SOIR DE PARIS NOUVEAU DAQFUM DE MM , _ .. „ creaieur*de;mon PARF.UM'

Next

/
Oldalképek
Tartalom