Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-03 / 168. szám

2 jfC&mrwWsjíú. Xlll. UVF. 168. SZÁM. Teljes csendben zajlott le a vö*ös auguszt elseje Az előre bejelentett kommunista demonstráció fiaskót vallott A hatóságok mindenhol lehetetlenné tették a zavargásokat (Kolozsvár, augusztus 1.) Augusztus elseje, az előre- bejelentett kommunista demonstráció napja, világszerte csendben és nagyobb zavargások nélkül múlt el. Kolozsvárt a hatóságok már napok óta nagy előkészületeket tettek az esetleges tüntetések és rendbontó kísérletek elfojtására. Itt mindössze egy zavaró incidens történt, a zöldségpiacon egy suhanc kommunista ropiratokat kezdett osztogatni, mire a túlbuzgóság a piaci árusokat, termelőket és kofálMt szétzavarta s így a kolozsvári konyhák nagyrésze zöldség nél­kül ' maradt. Megelőzőleg azonban a vámokat az árusoktól beszedték és rövid időre rá kiürítették a piacot. Marosvásárhelyen szétverték a kommunisták esti tünte­tését (Marosvásárhely, augusztus 1.) Az augusztus elsejei nap Marosvásárhelyen, csendben kezdődött, bár a kommunisták előkészületeiről tudomása volt a hatóságnak. Az esti órákig nem történt semmi a városban. Este 9 órakor jelentették a rendőrségnek, hogy az Andrássy ut külső részén tüntetés kezdő­dött. Negyven tagú kerékpáros rendőri készenlét indult azonnal a tüntetés színhelyére. Egy nagyobb münkáscsoport tartott ott hirtelen összeverődött gyűlést. Többnyire ifjúmunkások voltak, akik igye­keztek a lehető legnagyobb lármát csapni. Élje­nezték a proletárdiktatúrát és a kapitalisták ellen kiáltoztak. A rendőrcsapat gummibotokkal kezdette meg a szétoszlatást. Nehány perc alatt szétverték a tün­tető kommunistákat, akik közül tizenkettőt letartóz­tattak és beszállították a rendőrség fogházába. Temesváron augusztus elseje a legnagyobb csendben zajlott le. Előzőleg az összes kommunista vezéreket őrizetbe vették. Bukarestben hatszáz kommunis­tát tartóztattak le (Bukarest, augusztus 1.) Augusztus elseje Bu­karestben minden rendzavarás nélkül telt el. Mind­össze annyi történt, hogy péntekre virradó éjjel a Spirea Vechi templom tornyára ismeretlen egyének nagy vörös zászlót tűztek ki, a templom falára pe­dig felírást ragasztottak, aszal a fenyegetéssel, hogy aki a zászlót leveszi, a levegőbe repül. A járó-kelők értesítették a rendőrséget és a vörös zászlót eltá­volították a templomtoronyról. Péntekre virradó éjjel a sziguranca a főváros területén mintegy kétszáz kommunistát tartóztatott le, a mozgalom vezetőit azonban nem sikerült el­fogni. A belügyminisztériumba érkezett jelentések szerint az egész ország területén mindenütt tel­jes a rend és zavargások nem fordultak elő. Angliában Londonéból jelentik: Sidneyben a kommunisták nagy előkészületeket tettek az augusztus 'elsejei tüntetésekre és erre válaszul a rendőrség is teljes apparátusát mozgósította. Péntek délig húsz férfit és egy nőt tartóztattak le Magyarországon Budapestről jelentik: A magyar fővárosban augusztus elseje délelőtt je és délutánja zavargások nélkül telt el. A rendőrségnek feltűnt a Friss Új­ság két apróhirdetése, amelyekben péntek estére meghatározott címekre munkanélkülieket kerestek zacskóragasztásra. A detektívek kiszállottak a meg­jelölt helyekre, ahol azonban semmiféle műhelyt nem találtak, úgy hogy az apróhirdetéseknek való­ban a munkanélküliek összetoborzáSa volt a célja. Győrött hat kommunista röpiratterjesztőt tar­tóztattak le. Szegeden is találtak röpcédulákat, a Nagy­körúton, Vásárhelyi Sugárúton és a Marostéren. Terjesztői ismeretlenek. Kézrekeritésükre megtették az intézkedéseket. Pécsett a kaszárnyákban találtak kommunista ropiratokat, amelyek minden valószínűség szerint szintén Budapestről származnak s amelyek a kato­nákat felebbvalóikkal szembeni engedetlenségre buzdítják. A késő délutáni órákig rendzavarás nem történt Csehországban (Prága, augusztus 1.) Á munkaközvetítő előtt tegnap a munkanélküliek egy csoportja tüntetett. A kommunista szenátorok egyike megkísérelte, hogy a munkanélküliekhez beszédet intézzen, de ekkor rendőri karhatalom jelent meg a helyszínen és a tüntetőket szétoszlatta. A szenátort és a munkanélküliek közül két embert a rendőrség őrizetbe vett. Később a tüntetést újra megkísérelték, de a rendőr­ség közbelépésével gyorsan helyreállították az ucca rendjét. Ausztriában és Németországban lap- zártái|^ien^történ^rendzínmrás^^^^^^^^^ Mailín miniszterelnök két órát töltött Kolozsvárt A külföldön nagyobb rendzavarás nélkül telt el a vörös nap (Párizs, augusztus 1.) A Le Temps közlése szerint tegnap katonavonatokon 2000 csendőr ér­kezett a francia fővárosba á rendőri karhatalom megerősítésére. Â Humanité cimü kommunista napilap letar­tóztatot szerkesztője ellen tegnapi cikke miatt, melyben a katonaságot az engedelmesség megtaga­dására szólította fel, külön eljárás indult meg. A szerkesztőt nem fogják közelebbről szabadlábra he­lyezni. ______________________________ Újabb jelentések szerint a rendőrség erélyes irtó hadjáratot indított a kommunisták ellen, úgy hogy az elővígyázati intézkedések mellett biztosro remélhető, hogy a mai nap zavargások nélkül múlik el a francia fővárosban. A letartóztatott kommunista vezetők számát mintegy kétszázra teszik. A külföldi illetőségű kom­munistákat egyre-másra toloncolják ki Franciaor­szág területéről. V' * Maniu miniszterelnök Bada­csonyból való visszautaztában néhány órát Kolozsvárt tartózkodott. Megírtuk már, hogy Maniu Gyula miniszterelnök Badacsonyba utazott, hogy édesanyja halálának egyéves gyászistentiszteletén résztvegyen. Maniu mi­niszterelnök Badacsonyból való visszautaztá­ban néhány órát Kolozsváron, Pop Jonel dr. rokonánál töltött és este 10 órakor visszauta­zott Bukarestbe. AMERIKA KŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (2.) — Arról novellát lehetne irni, annyira romantikus a mi összeismerkedésünk. Egyébként most találko­zunk harmadszor az egész életben. — Lehetetlen! — Pedig igy van valóban. Kérdezzék csak meg barátjukat! Mindnyájan a rongyfestó're néztek, aki rábólintott a kapitány szavára: — Igaz. Meséld csak el, kapitány, hogyan talál­koztunk mi kétszer! Érdekes lesz! A pincérek összehúzták a függönyt Morley inté­sére, hogy a jazz-band ne zavarja a beszédet. Deréeey azt érezte, hogy kedvére való ez a társa­ság, nem kérette magát. Ezt mesélte el a két találkozásról II. A grodeki nyáríalovaglás. — Hát igen, ezzel az úrral, Horace Hinton Mor- leyvel Grodektől északnyugatra, egy nyárfa tetején is­merkedtem meg. Gradek egy kis városka Galíciában, a háború elején emlegették sokat, de ez nem érdekli önöket... Nos, a barátjuk ott avatott bele az élete rej­telmeibe. Akkoriban Horace Hintem Morley tüzérségi megfigyelő, volt, én pedig gyalogos tiszt, és egy üveg végtelenül komisz taruowi sör mutatott be bennünket egymásnak. Az Önök barát jának kutató szeme meglátta nálam a sört a fáról. Már akkor öt hete ivott pocsolya­vizet; lemászott, mint az eveltke, ott termett előttünk és felhajtotta az üveget. Aztán felrózsásodott arccal mondta meg a nevét. — Jöjj fel a fára 1 —* szólt hozzám, nagy szíves­séggel. — csinálnék én Ölti — Mit? Te úgyis ráérsz... Aztán meg, jobban be­láthatod onnan a terepet! Minek mászkáltaitnád any- nyit az embereidet? Magam sem tudom, miért, vele mentem. Fel a nyárfa hegyébe. Ott töltöttem egy délutánt és ott hallottam élete furcsa dolgairól... Különös volt ez a délután, még a háború által adokt sok bolond esetem között is különös. Előttünk három darabra .tagolódott gyönyörű kis tó ragyogott, túl a tavon hosszú mező terült el, a mező felett helyes kis fehér gomolyagok... srapnelljeimk... Lovagülésben ültünk az ágakon és csendesen szív­tunk valami papírba burkolt grodeki ládaforgácsat. A sör által szerzett uj barátom kedves volt, igazi ur még a nyárfa hegyén is, és én ámulva élveztem előkelő és fölényes ágonülését. Szeme, az furcsán sugárzott azonban felém. Áz, a szeme! Az olyan különös volt. Párszor ösz- szetalálkozotti vele az én szemem, ilyenkor megremegtem és majdnem leestem az ágról. Észrevette és elmosolyodo<bti: — Különös figurának tarthatsz... Ugy-e, külö­nösnek ? — Dehogy... miért? — feleltem zavartan. — Miért ? Már a nevem is... No, ne ijedj meg, nem vagyok angol. — Nem is lehetsz, mikor a mi katonánk vagy. — Persze. Horace Hinton Morley csak a művészi nevem. t — Művészi neved? — Of course, boy! Igazi nevem Parraghy Pál. Kis- és nagyparragi, alsó- és felsőparragi... vagy ahogy akarod. — Nem értelek egészen. Micsoda művész vagy ? — Óh, rengetegféle. Legutóbb, mig nem kezdődött ez a hecc, rongyfestő voltam. — Micsoda? — Rongyfestő. Ne vedd rossz ínéven, ha íclvilágo- siitlak: nem rongyokat, hanem rongyokkal festő mű­vész vagyok én. Afféle artistamutatvány ez, szép színes rongyok fehérítésével gyönyörű képeket varázso­lok elő. Elég hatásos, bár az emberek nem sokáig sze­retik. No, de ha megunták, itovább áll az ember abból a városból. ţ Megcsóváltam a fejemet: — Magyar urnák mindenesetre különös kenyérke­reset... És hogy jutottál arra, hogy igy keresd meg a kenyeredet? — Kártya, fiam, kártya... Nézd csak, ezek a má­szik, mintha tudnák, milyen jól elvagyunk mi idefent: elhallgatnak egészen — Ránkfér! Rájuk is rájuk fér! — sóhajtottam. — Mindenesetre, My dear! — hagyta rá uj bará­tom. — Van még egy cigarettád ? — Nines. De ha parancsolsz cgypár töpörödött, szá­raz nyárfalevelet... — Miért ne? Keressünk! Összeboklásztunk egypár ágat. Találtunk itt is, amott is valami „tüzképes“ anyagot Papírba eről­tettük. — No, ja, — folytatta barátom, mikor már újra füstölhettünk — keserű, ocsmány, de szivd egyiptomi­nak! Parancsolom, hogy egyiptominak szívd! Elnevettem magam: — Ezt ugyan parancsolhatod! Szeme azonban beleszurt az enyémbe. És én... nem tudom, mi történt velem, de egyszeresak nem éreztem többé a keserűt... Megdöbbenve mondtam neki: — Te, mintha csakugyan.. — No? — Mintha csakugyan egyiptomit szívnék... azt érzem, hogy igazi dohány ez a cigaretta... — Jes, old fellow! — veregette meg a vállamat, — Akkor meg rendben van minden. Különös elégedettség látszott rajta, amint végigné­zett a terepen. —• Nos, igen, — szippantott nagyokat a nyárfa- levélcigarettán — a kártya, fiam. Nagybátyám, atyai mesterem a rong/rfestésbeu, Szintén igy csinálta: kártya, artistaság... — Kár! — Azt hiszed?!... Mit szólsz ahhoz, filisztcr, hogy azóta visszanyertem mindenemet, sót akár százszor is annyit, és mégis artista vagyok! (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom