Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-31 / 191. szám

XIII. ÉVF. 191. SZÁM. tfá 9 perui tolásai forradalom elkergette a világ egyib legnagyobb zsarnohát, Leguiat Egy rendkívüli karrier szárnyalása és letörése — Ahol a kampós kereszt egészen mást jelent mint Európában Legysa az indián renaissance apostola (London, augusztus 29.) A perui forradalom le­zajlott, az uj kormány Cerro ezredes elnöklete alatt megalakult. A negyvenegyéves száműzött, aki hosszú ideig a spanyol idegen légióban is szolgálatot teljesí­tett, megtörte a félelmetes Augusto Leguia hatalmát és a perui diktátort a vádlottak padjára helyezte. Peru messze van tőlünk és ennek a regényes or­szágnak a múltját mondhatni, jobban ismerjük, mint a jelenét. Peru az asztékok csodálatos világa volt, egy olyan magas kultúrával, amely hosszú századokkal megelőzte az európai kultúrát. Pizarro tárta fel an­nakidején ezt a mesés kincsü indián világot, — amely akkora volt, mint a fél Délamerika — és rendkivüli éleselméjűséggel hidalta át a társadalmi ellentéteket a tömegeknek kommunista államberendezkedésével, amely fölé az arisztokrácia kapitálista „überbau“-ja boltoződott. Egész Délamerika szive itt, Peruban lük­tetett és amikor Pizarro, ez a hires konquistador meg­jelent, olyan szinültig tele kincseskamrákat talált, amelyekről legendákat költöttek az európai államok­ban. Pizarro kegyetlenül nyakaztatta le az indiáno­kat, kikiáltotta magát uralkodónak, Limában megalakí­totta a fővárost és Pizarró múmiája a katedrális egyik mellékhajójában még ma is látható, nem mint erek­lye, de sokaknak mint lehangoló szomorú emlék. Peru — az eldorádó. Ez az ország, ahol most egy pár nap alatt hatal­mas méretű forradalom zajlott le, még ma is — ter­mészeti kincseit tekintve — Amerika egyik leggazda­gabb országa. Peruban közel 3000 méter magasságban is nő a buza, kukorica, lóhere és burgonjra. Évente két­ezer is van aratás. Gyapjúja az egyptomi mellett legér­tékesebb gyapjúja a világnak. Kávé, rizs, dohányültet­vényei, gyümölcse, bora óriási mennyiségben. Peru le­hetőségei állattenyésztés tekintetében oly előnyösek, hogyha ezt a tempót folytatja, tiz éven belül Délame­rika legnagyobb állattenyésztő kultúrájú országa lesz. Ásványi termékei szinte kifogyhatatlanok. Fém, réz, ezüst, továbbá petróleum-termelés tekintetében Peru a világkereskedelem tényezője lehetne. És mégis ez az ország állandó gazdasági válsággal küzd. Ezerszámra küldte az embereket száműzetésbe, százak kerültek a titokzatos San Lorenzo szigetre, ahol azután észrevétlenül eltűntek. Egy olyan kémrendszert képezett ki maga körül, amely páratlan az egész ame­rikai kontinensen. „Az egyetlen nagy zsarnok, aki ma a világon él — irta nemrégiben az emlitett újságíró — és mégis ez a zsarnok alapjában véve a nagy tömegek­re támaszkodott. Az indianizmust fölélesztette, lendü­letet adott az aszták kampós keresztnek“, amely odaát az asztékok utódjainak szabadságjelvénye, egyben egv kozmikus jele is és semmi összefüggés sincs azokkal a kampós keresztekkel, amelyeket az európai fajvédők a mellükre tűznek. Aimananak hívják a perui indián törzset és ennek az öntudatát ébresztette föl a spanyol származású diktátor, nemcsak Peruban, hanem az egész amerikai kontinensen, kivéve Északamerikát, Costari- kát és Uruguayi, mert csak ezekben az államokban nincsenek e törzsnek utánpótlásai, másutt mindenütt vannak. E diktátorból nem hiányzott a szociális érzés és nem hiányzott bizonyos helyes gazdasági koncepció sem, de neki meg kellett küzdenie az óriási kiterje­désű hasiena-tulajdonosokkal és magával a katona­sággal, amelynek sehogy sem tetszett Leírnia fölényes­kedő, brüszk modora. Mivel vádoljuk? A forradalom előzményeihez tartozik, hogy ■ Sanghes Cerro, az arequipai garnizon parancsnoka, fölszólitast intézett a kormányhoz és az elnökhöz, hogy mondjanak le. A hadsereg nem volt egységes. Leguia maga mel­lett tudta a hadsereg egy részét, a tengerészkadetto- kat, akik az utolsó forradalomban az életét mentették meg. Később ezek is elpártoltak tőle. Leguianak me­nekülnie kellett, egy hadihajóra szállott és első hírek szerint anémiája megölte a fedélzeten s igy nem várta ki a hadbirósági Ítéletét. De e hírek nem bizonyultak igaznak. Leguia nem halt meg, az „Almiranta Grau“ páncélhajó a forradalmi kormány kábelüzenetére visz- szatért, hozva magával az elnököt. Leguia ellen az volt a vád, hogy ő alatta az állami pénaek eltűntek és a hivatalnokok korrumpálódtak. Megvádolták azzal is, — amiben bizonyára kevés ré­sze volt — hogy Peru gazdasági válságba került. Hogy vájjon az uj katonai rezsim mennyiben fogja beváltani a reményeket, a Cerro ezredes „juntája“ alkalmasabb Iesz.e demokratikusabb reformok keresztülvitelére, mint a Leguia diktautrája, ez mindenestre a jövő zenéje. Az idegen tőke az ur. Ennek egyik oka, hogy az országnak nincs semmi haszna a gazdagságában. A reze az Egyesült Államoké és Angliáé, a petróleumot lefogta a Standard Oil Com- j pany, a cukor a Gildeineister német cég birtokában van, ' a gyapjúkul túrákat Japán tőke hódította meg magá­nak. Miután Perunak nincs belső tőkéje, hogy a szük­séges reformokat keresztülvigye, itt is eladósodott az Egyesült Államoknak. Peru munkaviszonyai sem kielé­gítők, a valutája sem szilárd, azok a monopóliumok, amelyeket az utóbbi években próbáltak meghonosítani, kudarcot vallottak. Az ország ezenkívül külpolitikai bonyodalmakkal és belső konvulzi ókkal volt tele. Leguia, akinek nevét nem merik hangosan kimondani. Ennek a délamerikai országnak korlátlan ura és parancsolőja volt Leguia, aki dacára annak, hogy a törvény csak egy perióduson keresztül engedi meg ugyanazon köztársasági elnök uralmát, immár negyedik perióduson keresztül tartja kezében a hatalmat. Egy német újságíró, Kaaimir Edschmidt most utazta be Pe­rut és azt írja, hogy Leguia úgy kormányzott, mint ahogyan a régi Rómában kormányoztak. Szenátus, par­lament létezett ugyan, de csak papíron. A hadsereg, a tengerészek, — legalább is eddig — mintha egyedül érte, passzióiért lett volna. Ez a Leguia, akit tulajdon­képen mnidenki gyűlölt az országban, évtizedek óta a legérdekesebb és legelszántabb politikai figurája Dél- amerikának. Minden évben összeesküvést szítottak elle­ne, leverte. Több Ízben merényletet követtek el ellene, nem javult meg tőlük. Egy ízben az Inkvizíció-térre hurcolták ki és ama alternativa elé állították, hogy vagy lemond, vagy a halálfia lesz. Egy óriási testű néger revolvert szegezett az arcának, de ez a szívós öregur csak mosolygott. Most azonban Leguiat, aki eddig a tiranuszok zse­nialitásával kormányzott és a merénylete napját tör­vényes ünnepnappá emelte a — Karakter napja — igy hívják a kalendáriumban — végérvényesen megbukott. Vannak emberek Limában — Írja Edschmidt, akik Leguiat Cavurral, sőt Krisztussal hasonlítják össze. Vannak viszont, akik azt mondják, nem egyéb, mint egy lakkcipős bandavezér, csak simulékonyobb, disz- krétebb, intelligensebb. Leguianak nevét hangosan Peruban senki sem mer­te kimondani. Egyelőre az uj kormánynak az volt az első intézkedése, hogy megszüntette a védkötelezettsé- get. A peruiaknak nem kell hát katonáskodni, legalább is a legközelebbi forradalomig nem. Egy bizonyos: Leguia karrierje végleg összeom­lott. Európában újabb diktatúrákról álmodoznak, de Amerikában a ma egyik leghatalmasabb diktátora rop­pant össze.­h legteljesebb erkölcsi siker jegyében folyik az EME marosvásárhelyi vándorgyűlése (Marosvásárhely, augusztus 29.) A székely fő­város mintha fölóesudott volna már-már ijesztővé vált letargikus álmából. Ha nem is hosszabb időre, de legalább arra a három napra, mig az Erdélyi Muzeum Egyesületek vándorgyűlése tart. A törzs és a végtagok, a város ipara és kereskedelme még tehetetlenül vergődik a gazdasági krizis halálos ágyán, de a szív lüktetése gyorsabb tempóba kezd s az agy működése örvendetes javulást mutat. Ez a diagnózisa annak az őszinte, lelkes fogadtatásnak, mellyel Marosvásárhely a vándorgyűlésre érkező kedves vendégeit várta s annak a tudományos élet- pezsdülésnek, mely mai nappal megkezdődött a ref. kollégium falai között. Tudományos előadások sorozata. Röviden beszámoltunk a EME vándorgyűlé­sének első napi programjáról, de olvasóinknak rész­letesebb tájékoztatása céljából bővebb beszámolót adunk az orvosi' tudományos szakelőadásokról is. A tudományos orvosi szakelőadásokat a csütörtökön d- e. fél 10-kor megtartott orvosi ülés vezette be. melynek elnöki megnyitóját dr. Veress Ferenc tar­totta, utána pedig dr. Fischer Ferenc beszélt a professzionális orvosproblémákról. A délelőtti program többi részét, __ amint azt a tegnapi szá­munkban is megírtuk — a díszközgyűlés s a Bolyaink sírjának megkoszorúzása töltötte be. A csütörtöki szakelőadások. A tulajdonképpeni orvosi szakelőadások csü­törtökön délután kezdődtek. A gondosan előkeszi tett, vetítőgéppel, műszerekkel és ábrákkal fel­szerelt természettudományi előadó termét a ref. kollégiumnak zsúfolásig megtöltötte az orvosok és gyógyszerészek nagy száma. Az elnöki emelvényen dr. J-ancsó Ödön, dr. Koleszár László és dr. Veress Ferenc helyezkedtek el. Dr. Porsche Ferencnek az idegrendszeri lues korai diagnózisáról és legújabb gyógymódjairól irt előadását távolléte miatt dr. Koronka István olvasta fel. Dr. Elekes Miklós az autonóm idegrendszer mai állásáról és a modern pszihoterápiáról tartotr általános feltünéstkeltő előadást. Dr. Szcdlák Ödön a mindennapi orvosgyakor­lat pszihoterápiájáról beszélt meggyőző érvekkel. A szemészeti kérdések szakelőadásánál dr Jancsó Ödön helyét dr. Fekete Samu foglalja el, mig az elnökség többi tagjai ugyanazok maradnak mint előbb. Dr. Blatt Miklós előadása az ophtalmológiáról; az amblyopiáról, vagyis a szem látóképességének elveszté­séről erősebb fokú veleszületett fénytörési hiba miatt; a réslámpáról; a modern hályogmütétről; a szemátülte­tésről; a vörösmentes fényben való szemtükrözésről; a kontakt-üvegről, vagyis a szemhéj alatt a szemgolyón magán viselendő üvegkagylóról; az idegen testnek a szemgolyóból való eltávolitási idejéről és a szem photo- graphálásról a szakelőadások egyik legérdekesebb szá­ma volt. A pénteki nap. A pénteki nap is a tudományos előadásokkal telt el. Az előadásokat a református kollégiumban tartották két helyiségben. Az egyik helyen az orvosi szakelőadá­sok folytak s ezeken sebészeti, belgyógyászati és gyer­mekgyógyászati kérdésekkel foglalkoztak a résztvevők. Előadásokat tartottak Steiner Pál dr., Veres Ferenc dr., Gyergyay Árpád dr., Koleszár László dr., Török Imre dr., Stern Vilmos dr., Traub Vilmos dr. Kolozsvárról. Újhelyi József dr. Aradról, Walter Leó dr. Brassóból és Friedmann dr. Marosvásárhelyről. Az előadásokat a je­lenlevők tartalmas hozzászólásokkal kisérték, úgy, hogy péntekre csak a délutánra előirányzott programot tud­ták lebonyolítani, mig a délutáni előadások szombatra maradtak. A református kollégium egy másik termében Teleki Domokos gróf, a marosvásárhelyi Teleki tékáról. Biró Vencel dr. pedig a magyar erdélyi művelődéstörté­net érdekes kérdéseiről, Szádeczky Gyula Erdély geo­lógiai helyzetéről tartottak előadásokat. Este nagy kö­zönség előtt a városháza dísztermében Csűri Bálint tar­tott előadást „Aggodalmak nyelvünk épsége körül“ cím­mel, Szigeti Imre dr. pedig a tuberkulózisról beszélt. Csendőrfedezetfel iáidul meg a Salvaklbasa az őszi adóbehajtási kampány (Bukarest, augusztus 29.) Az adóbehajtás szigorí­tásáról minden héten jelenik meg valami újabb rende­let s az is sűrűn fordult már elő, sőt a legtöbb helyen szokásos lett, hogy az adóvégrehajtók rendőri, vagy csendőri fedezet mellett végzik a felhajtó munkájukat. Ennek a csendőri fedezetnek a rendszeresitésére adott ki rendeletét a pénzügyminiszter. A tartományi igaz­gatósághoz intézett körrendeletét, amelyben azt adja utasításba, hogy gondoskodjanak igazgatósági keriüa* tűkben az adóbehajtó közegek állandó qsendőrfedezeté- ről. A rendelet indokolást is tartalmaz: az őszi sze­zonban, a termények értékesítése idején a falvakban békésen óhajtják az adófelhajtási kampányt lebonyolí­tani és ehez karhatalomra van szükség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom