Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-30 / 190. szám
XIII. tiVF. 190. SZÁM. 7 jseessshi Lelbach Irén szabadka * Hogyan lett a szabadkai dzsentri leányból fenséges asszony Egy osztálytársnő nyilatkozik Lelbach Irén tanulóéueiről Az egykori osztálytársnők testületileg küldöttek üdvözlő táviratot Habsburg Albrecht főhercegnének (Szabadka, aug. 28.) Szerte a világon a szenzáció erejével hatott a Magyar Távirati Irodának kiadott jelentése, amely közölte a nyilvánossággal, hogy Albrecht főherceg nőül vette Rudnay Lajos szófiai magyar követ elvált feleségét, Lelbach Irént. Lelbach Iránit egy hónappal ezelőtt hiába próbálta szólásra bimi a riporteri fortélyosság. Az akkor még mléltóságos, ma fenséges asszony nem nyilatkozott. Elzárkózva élt a Szabadka határában levő gomjarogaticai Lclbach-birtokon és legszűkebb családtagjait kivéve senkivel sem érintekeze'tt. Néhány hetet töltött Szabadka közelében a fenséges asszony, csak nagy ritkán jött be a városba s ilyenkor nesztelenül suhant végig az ucoán a diszkréten elfüggönyözött elegáns autó. Kevesen tudták, hogy Lelbach Irén ül benne és kevesen tudták, hogy a Szent György templom karcsú, finom- vonalú, gótikus boltivei alatt a templom jobb oldalhajójának Mária oltára előtt térdeplő elegáns hölgy Lelbach Irén. Egy napon titkárával hirtelen elutazott Szabadkáról. A lapokban itlfc is és külföldön is megjelentek az első ködös és kissé fantasztikusan ható hírek. A fenséges asszony otthonában. A szabadkai Napló munkatársa most részletesen foglalkozik a Lelbach-családdal. Lelbach Irén Szabadkán nőtt fel. Lelbach Irén édesanyjának, özvegy Lelbach Jánosnénak az evangélikus templommal átellen- ben van a városi háza. Leginkább csak a téli hónapokban. tartózkodnak itt, a nyári hónapok nagy részét vidéki birtokukon vagy fürdőhelyen töltik. A régi Lel- baeh-lcuria hatalmas ablaktábláit most fehér függönyök fátyolozzák el. Csendet, polgári nyugalmat lehel a sárgára festett szélesen »terpeszkedő földszintes épület. A kapun megrántom — írja a szabadkai hírlapíró — a harangos csengettyűt, bent az udvaron felcsendül a kalimpáló hang... halk csoszogás és egy öreg cseléd kitárja a kaput. — Nincsenek itthon a nagyságos asszonyék — mondja. — Nem tudom hol vannak, talán elutaztak... Mégis bemegyek. Az öreg cseléd semmit sem tud úrnője házasságáról. Bent a szobákban nehéz faragott ódon bútorok alszanak a homályban. A falakon rengeteg fénykép és portré. Az ősök, régi divatu öltözékben, de mellettük már modem vonalú arcok mosolyognak. Családi képek: nagyanya, nagyapa, nagybácsi, mind egyszerű nyílt becsületes arcok. Én a fenséges asszony képét keresem. Itt van. Régi kép, kislány, hosszú haja van, nagy fehér csokor ágaskodik baloldalon, szemei csodálkozva néznek a fotoapparátus objek- tivébe. Kis lány, egyszerű kislány, polgárlány. Itt még csak nem is szép. Kicsinyke magasszáru gombos cipellőben, kis fitos orrával, tipikus elemista. Későbbi képeiből már kivillan a báj és a szépség. A kérek bakfisarcon sok-sok pajzán egészséges derű szunnyad, szemei élénkebbem csillognak és ajkai dacosan szorulnák össze. Hosszú, szépen befont baja van, matrózbluzán a eelyemcsokor lágy hullámai is nevetnek. Itt már a felsőleányiskolai Lelbach Irén néz reárn vidáman. Kép: a fiatal asszony képe, mellette az első férje, Rudnay Lajos, hatalmas, vállas, komortekintetü férfi. Mellette olyan törékenynek látszik Lelbach Irén, mint egy finom japáni porcellánbaba. Itt ezen a képen a főhercegné már komolyabb. Szeme messze réved s kissé úgy hat, mintha fáradt lenne, pedig nem sokkal előbb került ki a felsőleányiskolából, ahol még kacagó vidám bakfis volt. S jönnek a képek s mint a kaleidoszkópban elfutó táj, úgy változott meg Lelbach Irén. Újabb képein lenyűgözően hat clegáneiája, tartásának előkelősége, vonalainak lágy és finom hajlása s arcának nemes metszése. S tekintetében, amely selymesen puha, sok- sok melegség és graeiöz báj van... Az osztálytársnők és volt tanárnők Irénről, a diáklányról. Lelbach Irén Szabadkán végezte cl az elemi iskola négy és a felsőleányiskola hat osztályát. Volt osztály- társnői közül felkerestünk egyet, akii érdekes részleteket mondott el Lelbach Irénről, a diáklányról, a barátnőről, a jó pajtásról, akiből most főhercegné lett. — Az első elemiben ismerkedtem meg vele — mondotta informátorunk, egy szabadkai uriasszony. — A „Vörösökör“-be jártunk s nagyon jól emlékszem Irénre, mert az utóbbi időben sokszor átgondoltam diákéveink eseményeit. Izgalommal vártam az újságot, amióta megjelentek az első hirek, hogy Irén és Albrecht főherceg házasságot fognak kötni. Figyeltem az eseményeket és éreztem, s ezt csak asszonyok érzik meg, hogy Irén, akinek első házassága tudomásom szerint nem volt boldog, most igazán boldog lesz. Sokat gondoltam rá és ilyenkor elvonultak szemeim előtt a diákévek apró eseményei, csinjei, amelyekben mindig ott lehetett találni a mostani főhercegnét is. Az elemi iskolában ő is, én is első padban ültünk. Elemi iskolai osztálytársnőink között van • mindenfajta társadalmi helzyetii nő, még olyan is, aki jelenleg gyümölcsöskofa a Zrinjszki téri piacon. Irén bájos, közvetlen nyílt kislány volt. Ahogy ködös'cn vissza emlékszem, a közepes tanulók közé tartozott. Naponta találkoztunk, ő sokszor futva jött hátún a táskával, amelyben mindig jókora vajaskenyereket helyezett el a gondos édesanya. Irén szívesen szétosztotta uzsonnáját a szegényebb osztálytársnők között. ő úgynevezett gazdag lány volt, csinosan járt, délben cseléd jött érte s várta az iskola előtt. Egyébként olyan volt, mint a többiek. Pajkos, jókedvű s nagyon szerette a hajasbabáját, amelyet gyakran az iskolába is elhozott és óra közben a pad alatt játszott vele. — A felsőleányiskolában már a jó tanulók közé tartozott. Élénk, gyorsfelfogásu leány és kedves liii Budapestről jelentik: Albrecht királyi herceg atyja, Frigyes főherceg udvartartásának tegnapi nyilatkozatára, amely szerint a család a házasságot nem ismeri el, Abrecht a következőkben válaszolt egy újságíró előtt: — A tegnapi lapokban megjelent édesatyám udvartartása részéről közzétett nyilatkozatra jó szüleimnek irt magánlevélben reflektáltam. Az udvartartás különben nem az a fórum, amellyel a magyar jogra és a családi törvényekre vonatkozólag nyilvános polémiába bocsátkozhatnék. A főherceg Az Est munkatársának nyilatkozatot adott, Hangoztatta, hogy az utóbbi időben Magyarországon a hazafias érzések tüntető nyilvánítása divatba jött, ő azonban teljesen mentesnek érzi magát a népszerűségre való törekvéstől és különösen azoktól az eszközöktől, amelyeket ilyen irányban most alkalmaznak. Külföldi útjáról és házasságáról a következőket mondotta: — Most nem magyarázhatom meg, hogy miért léptem erre az útra. Azelőtt is kevesen tudták, hogy mit akarok s a jövőben is kevesen fogják tudni. (Budapest, aug. 28.) A szeptember 1-ére tervezett munkásgyülések betiltása és a Népszava csütörtöki elkobzása miatt a helyzet valószínűleg úgy alakul, hoey a munkásság gyűlések helyett a május 1-én szokásos hasonló sétát rendez a városban. A rendőrség még nem döntött afelett, hogy milyen magatartást fog tanúsítani a tüntetéssel szemben, az azonban bizonyos, hogy szeptember 1-én a rendőrség teljes permanenciában lesz. Horthy Miklós magyar kormányzó csütörtök délelőtt meglátogatta a felsőgallai cementgyárat és az ünnepélyes fogadtatásnál beszédet mondott. — A termelés zavartalan menete és a termelőbarátnő volt. Ebben az időben még nem lehetett szépnek mondani, törékeny, vézna, fejletlen lányka volt, areát kissé torzították a szép tők s a fogai is hibásan nőttek, úgyhogy később operatív utón kellett rendbehozni fogsorát. Egy-két év múlva azonban csodálatos változáson ment keresztül. A törékeny lánykából erős, fejlett bakfis lett, megszépült s ellenállhatatlan temperamentuma is fokozódott. Csapongóan jókedvű lány lett, benne volt minden apró csínyben és... és ő is szerelmes lett, mint minden felsőleányiskolai bakfis... — Kibe volt szerelmes? — Nem, ezt nem árulom el — tiltakozott kedvesen informátorunk. Ö most szerelmes igazán, ne bántsuk a csacska diákszerelmeket, amelynek — most ennyit megmondok — hőse egy előkelő szabadkai fiatalember volt, akii azonban a háborúban meghalt. Ez csak olyan titkos ábrándos diákszerelem volt... szétfoszlott... 1913- ban végeztük el a felsőleányiskola hatodik osztályát, Irén még azon a nyáron menyasszonya lett egy katonatisztnek, de a házasság ismeretlen okból nem jött létre. Nemsokkal később azután Lelbach Irén feleségül ment Rudnay Lajoshoz. 1918-ban találkozót tartottunk Padoson a Vigadó nagytermében. Tizenötünk közül kettő volt ekkor asszony, ezek közül egyik Lelbach Irén volt, aki szintén megjelent a találkozón és egyik bizalmas barátnőjének panaszkodott, hogy boldogtalan. Férje túlságosan komoly, szigora, morózus és nálánál jóval »idősebb férfi volt, aki mindenáron nagyvilági nőt akart faragni, a mérsékelt körülmények és puritán elvek szerint nevelkedett fiatal asszonyból, aki az iskola padjait, minden komolyság, megfontolás, mélyebb érzés és eltökéltség nélkül a családi tűzhely gondotadó levegőjével cserélte fel-. A találkozó után évek teltek el s Irént gyakran láttuk külföldön. Nagyon megváltozott, ragyogó hölgy lett, pazarul elegáns és hóditóan érdekes asszony. Ez minden, ami-t tudok róla s örülök, hogy egykori iskolatársnőm annyi sok izgalom és akadály után boldog lett. — Egyébként mii, egykori osztálytársnői testületileg táviratot küldtünk Habsburg Albrecht főhercegnőnek és sok, sok szerencsét és boldogságot kívántunk neki. va derülnének ki, én azonban azon leszek, sokkal hamarabb megértse az ország azt, amit tettem. Most még nem vagyok abban a helyzetben, hogy ebben a tekintetben fellebbentsem a fátyol!, ha azonban nem is tud a közvélemény mindent, kérem előlegezzék nekem a bizalmat, hogy elhatározó lépéseimnek meg voltak a nagyon fontos okai. A brightoni anyakönyvvezető Albrecht esküvőjéről. (London, aug. 28.) Burfield brightoni anyakönyv- vezető a sajtó munkatársai előtt tett nyilatkozatában elmondotta, hogy amikor Habsburg Albrecht először jelentkezett nála házasságkötési óhajával, alaposan átvizsgálta összes okmányait és azokat rendbenlevőknek találta. Albrecht kijelentette, hogy eleget tesz annak az angol törvényekben megkívánt követelménynek, hogy házasságkötés előtt néhány napot Brigbtonban tölt. Az anyakönyvvezető semmi törvényellenességei; nem talált a kötendő házasság ügyénél és ezért honorálta a házasulandó felek házasságkötési kívánságait. A jegyespár a házasságkötési aktusra rendes utcai ruhában jelent meg előtte és a házasságkötésnél két brightoni ügyvéd szerepelt tanúként. munka eredményének biztosítása, — mondotta a kormányzó — a munkaadóknak és a munkásoknak, valamint az egész társadalomnak egyforma érdeke. Ennek azonban előfeltétele az, hogy a rend minden körülmények között biztosittassék. A rend fentartása a társadalom minden rétegének kötelessége. A gazdasági helyzet az egész világon nehéz, de azon nem lehet utcai tüntetéssel segíteni. Legyünk tisztában azzal, hogy a politikát az utcára kivinni annyit jelent, mint megfontolás helyett vad szenvedélyekéit tenni úrrá. A kormány minden esetben és minden körülmények között tudni fogja kötelességét. Albrecht nyilatkozik arra a kommünikére, amely szerint apja családja nem ismeri el házasságát vauiVAuuwKViiu 1U5VÍ Â magyar szociáldemokrata párt a betiltás ellenére is megtartja szeptember elsejei tüntető ffsétaSeÍTOiiiilásátÉÉ
