Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-16 / 179. szám

I a IIIT. SVF. 179. SZÁM. 3 Negyvenmilliós deficit fenyegeti Kolozsvár városát Most készítik a költségvetést, ei@ az @x-S©x még soká fog tartani Csak a kiadások nagyfokú csökkentésével le* hét a helyzeten iavitani (Kolozsvár, augusztus 14.) A kolozsvári városhá­zán most dolgoznak az elkésett folyó évi költségvetés elkészítésén. A törvényhatósági bizottság választott tagjai most veszik revízió alá az interimár bizottság által előkészített költségvetési tételeket. A szakbizott­ság tagjai a legnagyobb meglepetéssel és megdöbbenés­sel állapítják meg, hogy az interimár bizottság által tetemesen redukált költségvetés még mindig olyan ma­gas szinten mozog, amely messzi túlhaladja Kolozsvár város adófizető polgárainak teherbíró képességét. Em­lékszünk arra, amidőn az avercscanusok idején Osvada csak a kereskedő, iparos, földműves, lateiner és munkás lakásán perdült meg. A múltban a város árverezhetett, de ha igy haladunk, röviden a polgárok fognak árverezhetni a városházán. Azok az építők, ma­gánvállalkozók és más hitelezők, akik nem tudják meg-, kapni a várostól a követeléseiket, a maga rendje- módja szerint árvereztetni fognak. ■Érthető, ha a pénzügyi bizottság sokat töpreng azon, hogyan lehetne megmenteni Kolozsvárt a pénz­ügyi katasztrófától. így merült fel az uj városi adók gondolata is. Ezeknek a rendszeresítése, beállítása és törvényhatósági utón való elfogadtatása nagy nehézsé­gekbe ütközik s ha sikerülne is az uj taksák megsza- vaztatása, akkor sem volna megoldva a pénzügyi krí­zis. Ma könnyű uj adókat kivetni, de nagyon nehéz azokat behajtani. Egy pénzügyi tisztviselőtől hallot­tuk, hogy az adóbehajtás maholnap olyan költséges, hogy a kincstári jövedelmek nagyrészét felemészti. Ha komolyan akarják a költségvetést egyensúlyba hozni, arra csak egyetlen egy mód mutatkozik. Csök­kenteni kell a városi alkalmazottak létszámát. Ez a probléma, mint a Damokles-kardja évek óta lóg a vá­ros vezetőinek a feje felett. Mindig fölmerült, tde még egyetlen választott tanácsnak sem volt elég bá­torsága arra, hogy a leépítés kényes munkájába bele. fogjon. A legutóbbi interimár bizottság is foglalko­zott a kérdéssel, de. a probléma, megoldása előtt meg­torpant és a választott tanácsra vár a feladat, hogy Kolozsvár város túlméretezett személyi kiadásait tete­mesen csökkentse. Csak igy lehet a csődtől megszaba­dulni, csak igy lehet reális költségvetést csinálni. Már rég óta tart a betegágya felett a konzílium, de aniig radikális pénzügyi operációt nem hajtanak végre, amíg a személyi leépítést nem vezetik keresztül, addig Kolozsvár nénzügyi csődjét nem lehet megaka­dályozni. 200 millión felüli költségvetési egyenleggel brillírozott és kápráztatta el a bukaresti köröket. Azóta azonban sok minden történt. A gazdasági válság fojtogatja az adófizetőket és a kíméletlen adóprés dacára is, roha­mosan esnek a városi adókból, a taksákból és más jö­vedelmekből származó bevételek. A polgárok teherbíró képességének napról-napra való csökkenése olyan tényező, amellyel a város urai­nak okvetlenül számolniok kell. Hirek és kommünikék jelentek meg arról, hogy uj adónemeket akarnak beve­zetni. Hiába jönnek azonban az uj adók, lia a polgár­ság meg a regi adókból származó hátralékát sem tud­ja fizetni. Fásultság, közöny és nemtörődömség ülte meg a lelkeket s ma még a foglalások, árverések s a legszigorúbb végrehajtások sem riasztják az adófize­tőt. Fáradtan vállat von s ridegen jelenti ki: fizetnék, de nincs miből. Az uj költségvetés összeállításánál a szakbizottságok tagjai rideg számokkal operálnak. Az* nézik, hogy mennyi volt az adójüvedeíoin a múltban, mennyit fizettek be évnegyedenként és azt hiszik, hogy az eddigi számoszlopok alapján összeállíthatják a költségvetést. Nincsenek figyelemmel arra, hogy nemcsak a gazdasági válság teremtett nyomasztó at­moszférát, hanem az adófizetők lelkileg is teljesen deprimálva vannak és a minden mindegy jelszava alatt, csak annyit fizetnek, amennyit valóban nélkü­lözhetnek. A szakbizottságok már eddig iS megállapították, hogy az interimár bizottság által tervbe vett 128 mil­liós bevétel csak jámbor óhajtás, elérhetetlen vágy. Ma már egész nyíltan beszélnek arról, hogy a folyó költségvetési év deficitje megkö­zelítőleg negyvenmillió lej, tehát olyan hatalmas összeget fog kitenni, aminek az előteremtése lehetetlen pénzügyi feltételek elé állítja a kolozsvári városházát. Annyi bizonyos, hogy a kiadások fedezésére 128 millió lejre van szükség. A tisztviselőket, városi alkal­mazottakat fizetni s más dologi és személyi kiadásokat valamiből pedig fedezni kell, habár a napnál vilá­gosabb, hogy a bevételek az előirányzott kiadási téte­leken aránytalanul alul maidnak. A szakbizottságok tagjai előtt szomorú statisztika áll. Az első ieleszten- dőben, tehát január elsejétől junius hó végéig bezá­rólag, mindössze 22 millió lejt inkasszáltak a vá­rosházán. Tehát az előirányzott bevételek­nek csaknem a húsz százalékát. Bármilyen optimista szemmel nézzük az utolsó hat hónap bevételeit, még sem hihetjük, hogy julius 1-től az év végéig a bevételek az ötszörösére emelked­nek. Hat hónap alatt 22 millió lejes bevétel nagyon kevés. De ha feltételezzük azt, hogy a'z év második fe­lében minden kolozsvári polgár háromszor akkora adót fizet, mint az első hat hónapban, akkor is a bevéteíek csak 88 milliót fognak elérni a 128 millióval szemben, tehát a 40 mil­liós deficit nem tüntethető el. Honnan teremti elő ezt a hatalmas összeget a pénz­ügyi adminisztráció? És ha már nem tudja előteremteni, akkor elkerül­hetetlenül csődbe jut Kolozsvár, amely hajdan gaz­dagságáról volt híres. A múltban a csőd réme csak a kolozsvári polgárokat látogatta meg. Az árverezési dob flrangeres fájdalmait biztosan csak a HAEMORSAN kúp, vagy kenőcs szünteti meg. Hteíaten cáfoljál; a M-pzrzsa háború bitót f*ei*zssa megalkaräa akadályozni, hogy kurdüofe átlépjék a határt e ebbaü formiukoseí fejlődött ki a kord csapatok vereségiével (London, augusztus 14.) Angorából je­lentik: Hivatalos kommüniké szerint a Tö- rqkország és Perzsia között beállott hadiálla- potról szóló hírek valótlanok. A két ország között a viszony továbbra is barátságos. (London, augusztus 14;) A Keuter táv­irati iroda teheráni távirata szerint a perzsa kormány cáfolja azt a külföldi sajtóban elter­jedt hirt, hogy a török csapatok az Ararat környékén perzsa területre léptek volna. A perzsa kormány megállapítja a beérkezett jelentések alapján, hogy perzsa területen egyetlen török katona sincs. A két ország kö­zött a viszony továbbra is barátságos. A Timesnek jelentik Tebriszből, hogy a perzsa határvidéken száz főnyi kurd csapat és a perzsa határőrök között véres ütközet folyt le, amelyben a kurdok vereséget szen­vedtek. A perzsa határőrség meg tudta aka­dályozni a kurdokat a török határ átlépésére irányuló szándékuk keresztülvitelében. Per­zsa részről egy tiszt és huszonegy katona esett el a harcokban. A kurdok két törzsfő­nöküket vesztették el s ezenfelül számos ha­lottat és vissza kellett vonulniok. Â sikkasztó párizsi bankárt ‘felismerték a spanyol idegen légióban és kiszolgáltatják Franciaországnak (Paris, augusztus 14.) Néhány héttel ezelőtt beszámoltunk arról a nagyarányú sikkasztásról, amely Parisban történt. Egy Villanueva nevű fia­tal bankár, a venezuelai követség pénzügyi atta­séja, aki egy nagy amerikai bankot is képviselt Parisban, as ügyfelek pénzéi, mintegy huszonöt mil­lió frankot, elsikkasztotta s aztán, mikor a talaj már égett a talpa alatt, nyom­talanul eltűnt. Eleinte azt hitték, hogy öngyilkos lett s egy Paris melletti erdőben talált hullában már felismerni vélték, de aztán mégis csak abban állapodott meg a nyomozás, hogy Villanueva meg­szökött. Elrendelték körözését s a körözőlevél eljut/. a, Marokkóban állo­másozó idegenlégióhoz is. A körözőlovélben lenyomtatott fénykép alapján aztán rájöttek arra, hogy az idegenlégió egyik ka­tonája, aki. csak nemrégiben lépett be az alaku­latba, Villanuevával azonos. A gyanút megerősí­tette a katona kihallgatása s a parancsnok rövid utón kizárta a csapattestböl Villanuevát, egy­szersmind börtönbe vetette. Villanueva elfogatásiról __aki nyilván azért lépett be az idegenlégióba, mert a sikkasztott pénzt még Párisban elköltötte s igy nem'volt más választása, ha el akart bújni a világ éber szemei elől __ az idegenlégió parancsnoksága értesítette a francia hatóságokat s mint Oeutyből jelentik, már a legkö­zelebbi napokban ki is adják őt a francia bíróság­nak. Villanueva elfogatása nemcsak azért érdekes, mert a világ minden nemzetének- söpredékét vagy szerencsétlenjeit képviselő idegenlégióban történt, hanem azért is, mert az idegenlégió kizárta őt so­raiból s lefogatta, hogy kiadhassa az üldöző ható­ságoknak. Az idegenlégiót eddig az európai rendőr­ségek által körözött gonosztevők s gyanús elemek utolsó menedékének tekintették, s amikor valaki belépésre jelentkezett, sohasem kér­dezték múltját. Ha testi kondíciója megfelelt, fel­fogadták a testct-lelkct felőrlő munkához, amelyre évekre kell elszegődnie a szerencsétlennek s csak úgy hagyhatja ott, ha szökni próbál, de ha elfog­ják, sok-sok évi tömlöceel vagy halállal lakói kí­sérletéért. Eddig, amióta csak fennáll a francia és a spanyol idegenlégió, egyetlen idegenlégióbeli katonát sem szol* gáltattak ki régebben elkövetett bűntet­teiért, meg ha oly főbenjáróak is voltak. A spanyol ide­genlégió azonban __úgy látszik __ Villanueva ki­szolgáltatásával uj tendenciát követ. Most már csiak az a kérdés, hogy kikből kívánja toborozni embereit, ha a gonosztevőket kiszolgáltatja? MankásbiKtositó Pénztár Alba*lulls* No. 4708/1930. Árverési hirdetmény Alulírott végrehajtó a végreh. törvény 27 szakasza alapján ezennel közhírré teszem, hogy 1930 szeptember 2-án, d. u. 3 órakor nyilvá­nos árverésen el fog adatni a „Bucur“ Sebes-i favállalat fürészmalmánál, a 23/V. 930-án fel­vett jegyzőkönyvben lefoglalt tárgyak az alba- iuliai Munkásbiztosiíónak járó 42.759'— lei ki nem egyenlitett járulékokért. A lefoglalt ingók: 187 m3 ácsolt fa, összesen 224.400 — Lei értékben. Árverelni szándékozók jelenjenek meg fent megjelölt helyen, a kitűzött napon és órán. Az ingók értékének 50%-a bánatpénzül teendő le. M. Klein, végrehajtó

Next

/
Oldalképek
Tartalom