Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-15 / 203. szám
11 XIII. ÉVr. 203. SZÁM. O' Ikar-e Ön a köszvénytől és reu- mmf máiéi alaposan megszabaduSni III A reuma egy félelmetes, nagyon elterjedt betegség, mely nem kiméi sem szegényt sem gazdagot és áldozatait egyformán szedi a kunyhóból és palotából. Ez a baj igen sokféle formába jelentkezik és legtöbbnyire azon betegségek, amelyeknek más neveket szoktak adni, nem más mint reuma. Majd a tagokban és Ízületekben jelentkező fájdalmakban, majd dagadt végtagok, megnyomorodott kezek és lábak, rángások, szúrások, a különféle testrészekben előforduló nyilalások forrná jában jelentkezik, sőt a szemek gyengesége is reumatikus és köszvényes fájdalmaknak a következménye. Amilyen sokoldalú az a kép, amelyet maga a betegség nyújt, éppen olyan sok fajtája van azoknak a lehető és lehetetlen gyógyszereknek, orvosságoknak, keverékeknek és kenőcsöknek stb., amelyeket a szenvedő emberiségnek ajánlgatni szoktak. Ezeknek a szereknek legnagyobb része gyógyításra nem képes, legfeljebb rö vid időre hoznak enyhülést. Amit mi ki nálunk Önnek, az egy ártatlan kutivókura, amely már sok szenvedőn segített. A mi kúránk kitűnő és gyorsan hat. Hogy újabb barátokat szerezhessünk, elhatároztuk, hogy mindenkinek, aki hozzánk ir, nagyon érdekes és tanulságos kut-füzetünket teSjcion ingyen fogjuk megküldeni. Akit tehát fájdalmak kínoznak és aki gyorsan akar fájdalmaitól alaposan és veszélytelenül megszabadulni, Írjon még ma a következő címre: August Maerzka Berlin-Wilmersdorf Postai gyüjtőállomás Bruchsslerslrasse 5. Abt. 35. I i I RADIUM AZ EGÉSZSÉG GYÓGYFORRÁSA! Csakis sr a I A“ «✓> ( («SOUEl \ nAUlUmUr L A n Ir/il ■]] tartalmaz valódi, a cseh állam által garantált St. Joachimsthali rádiumelemet. — Óvakodjunk silány utánzatoktól! A gyengebesugárzásu „Rádiumchema“ gyógypárnácska a fájdalmas testrészre való egyszeri ráfektetéssel gyógyít, fájdalmat megszüntet és regenerál!!... — Ezen háziszert világhírű orvosprofesszorok, többek között a következő betegségek ellen használják: I Rheuma Neuralgia Köszvény Neurasthenia Ischias Migrén Vese Mindennemű fejfájások Epe Gyomor Lép Izületi gyulladások Máj Gennyes folyamatok Fertőző betegségek Bőrbetegségek Sömör Furun^ulusok Gyulladásos folyamatok Érelmeszesedés Korai öregedés eseteiben. Golyva Női bajok Cukorbaj Tüdőbaj Asthma Bénulás Hasi vízkör stb. ttb> 99 RABISAPCW* a valódi St. Joachimsthali rádiumot tartalmazó szappan. Hatása a bőrre, különösen az arc- és fejbőrre, valamint a hajra ugyanaz, mint a „Radium- chemának“ az egész emberi szervezetre. Aktivitása ugyancsak állandó. Kapható minden gyógyszertárban: Ingyenes felvilágosítást kaphat és beszerezheti: Clllji körzetvezetőnél: Ifj- Szele Márton, Strada I. Kaliu 3. Bistriţa: Gellner Emil, Oradea: Léderer Ervin, Braşov: Weisz Emil, Hirschler-ucca 19. Déva: Sámuel Mátyás, Lugoj: Cséry Vilmos, Sighişoara: Wilhelm West, Dej: Sztojka László, Dumbrăveni: Klein Gyula. Tărgul- Mureş: Dr. Erdélyi Emil drogéria, Bucureşti: Carol Bünger. Romániai igazgatóság: Révész Ignác Arad, Str. Consistorului (Batthyányi u.) 31. Produkál-e évi 52 milliárd lej értéket a romániai kisipar? Irta: ÁBRAIIÁM SÁNDOR, oki. mérnök II. (Kolozsvár, szeptember 13.) A kisipart különösen jellemzi, hogy munkakörében a fenntartás, a javítás, a szolgálat nagy szerepet játszik, termékelöállitásról alig, vagy éppen nem lehet beszélni. Az órás, aki az elhajlott rugót vlsszagörbitette, a ruhatisztító, aki a szövetbe evődött pecsétet kitisztította, a borbély, aki a nagy- ranőtt hajkoronát lenyirta, a kéményseprő, aki a sütőcsövekről a kormot leseperte, értékes szolgálatokat tettek ugyan, de az értékstatisztika részére nem produkáltak. A nagyipar ellenben — mondhatni kizárólag — árutermelő, termelékenysége kihozott áruértékeivel valóban kifejezhető. Ilyen produktivitással a kis- és középiparnak csak valamely töredéke rendelkezik, túlnyomó része ellenben tisztán munkakifejtéssel végzi hivatását. A kétféle kaliberű Ipari ténykedésnek produkciósérték alapján való összehasonlítása ezek szerint nem logikus és igy nem is helyes, annál is inkább, mert az árutermelő kisipar termékértékei már üzemviteli okokból is a nagyiparétól eltérően alakulnak. Természetes, hogy miután a kis- és középipar egyes ágazataikban produkciót mégis létrehoznak, ennek ösz- szege a nemzeti termelés statisztikájából ki nem maradhat. Egészében ez mégis tekintélyes összegre rúg, amelynek elhanyagolása egyébként is gyenge eredménykimutatásunkat ok nélkül tenné hiányossá. Nemzetgazdasági é3 politikai szempontból ez éppen úgy hiba lenne, mintahogy a túlzott felbecsülést annak Ítéltük, legfeljebb az adóztatásnál a káros magatartás elmaradása enyhítené annak súlyát. Éppen ezért arra kell törekednünk, hogy a kis- és középipari termelékenység mértékét objektiv alapon próbáljuk meghatározni, ha erre vonatkozólag külön adatgyűjtés nem is történt. Miután az iparűzés technikája a környezet politikai feltételeitől független és miután a kisipar gazdasági jelentősége a közel azonos kulturfoku társadalmakban többé kevésbbé egyező jelentőségű és terjedelmű, nincsen akadálya annak, hogy más államok hasonszerü adataiból analógia utján a Romániára vonatkozó értékösszeget kellő megközelítéssel meg ne állapíthassuk. A régi Magyarország 1910 évi iparstatisztikája ehez a művelethez igen hasznos útbaigazításokat ad. A magyar nagyipar az 1910 évben körülbelül 550.000 munkást foglalkoztatott és az év folyamán körülbelül 3.5—4 milliárd korona összértéket produkált. Egy dolgozó évi átlagteljesítménye értékben 6820 koronának felelt meg. Ebből munkabérre 20—24 százalék számítható (az Egyesült Államokban az 1920 évben 24.9 volt ez a százalék), egy dolgozó ezekszerint évente 1364— 1705, középszámban 1535 korona körül kereshetett. Ugyanekkor és ugyanott a vándor-, kis- és középiparban körülbelül 856.000 dolgozó (mester, segéd, munkás) tevékenykedett, akik az év folyamán 1.5—2 milliárd korona összértéket termeltek. Itt az egy dolgozóra eső jSvi produkció értékben már csak 2050 koronára rúgott. Ha feltételezzük, hogy a munka megjutalmazása a kisiparban összegszerűleg (de nem százalékosan!) a nagyiparéval egyenlő mértékű volt, azaz középszámsze- rüleg (mesternek a középértéknél többet, segédnek, munkásnak annál kevesebbet számítva) ugyancsak 1535 korona, akkor a kihozott átlagos termelvényértékből egyéb termelési költségekre csak 515 korona esik. Tehát az átlagos munkáskeresetnek épen egyharmada. Hangsúlyozom, hogy ezt az arányszámot csak Is országos átlagértékül szabad felfogni és alkalmazni, mert _ amint tudjuk — a kis- és középipar különféle ágazatainál a munkabér és a többi termelési költség aránya szertelenül változólag hullámzik fel és alá. Ezt az arányszámot, mint országos átlagkulcsot a romániai kisiparra Î 3 applikálhatjuk, különösen, mikor csak értékbecslésről van szó. Románia ipari dolgozóit Miletlcl G. G. „Statistica Economică Naţională (Bucuersti, 1928) 104. számú táblázata 800.000—1,000.000 létszámúnak tünteti fel. Mlrcea mérnöknek, az UGIR vezérigazgatójának az 1928 évi decemberében tartott szenátusi ülésen elmondott beszéde szerint viszont a nagyiparban foglalkoztatott munkásságnak száma 300.000, a kis- és középiparosoké pedig közel ugyanennyi. Az ismertetett magyar ipari statisztika szerint a kis- és középiparban minden 100 önálló mesterre 70 alkalmazott (segéd és munkás) esik. A romániai közel 300 ezer kis- és középiparos tehát segédeikkel és munkásaikkal együtt 500.000 dolgozót képviselt. A nagyipar 300.000, a kis- és középipar 500.000 munkálkodójához a hivatalos bányastatisztikában feltüntetett 78.000 szakmabeli dolgozót hozzáadva, a tágabb ér- telmüleg ipari foglalkoztatottak főösszegéül 878.000 egyén), számolhatunk, amely mennyiség a Miletici által közölt számadatok 900.000 főre rugó középértékét elég jól megközelíti. (A házi- és vándoripar aránylag kevés dolgozója a kis- és középipari foglalkoztatottak létszámában benfoglaltatik.) Románia állítólagos 52 milliárd lejt meghaladó értékű nagyipari termeléséből egy-egy munkásföre kereken 175.000 lej értékű évi produkció jut, amelyből a munkabér 20—24 százalékos kvóta mellett 35.000—42.000, középszámban tehát 38.500 lej. Ezt a nagyipari munkakeresetet — ideiglenesen — a kis- és középiparra át- vive és ezt az előbbi eljárás szerint egyéb termelési költségek cimén összegének egyharmadával, kereken 13 ezer lejjel megnövelve, az egyes kisipari dolgozóra számítható évi produkció országosan átlagos értékeként 41.500 lejt határoztunk meg. A kis- és középipar éves produkciója az 500.000 dolgozó után ezek szerint 20.750 millió lejre volna csak értékelhető. Az általunk előre is kétségeskedéssel fogadott becslés harmadfélszeresen magasabb értéket tételez fel. Mostani becslésünk alapfeltevését már előre is ideiglenesnek jeleztük, mert az általa kihozott végérték még mindig igen magas, Nem vettük ugyanis figyelembe a kisiparban is súlyosan érezhető munkanélküliséget, amely a nagyiparénál nehezebben konstatálható vagy éppen mérhető. Ha ugyanis a nagyiparban — ahogy az a rendes eset — az üzemkorlátozást vagy üzemszüneteltetést a feleslegessé vált munkások elbocsátásával hajtják végre, akkor a leépítettek a kereseti arányszámot nem befolyásolják. A kisiparban azonban, ahol az önálló mesterek túlnyomó része segédet vagy munkást egyáltalán nem tart — és ha tart is, azok közül speciálizáltság vagy egyéb szempont miatt leépítést eszközölni a legritkábban lehet, — a munkanélküliség leginkább csak abban nyilvánulhat meg, hogy az elfoglaltság nem folytonos, hanem kényszerszünetekkel tarkított. Miután azonban a kisipar üzemvitele már eredetileg Is szaggatott Ütemű, nehéz igazolni és érzékeltetni, hogy ez az időközi szünetelés mekkora mértékű és jelentőségű munkanélküliségből származik Úgy hiszem, mérsékelt feltevésnek tekinthető, ha a mai tartósan nyomott gazdasági körülményeinkre tekintettel a kisipari munkaidőt 75 százalékosan kihasználtnak tételezem fel. Gondoljunk az épitö- és vele rokoniparokra, ahol a foglalkoztatás mértéke az 50 százalékon is alól van. A háromnegyedes idöredukció következtében a kis- és középipari termelés valóságos értéke 15.5 milliárd lejre mérséklődik. Az 52 milliárdos kiinduló értékünk ennél most már csaknem negyedfél- szerte több! A 104 milliárdnyi ipari produkció a valóságban 68 milliárdnyinak bizonyult, az országos termelékenység főösszege pedig 241 milliárddal szemben 205 milliárdra száll alá. A kisipari dolgozóra eső átlagos termelvényértélc 32.000 lej, az önálló iparosra jutó pedig 52.000 lej lesz. Pedig becslésünk még mindig túlságosan optimisztikus, mert nem vette figyelembe az átültetésnél azt, hogy a magyar kis- és középipar az 1910 évben jólétnek örvendő időszak bővebb kereslete idején okvetlenül intenzivebben duzzadó produktivitást tudott kifejteni, mint jelenleg a mi csüggesztően szegényes gazdasági környezetben tengődő hasonrendü vállalkozásaink. Végül ki kell még hangsúlyoznunk, hogyha a 15.5 vagy mondjuk kereken 16 milliárdnyi termelvényérték mellett megállapodtunk is, ebből egyáltalán nem következik, hogy az ehez — az előbbi számitásmód szerint — arányos 11.75 milliónyi munkakeresetet szintén reálisnak ismerjük el. A romániai kisiparos igen rossz vállalkozási feltételek mellett termel és értékesít. Eszközeit, anyagait drágán vásárolja, adót, illetéket, egyéb közszolgáltatásokat bőven visel, kihelyezései bizonytalanok, üzletbére és kamatterhei aránytalanul magasak. Nem csoda, hogy bázisa ingatag és ezért gyakran kénytelen ipara önálló üzésétöl visszalépni, amint erről az iparhatósági statisztikák elég gyakran panaszkodnak A valóságos munkakeresetet éppen ezért 10 milliárd lejnél többre semmiesetre sem becsülöm. Ez a főösszeg az 500.000 dolgozóra elosztva, fejenként, és évenként átlagosan 20.000 lej munkakeresetet mutat, alig valamivel többet a nagyipari munkabér átlagfelénél! Es ezzel úgy gondolom, eleget is mondtunk! Ha jelenleg ez ellen a siralmas állapot ellen nem is nyújthatunk érdemleges orvoslást, legalább az országos termelésstatisztika megfelelő kiegészítésével és a felmerült tévedések eloszlatásával is szolgálatot véltünk tenni az érdekelteknek, különösen abból a szempontból, hogy az adókirovásoknál a kincstár közegei ne essenek túlzásokba a kis- és középiparosok terhére (Vége.
