Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-04 / 169. szám
10 ■XTIl. tVT. ffl. SZÁM, Az oroit tervi asdasád kritikája Irta î SIAiiăiT ÍZSÖ, a Sotfronyipas* Rt. vezérigazgálája ii. (Kolozsvár, aug. 2.) Oroszországban az áruforgalom lényeges, de nem éppen kedvezőnek mondható eltolódást szenvedett: A kivitel értéke az 1909—13. évek átlagában 1.501 millió rubelre rúgott és 1926—27. évben még csak 554 millió rubelre emelkedett, á behozatal értéke pedig ez évékben 1.139 millió rubelről 477 millió rubelre esett. a mérleg aktivitása pedig ezen számok nyomán 362 millió rubelről még csak "V qjllltó rubelig jutott el. Dienes László szerint (korunk 1929. XII.) ennek az a magyarázata, hogy az „orosz cári kormány gazdaságpolitikája a kivitel érdekében egyszerűen kivette a paraszt szájából a saját maga teremtette gabonát, mert hiszen 1910-ben Németországban a lakosság átlaga 221.8 kg. búzát és rozsot fogyasztott egy évben, mig az oroszok évi átlagban ugyanakkor 224 kg.-ot fogyasztottak", (ebben tehát Németország fogyasztását még némileg felül is múlták) és csak burgonyában esett Németországra 569 kg. és Oroszországra 218 kg. De a német burgonyatermelés igen tekintélyes részét ízesz, keményítő és egyéb ipari termelésre is fordították, úgy, hogy az nem tartalmazza csupán a lakosság közvetlen fogyasztását. Sokkal kedvezőtlenebb ez áz összehasonlítás az orosz parasztnak a német munkáshoz yiszonyitott húsfogyasztásánál. A par excellence paraszt- lakosságú Woroncs-kormányzóságban az évi húsfogyasztás átlaga fejenkint csak 9 font volt. Közismert tény azonban, hogy a munkás és főképpen a nehézipari munkás sokkal több húst fogyaszt, mint a paraszt és Îtatnltrescu szerint a háború előtti Komáhia parasztja évi átlagban csak 2 kg. húst fogyasztott és csak a háborús katonai szolgálat szoktatta rá a falusi lakosságot és a. parasztot is a hús fokozottabb élvezetére (ugyan- éltkor leszorítva a városi lakosság húsfogyasztását). El keli azbnban ismernünk, hogy a fentemlitett 9 fontos átlag tényleg igen kevés és ténylegesen a nép szegénységével cs igénytelenségével függött össze. A regeneráció processzusára érdekesen világit reá azoknak az iparcikkeknek az importja, amelyek az ipárosodásnak legfontosabb elemei és amelyek fogyasztása megbízhatóbb képét szolgáltatja e folyamatnak, mint p. o. a Szovjet kedvelt parallelogrammja: a szap- jjánfogyasítás és a civilizáció között. Ezen iparcikkek az örszágban nem készülnek és így az importált mennyiség az egész fogyasztás mennyiségét adja: kauesok 102.1% cserzőanyag 87.8% festőanyag 52.2% gyári berendezések 48.6% ki 1909—13. évek átlagához viszonyítva (Krischanowski 76. lap). . De mivel az adatokat nem mennyiségileg, hanem márka értékben számították, e cikkek világpiaci árai pedig 1927—28-ban átlagban 30—35%-kal magasabban állanak a, háboruelötti árakhoz viszonyítva, a fenti arány- számok a valóságban még sokkal kedvezőtlenebbek, a káucsuknak viszonylag nagyobb fogyasztása az autó- j iparban világrelációban erősen emelkedő mértékéhez I hasonlítva, feltűnően csekély. Az sem egészséges viszonylat, hogy a kikötök forgalma a háboruelöttinek még csak 46%-át érte cl és ílőgy a 8.4 millió pudos kivitellel csak 1.1 millió púd bevitelt állíthatnak szembe, ami a hajózásnak erős deraeionálizálódását jelenti. (Krischanowski 39. lap.) A mi világunk a világok legroszabbika. Lehet. — de van egy jellegzetessége: haladásra és fejlődésre késztet minden épkézláb emberi lényt. Aki a haladás e tempóját átvenni nem akarja vagy nem tudja, azt könyörtelenül eltiporja. A rabszolgaság sem kedvezett e haladásnak, de az egyén felszabadítása, a gazdasági liberalizmus, a szabad verseny, a tehetségek érvényesülésének lehetőségei, addig hihetetlennek vélt fellendüléséhez vezettek. Az 1825. év óta a világkereskedelem megszáz- ezorozodott, a vasfogyasztás pedig azóta szinte kétszáz- szorosára emelkedett. Poroszországnak 1815-ben 4.000 km. chausseeja volt, a mai Németországnak 220.000 km.-je van (Julius Hirsch: Rationalisierung und Arbeitslosigkeit. „Die Bedeutung der Rationalisierung für das deutsche Wirtschaftsleben", herausgegeben von dér Industrie und Handelskammer zu Berlin. 56. lap). Mibe« fejlődött és miben maradt le Oroszország? Mit jelent a haladás e tempójánál, hogy Oroszország 1927—28-as gazdasági évében elérte vagy megközelítette, egyes esetekben meg is haladta a 15 év előtti termelés nívóját? Széntermelése 11.8%-kal emelkedett, vastermelése hézsávetöleg ugyananyival lemaradt és hogy érctermelése 1926—27-ben 4,960.000 tonnát ért el az 1923—24. évi »47.000 tonnával szemben, (Gemeiníasslich Darstellung des Eisenhüttenwesens, Düsseldorf 1929. 391. lap), de az 1913. évinek csak 58.8%-át érte el, holott a XIII. inter- nacionális geológiai kongresszus Stockholmban, Oroszország érckészletét a világ összes ismert érckészleteinél magasabbra becsülte, (u. o. 389. lap). Tényleges eredményeit tehát nem ezen a téren érte el, ahol a legkivánatosábbnak tartotta és ahol úgyszólván a legkedvezőbb előfeltételei, telephelytényezöi adva vannak, hanem inkább azon a téren, ahol a politikai beállítottsága az erők nagyobb koncentrációját kívánta mer a renitens kulakok („zsiros parasztok") letörésére, a pu. ..sztok széles tömegeinek a megnyerésére. — a mezőgazdaságnak széles alapon való iparosítása révén, nehéz- vérü, konzervatív hajlamú parasztságának, forradalmibb hajlamú ipari muhkássággal való felcserélésénél. így az 1913. évben csak 53 villamosközpont szolgáltatta a falusi fogyasztóinak összesen csak 712 KW. kapacitású áramát és az 1927. évben már 858 üzem 17.5V KW. kapacitással dolgozott. Es ezek felépültek mindamellett , hogy a KW-egység ára 1913-ban 337 rubel volt Az e téren elért eredményekről óvásunk Krischanowski könyvében és Dienes László cikksorozatában viszonylag legkevesebb konkrét adatot, hanem inkább csak általánosságokat. Leginkább még Ermanski foglalkozik vele kitűnő könyvében „Theorie und Praxis der Rationalisierung“ 1928., de ott viszont egyes vállalatokról felhozott példázatok formájában és nem megbízható statisztikai adatok nyomán, amelyek egy-egy iparág keresztmetszetét adnák. E kérdésről többek között ezeket Írja: „Egy bizonyos: a mi veszteségeink sokkal nagyobbak, mint Amerikáé. Egyrészt technikai szempontból messzire elmaradtunk Amerikától, másrészt cselekedeteinkben még túl sok az ész- és célnélküliség, túlsók a bürokratizmus és hü velejárója a fegyelmetlen- ség, a hiányzó felelöségérzet". Krischanowski szerint egy munkás termelése, vagyis produktivitása 1926/27-beh 9%-kal haladja meg az 1913 évit, — a fémiparban azonban 13%-kal és a nyersanyag-termelésben 7—8%-kal alulmarad. A reálbérek mindamellett 5%-kal túlhaladták a háború előtti bérek nivóját. Reálbérek alatt a bérek vásárlóerejének mértékét értjük, nem pedig — mint sokszor tévesen — a bérek aranyértékét. Feltételezve, hogy Krischanowski is igy értelmezi a reálbéreket, hasonlítsuk össze az e téren elért külföldi eredményeket és főképpen az összeomláson, polgárháborúkon, Ruhr-megszálláson és devalváción keresztülment Németország eredményeit az oroszországiakkal. A Ruhrvidék szénbányászatában, Julius Hirsch szerint, egy munkás napi teljesítménye -volt Ezen főképpen a nehéziparból és az azt legközelebb érintő határterületekből vett példák igazolják leginkább, hogy az orosz tervgazdaság első 5 esztendeje a „béke- produktivitás" illegett elmaradt 13%-val épenséggel nem kielégítő eredmény. Nyílt kérdés maradt emellett az is, hogy miképpen számították ki az eredményt. Ha tényleg a nehéziparra helyezték eddig is a fösulyt és a jövőt illetőleg a folyó 5 esztendős terv szerint a nehéziparnak szánták az invesztíciók 80%-kát, úgy ez iparágnak bevallottan 13%-os lemaradását csak a tiöbbi 20%-nak aránylagosan erősen felszökkenö fejlődési grafikonja tudná ellensúlyozni. De ilyenről semmit nem hallottunk. íme Franciaország produkciós fejlődése néhány számadat nyomán, az 1913. évvel összehasonlítva: a széntermelés 122.1% a nyersvastermelés 137.9% gépgyártás 129.4% kátrányipar 324.5% müselyemipar , 762.5% autóipar 1031% az általános produktivitási index-szám mégis csak 127% volt 1928-ban. (Georg Gothelm: Der grosse Irtum der deutschen Lohnpolitik.) és 1927-ben 743 rubel, az épült nagyobb egységek ellenére. 1927-ben újabb 15 nagy erőközpont építését kezdték meg. 27.000 traktor dolgozott 1927—28-ban Szovjetorosz- országban, ahol a traktor azelőtt ismeretlen fogalom volt. Igaz, hogy a mezőgazdáság! gépek mai érteke meg igy sem érte el a háború előtti mértéket (970 millió rubel helyett csak 900 millió). 1926—27—i gazdasági évben 178.200 ha. mocsaras talajt szárítottak ki és 44.000 ha. területet behálóztak öntöző csatornákkal. Ezenfelül hadászati és nemzetvédelmi szempontból, valamint* propagativ célzattal kiépült a posta- és rádiószolgálat, igen szépen haladt a gyapjutermelés és ieg- főképen a vasút, amely a háború előtti 58.500 km.-ről 76.200 km.-re a szabályozott belhajózási vonalak 39.900 km.-ről 42.400 km.-re, a táviróvezetékek 4*87.000 km.-ről 625.000 km.-re, a telefonkábelek, amelyek a háború előtt még nem léteztek, ma 9.458 km. hosszúságot értek el. Oroszország a racionalizálás híve A racionalizálást Jóidéig mumusként emlegették világszerte, munkáskezeket feleslegessé tevő tendenciája miatt. Tény, hogy a racionalizálásnak egyik legfontosabb célja, hogy egyazon munkát, mechanizálás és a munkaprocesszusok célszerűbb elvégzése révén kevesebb emberi energia felhasználásával végezze el, vagyis „a produktivitás és nem az- intenzitás fokozása által" (I. Ermanski), Az is tény, hogy ez a módszer idő- és energiamegtakari- tásra vezet — és mivel ma tényleg minden ipari ország nagy munkanélküliségről panaszkodik és a helyzetnek még további elmérgesedésétől tart, meglepő, hogy Oroszország egész nyiltan és határozottan a racionalizálás mellett tett hitet. A háoru előtti Oroszországnak 2,930.000 ipari munkása 1921/22-ben szám szerint 1,243.000-re szállott le (ma a munkanélküliek száma Trotzkij' szerint kétmillió!) A Szovjet is idejében belátta, hogy a nyugati országok racionalizálása nélkül a munkaidő leszállítása, a termelés olcsóbbitása és a bérek egyidejű felemelése el nem képzelhető és igy a racionalizálást irta zászlajára. 1913-bai 943 kg1922-ben 550 kg. 1927/28-ban 1.128 kg. (8 órára redukált munkaidőben «r^-kal emelkedő termelés!) Németország barnaszén-bányászatában még kedvezőbbek a viszonyok. I. W. Reichert szerint 4 év alatt emelkedő termelés mellett 40%-kal redukálhatták a mun- kásállománlyt. Igaz, hogy a mechanizálás! processzus meglepően nagy mértéket öltött. 1922-ben indult meg a barnaszénfejtés mechanizálási folyamata és már 1925-ben a termel 50%-a 1927-ben a termelés 70%-a volt mechanizált. De magának a szénnek a hőhatékonyságát is 20— 80%-kal jobban használják ki országos realációban, mint 1914-ben és mig 1900-ban 1 tonna nyersacél termelésére 15 millió kalória kellett, 1927-ben 1 tonna nyersacél termelésére már csak 6 millió kalória volt szükséges. Ugyanakkor a kohóprocesszus racionalizálása la nagy lendülettel haladt előre és rövid 2 év alatt 37%-kal javult a termelés kvótája, amely 1925. évi 1245 kg.-röl az 1927 évben 1833 kg.-ra emelkedett. A háború előtti teljesítményekkel szemben a vasút is jó példákat szolgáltatott Németországban a racionalizálásra. I. Dorp- miilier szerint a személyszállítás 19%-kal emelkedett, a személy-kilométerek száma 23%-kal, sőt a tonna-kilométerek száma 30%-kal. 1 Hasonló a helyzet Belgiumban is, ahol az index 131%, úgyszintén Németországban, ahol a felhozott példákon felül a gépiparnak 45%-os, az autóiparnak töb- százszázalékos emelkedése ellenére az általános Index csak 109.6%. Egyszerűen lehetetlen tehát, hogy Oroszország, amely éppen úgy mint a legelsösorban vasipari államok (Németország, Belgium, Franciaország) vasipari index-számának lemaradása mellett, az eredményt másképpen hozhatta létre, minthogy minden termelési ágát egyenlően egy egységnek számítsa, függetlenül attól, hogy a» a termelt mennyiség, érték vagy életszükségleti indez- szám alapján egy tizedezreléket vagy 20 százalékot reprezentál: egyenlőnek számította. De a bérindex 5%-os emelkedése sem haladta meg az aranyvalutáju országok emelkedésének mérvét, mivel még távolról sem érte el azok békeheli nivóját. Szomorúan fest emellett Trotzkij ama megállapítása (Die wirkliche Lage in Russland) hogy 1.000 munkásra évenkint 96.4 munkaképtelenséget okozó baleset esik. Tehát csak a statisztika javult, a munkások helyzete még nem. (Folyt, köv.). Oroszország* cselekedeteiben sok az eszes célnélküliség *-« Az orosz tervgazdaság első 5 éve 13 százalékkal maradt a „békeprodnktivitás“ alatt
