Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-23 / 184. szám

epviselőház taxa poştala plă­tită IN NUMERAR No. 24256—927. Cinf•Kolozsvár. 1930 angasztas 23 SzOD3 belt/ ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szára ára 5 lej. % ORSZÁGOS MAG VARR AKTI LAP Szerkesztőség ép kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) Telefon: 5-08, 6 94. XIII. évfolyam i 4«ík szám ELŐFIZETÉS MAGYABOESZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szára ára 20 fillér. _______ csak a bajok sulyosbbodását jelentené. Ezer példá­ját látjuk annak, hogy az állam milyen rossz gazda a saját portáján. Úgyszólván minden, kereskedelmi vezetés alatt kétségkívül busás hasznot hajtó üzeme deficites, mert szervezetük nehézkes és rossz, bürokráciája a maga tulrriéretezettségcvcl is csak aktagyár. Ugyan mit vár Madgearu ettől a maga utján lassan-lassan elcsoszogó, de termelő munkára alig alkalmas szervezettől a kereskedelmi életben? Mi őszintén megvalljuk: az állami ellenőrzésnek ezt a formáját csak kerékkötőnek látnok és végered­ményben még súlyosabb gazdasági krízistől félünk. Madgearu tehát lehet jó diagnoszta, de az orvos­sága csak a kuruzsló gyógyszere. Nem gyógyit, ha­nem a betegséget még sulyosbbitja. Tartunk tőle: megöli a beteget. /vwvwwwwwwwwwwwwwwwwvwwwwwwv* naaa/vaaaaaaaaaa. 9 miniszterek hrizisenyhita memorandumai egyelőre csak terméketlen vitákat idéztek fel Kiéleződtek az ellentétek a legfőbb gazdasági bizottság előtt A Stewarl-cég nem akarja megkezdeni az útépítést és árulja a koncessziót — Királyi rendeletekkel akarják szanálni az országot A cspdadoktor Nem hiába mondják Madgearut a kormány eszének, ő az az ejiber, aki mindenre ráér, min­dent jobban tud, «mindenre van kádenciája és orvos­szere és még aljhoz is ért, hogy a politikának a kánikulához alkalmazkodó csendes vizeit fel tudja kavarni. Nincs 24 órája, hogy köztudomásra jutott Madgearu rendelete a pénzügyigazgatókhoz, amely­ben szigorúan megtiltja még speciális esetekben is az adóhaladékok engedélyezését és még fel sem ocsúdhattunk a megdöbbenéstől, memorandumának egymás után felszinre került részletei a pro és kontra vélemények egész arzenálját mozgósítják. A csodadoktor, mint diagnoszta, kétségkívül elismerést érdemel. Igaz, hogy kritikájának az a része elkésett, amely a hitelkrizis egyik főokaként azt állapítja meg, hogy a stabilizációs kölcsön felvételénél a kor­mánynak fogalma sem volt arról, voltaképpen mennyi összegre volna szüksége az országnak s ebből folyóan igen természetes, hogy a kölcsön a legszükségesebb szükségleteket, köznyelven „pisz­kos adósságokat“ sem fedezte. Csakhogy egy kissé humorosan hat a kereskedelemügyi székben trónoló finanezseni dorgatóriuma. Hiszen a stabilizációs kölcsönt a Maniu-kormány vette föl és annak zsirálói között a mai rettenthetetlen kritikus is helyetfoglalt. Az utólagos megróvási kaland helyett sokkal helyesebb lett volna, ha az adósság-státus megállapításánál érvényesítette volna szavát Mad­gearu ur, főleg pedig pénzügyi zsenialitását úgy kellett volna kamatoztatnia, hogy a kölcsöntnyujtó külföld félretegye szűkmarkúságát és olyan össze­get folyósítson Romániának, amely az állam pénz­ügyi gondjait hosszú időre megszüntette volna. A kórállapot konstatálásánál ott is igaza van Madgearunak, amikor Románia pénzügyi leromlá­sának okaiul az agrárreformot és a vállalatok nacionalizálását jelöli meg. Valóban az a helyzet, hogy az uj impérium itt talált egy virágzó gyár­ipart, a hitelgazdaságnak is meg volt a maga nor­mális vérkeringése, mire Erdély és Bánság uj urai a nacionalizálás diktatórikus progr auraijával sikeresen nyomorították meg az erdélyi gyára­kat és bankokat. „A nacionalizálás, — mondja Madgearu memoranduma __ nemcsak felszívta a rendelkezésre álló tőkéket, hanem a Banca Naţio­nala immobillá tételét is okozta. Emiatt esett foly­ton a valuta, az állam kénytelen volt financirozni a költségvetési szükségleteket, de emellett a Banca Naţionala a magánvállalatok beruházásait is financirozta.“ Mi hozzá tehetjük még Madgearu szavaihoz, hogy a nacionalizálás nemcsak rengeteg közpénzt emésztett föl, hanem felforgatta az odáig normálisan prosperáló vállalatok egész életét, mammut-szinekurákat kreált, hozzá nem értő és csupán tantiemekre utazó nacionalizálási őrszeme­ket erőszakolt be a vállalatok igazgatóságába s vég­eredményben azt érte el, hogy lassanként immobili- zálta az addig a legnagyobb üzleti eredményeket produkáló vállalkozásokat, produktumaikat silá­nyabbakká, egyúttal drágábbakká tette, de mint adóalanyokat is erősen legyengítette. Persze, mind­ebben a világkrizis is hibáztatható, de kétségtelen, hogy a nacionalizálás elvakult szenvedélyének destruáló eredményei nélkül a csatolt területek gyáripara és Románia egész közgazdasága sokkal könnyebben úszta volna meg a válság éveit. A csodadoktor azonban nemcsak konstatál, ha­nem egyedülüdvözitő szérumokkal is operál. Ismét fölveti azt a szerencsétlen és egyszer már megbukott ideát, amely állami ellenőrzéssel akarja büntetni a bankokat, azt állitván, hogy ezen a réven megölésül a kamat, jóljár a hitelkereső közönség és egyszerre ránk virrad az olcsó pénz hajnala. Távol áll tőlünk, hogy a bankok védőiül csapjunk fel. Nem hallgathatjuk el azonban azt a véleményünket, hogy Madgearu propoziciója nem csodaszer, hanem egy tuladagolt szérum, amely gyógyítás helyett (Bukarest, augusztus 21.) Azok a memoran­dumok, amelyeket a kormány két gazdaságügyi minisztere, Madgearu ipar- és kereskedelemügyi, Manoilescu közlekedésügyi miniszterek készítettek el a krízis enyhítésére, foglalkoztatják nemcsak a kormányt, hanem az ország közvéleményét is. Mindkét memorandum a- legfőbb gazdasági bizott­ság élőt fekszik és az ország mind kétségbeejtőbb nyomorának a szanálására kétféle orvosi metódust tárnak fel. Már a két miniszter felfogása között is van ellentét, de a legfőbb gazdasági bizottságnál egyelőre csak terméketlen vitát idéztek elő, az ellentétes felfogások még jobban ki­éleződtek a vita folyamán. Ha a megoldási tervezetek tárgyalásai igy ha­ladnak, akkor nemcsak, hogy a szanálás érdekében A Viitorulban, a liberálisok lapjában ismét nagy cikk jelent meg a Stewart-féle utépitési koncesszió el­len. A lap azt Írja, hogy a szerződésnek semmi komoly alapja nincs, azzal a kormány csak kompromittálta magát. A Viitorul szei-int a cégnek nincs pénze, a Westminister Bank nem hajlandó a vállalkozást finan­szírozni. A Stewart-cég, habár a szerződés erre köte­lezte, még nem ké zitette el az utépitési programot s értesülések szerint a cég európai nagyobb városokban útépítő ' társaságokkal tárgyal arról, hogy ezek ve­gyék át tőle a koncessziót. Ennek igazolására egy klissirozott levelet is közöl, amelyből az tűnne ki, hogy a cég többek között a köl­ni Strassenbau A. G.-tal is tárgyalásokat folytatott a szerződés átadása céljából. Az Adeverul nagy fontosságot tulajdonit Duca és Argetoianu legutóbbi tanácskozásainak, amelyeket Duca maldereşti birtokán folytattak. A lap úgy tudja, hogy a liberális párt két vezető embere megegye­zett abban, hogy Bratianu Vintilát lemon­datják a pártelnökségröl. Ezzel az aktussal egyrészt a párt lojális szándékait akarják dokumentálni, másrészt a párt belső együttműködését is meg akarják erősíteni, amit Bratianu makacs és erőszakos magatartása az utóbbi időben erősen veszélyeztetett. Azt is remélik, hogy ilyen módon Bratianu Gheorghe s az ő akció­jában résztvevők, vissza fognak térni a pártba. Királyi rendeleteket terveznek A parlament összehívásáról egyelőre nincsen szó s a minisztertanácsi határozatokkal összefüggő Mai számunk 12 oldal nem fog történni semmi, hanem a kormány kebelé­ben is elmérgesedik a vita. A miniszterelnök úgy látszik ettől félt, amikor úgy intézkedett, hogy ne várják a legfőbb gazdasági bizottság valamilyen döntéseit, nehezen kialakuló határozatait, hanem a minisztertanácshoz kerüljenek vissza a memoran­dumok és sorozatos minisztertanácsi üléseken határoz­zanak felettük. Abban megegyezik a közvélemény felfogása, hogy mindkét memorandum részben éles kritikát tartalmaz az összes kormányok eddigi gazdaság­politika ja felett s ezek a kritikai megállapítások megcáfolhatatlan valóságokat tárnak fel. így fontos beismerés az, hogy a sovinizmus jelszavaival, nacionalizálás cimén tönkretették az országot. A vasút ezrével akarja elbo­csátani a munkásokat. Az ellenzéki lapok, különösen az Universul és a Viitorul, azt írják, hogy az állami vasutak beruházási alapjából hatalmas összegeket ^ költöttek el a vasút élén álló vezető személyiségek, protekciósok­nak juttatott ingyen utazásokra és adományokra. Értesüléseink szerint egyébként a vasút vezérigazgatósága újabb munkás­elbocsátásokat határozott eL Háromezer munkás elbocsátásáról van sző, amit azzal indokolnak, hogy nemcsak a pénzük kevés, de a mun­káltatáshoz szükséges anyag is kifogyott. szükségessé váló intézkedéseket királyi rendeletek formájában fogja foganatosítani a kormány, hogy azután az idevonatkozó törvényeket a rendes őszi parlamenti ülésszak elé terjessze. Zsidó világszövetség megbí­zottja érkezett Romániába. Baron professzor, a Kolumbia egyetem tanára, a ncwyorki zsidó kongresszus megbízásából a romániai zsidó kisebbség helyzetének tanulmányozására ex or­szágba érkezett. Csütörtökön délelőtt jelent meg Vaida belügyminiszternél, majd Gafencu államtitkárt kereste fel. Az amerikai professzor csütörtökön este Erdély és Bukovina északi részeibe utazott, az ottani zsidó lakosság helyzetének tanulmányozása végett. Sfewarték áralják romániai koncessziójukat Egyezség jóit létre Bratianu de Ironizálására

Next

/
Oldalképek
Tartalom