Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-09 / 173. szám
ei .b.'** , r.* PBSÎ V ’ i I ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: I érre 56 pen*5, félévre 29 pengő, negjsAérrt 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. C!ufcKoIos&Táe' 1930 mtsgtfutMfn* 9. SzOtt&Băt ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: irre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed é^re 800 lej, V‘ 1# egy hóra 100 lej.' 12 oldalas szám ára 5 ORSZÁGOS MAG Y ARFARTJ. LAP Szerkesztőség és kiadóiimtal: Piaţa Unirii (Főtér) I, Telefon: 5-08, 6-94. XIII. évfolyam 173-Ik sjeám LAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24286—927, Títulescut azért hívták haza, mert rendkívül súlyos kérdésben tanácskoztak Színajában A külpolitikai helyzet tette szükségessé a londoni követ tanácsainak kikérését — Az orosz szovjet készül valamire (Bukarest, augusztus 7.) A Szinajában tartózkodó Tituleseu csütörtökön délután újból audiencián jelent meg az uralkodónál. Az audiencia több, mint egy óra hosszat tartott. Maniu miniszterelnök Madgearu minisztert is Szinajába kérte. Madgearu csütörtökön reggel meg is érkezett és a minis>ziterelnök szalonkocsijában tanácskozott Titulescuval, aki délben Maniuval ebédelt a Palaee.szállodában lévő lakásán. Tituleseu kijelentette a. sajtó képviselői előtt, hogy audienciája alkalmával utasításokat kapott az uralkodótól Románia több külpolitikai kérdéseire vonatkozólag. Ezután a gazdasági krízisről beszélt. A krízis egyáltalában nem speciális romániai, hanem világjelenség, amelyet még Amerika is megérzett a legutóbbi nagy ért ékpapi ráresése-k alkalmával. Bizonyos, hogy r , voltak as ország r" ok'" évtizedében olyan pillanatok, amikor a nehézségeket köny- iiyebben lehetett volna enyhíteni, mint most, amikor tudniillik Románia inkább kiépíthette volna nemzetközi kapcsolatait. A jő tanácsra ne® hallgat Bukarest-— Amikor elhagyom az országot. — mondotta Ti. tulescu — mindig halomszámra kapom a bókokat. Amikor azonban tanácsokat adtam a múltban, azokat többször nem hallgatták meg. Ha hallgattak volna reám annakidején, Romániának más közgazdasági relációi lennének a külföldön. — Bizalmunkat azonban semmiképpen nem ezabad elveszíteni. Az országban annyi életerő van, bogy a jelenlegi krízisen mindenesetre könnyen átlábolhatunk és akkor igazán uj ér» kezdődik meg. Bizonyos külpolitikai kérdések Tituleseu látogatásával kapcsolatban Manin is nyi- latkozott. Kijelentette, hogy a londoni köret az ő hívására jött haza. Közte és Tituleseu között nincs semmi nézeteltérés, vannak azonban bizonyos külpolitikai kérdések, amelyekre vonatkozólag szükség volt Tituleseu tanácsára, A koronázás időpontját még nem állapított* meg a kormány, nehány napon belül azonban ezt a kérdést i* véglegesen rendezni fogják. Értesüléseink szerint Titulescuval való tárgyalások során több kisebb kölcsön kérdése is szóba került. Tituleseu egyébként szombatig marad Szinajában. Az oroszok akarnak valamit Az Ad eveiül Titnleseunak az országban való tartózkodásával foglalkozva, azt a szenzációs értesülést közli, hogy látogatása szoros kapcsolatban van a szovjet-kérdéssel. Az utóbbi időben ugyanis — a lap szerint — a kormány különböző forrásokból Igen nyugtalanító híreket kapott a szovjetkor mány magatartása felől. ------A belsevista rezsim óriási gazdasági nehézségekkel küzd, amelyekkel már alig képes megbirkózni s a lakosság ellenszenv« vele szemben egyre növekszik. Szorult helyzetéből állítólag külpolitikai kalandokkal akarnak kiutat keresni. Nyugaton Litvinov legutóbbi kijelentései is nyugtalanságot keltettek. Bár komolyabb riadalomra egyáltalában nincsen ok, mert hiszen a szovjetnél hiányzik minden háború első kelléke, a pénz, mégis szükségessé vált Titulescuval a többi külpolitikai kérdések keretében ezt a problémát is megtárgyalni. A hermány szilárdul meg,van győződve arról, hogy a szovjet nem boesátkozhatik háborús kalandokba. Az államtitkár a gazdasági jólét, ről és a kisebbségek boldogságáról A Neues Wiener Journal-ban Pompiliu Joaniteseu pénzügyi államtitkár intervjuja jelent meg az ország gazdasági helyzetéről, a kisebbségi kérdésről és az antiszemita propagandáról. Megállapítja, hogy Károly király trónralépte óta a gazdasági helyzet láthatóan járult, ami természetes is, mert hiszen a trőnralépést megelőző állapotok csak provizórikusak voltak. A kormány támogatja az ország iparát, elsősorban azonban a mezőgazdaságot. A szovjet.propaganda Romániában nem járt sikerrel és a kommunizmus csaknem nem létezőnek tekinthető, A kisebbségek nem képeznek alkalmas talajt * kommunista propaganda számára. Bukarest! Sssisiafa! Varsó! Irta? Dr„ Sxásx Ferenc Nem emlékszem már melyik román lapban láttam a következő képet: Mihalaehe földmivelésügyi miniszter előtt megjelennek a kisgazdák kiküldöttei és kérik, hogy segítsen a gazdasági bajokon, mert az ország népe teljesen tönkremegy, A miniszter erre a következő választ adja: — Mit akartok még? Nem elég, hogy megrendeztem a bukaresti, szinajai és varsói konferenciákat? Ki tett még értetek ennyit? A humorosnak szánt kép azonban a legtöbb lélekben keserűséget vált ki. Beszéltem egy román földmivessel, aki „Látod uram, így csufolódnak velünk“ szavakkal intézte el a kép méltatását. Az én lelkemben is valahogyan úgy alakult ki a felelet erre a képre, hogy halottakból nem illik gúnyt űzni. Ám csipkedjék Mi- halacbe minisztert ahogyan akarják az ellenzéki lapok. Rajzoljanak róla tetszésük szerinti torzképeket, de a szerencsétlen földmi- veseket hagyják ki a játékból, mert a teljes gazdasági összeomlás előtt állanak. Röviden: A romániai gazdasági helyzet krízise már túllépte azt a határt, amikor még szellemes képek konstruálásához nyújthatott volna alkalmas bázist. Ebből a képből azonban mégis tanultam valamit! Most már bátran felvetettem lelkemben a kérdést: tett-e a bukaresti, szinajai és varsói konferenciákon való részvétellel párhuzamosan, vagy azokon kivül Mihalaehe miniszter valamit a gazdasági válság enyhítésére? Kormánykörök erre hamarosan megadják a feleletet: — Hogyne tett volna, hiszen amióta miniszter Mihalaehe egyebet nem csinál, mint nyílt leveleket intéz a néphez a többtermelés eszméinek propagálása érdekében! Mi még hozzátehetjük azt is, hogy a méltányosnak beígért agrárrevizió során újabb földekhez juttatta a román népet, — természetesen a magyar birtokosok már meghagyott földjeiből. [ügy látom azonban, hogy Mihalaehe riyilt levelei nagyon kevés hatással voltak a gazdasági helyzet javulására. Talán ezért is szánta rá magát a miniszter, látva, hogy ha a népnek nem tanács, hanem kalács kell, hát ad ő azt is! És adott újabb földeket, újabb állami rezervákat, hogy hátha akkor javulnak a gazdasági viszonyok és megnyugszik a népi Felesleges itt részleteznem azokat a ki- sebbjelentőségü forgalmi és vám intézkedéseket, amelyek azonban hatástalanul pattantak vissza a válság vértezetéről. Vagy elkésett, vagy rosszul alkalmazott intézkedések voltak és az általános válságon segíteni már nem lehetett általuk. Különben, úgy látszik, Miha- lachc miniszternek a konferenciákkal sincs szerencséje. És ezen nemcsak ő busul, hanem vele együtt búsulnak Románia összes gazdái. Sőt a búsulók hadseregéhez csatlakoznak a többi európai agrárállamok is. Mert mi történt Bukarestben? Rendkivül udvarias, gazdasági közeledés volt Magyarország és az utódállamok között, anélkül, hogy valami is realizálva volna a szép tervekből. Szinaja? Meg kell, hogy várjuk szeptember elsejét, mert akkor lép életbe a román- jugoszláv gazdasági egyezmény. A jó doktor, ha baj van, azonnal segít. De ha már olyan beteg Középeurópa gazdasági élete, hogy konzíliumot kellett tartani és azon csak abban tudtak megállapodni, hogy Varsóban lesz a következő konzílium, ez könnyen a beteg halálával végződhetik. Az ember leikéből feldöbben a gondolat: nem gyógyíthatatlan beteg-e gazdasági életünk1? Lehet-e valamit tenni a mind súlyosabbá váló nyomás elleni Románia, a minden természeti kincsekMai számunk 12 oldal betí páratlanul gazdag ország, ezelőtt néhány évvel önállóan megoldhatta volna ezt a kérdést, Ma Románia is a konferenciák zöld asztala felé tekint, hogy vájjon mit határoznak ott gazdasági életére vonatkozólagl Ebben éppen olyan hibás Mihalaehe miniszter, mint elődei. Nekik számolniok kellett volna Románia speciális helyzetével, amely Romániának, a mai súlyos válság idején is kedvező helyzetet tudott, volna biztosítani az agrárállamok között — holott ma Románia áll legrosszabbul. Ha nem számoltak ezzel a helyzettel, nem használták ki a természetnyujtotta kedvező adottságot, most járhatjuk Bukarestet, Szina- ját, Varsót — és hiszem, hogy ezzel nincs is befejezve a körutazás. Genf máris programba van véve. Vájjon addig nem hal-c meg a betegf T
