Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-25 / 186. szám

17 XIII. ÉVF. 186. SZÁM. er~- ~ ~— --------- - "" " " ■ --------------------­Tjektor mégis jó kutya 3rta; dobor 7l(abár Nyár végén, mikor az uj vadászati idő kezdő­dött, nagyapámékhoz uj vadászkutyát hoztak aján­dékba, Filakszot. Fílaksz fiatal és erős, gyakorlott vadászkutya volt, nagyapám és Imre nagybátyánk, aki rendesen vele vadászott, mingyárt megked­velte, mi gyerekek is dédelgetni kezdtük. Csak egy valaki fogadta Filakszot teljes bi­zalmatlansággal, ez pedig Hektor volt, aki eddig- eie korlátlan betöltője volt annak az állásnak, amelyre most már segitőtársat kapott Filaksz sze­mélyében, cum iure successions. — Nézd csak, nézd ezt a vén dögöt, hogy bor­zolja a szőrét Filakszra, mintha macskát látna! __ figyelmeztette nagyapám Imre bácsit a Hektor ba­rátságtalan vendéglátására. __ Irigyli máris a koncot! _ Már pedig ez a lusta vén dög a maga fa­latját is alig érdemli meg. S még hogy ő akarná kimarni Filakszot ! — A szeme egészen el van gyöngülve, a fogai meg valósággal meg vannak rothadva, nem tudna ez már lehúzni még egy malacot sem. — És valósággal el van szemtelenedre. Már nem is hallgat a szóra. Csak megy a maga vén buta feje után. Múltkor is, kiviszem fogolyra, hát a bitang nem fölröppenti előttem a foglyot száz lé­pésnyire? Jött, hogy beleeresszem a sörétet, olyan dühös voltam. — Nem való ez már semmire. Itt az uj kutya, erős kutya, jó kutya, mi az ördögre való már ez a vén dög? Semmire. .— Golyót, neki, aztán kész. Mit tehetne az em­ber egyebet. Nem tarthatok nyugdijasokat, nekem se adnak nyugdijat sehonnan. __ Hát persze. Vidd ki a szérüskertbe, dobj oda valamit neki, aztán eressz belé egyet. Punktum. — Én... Végre is nem az én kutyám. A gaz­dája, az végezzen vele, úgy illik. — Én most nem érek rá. Nekem el kell men­nem a községházára, fontos és sürgős ügyben, csak délre jöhetek haza. Addig intézd el ezt a dögöt, — Nekem sincs ráérősem. Már hívtak Kolo- zsiék. A bivallyal van valami baj, nem várhatnak holmi állatorvosra. Hogy csak én értek hozzá. Nagyapám jó későre került haza ebédre, de Imre bácsi még későbbre. Nagyapám bosszankodott is miatta: — Na fenét. Hát azt a kutyát mégse intéz­ted el? — Én csak most jöttem haza, azalatt igazán meg lehetett volna csinálni. Délután is mindkettőjüknek sürgős dolgaik voltak, eddig bezzeg sohase intéztek el semmit, most hát minden restanciájuk sorrakerült, elinté­ződött. Másnap délután végre kifakadt nagyapám: — Nem szégyenled magad, hogy még mindig nem intézted el? Semmit se lehet már rádbizni? — Miről van szó? Vagy igen, a kutya? De hát mért éppen én? A béres is megteheti. __ Ilyesmit az ember nem bizhat. béresre. Tar­tozik az ember a kutyájának annyi tisztességgel, hogy maga legyen ott. Hogy legalább lássa sze­gényt. Csak nem lőhet főbe egy béres egy becsüle­tes vadász kutyát! — Na tessék, aki nem meri főbelőni a kutyá­ját, az ne köpje a markát, hogy igy meg úgy főloe- lövi. Helyezze penzióba. Nagyapám, aki kemény és hirtelcnharagu em­ber volt, erre fölfortyant: __ Szamár beszéd! Tiszta szamár beszéd! Dühösen vette a puskáját és íüttyentett Hek- tornak: __ Hektor, jössz velem! Plektorból, ahogy a puskát látta, kitört a jó­kedv és viháncolva ugrott a nagyapámnak, körül­csaholta, a kezét nyalta. Nagyapám még egy pillanatra megállt. Adott neki egy darab húst., ami az ebédről maradt: _ Na, edd meg még ezt... Hanem most már gyerünk. És el is mentek a szérüskert felé, eltűntek a nagy górén túl. Mi gyerekeit kétségbeesett fájdalommal, sza­kadó szívvel és könnyes szemmel fogóztunk egy­másba: Szerettünk volna utánuklopakodni, de nagyapánk durván ránkmordult, hogy kotródjunk, mert közibünk vág, hogy maga is megbánja. Sírva bujtünk ősszé, A szérüskert felől rettegve, visszafojtott lé­legzettel vártuk a szörnyű, a halálos dörrenést. Szegény, drága jó Hektor, mennyit játszott ve­lünk! Hogy milyen okos volt és milyen jó. De­hogyis kutya volt, több volt az annál! Soha gye­reket nem bántott, eltűrt, az mindent nekünk, pe­dig gyakran kínoztuk, rosszak voltunk hozzá. És most... Sokáig vártunk. __ Na, hát mi lesz? ... __ fakadt ki magában Imre bácsi, aki az ablaknak hátat fordítva és maga elé nézve szintén izgatottan várta, hogy túl le­gyünk már azon a lövésen. Nagykésőre végre fölhangzott a szokatlanul hangosnak tetsző dörrenés és mi mindnyájan föl- sirtunk, úgy, hogy Imre bácsi ránkripakodott: __ Fogjátok be a szátokat ! Sok taknyos... Hát csak föltűnik pár perc múlva a góré irá­nyából nagyapánk, mögötte pedig ott jön csönde­sen Hektor. Nem volt annak semmi baja. _ Nahát! __ kiáltotta nagyapám már messzi­ről. _Megesz a méreg! (De semmi méreg nem lát­szott rajta, ami enné). Hogy ilyen essék velem! Képzeld csak ezt a bolondot! Szépen vigyázba ülte­tem, aztán nckiforditom a csövet. Pont a szeme közé. Állja. Nyugodtan állja. Meg se moccan. Jó. Akkor szépen, nyugodtan meghúzom a ravaszt. Hát ez, képzeld, abban a szent pillanatban, egészen váratlanul félreugrik. Csak igy ni, egyszerűen fél­rekapja a fejit. A lövés félrement. A fene egye meg! Imre bácsi kissé gúnyosan hallgatta végig a csudálatos esetet. __Furcsa, hogy ilyesmi rendes vadásszal meg­eshessék. És most már mi lesz? __ Nálam már nincs több töltés. Ezt az egyet tettem belé. Én már megtettem, most aztán menj és végezz vele te! Egy-kettőre, ne sokat beszélj. Imre bácsi magában káromkodásokat recseg­tetve vette a maga puskáját, oldalbarugta Hektort és aztán maga után füttyentve, elindult vele a szé­rüskertbe. Közöttünk újra fölujult a rettegés, újra föl- sirtunk és összebújtunk iszonyatunkban. Na, Imre bácsi, az már bizonyosan végez vele szegénnyel. És újra: hogy milyen okos volt ez a Hektor és milyen jó. Soha gyereket nem bántott. Nem megy az olyan könnyen Hektorral! Nagyapám feszült figyelemmel várt. Ő is gon­dolkozott, talán még sajnálta~is Hektort, pedig, hogy igy becsapta még utoljára is! Végre földördült a szérüskert bői az Imre bácsi puskája. És mi újra fölsirtunk. Nagyapám pedig megkönnyebbülten indult kifelé az ajtón Imre bácsi elé. Hát csak föltűnik újra a góré mögül Imre bácsi és jön mellette Hektor szép csendesen. __ Nahát, ilyen dögöt! __ káromkodott Imre bácsi dühében, de még nevetett is dühében és a combjaira csapkodott. _ Éppen, de szakasztott úgy jártam cn is! El se hinném, ha más mondaná! Én csak jó vadász vagyok, ismerem a kutya termé­szetit, de ilyet mégse hittem volna. Nekicélozok: állj! Nem is moccan! Elsütöm: hát abba a szem- pillantásba csak félrerántja fejit egészen könnye­dén, igy ni. Pont ugyanúgy. Félrement a lövés, be a földbe. Hiszen hallottátok mindnyájan. Nagyapám egy kicsit összeráncolta a szemét. De aztán, mit tegyen. Csóválta a fejét és végül is elnevette magát. És megkönnyebbülést érzett rajta, mintha a dolgot sikerült volna elintézni. __ Hát fene egy furfangos kutya. Ügyes. Hogy ügyes, azt meg kell adni. Van esze! __ Ennek? Több, mint akármi más kutyának. Ni, még csak nem is nyugtalan. Oda se köp az egésznek. Van idege. Állja. __Jó kutya még ez. A szaglása többet ér, mint másnak a szeme. Amellett a szeme se éppen rossz. __Múltkor, mikor a béres részeg volt és karó­val indult a feleségire, csak egyet intettem neki; abba a szempillantásba beleragadt a trottyába, úgy visszahúzta, de úgy... Nevettek az esetre. __ Jó kutya még ez! _ JÓ kutya! Kividámodott a kedvük és fölhoztak a pincé­ből egy lopó bort. Azt jó kedvvel megitták. Még koeintgattak is. Csak úgy minden ok nélkül, lek­torról egy szó emlités se esett. Lsblzzoáás ellen PQQÓL! I Frissít, üdít, & bort pyhán tartja! j wwvwwwwwvwwwwwwWww flranţeres bántalmak bevált gyógyszere HflHIRORSflR kúp, vagy kenőcs SAKK Rovatvezető: Dr. Bródy Miklós. 196. sz. Seladvány. Mackenzie A. F.-től. (I. dijas a „Pittsburg—Dispatch“ egyik feladvány- versenyén.) Sötét: Kg4, Bel, Be2, Hc2, gy: a4, b3, bő, e3, f6 (9 drb.) 8 7 6 5 4 3 2 J í&: ‘m W: * ™ ÉH a mm. i ... ! g h ■ 'lÜy#/' , __Äf *4l ............M WM W/, w a b c d e í g h Világos: Kc8, Vbl, Bc3, Bh6, Fb8, Fg6, Hdl, Hgl, gy: f5, h4. (10 drb.) Matt három lépésben. /TV/f neío-íd női vorc<ari\riintrön 3 THVntot SZHIflit.^ Megfejtési versenyünk első feladványául közölt 193. sz.^kettes (Schiffmann) megfejtése: 1. Fb5—e8. Helyesen fejtették meg és igy 2, pontot kapnak: Bogya J., Balogh K., Incze Gy., Dr. Török P., Tódor M., Thury S., Sámuel J. (Kolozsvár), Camaraş I, Váczy Gy. (Dés), László K„ Rosmann A. (Brassó), Bajnok J., Kozma D. (Kézdivásárhely), Walter K., Weber P., (Vajdahunyad), Megyeri L. és S., Szabó B. (Gyulafe­hérvár), Edelstein A., Tesler S. (Felsővisó), Molnár J. (Nagybánya), Freundlich B. (Mocs), Rusu A. (Balazs- falva), Dávid és Farkas (Torda), Pichler A. (Lugos), Papp ML (Szamosujvár), Stein I. (Marosvásárhely), Bach E. (Dicsőszentmárton), Gálfalvy Z. (Mezőbánd), Heimovks I. (Batarcs), Mózes L. (Glielar), Klein A. (Szatmâr), Kiirthy D. (Korod), Gerhardt Gy. (Nagy­várad), Kardos Gy. (Resica), Dr. Herskovics F. (Kap- nikbánya), Turóczy L. (Nagyenyed). Szerkesztői üzenetek. P. A. (Lugos). Lapjait megkaptuk. K. D. (Kézdivásárhely). Egy levelezőlapon több megfejtést egyszerre nyugodtan küldhet be. S. J. (Kolozsvár). A 191. számú feladványnál (Walter) 1. Vb5-re 1. Ve4^f3 védelem van, mire nincs matt a második lépésre. Sakk-hürek. Az ebensee-i verseny győztese Kmoch bécsi nagy­mester lett 6 ponttal. Szép eredmény a 17 éves Elis- kases, Tirol bajnokának második helyezése 5]/2 ponttal. Harmadik: Becker (Wien) 4%-el, azután Dührsen dr. 4, Gruber dr. 3y2, Dickhoff 2, Kramer V/2 és Kunért 1. A liittichí nemzetközi mesterverseny aug. 18-án kezdődött. Widmár, Rubinstein és Nimzowitsch az utolsó pillanatban visszalépték. Valószínű résztvevők igy: Tartakower, Przepiorka, Ahnes, Colle, Thomas, Becker, Weenink. Sultanbejeff és 3 belga mester. Fizetés* képtelenségeket gyorsan egyeztet HIRSCH DÁVID Brăşov Str. Porţii (Kapu-uisa) 31. Megbízhatóságától 33 év óta előnyösen ismert. IparigaZolványos kereskedelmi ügynök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom