Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-12 / 200. szám
f zni. xyf, too. szám. A Bánságban sem akarnak már Jövőre szántani a gazdák —------------—----------Mire van s mire nincs gondja a határmentén a kormánynak ? Úti jegyzetek a bánsági porfelhőből (Temesvár, szeptember 10.) Nagyszentmiklós... A kisváros uccáján magányosan kopog az idetévedt utas lépése. A porral fedett fák alatt megyünk, mindenütt por, szürkeség és az esti csend nyugtalanitó hangtalan- sága. A házak előtt kis padok. Két ember beszélget egyiken. — Ha lesz negyven mázsa, az is jó. — Ha több lesz is, úgysem adja el. Igaz-e szomszéd? Búzáról beszélnek, az életről, szent kenyérmagról, ami már annyit sem ér, mint a szemét. — Szánt-e már szomszéd? — Nem én. Hagyom a fenébe az egészet. Az öreg gazda komolyan beszél. Komolyan és elkeseredetten. A temesvári tőzsdén 360 lejjel jegyzik a búzát. A gazda itt kinn a nagyszentmiklósi csendben, az elkeseredett hangtalanságban olyasmire határozza el magát, amire nem volt példa ősei történetében. Pedig itt szántanak, vetnek, élnek, laknak évszázadok óta. Ugyan- azé a családé maradt a föld, melyet mindig felszántottak, mert ez volt a dolog rendje. A gazda fejében alig fordul meg a gondolat, hogy mennyiért is adja el, hogy lesz, mint lesz. A földet meg kell szántani... Ez volt az ösztön legmélyéig átérzett parancs a hivatás, az élet tartalma, értelme. És most idősebb Fulajtár Péter 50 éves fejjel erre a forradalmi példátlanul elkeseredett lépésre szánja el magát. Dacosan feleli kérdésünkre, mikor hozzálépünk. t — Nem én, fiatal ur. Nem szántok többet, megélek abból, ami még tavalyról megmaradt. Egy pár csizmát vettem még ezelőtt két évvel egy mázsa búzával, most még három mázsa is kevés. Nem szántok jövőre. A fiatal is rábólint. Látom, hogy nem kell sokat biztatni, neki sincs kedve szántani. Itt van a legnagyobb veszedelem, amire talán még gondolni sem mertek a városok lakói: mi lesz, ha a gazda szabotálni kezd. Nem szánt, nem ad el és nem is vásárol. A következő tél már megtanít arra, hogy mit tettek a kormányok velünk és saját magukkal. Mert adóba fizették itt kint már mindenüket és beállott ez a lelki anarchia, amivel lépten- nyomon találkozunk, ahogy autón végig száguldunk a Bánságon. A falvak tűrő, csendes lakói önmaguktól hajtják fejüket a végzet szekere elé. Legyen, ami lesz, azt a kis pénzt, ami megmaradt, nem ölik ezután a mezei munkákba. Ez ellen pedig nincs sem végrehajtó, sem kényszerítő apparátusunk. Másnap végignézzük az üres üzleteket. A kereskedők egymáshoz jönnek vizitbe. — Legjobb lenne nem nyitni — mondják — persze; nem nyitni, nem szántani. Termelő ne termeljen, kereskedő ne áruljon, adós ne fizessen... Az ember azt hinné, hogy itt most, mikor már ezen a vidéken a világ egyik legjobb termelőföldjeinek közepette is felütötte fejét ez a legyen ami lesz, öngyilkosság gondolata, talán megtorpan a kormány adószekere, talán a kormány exponensei lerohannak Bukarestbe, fellármázzák a bukaresti nyári csendet, hogy nézzétek, az Istenért itt a végzet, mindnyájunk végzete !... Nem! Más történt. A prefektus ur elrendelte, hogy az összes kisebbségi gazdáktól kobozzák el a fegyvereket. Vonják vissza a fegyverviselési engedélyeket. Amikor ez megtörtént, jött egy uj rendelet, hogy 15 ezer lej kaució ellenében ki lehet adni a fegyverviselési engedélyeket. Ez történt abból a célból, hogy ne maradjanak ugaron a földek és csukva az üzletek. És még valami. A közoktatásügyi miniszter egyetlen tanítót engedélyezett az elemi iskola magyar szekciójában. Nagyszentmiklóson a legnagyobb és legtisztább bánsági magyar nagyközségben (nem is község már, hanem mezőváros) egyetlen egy kis terem juthat a magyar gyermekek részére. Ebben a kis teremben 70-en ülnek. Hat osztályt egyszerre tanít a tanító. Mit tanulhatnak ezek a gyermekek, hogyan fogialkozhatik velük a tanító. Milyen levegő jut ebben a zsúfolt teremben a csenevész fejlődő tüdőknek? • Igaz is, a pénz, az adók másra kellenek. Amint megyünk Zsombolya felé, egyszerre megáll az autó. Egy pillanat és fegyveres emberek vesznek bennünket körül. .Civilek, csizmában, parasztruhában. Mindegyik kezében puska. Villogó szemek, harcra kész hangulat. — Ki az autóból — hangzik román nyelven a nem éppen udvarias felszólítás. — De miért, kicsodák maguk? — Csend. Hallja az ur, ne beszéljünk annyit, mert megjárja. — Jól látjuk, hogy merről jöttek, — mondja fenyegetően a másik. Arról a magyar határ felől. Vezetőjük megunja a diskurzust. — Szánjanak ki, ide az igazolványokat. Átkutatják a kocsit, felforgatják az autópárnákat. — Kirakni a zsebeket. Mindent megnéznek, fegyvert keresnek. A kalapok bélését f elszakítják. Végre megnézik az igazolványokat is. Komor arccal visszaadják. — Mehetnek. — Hohó — mondjuk — ez nem úgy van, maguk nem csendőrök, nem katonák. Miért állítottak meg bennünket és miért szegeztek fegyvert ránk? — Azít hittük, hogy magyar kommunisták. Egy percig nem is tudunk szólni a meglepetéstől. Azután mégis kérdezünk egyet-mást s a feleletekből megállapítjuk, hogy vojnikok lehetnek, Vaida belügyminiszter felfegyverzett paraszt'hadserege, amit a kommunisták ellen szervezett meg, a mi zseniális belügyminiszterünk. — Odaát megint bolseviki forradalom van — mondja magyarázóan az egyik. Azt hittük onnan jönnek. Örülünk, hogy már vége van a dolognak. Megkérdezhettük volna ugyan, hogy ha már joguk van megállítani magános autókat, akkor miért nem nézik meg előbb az igazolványokat és azután jöjjön a kutatás. De nem kérdezünk semmit, sietve iszkolnnk autónkkal a komor csapat elől, amely példás rendben vonul tovább a falu felé. Délben délibáb csillan a láthatáron. Olyan por van, hogy az eget nem látni. Mezei utón megyünk mindenütt, mert az országutak járhatatlanok. Mellettük húzódik az „uj országút“ mégesak felvetett töltése. Pontosan 10 éve áll már igy. Nem volt pénz tovább folytatni. Iskolára, országúira nincs pénz, nincs gond. (—fás.) Varsóiban letartóztattak hét volt képwüseiőt A let&rlóziatás a belügyminiszter külön utasítására történt (Varsó, szeptember 10.) A Robotnie cimü lap különkiadásban számolt be arról, bogy hét volt képviselőt Varsóban letartóztattak. A letartóztatottak között van a lengyel szociáldemokrata párt végrehajtóbizottságának elnöke Berlinszki, továbbá Cekovitz volt pénzügyminiszter, azután dr. Libermann, dr. Pragier, Dubois, a Robotnie szerkesztője és mások. A letartóztatás Kladovszki belügyminiszter külön rendeletére történt és azt a hatóságok részéről semmi magyarázattal sem kisérték. A letartóztatottak valamennyien tagjai a Centralov alakulatnak, a közép és baloldali pártok egy koalíciós szervezetének s valószínű, bogy ez adott okot a letartóztatásra. Legújabb hirek szerint a Centralov több tagját a vidéken is letartóztatták. Dobrudzsában rendkívül feszült a visszony a bulgárok és macedón telepesek között (Bukarest, szeptember 10.) Ismeretes, hogy Silistra mellett nemrégiben meggyilkolva találtak meg két gyermeket. Azonnal megindult a vizsgálat és ennek során több bulgár lakost tartóztattak le. Dobrudzsában rendkívül feszült a viszony a bulgárok és a macedón telepesek között és valószínű, hogy a két macedón telepes gyermek ennek a feszült hangulatnak esett áldozatul. A cadrjlateri macedón telepesek körében ez a gyilkosság óriási izgalmat keltett és egy kommitéjuk a temetés alkalmával tiltakozó tüntetést akart rendezni. A belügyminisztérium a tüntetést szigorúan betiltotta és Vaida belügyminiszter táviratban válaszolt a komité vezetőjének Tascu Pucerean kérésére. A belügyminiszter nagyon szomorúnak mondja, hogy még a temetésnél sem hagynak fel a demagog lázitással. Az a kötelessége mindenkinek, hogy a macedón telepeseket békére és nyugalomra intse, hiszen a román állam sokkal többet tesz velük szemben, mint bármely más állampolgárért. Gafencu államtitkár a cadrilateri agitációkkal kapcsolatban kijelentette az újságíróknak, hogy a kormány megtesz mindent arra, hogy a bolgárok és a macedón telepesek közti feszültséget enyhítse. A jelenlegi hangulatot jól rendezett agitációval tartják fenn. Tüntetéseket nem engedhet meg a kormány, mert a legkisebb szikra elég, hogy véres összeütközések keletkezzenek. Egyébként újabban megint súlyos gyilkosság történt Silistrától 12 kilométerre. Négy telepes automobillal jött Silistrából, amikor reájuk lőttek és súlyosan megsebesítették őket. A tetteseket sikerült letartóztatni. i MEGJELENT AZ UJ Szftstâ tirriaj módosított szövegű román és magyar együttes kiadása m. MIHELFFY és DU. MANDEL ügyvédek szerkesztésében. — Ára: 140 lei és porió. Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4. I
