Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-04 / 169. szám
4 JKfcPBWlflWlfe Rebreanu a kolozsvári Szinpártoló Egyesületnek adta a Magyar Színház koncesszióját, az épület bérletátruházását azonban megtagadta Mivel védekezik Rebreanu igazgató a sajtó kritikáira ? — Uj tárgyalások indultak meg a Szinpártoló és Janovics igazgató között (Bukarest, aug. 2.) Jelentettük, hogy Rebreanit Li- ?íns a népjóléti minisztérium népnevelési osztályának igazgatója döntött a koncessziók kérdésében. A jövő évi színi szezonra eszerint nyolc szintársulat kapott működési engedélyt, azaz, ami Erdélyt illeti csak hét, mert az egyik koncesszió Bukarestre szól. Mindenekelőtt két dolgot akarunk ezzel kapcsolatban megállapítani. Az egyik az, hogy a Keleti Ujíág erélyes magatartásával ép a kellő időben vetett véget a minisztériumi huzavonának. Tudjuk azt, hogy lapunknak ebben az ügyben írott cikkei nem kerülték el a legmagasabb kormánykörök figyelmét s épen ezért örömmel konstatáljuk, hogy panaszaink, ha részben is, de meghallgatásra találtak. Másodszor: a bukaresti magyar lakosság hangulatát tolmácsoljuk, mikor megelégedéssel vesszük tudomásul azt a miniszteri döntést, mely Bukarestnek állandó magyar színtársulatot ad. Úgy hisszük, nem kell külön rámutatnunk arra, hogy kulturális szempontból, különösen itt a fővárosban, mit jelent a szinház. Csak persze a színigazgató is állja meg a helyet és valóban érezze is azt, hogy itt kulturmissziót teljesit. E rövid megjegyzések után térjünk át a kérdés magvára és lássuk mit válaszol Rebreanu azokra a kritikákra, melyek koncessziórendeletével kapcsolatban . az erdélyi magyar sajtóban elhangzottak. Rebreanu: „A legnagyobb korrektséggel igyekeztem megoldani a magyar színjátszás kérdését “ — Nem tudom — mondta munkatársunknak Reb- reanu — hogy egyáltalán szükséges-e válaszolnom azokra az ellenem irányított sajtótámadásokra, melyek a magyar lapokban a színházak kérdésével kapcsolatban megjelentek. Alert úgy hiszem, hogy azokban több a rosszhiszeműség, mint az objektiv kritika. ■ — A magyar lapok — mondtuk — amint azt az igazgató ur is tapasztalhatta, kezdettől fogva a legna- í Mi történik a kolozsvái — A Keleti Újság a kolozsvári Magyar Szinházzal kapcsolatban bizonyos' „rejtélyekről“ beszél. Kijelenthetem, hogy én ilyen rejtélyekről nem tudok. Janovics któé a Magyar Szinháznak a Szinpártolóra való átírását. Én részemről a tranzakcióval szemben semmi kifogást nem támasztottam. Tgy az létre is jöhetett volna, ha Janovics igazgatónak az állammal kötött szerződése félre nem magyarázható módon meg nem tiltja a bérletjog bármilyen formában történő átengedését. A szerződés megkötésein pedig nem tehetem túl magamat bármilyen jóindulattal vagyok a Magyar Szinház- iránt. A kérdést most úgy fogom elintézni, hogy a kolozsvári kerület koncesszióját a Szinpártoló Egyesületnek adom ki. Ugyanakkor az épület a Janovics nevén marad. Ezzel azt hi■ szem, alapját teremtem egy társas viszonynak, mely kellő megegyezés folytán lényegében ugyanazt jelenti, amit a Szinpártoló kívánt. Más megoldást e pillanatban nem tudok találni. Más oldalról is igyekeztünk információkat szerezni arranézve, hogy miért nem történt meg eddig a kolozsvári Magyar Szinház épületének a Szinpártolóra való átírását Janovics Jenő dr. ezelőtt néhány héttel kárvényt küld a népjóléti minisztériumba, melyet itt 6273 szám1 alatt iktatnak. Ebben a kérvényben hivatkozással a színház anyagi válságára, kéri a Magyar Szinház bérleti szerződésének a Szinpártoló Egyesületre való átírását. Magánéletben mi sem könnyebb ennél. A minisztérium jogügyi osztályában azonban felkutatják a törvénykönyveit s a munka sikerrel jár, mert az állami számviteli törvény 80-ik szakasza tiltó intézkedést tartalmaz. Ja- novies ennek megfelelően 3842. minisztériumi szám alatt juliue 29-iki keltezéssel a következő választ kapja: Uram, Van szerencsénk Önt értesiteni. hogy ameny- nyiben a szerződés 7-ik pontja megtiltja a szergyobb jóindulattal kisérték az Ön működését. Rosszbi- szemüséggel bennünket nem lehet megvádolni, már csak azért sem, mert a mi érdekünk is, hogy a köztünk és az Ön ügyosztálya között levő harmonikus együttműködéssel végre nyugvópontra jusson ez a probléma. Ebből azonban nem következik az, hogy elhallgathatjuk jogos kifogásainkat. — Én részemről — válaszol Rebreanu — csak any- nyit mondhatok, hogy a legnagyobb korrektséggel igyekeztem megoldani a magyar színjátszás gordiusi csomóját. A szükséges adatokat a legilletékesebbektől szereztem be. Mégha Ugattam a magyar irók és újságírók véleményét. Tájékozódtam a színigazgatók és a színészek álláspontja felől. Tehettem-e többet? Rendeletembeu csaknem végig szem előtt tartottam az Önök kívánságait. — A rendelet — mondjuk — túlságosan nagy terheket ró a szin igazgatókra. Nem hisszük, hogy ezt maguk a színigazgatók kívánták volna igy. — Hogy a színigazgatók biztosítéki letétjét felemeltem 250, illetve 100 ezer lejre, ezért azt hiszem, inkább hála illethetne engem, mint vád. Mert beszéljünk csak őszintén. Ha én az Önök rosszakarója vagyok, úgy boldog-boldogtalannak koncessziót adok ki. Minden nincstelen szélhámosnak megadom az alkalmat, hogy társulatot szervezzen. Garantálom, hogy ezzel a módszerrel, melyre nem lehetne ráfogni azt, hogy türelmetlen, vagy szűkkeblű, a romániai magyar színjátszást rövid egy év alatt koporsóba fektetem. Nekem azonban nincsenek ilyen céljaim s ezt bizonyítja rendeletemnek az előbb említett kitétele is, mellyel semmi mást nem akartam, csupán azt, hogy a magyar kisebbségi színjátszást kellő anyagi védelemben részesítsem, gátat emelve a komolytalan pályázatok elé. — Ami pedig a román nyelv kötelező tudását illeti, úgy hiszem, hogy ennél szerényebb kívánságunk nem is lehet. Ennyit megkövetelhet a román állam is a szili igazgatóktól, akiket, hivatásuknál fogva sem tekinthetünk egyszerű magánvállalkozóknak. i Magyar Színházzal ? Bödés átruházását, továbbá mivel az állami számviteli törvény 86-ik szakasza előírja, hogy mindazokat a szerződéseket, melyekből az államnak jövedelme van, nyilvános Mejtéssel kell megkötni, kérésinek elegei nem tehetünk. Rebreanu, vezérigazgató. A kifogás Rebreanu ezen levele ufán aztán valóban meg is történt a kérdésnek olyan irányú megoldási kísérlete, amit Rehreanu fentebbi nyilatkozatában kilátásba helyezett: a kolozsvári Magyar SzinfTáz koncesszióját tényleg a Szinpártoló Egyesület kapta meg. E pillanatban tehát az a helyzet, hogy a szinház bérlete Janovicsé, a koncesszió a Szinpártolóé. Sajnos, a helyzet ezzel nemcsak hogy nem tisztázódott, hanem még jobban összekuszálódott. Mint ismeretes ugyanis, n Szinpártoló Egyesület a kolozsvári Magyar Szinhfii saaaá- lásához szükséges 4 millió lejt ahhoz a kategorikus feltételhez kötötte, hogy a színházépület bérletét Janovics nevéről reá ruházzák át. Ez a kivánság azonban véglegesen visszautasításra talált. Rebreanu az állami számviteli törvény 86. szakaszára hivatkozik, amely azt mondja, hogy „azokat a szerződéseket, amelyekből az államnak jövedelme van, nyilvános árlejtéssel kell megkötni.“ Minden józan újságolvasó megállapíthatja, hogy erre az esetre nem alkalmazható az idézett törvény. A kolozsvári Magyar Szinház épülete nem lehet üzletkötés tárgya, hanem itt egy komplikált kulturális kérdésről van szó, amelynek megfelelő megnemoldására a számviteli törvény csak kibúvó lehet. A Keleti Újság munkatársa különben érdeklődött a Szinpártoló Egyesület egyik intéző faktoránál, aki azt az információt adta, hogy a tárgyalások Janovics és a Szinpártoló között újból megindultak és igyekeznek megtalálni azt a jilattformet, amely a szinházépület átadása nélkül is lehetővé tesz: a Magyar Szinház fenntartását. Kijelentette informátorunk, hogy a Szinpártoló nincs abban a helyzetben. hogy a felajánlott koncessziót igénybe vegye. xiu. évé. m. szám. POLITIKA - GÖRBE TÜKÖRBEN \ __- jujpiCTPKjw -I ii ~~ A kormánypártban szoros Összetartás tapasztalható ... ...a közös programm megvalósításában, Curentul) A lapok közük, bogy G. Brátianu - Lebaudy nagy sikerrel folytatja politikai körútját. Vintila Brátianu: Végül neked is határoznod kell: az elnökségben engem támogatsz, Duca mellett, vagy George Brátianu mellett foglalsz-e állást? D. C. Argetoiann: Jó, jó, de elvégre magamról sem feledkezhetem megl (Lupta)
