Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-12 / 200. szám
'* * 200. SZÁM. % Négy iskolás gyermek részére félmillió lejes költséggel állami Iskolát építtetnek a háromszéki Imecsfalvával, amelynek mindössze 430 lakosa van (Kőzdivásárhely, szeptember 10.) Különösen az iskolaév kezdetén szokott fellángolni a kisebbségi iskolák elleni harc, amely a Maniu-kormány alatt is sok bajt és gondot okozott az erdélyi magyarságnak. A Székelyföldön az elrománositó tendencia és a kultur- KÓna minden szenvedése és megaláztatása mellett különösképpen az állami iskolák beállítását forszírozzák njabban is. Nem veszik tekintetbe azt a gazdasági nyomort, amelybe különösen Székelyföld süllyedt, hanem milliókat sajtolnak ki a legsúlyosabb helyzetben élő nép zsebéből. Ennek a mindenáron állami iskolát építő hajszának megdöbbentő esete történt njabban a háromszék- megyei Imecsfalván. A kis székely falunak mindössze 430 lakosa van. Annyira szegény község, hogy sem erdeje, sem egy talpalatnyi legelője nincs. Akinek két- három hold földje van, az már nagygazda Imecsfalván. A lakosság nagyrésze napszámból él. A község iskola- köteles gyermekeinek száma 45 körül mozog, akiknek kultúrájáról a legszebben gondoskodik a katolikus iskola, amely egyébként 150 év óta áll fenn. 1928-ban a revizor — bár nem volt rá szükség — állami iskolát állított be a primária épületébe. A község jegyzőileg Gelencéhez tartozik, tehát a primaria épülete alkalmas állami iskolára. Hiába való volt azonban minden terror és hajsza, az állami iskolának fennállása óta mindössze négy növendéke van. A többi iskolaköteles gyermek a katolikus iskolába jár. A revizor azonban nem nyugodott. A mult évben, amint ezt már a Keleti Újság is megirta — felfüggesztésekkel, törvényszéki tárgyalásokkal, meghurcoltatásokkal tarkított kampány indult a katolikus iskola ellen Viasu állami tanitó feljelentésére. Az ügy mai napig sincs elintézve, csakhogy felhasználhassák a felekezeti iskola ellen. Legújabban a községi bírónak, Zathureczky Péternek a házát akarja a revizor a községgel megvétetni. A 360.000 lejes vételárból 160 ezret az interimár bizottság fedezne a vármegyei iskola alapból, 200.000 lej pedig és az átalakítási költ- Bégek a falura hárulnának. Az ügy 1930 júniusában a községi tanács elé került. A 'tanács megállapította, hogy négy gyermeknek van megfelelő iskolahelyiség és ezekért nem érdemes ekkora terhet rakni a községre, mikor a legutóbbi költségvetés 19.000 (lejes deficitet mutat. Ezenkívül hivatkozással arra, hogy a községnek évszázadot meghaladó katolikus iskolája van, nem vállalták a 200.000 lejes költséget. A községi tanács határozatát a prefektus megsemmisítette s utasította a választmányt, hogy az 1931—35. évek közötti költségvetéseibe évenként 40.000 lejt vegyen fel a köílcsönvisszatérités céljára. A tanácsosok fe- lebbeztek. Felebbezésükben kifejtették, hogy a megsemmisítés törvényellenes, mivel az ügyben maga a biró is érdekelve van s hogy a vételár igen magas, s a községnek fölösleges terhet jelentene, mikor megfelelő katolikus iskolát tart fenn. A tanács tulajdonképpen nem az állami iskola ellen foglalt állást, hanem csupán azt akarta elérni, hogy ebben az adókkal megnyomorított rettenetes gazdasági helyzetben ne rójják meg újabb terhekkel a népet, mely már a mostaniakat is alig-alig birja. Nincs szűk-1, ség két iskolára, egy ilyen apró faiéban, ■ ha mégií elkerülhetetlen az állami iskola felállítása, ngy aa épületet vegye meg a vármegye s ne sújtsák vele a községet. A község különben a közoktatásügyi törvény követelményeinek eleget tett, tekintve, hogy lakosai arányában hitvafllásos elemi iskolát tart fenn ■ igy semmiképpen sem kényszeríthető állami iskola építésére.' A községi tanács felebbezése a kolozsvári központi revíziós bizottság elé került, amely elutasította. Hiába tárta fel a tanácsot képviselő dr. János Gáspár ügyvéd a helyzetet, hiába hivatkozott a nyilvánvaló alaki hibákra, a vásár kedvezőtlen voltára és a falu súlyos megt erhellet ősére, kifogásait nem vették tekintetbe. Zathureczky Péter, aki különben a revíziós bizottsághoz intézett felterjesztésekben a jobb hatás kedvéért Zathurescunak volt Írva — régi magyar család sarja, hajdani gyönyörű birtokát felélte s most államérdeket tudott csinálni abból, hogy vagyona utolsó roncsát, a Cserey-féle ősi kúriát a falu nyakába varrja. Zathureeziky nem törődik a falu magyar lakosságának érdekeivel s nehány társa segítségével akarja keresztülvinni szándékát, de még mindig megvan a remény arra, hogy nem sikerül. Megkezdődtek a tárgyalások az aradi Központi Takarékpénztár felszámolására 19 millió lef a betétek összege és legalább 7 milliót ér a székház (Arad, szeptember 10.) Az aradi pénzpiacnak szomorú szenzációja volt a Központi Takarékpénztár lik- vidációja. Amilyen szomorú és sajnálatos, hogy egy ilyen régi magyar pénzintézet kénytelen ■ felszámolni éppen igy megállapítható az, hogy a likvidálás hire az aradi piacon semmi nyugtalanságot nem keltett. A pénzintézetnek nem volt nagyon nagy betétállománya, mindössze 18—19 millióra tehető betéteinek összege. Már régóta tudott dolog volt, hogy a pénzintézet a legtakarékosabb és a legpedánsabb vezetéssel sem menthető meg. Viszont az intézet vezetősége iránt elég nagy a bizalom, a hitelezők is teljes bizalommal vannak s igy valószínű, hogy a felszámolás és a hitelezőkkel való megegyzés sikerülni fog. Az intézet vezetősége a hitelezők között a kisembereket teljes egészben akarja kielégíteni és a kis betéteket 20 ezer lejig egészen kifizeti. A likvidációs terv szerint a nagy betétnek a 75 százalékát fizetik ki. A pénzintézetnek nagy vagyona a székháza, aminek eladásáról már régebb idő óta tárgyalnak s valószínűleg rövid időn belül a vásár nyélbe is üthető. A székháznak évi bruttó jövedelme 1,300.000 lejt tesz ki s igy nem irreális ez a számítás, amely szer pint hét millió lejért értékesíthető. Amint ez az eladás sikerű], megkezdik a betéteknek a létrehozandó egyezség szerinti kifizetését. Érdekes, hogy a közönség is mindig bizalommal volt a pénzintézet vezetése iránt s ennek a bizalomnak jellemző tünete, hogy tegnap, mielőtt a likvidációs hit a lapokba kerülhetett volna, többen jelenitek meg a takarékpénztárban és betéteket akartak elhelyezni. Természetesen ezeket a betéteket akkor már nem fogadták el. A felszámolás kényszerűségét az robbantotta ki, hogy egy pár nagy betétes kivonta a pénzét. A nagy nehézséget különben az okozta, hogy az intézetnek a folyószámla éis váltóadósai majdnem mind kisemberek, akik egy idő óta nem tudnak egyáltalában fizetni. Az alaptőke 6 millió lej, a tartaléktőke pedig 800 ezer lej s egyetlen értékes ingatlana a székház. Három pénzintézet a takarékpénztárnak a lgnagyobb hitelezői, köztük a Temesvári Első Takarékpénztár. Ezekkel a pénzintézetekkel megkezdették a tárgyalásokat a felszámolásra vonatkozólag. Ha a tárgyalások eredményre vezetnek, akkor a felszámolás nyugodt mederben lebonyolítható. Annak a szüksége merült fel ugyanis, hogy a pénzintézetek vállalják át a itakaxékpánztámak a követeléseit s ha ez megtörténik, akkor a többi betétesekkel a megegyezésnek semmi akadálya nem lehet. ..........................■■.ini,.,. .ii.i . I—re* *™*, mimmicaammmmţmmi _ _ i j AMERIKA HŰBÉRURAI Irta : KILIÁN ZOLTÁN (26) — Szaladj előre, hozz embereket, akik elvisznek majd! — kérte a leány. — litt bátran megmaradhatok addig, nem jöhet senki utánam.... A leány előre futott. Tenyerét szivére szorította, féltette Zoltánt nagyon. Nem hitte, hogy Gennali eny- nyire veszedelmes lesz az ikerpalotákra. Zoltán lefeküdt a folyosón. A harctér járt eszében, a régi európai harptér, melyet összehasonlított ezzel az amerikaival. Itt pénzért sebesült meg, azért az ngy vágyott vagyoniért..,. Gitus sohasem fogja megtudni ezt... Messze van innen, biztonságban; a pénz nem meghódítandó ellenség neki, hanem beköszöntő és letelepedő kedves jövevény. Élvezi a/, erejét, miért hódolnak neki az emberek és olyanok kalapja is megemelkedik előtte, akik eddig még csiak a kis kapitánynál sem akartak meglátni benne. Kinyílik rá a kis magyar világ, ez a vér az igazi kulcsa a kapunak... Ha életben maradunk, most már szabad az ut és térdig taposunk a virágban.,, Szamárság az egész és mégis! Pénz, ez a jóság és az érdem; pénz, ez a nagy zene és az igazi távlat. Ez az ég kéksége, a fák zödje és a virágok tarkasága. Csak a vér elállana már.... Az ikerpaloták felől kinyílt a folyosó ajtaja. Valaki belépett rajta és futott lelkeszakadtan. Zoltán feleszmélt a futó ember lábadobogására, utána tekintett a villanylámpákkal sűrűn kirakott folyosón : — Ki lehet? Nem volt sok ideje tűnődni ezen. Anburn jött a pzaladó ember nyomában, majd sokan mások és Par- (taghy is. . — I—II. .............................................................— I I — A veziér megállt a kapitány előtt. Tüstént a sebet kereste rajta, orvosért, szalajtott, Tiz perc múlva egy rendőrségi páncélos. Cadillac vitte Deréceyt a város legelső szanatóriumába. Amikor Lovely kinyitotta a vészkijárós folyosó ajtaját Zoltánnal, nem volt idejük visszazáratni az ajtót. Gennali, aki után Morley valamennyi embere kutatott, végül is ide ugrott be. Látta az olasz a folyosón fekvő kapitányt jól. Azt, hitte azonban, hogy hatott már és ezért hagyta ott bántatlanul. Derécey látása örömmel töltötte el, a halott kapitányt nyereségnek számította elvesztett emberei mellett és bosszúja is kitelt. Nem tudta még, hova jut. Azzal menten tisztában volt, hogy menekülésre való ez a folyosó; sejtette azt is, hogy Morley telefonon már a kijárathoz parancsolta az embereit, bízott azonban a pisztolyában és vakmerő ségében. — Visz,a (nem mehetek! — kiáltotta önmaga bátorítására. — Úgy fogok elpusztulni, mint a vakondok! innen ki nem ásom magam! Anburn minden kanyarulat Után előre lőtt, bele az útba. Gennali nem fordult ázom,ban vissza a lövések visszhangzó zajára. Érezte, hogy nem lehetnek még veszedelmes közelségben mögötte. Elől lesz a küzdelem az ajtónál. Érthetetlen különben, hogy miért nem záratja le Morley az ajtókat elől is, hátul "is. Ez volna a legegyszerűbb és embereire a legveszélytelenebb! — Ha tudná bizonyosan, ki fut itt?! — nevette el magát az olasz, — Nem tudja, hogy Gén, az ő kedvelt je! Hova 'tűnt el azonban Lovely1? A folyosó emelkedni kezdett. Felfelé való irányából azt következtette Gennali, hogy közel van a kijárat. Úgy is volt valóban. A folyosó egy rendes, jól berendezett lakásba vezetett. Gennalit itt Morley gaiqgsterc! várták, az olasz azonban pár lövés árán átverte magát rajtuk és odalent egy üres autóha dobva magát, elszáguldott. Karja busát és combját lőtték át,. egyebütt nem érte golyó. Csodálkozott, hogy a szobából el tudott jutni az autóig. Anburn nem tudott hova lenni mérgében, mikor a folyosóból kijutva, csak két sebesült embert talált. Azok mondták meg, hogy Gennali az üldözött és sikerült neki az autóig jutni. * Lovely orvosokért telefonált, amint a folyosóról kikerült. Türelmetlenségében és észvesztő várakozásában az uccura is leszaladt az orvosokat nézni. Ott látta meg néhány menekülő olasz Gennali bandájából, aki régebről ismerte. Mögéje lopódzva leütötték és elfutottak vele. Mire a saját emberei jöttek, nem volt semmi nyoma. Morley-Parraghy meghallgatta a jelentéseket. Majd végigjárta az egész „csatateret“, jó üzletember módján mérleget csinált a lejátszódott eseményekből. A bandit,aharc mérlege mem ütött ki rosszul. Az ellenfél megsemmisült, emberei elestek vagy széthullottak egészen. Ras Zoliar, a legtöbbet ártható Gennali- szövetséges is halott... — Csak ez a Gén! — szólt aggódással Morley An- burnnek. — ügy vagyunk az eredménnyel, Jack, minit az orvos a nemsikerült galandféregkihajtással: mindem megvan, egyedül a feje maradt bent, amely újra kezdi az egészet... Mlajd kézrekerül azért, fink! Fő, hogy Norry megszabadult Zobartól.... Honnan sejthette volna a vezér, hogy a halálbain- dűlők utolsó szava is ébreszthet szerelmet. Auburn Lovelyt juttatta Morley eszébe:' — Mit rendel a kiszabadítására? — Amit Orange jónak lát! Teljesen rábízom. Minden és mindenki felett szabadon rendelkezhet! Norryhoz sietett Morley égő türelmetlenséggel, mert eddig' egy-két szót válthatott vele csupán és erősen vágyódott már a hozzá való törleszkedésre. Szerette, ha Norry fejőt simogathatja, kezét csókolhatja nagy dolgok után. (Folytatjuk.)
