Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-22 / 183. szám

9 XIII. ÉVF. 183. SZÁM. HaOBIÍIOMíítfítíVÉSZET Hogyan készül az első magyar hangosfilm Az angol rendező szerint nincs Európában jobb színész a magyarnál — Ha jót Gizi szeretne már hazamenni — Rajnay Gábor lesujtókriiikája a párisi színházak: ól (Pária, augusztus hó.) Párisban a Paramount stú­diójában készül az első magyar hangosfilm. Elmentem a próbákra és felvételekre s nem bántam meg az erre szánt fáradtságot. Hamza Dezső párisi magyar festőművész, aki a Paramount felvételeknél a diszitömunkálatokat irá­nyítja, vezet be a stúdióba, ahol éppen a Kacagó asz- szony egy jelenetét próbálgatják. A próba nem okozna különösebb gondot a művészeknek, hisz olyan fegyel­mezett tehetségek, mint Bajor Gizi, vagy Rajnay az el­ső kiállásra is lejátszhatnak szerepüket, de a külön­böző hangosfilmtechnikai aprólékosságok, mint például hogy meddig szabad menni, hogy ne csak a test, de a hang is benne legyen a képben stb., stb, nagy figyelmet és körültekintést kívánnak a művészektől. Nézzünk meg például egy alig négy perc alatt le­játszódó jelenetet. Amikor beléptem, éppen az a jelenet került sorra, amint Rajnay, mint a Kacagó asszony (Bajor Gizi) ügyvédje meglátogatva védencet, az ajtóban elbúcsúz­nak és ezt a bucsuzást két fotoriporter titokban lefény­képezi, hogy bizonyítékot szolgáltassanak a válóperi tár­gyaláshoz. „Ókéé“ A díszletek már rendben vannak, huszonnégy 90 centiméter átmérőjű reflektor sugarai perzselik a mű­vészeket, Hegedűs Tibor kiadja az angolnyelvü „őkéé!" vezényszót, ami mozinyelven „Kész!“-t (katonáékná! ,,fertig"-et) jelent, mindenféle csengők szólnak, kigyul- uak a, Silence-lámpák és elhalkul a kopácsolás. Hege­dűs Tibor vezényszava után a cammemian (aki a mo­tort egy kis hangmentesen elzárt kabinban kezeli, hogy a motor bugása ne legyen a felvételen) és a hangember vagy recorder (aki ugyancsak a színpad legbátulsó emeleti sarkából, ugyancsak egy hangmentes, fülkéből üvegen át hallgatja a mikrofont, hogy a szallag jól ve­szi-e a hangokat) és az angol rendező is ismétlik a ve­zényszót. Az ismétlés után Hegedűs bemondja a kö­vetkező „Monitor!“ (próbafelvétel!) vezényszót... és megkezdődik a felvétel. A színészek szépen lejátsszák a J jelenetet, mire a hangember telefonon bemondja, hogy j a díszleteket meg kell igazítani, mert visszhangozzák a ’ hangokat. Újra nekiesnek a munkások a kulisszáknak, újra negyedórás kapácsolás, várakozás. Negyedóra múl­va újra hangzik a négyszer „őkéé“, majd utána a „Monitor!“, mely után a hangember újra bemondja, hogy most már azért nem volt jó. mert por lebeg a le­vegőben. Újabb tíz perc szünet, amíg a por leülepszik. Es ez igy megy állandóan. Hol az árnyékok esnek rossz helyre, hol valaki kimaradt a képből, hol a motor nem vette a hangot, hol a lámpák gyengültek el felvétel közben úgy, hogy egész délelőtt eltelik egy háromper­ces jelenettel. Végül aztán délfelé újra felhangzik az ,^)kéé!" és „Monitor!“... a színészek most már isten­tudja hányadszor ismétlik a jelenetet, mikor végre a recorder is, cammerman is és az angol rendező is meg vannak elégedve a próbával, „Őkéé!“ —' hangzik újra a vezényszó, majd a „Mo­tor!“ következik. Most már az érdemleges képfóivétel következik. Ez is gyönyörűen sikerült, de mégis meg kellett ismételni, mert Gárdonyi előbb lobbantotta a magnéziumot, mielőtt Somody a fényképezőgépet el- kattinthatta volna. Újra „ókéé!“... újra „Motor!“... és Hegedűs még hozzáteszi, hogy ha ez most jól sike­rül, akkor megyünk ebédelni! A jelenetet lejátszották, Mr. Gibson, az angol rendező magánkívül van az elra­gadtatástól ... Hegedűs is meg van elégedve a fölvétel­lel, a rekorder is bejelenti, hogy a motor jól működött... a cammermann is leszól, hogy a hangok jól vétettek... a munkások odakuporodnak Bajor Gizi lábaihoz és kér­lelik, hogy mesélje el, mit mondott a szerepében, mert ők a magyar nyelvet nem értik, de érzik, hogy itt va­lami megható jelenet van a szerepben, mert ők is sir- ni kezdtek, amikor Bajor Gizi megjátszott szenvedését végignézték. Az angol rendező, aki a Paramount-cég teljhatalmú megbízottja, örömmel meséli, hogy o itt Európa minden nációját rendezgeti, de a többiek még csak közel sem jöhetnek a magyar művészek játékához. Bajor Gizi nagyon fáradt és szeretne már hazamenni. Hegedűs Tibor, a világ legudvariasabb filmrende­zője, betartotta ígéretét és kiadta az ebédszünetet. Át­sétáltunk a stúdió frissen épült éttermébe és ismerő­sökként csoportosulva, leültünk az asztalokhoz. Általá­ban azt lehetett megállapítanom, hogy a partnerek a magánéletben is a legtöbbet vannak egymás társaságá­ban. Bajor Gizi Rajnayékka! ült egy asztalhoz és ott volt még velünk két kis Okolicsányi-gyerek is, akik még a tiz évvel ezelőtti nexusból kifolyólag nyaralnak a volt belga nevelőszülőknél és akiket most a házigaz­dájuk áthozott Parisba, hogy Rajnayékat, a kereszt­apjukat, meglátogassák. Bajor Gizi rendkívül fáradtan ül, alig birja tekintetét fölemelni. — Mi lehet az oka ennek a nagy fáradtságnak — kérdezem, — úgy látszik, a film mégis csak kimeritőbb, mint a színpad? — Hogy kimeri tő bb-e?... az nem is kifejezés. Egyenesen lélekölő. Két hónapja vagyok már Itt, két hónap óta alig volt egy nyugodt napom. Maga a játék nem volna fárasztó, de az a sok készülődés. Es azon­kívül is láthatja, milyen rengeteget kell tanulnom. A hangosfilmnél nincsen súgó... itt az egész szerepet szórói-szóra be kell vágni, mert itt a hibát nem lehet ám letagadni. Az megmarad a fölvételen... — és fá­radtan, szinte kegyelmetkéröen néz rám mélyen árnyé­kolt, bánatoskék szemeivel... de hiába, még tovább is kell kérdezgetnem: — Talán nem alszik eleget, méltóságos asszonyom?-— Nem, mert nem tudok. Olyan fára.dt vagyok, amikor estefelé hazaérek, hogy a fáradtságtól nem is tudok elaludni. Reggelfelé pedig, amikor végre sike­rülne elaludnom, már keltenek... igy megy ez már két hónapja. Penészszaguk van a párizsi színházaknak. Rajnay Gáborral a párisi színházakról beszélge­tünk. — Magyar színész a párisitói nem tanulhat. Itt minden színháznak olyan penészszaga van már. Nem­csak a színháznak, hanem az előadásoknak ... sőt ma­guknak a színészeknek is. Egyik este megnéztem az Opera Comique-t is. Ötvenéves nő játszott egy naiv kislányt és egy hatvanöt év körüli ősz színész a csábí­tója. (?) Hát ez hogy lehet... érdeklődtem... nincs ezeknek fiatalabb tehetségük? Akkor aztán megmond­ták nekem, hogy ez a színház a színészeké. Saját ma­guk alakítottak egy részvénytársasá.got és megvették a színházukat. Ezek ott csinálhatnak, amit akarnak, egy ilyen színházi közönség pedig, mint ezek a franciák, nem is érdemelnek meg jobb színészeket. Nevetnek ezek mindenen, amin nálunk már rég lehúzták volna a színészeket. A deklamálásuk még mindig a száz évek­kel ezelőtti. Próbáljon meg nálunk egy ezinész így deklamálni. — Van jövője a párisi színházaknak? — Nincs. Ilyen publikumnak nem való színház. Ezeknek orfeum való, ahova akkor megy be és akkor jön ki, amikor neki jól esik, ahol kedve szerint boroz­hat és dohányozhat. Ma csak annak van jövöje, ami halad és fejlődik. A francia színészet azonban korha- doz és penészedik. Még egy és másról beszélgettünk, azután Bajor Gizi nekiesett szerepének és Rajnayval együtt átvették a délutánra kitűzött jelenetet. Valami tizenkét oldalt könyv nélkül kell betanulni. Rettentő munka. Nin.es egy nyugodt pillanatuk. Odahaza pedig irigykedve emlegetik a kollégák: — Milyen jó nekik... most Párisban vannak! Amikor mindenkitől elbúcsúztam és Hamza Dezső kikisért a nagykapuig, egy alacsony kis sánta ember állt meg velünk beszélgetni. Az ismerős arcot nem tud­tam hová tenni emlékezetben. Hamza Dezső festőmű­vész kezet fogott a kis emberrel és amikor továbbér­tünk, megjegyezte: — Emlékszel-e erre az arcra? Ez a Pali, a legelső filmkomikus. A háború előtt világhíre volt. Most itt dolgozik, mint egyszerű munkás, a stúdió szabómiihe­lyében. Most már emlékeztem erre az arcra, ő előzte meg Polidort. A filmnek is megvannak a maga rokkantjai! Kotsdg Károly. (*) Novemberben mutatják be Budapesten Móricz Zsigmond uj drámáját. Budapestről jelentik: Móricz Zsigmond Elektra cimü drámája, amelyet Bornemissza Péter XVII. századbeli drámája nyomán irt, már rég­óta várakozik a Nemzeti Színház műsorrendjén elő- adásra. Mindeddig azonban különböző okok miatt nem kerülhetett színre. Most úgy tervezik, hogy az érdekes drámát, amely a görög hősöket diszmagyarban állítja színpadra, november elején mutatják be. (*) Szervezkedik a nagyváradi színház. Nagyvá­radról jelentik: Erdélyi Miklós színigazgató megkezdte társulatának beszervezését. Szubrett primadonnának Véghelyi Icát szerződtette le, aláírták a szerződést P. Pogány Janka és Stoll Béla is. Erdélyi színigazgató tárgyalásokat folytat Darvas Ernővel is, akiről külön­ben az a hir, hogy Magyarországon színházi koncesz- sziót kapott. (*) Meghalt egy ismert francia színpadi szerző. Párizsból jelentik: Andre Riveircire más délben 58 éves korában a francia fővárosba^ meghalt. Előbb lírai köl­teményeket irt, későbbi éveiben jelentős színpadi sike. reket is aratott. MAGYAR SZÍNHÁZ Scherz bácsi, Weygand Tibor és a Kádió többi művésze Kolozsvári Két teljesen más-más műsor keretében fognak be­mutatkozni Kolozsvárott a budapesti rádió népszerű művészei. Első műsor pénteken este 9 órakor és vasár, nap d, u. 6 órakor. Bevezető és bemutatkozás: Köpe- czy Boócz Lajos. Egy nap ia> stúdióban: A rádió kabaré összes szereplői. Az öngyilkos: Matány A., Köpeezy Boóez L., Sándor Böskc, Groteszk tánc: Köpeezy B. Mihály. Versek: Dávid Mihály. Duett: Matány Antal, Köpeezy Boócz Lajos. Sanzonok: Székely Gizi. Szünet. Dalok: Sándor Böske. Dalok: Weygand Tibor. Tánc- duett: Székely Gizi, Weygand Tibor. Majomper: Dá­vid Mihály, Köpeezy Boócz Lajos. Konferál: Scherz bácsi. A zongoránál: Kiszcly Gyula. Rendes helyárak. Jegyekről tanácsos sürgősen gondoskodni. Ma este csak felnőttek számára: Második nászéj­szaka, A legvidámabb és legmerészebb párizsi bohózat, a Második nászéjszaka kerül ma este szilire nagyon ol­csó, mozihelyárakkal. Jegyek ára: 50, 40, 30, 20 és 10 lej. Ötszemélyes páholy ára 150 lej. A darab kényes témája miatt jegyeket csak felnőttek számára szolgál­tat ki a pénztár, NEVEDA és MAROKKÓI KÉMNŐ. Három órás, kettős műsora van ina megint a Magyar Színház mozi­jának. Két grandiózus, hatalmas, drámát fognak vetí­teni. Az egyik a Neveda cimü, példátlanul izgalmas, vadnyugati történet, a főszerepekben: William Povel, fâ* A KOLOZSVÁRI MOZGOK MŰSORA: ^ flag. 21. Dacia (Magyar Színház) Carmen Corso J Edison Sslecf Urania I Előadások ) vasárnap d. e. 11, d. u. 3, 5 órakor 1/24,1/26, 1/28, »/sió órakor j Vü4, Vs6,1/28,; V2IO órakor! 3, 5, 7 és 9 órakor j/24, V26, V28, V2lü-kor Vä4, V26, V28, V2IO órakor Íj tezdíte; f hétköznap 3, 6, 9 órakor Vü4, 1/s7, 1/29 órakor \ V26, V28, V2IO órakor 3, 6, 0 órakor 1 Vs4,1/26,1/28, VslO-kor V26, V28, V210 órakor | Szerda Nevada A marokkói kémnő Por és hamu Óceán riválisai Szombatok szombatja AJ Jolson Jazz énekese . (.hangosfilm) A titkos futár Chaplin, mint beteg- ápoló A borneoi szökevény A kuruzsló

Next

/
Oldalképek
Tartalom