Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-30 / 190. szám

xm. WF. m. sujt. ZsMvölgyében a föld alatt Hol van a zsiivölgyi básayaielíigyeloség, hol van a zsiivölgyi kormánybiztos ? Minél hamarább, minél kevesebb fizetéssel, minél nagyobb széismeny- nyiséget kitermelni —■ bármennyi emberáídozattal — ez a zsiivölgyi társulatok programija (Déva, augusztus 28.) A különleges zsiivölgyi mentalitást csak a közvetlen átélő értheti meg. Ezért még a megismerése is sok időbe kerül. Itt a társadalmi rétegek különbözőségein kivül egymás­tól még a foglalkozási hely is elválasztja az embe­reket. Hiába utazol le a Zsilvölgyébe s nézed meg a fekete falakat, a hatalmas kéményeket és látod a bánya aknaszáját, ha nem szállsz le a kosárban a föld mélyébe s nem látod meg a hasonfekvő s mez­telenül véres verejtékkel dolgozó munkást és nem veszed észre azt a veszedelmet, amely ezt a mun­kást minden pillanatban veszélyezteti. Nagyon rá illik ma a Zsilvölgyére a helyesebb kifejezés, hogy Sir völgye s ezért nem lehet érthetetlen előtted az sem, ha a munkásság nagyobb része ma már a kétségbeesés szélén van, ami azt jelenti, hogy ténylegesen szinte már semmivel sem számol. A föld mélyében a leg­megbízhatóbb intézkedések megtétele s a technika minden meglévő alkalmazása után is halál veszede­lemnek van kitéve az emberi élet. Hát még azzal a bánásmóddal, ahogyan ma bánnak a munkások­kal ! S ez már a hatóságok bűne, illetve mulasztási is, mert az érvényben lévő törvények ellenére folyik ez a játék sok-sok emberélettel, anélkül, hogy ezért valaki is valakit felelősségre vonna. A bányába levegőt pumpálnak. Ha ez a pumpa elromlik, nem nagyon sietnek a megjavítására. Napokig nincsen njabb levegő a bányában, azért a munkásnak dolgoznia kell. A bánya nem építi ki a tárnát, ezt a munkás kell hogy elvégezze s a mun­kásnak ez érdeke, mert a társulat csak a kitermelt szenet fizeti meg és nem törődik azzal, hogy a sze­gény bányász hogyan jut hozzá. Emiatt megesik, hogy a bányászok egész kicsi lyukacskákban dolgoz­nak minden feltámasztás nélkül, ami a balesetek számát nagyban növeli. De ki törődik azzal, hogy emberéletek vesznek el, csak vigyázatlanságból és abból, hogy nem megfelelő helyeken dolgoznak, amikor a cél csak az, hogy minél hamarább, minél kevesebb pénzzel, minél nagyobb szénmennyiséget termelje­nek ki. S ha a mulasztás, vagy a természetes veszély miatt a szegény bányász, aki heti 3 vagy 4 napi munkájával alig tudja magának és nagy családjá­nak a mindennapi kenyeret megkeresni, __ elveszti az életét a bányában, ráesik a hatalmas széntömeg, vágy valamelyik kicsi folyosó omlik rája, baleseté­ről, tragédiájáról senki sem tud. A Cassa Cercualá- nál a balesetekre ivek vannak. Ezeket az iveket két példányban kell kitölteni s az egyik a rendőrható­sághoz, illetve faluhelyen a csendőrséghez nyúj­tandó be. Ha városban az asztalos vagy lakatos­inas csak a kisujját vágja el s a munkaadó nem jelenti be ezen az ivén a rendőrségen a balesetet, akkor hatalmas büntetéssel sújtják. S itt a zsii­völgyi bányákban szinte minden héten vagy ha Iái o s kimenetel i i, vagy súlyos baleset történik, de ezekről senki sem tud, mert a társulat egyszerűen tultéve magát minden törvényen, nem jelenti be a balesetet a csendőrségen vagy a rendőrségen. Hol van a bányafel iigyelőség és a kormánybiztos? E hallatlan felületesség és könnyelműség lát­tára csak jogosan kérdezhetjük, hogy hol van a bánya felügyelőség és hol van a zsiivölgyi kormány- biztos? A bányafelüg}rclőségnek az a kötelessége, hogy a munkásság üzemhez tartozó dolgait ellen­őrizze, hogy az életük biztonságban legyen. Ez a hivatal 1 vezetővel és. 6_8 tisztviselővel ma is dol­gozik, de látszata semmi sincsen. És kérdezzük, hogy hol van az uj kormánybiztos, akit a kormány azért nevezett ki, az egész kormánybiztossági intéz ményt azért létesítette, hogy többet ne forduljon elő 1929 augusztus hat. Itt azonnal tenni kell. A törvényeknek érvényt kell szerezni. A munkások életét a lehetőség határain belül biztosítani kell. S a baleseteket vizsgálják meg. Ne süssék rá mindegyikre, hogy a bányász vigyázatlansága volt az oka annak, hogy elvesztette életét. Mert, ha ezt megteszik, még a kevés kereset mellett is államfenntartó munkás elemet nyernek a Zsil völgy ében, amely dolgozni fog ambícióval és élni fog embermód'jára. De most ez nem áll módjában. S a társulat fel­ügyelői, akik több bányász felett rendelkeznek, mintha még csak súlyosbítani akarnák a helyzetet. A bányászokkal embertelenül bánnak, ha valame­lyik bányásznak nem tetszik a viselkedése, azonnal szabadságoltatja, vagy meneszt^ mert amit be­mondanak fent, az tény és valóság. És egyedül csak a kormány a felelős. Ha kor­mánybiztosságot állított fel, nézzen utána, hogy az tegyen is valamit. A kormánybiztos alig-alig van a Zsilvölgyében. A munkások a kormánybiztosság felállításával azt remélték, hogy legalább lesz, aki a panaszaikat meghallgassa. De ebben is csalódtak, mert nincs kihez elmenni. Sürgősen tehát tenni kell valamit s a bánya legmélyén megnézni, hogy dolgoznak az emberek és hogy bánnak az emberek­kel? Mert az emberies bánásmód is ehhez tartozik és ellenőrizni kell az életbiztonságot. Tovább ezt már nem lehet halogatni. Okirathamisítás, csalás és sikkasztás vádjával indítják meg az eljárást ez aradi Poporala biz­tosító intézet vezérigazgatója ellen (Arad, augusztus 28.) Ismeretes, hogy még a mult év májusában Pop Sándor dr. aradi ügyvéd mintegy hatvan mogbizás alapján bűnvádi feljelen­tést tett az aradi Poporala biztositó intézet, illető­leg annak vezető igazgatója, Chisman Benzin ellen. A vizsgálóbíró könyvszakértőt küldött ki a vállalat üzletmenetének felülvizsgálására. A könyvszakértő megállapította, hogy a biztositó intézet működésé­hez legalább is ezer biztosítottra lett volna szükség, azonban csak hatszázat sikerült összeszedni. Ekkor Chisman a bukaresti Poporului biztositó intézettel kezdett tárgyalásokat, azonban még e tárgyalások ideje alatt is tovább tartott a biztosítási dijak inkasszója, sőt uj antidatált kötvényeket is állitot- tak ki. Ezek szerint üzletfeleit az intézet mintegy 4 millió lejjel károsította volna meg, a pontos ösz- szeget azonban nem lehetett megállapítani, mert Chisman a könyvek egy részét megsemmisítette. A vizsgálóbíró befejezte most a vizsgálatot és az ügy­iratokat áttette a vádhatósághoz. Chisman ellen okirathamisít ás, csalás és sikkasztás vádja miatt inditják meg az eljárást. A vádlott, aki már hosz- szabb ideig volt letartóztatásban, felebbezett, Chisman védője hangoztatja, hogy védence a tranzakcióval, a nála biztosított egyének érdekeit akarta megvédeni. Az ügyben végső fokon a temes- vári tábla fogja meghozni a döntést. AMERIKA HŰBÉRURAI írta: KILIÁN ZOLTÁN (16) — Nem minden tekintetben megfelelő számodra ez az iroda, Zo. Meglátod majd, hogy vannak hiányossá­gai ! Most csak gyere velem, megszokhattad már, hogy nem cselekszünk ok nélkül és azt is jól tudod, hogy nem vagyunk kicsinyesek! Zoltán felsóhajtott s körülnézett a kedves szobá­ban. Megbarátkozott már minden zugával, sokat gon­dolt benne haza. Szerette. Végigsimogatta a szemével. Lovely megértette a kapitányt: — Majd visszakapod még! — mondta gyorsan. — Gyere, vár az autó! Lent csakugyan ott volt az autó, láttára felkiál­tott a kapitány: Morlcy legerősebb páncélautója volt. Körülötte kisebb autók serege. Kirobogtak a gyárból. Derécey csodálkozva nézett ki. Valamennyi autó jött velük és az útvonalon rendőrségi gépkocsik álltak egymástól bizonyos távolságnyira. — Mi ez, Lovely? — Biztosított menet, szivem. — Miért van szükségünk rá? — Mert az az ostoba Gennali meg akar öletni téged, édes Zo, szivem. A kapitányt kiverte a halál vize. — Engem? Mit vétettem neki én? — Te semmit, kicsi Zo. Én ejtettem el. Ezért akar 'téged elpusztítani, hogy engem találjon vele. — Vetélytársa voltam? — Óh, dehogy! Nálam nincsenek vetélytársak. Én választom ki azt, akit szeretek. — Most tehát elzársz, Lovely? Gennali elől rej­tegetni akarsz? — Csak biztos helyen óhajtalak tudni. Szeretlek. És jóllehet meg tudlak védeni, Zo, mégis megnyugta­tom magamat minden irányban. Morleynek is ez az óhajtása különben. — Rab leszek, Lovely? — A szerelem rabja, — babusgatta Zoltánt a leány. — Huszonhatszobás kis palota rabja. Mi is ott fogunk lakni, én, meg az embereim közül néhány. Morley és Norry pedig a szomszéd palotában. — És ott védettebbek leszünk? — A két ikerpalota mindegyike valóságos kis erőd. Titkos kamrák, csapóajtók, rejtett zárak, lő- rések, páncélfalak.... Legkiválóbb épitési szakembe­rünk eszelte ki. El fogsz bámulni rajta, mert nincs az a tnozirendező, aki különbet tudna kitervezni. A mi embereinken kivül a rendőrség is állandó ügyeidet fog tartani a környéken. Derécey g-unyosan felnevetett? — A rendőrség? — Igen, a rendőrség. Mellettünk van Gennali ellen. Nem találod ezt természetesnek? Gennali összeszedte az egész olasz, spanyol és portugál szemetet. Felborította az underworld törvényeit és ezzel a rendőrséggel szem­ben fennálló pact-et is megsértette. Ajánlatot tett a rendőrségnek és általában a hatóságoknak, hogy szer­ződjenek velük ellenünk. Nem beszélt neked erről Morley ? — Nem. — Úgy látszik, nem tartotta szükségesnek, hogy téged beleavasson. Nem baj, én elmondok egyet-mást, mert szeretlek. A boss-ok azonnal jelentést tettek Gennali ajánlatairól nekünk. Morley erre azzal fe­lelt, hogy felemelte a hatóságok főcmbercinek fizeté­sét és nagyarányú sajtóhadjáratot indított meg a deli latinfajtáju emberek bevándorlása éllen. Ezt már te is észrevehetted, valamennyi nagy lap a mienk és valamennyi követeli a rablás és >ryi!kolás rendsze­rét fenntartó szcnnyeg-l'dhér olaszok, spanyolok és portugálok azonnali összefogdosását. . As egyik leg­befolyásosabb politikusunk kimutatta a szenátusban, hogy ezek a szennyes-fehér banditák minden évben ti­zenkétszer annyi pénzébe kerülnek az Államoknak, mint amennyiben az egész hadsereg és flotta fenntartása vau. — Nem lőtt ezzel Morley túl a célon? — Hogy érted ezt? — Úgy, hogy nektek is árthat a kampánnyal járó felbuzdulás! Lovely vígan magyarázta itovább: . — Mi’ most a rablók ellen felkészült „fegyveres polgárság“ vagyunk. Elemi felháborodással, mint egy test, egy lélek állunk a rendőrség mellé. Gennalinek vége. Kikaparjuk az utolsó rejtekéből is. Az autóhad közben odaért a két várpalotához. Morloy-Parraghy szaladt le elébük: — Már nyugtalanul várlak bemmetekert! A B. 1. likörgyárunkat felrobbantották a bitangok! — Az volt az a nagy dörrenés?! — kiáltott fel Lovely. — Mekkora a kár? — Szétment minden teljesen, jól dolgoztak a ma­guk javára.... Lovely végignyaWa szokása szerint a két ajkát, mint a eica. Odaintett magához egy embert:-- Middles, minden olasz és spanyol formájú em­bert kíméletlenül meg kell ölni az egşsz város­ban ! — Talán még sem! — tiltakozott megrettentem a kapitány. — Ártatlanok ne szenvedjenek Gemaliék miatt... Most először mutatta második énjét Lovely Dcré- ceynek. Arcára és szavára nem is ismert rá a kapitány: — Middlex, a kapitánynak a ti számotokra nincs sem véleménye, sem parancsa. Repülj! — Őrültek vagytok! Ne pusztítsatok ártatlan em­bereket ! Mintha nem is hallották volna Derécey szavát. Kedvesen beszélgettek az uj házakról, Lovely fehér selyem tapétáiról. A leány már ismét a régi nőies Lovely volt. Beeézgető szavaira azonban ingerülten felelt a. kapitány: — Szörnyetegek vagytok! Emberbe öltözött álla­tok! —- Amilyen szörnyeteg az állam, kedvesem, mikor fiait a háborúba viszi! Mi állam vagyunk az államban, te magad moúdtad egyszer, 'édes Zo! Aki törvényeink ellen vét, megfizet érte! i-Folyt. köv.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom