Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-15 / 178. szám
XIII. VVF. 178. SZÁM. Afle»mMt iT«i.îirră-- agjssâ Kibékült a birtok miatt négy év óta harcban álló két falu Ahol csendöri karhatalom mellett arattak— A véres Fold megnyugodott (Nagyvárad augusztus 13. Saját tud.) A két határ- menti biharmegyei község, Barakony és Románszent- miklós lakóinak a földért való, éveken át folytatott véres harcáról pár hónappal ezelőtt részletesen beszámoltunk. Megírtuk, hogy Barakony község határában levő 172 hold állami rezervaföldet a szomszédos községijelieknek, a szentmiklósiaknak Ítélték oda az agrárreform során, amibe a barakonyiak nem tudtak belenyugodni és a két község között annyira elkeseredett hare indult meg ezért a földért, hogy a vitatott földet vér áztatta, sőt egy szentmiklósi fiatal legénynek életébe került a két község határvillongása. A hatóságok több Ízben beavatkoztak a dologba, de mindig csak az lett a következménye, hogy a helyzet még jobban elmérgesedett, végül is ez év május 12-éii nagy csendőri asszisztencia mellett a szentmiklósiakat sikerült birtokba helyezni, ami nem volt könnyű munka, mert a barakonyiak, akik a földet már bevetették, ellenálltak. A barakonyiak vissza akarják vásárolni az elvett földet. A barakonyiak részére ekkor — látva, hogy ősi földjüket a törvény értelmében vették el tőlük és azt idejében visszaperelni elmulasztották, — egyetlen megoldás maradt és pedig az, hogy visszavásárolják a saját földjüket a szentmiklósiaktól. A szentmiklósiak hajlandóknak mutatkoztak a birtok visszaadására, de holdanként 18.000 lejt kértek, mig a barakonyiak csak 12.000 lejt ajánlottak fel holdanként, meg a már bevetett magot. \ A barakonyiak mindjobban megbarátkoztak a gondolattal, hogy visszavásárolják elvett földjüket és viszont a szentmiklósiak is belátták, hogy ilvmódon nemcsak a békét sikerül helyreállítani a két falu között, hanem még csak nem is fizetnek rá az üzletre, azért hát mindkét község delegátusokat nevezett meg, akik összeültek, hogy nyélbeüssék a furcsa vásárt. Többször tárgyaltak ezek a megbízottak, de bizony eredményre nem jutottak, mert a szentmiklósiak nem akartak engedni a 18.000 lejes holdankénti árból. A barakonyi határban csendőri karhatalom mellett arattak. Erre a barakonyi delegátusok lemondtak megbízatásukról azzal, hogy aki akarja, tetszése szerint vásároljon vissza a földből, olyan áron, ahogyan meg tud egyezni. A barakonyiak nem tudták mitévők legyenek. Elérkezett az aratás ideje is. A véres földön megérett a vetés, aratásra várt az arany buzakalász és a barakonyiak fájó szivvel látták, hogy nem arathatják le, amit elvetettek. A szentmiklósiak ugyanis ügyvédjükhöz, dr. Roxin Todorhoz fordultak, aki Biharmegye tanácsának elnöke. Tőle védelmet kértek, hogy ők arathassanak a vitás földön, mert a barakonyiak bizonnyal újból megtámadják őket, ha hozzányúlnak az ők vetéséhez. Roxin Todor aztán segített a dolgon. Az akkor távollevő dr. Popovici Péter megyei prefektus helyettesének, Mutiu főszolgabírónak Írásbeli intézkedésére junius 30-tól julius 15-ig terjedő időre a szentmiklósi csendőrörs megerősítésére tizenhat csendőrt vezényeltek ki, akik éjjel-nappal őrizték a barakonyiakáltal bevetett és a szentmiklósiak által learatott termést és éber szemmel őrködtek afelett, hogy a barakonyiak meg ne akadályozzák a Szentmiklósra való behordást. A megyei prefektus a bírósághoz utasította a barakenyiakat. A barakonyiaknak érthetően fájt, hogy az ő vetésüket a szentmiklósiak aratják le és hordják be, azért hát Cosma György lelkész a megyei prefekturán érdeklődött a csendőrséget kivezénylő prefektusi rendelet iránt. Közben kihallgatást kért az akkorára már hazatért Popovici prefektustól, aki azonban állitólag azzal az indokolással, hogy a barakonyiakkal nincs tárgyalni valója, nem fogadta. Cosma lelkész erre Írás. beli kérvényt nyújtott be, melyben a barakonyiak kérték, hogy a vitás föld legyen feles. Néhány nap múltán a rojti jegyző utján megjött Barakonyba a prefektus leirata, -amely szerint a kérdés nem tartozik hatáskörébe, hanem ha bajuk van a barakonyiaknak a szent- miklósiakkal, ott a biróság, polgári per utján keressék igazukat. Az agyonvert fiú szelleme kisért. A barakonyiak erre kimondták, hogy most már okvetlen visszavásárolják a földet, csak legyen, aki a visszavásárlást megkezdje. Kapóra jött Cihoj János szentmiklósi lelkésznek Cosma Györgyhöz intézett levele, amelyben a szentmiklósi lelkész arra kéri Cos- mát, menjen át Szcntmiklósra és vegye meg az Igna testvéreknek a vitás földön levő 26 holdját, mert ezek az Igna testvérek bejelentették, hogy ők sohasem fogják megmunkálni azt a földet, amely miatt egyik testvérük halálát lelte. Cosma lelkész az értesítés vétele Után tényleg átment Szcntmiklósra és megegyezett az Igna fivérekkel olyképpen, hogy 13000 lejével terméssel ogviitt megveszi a 26 hold földet és azonkívül három évre visszamenően bérleti összeget fizet, mert 1927 óta jog Szerint az Igna fivérek tulajdonát képezi a föld, de a barakonyiak használták. összeházasítják a két falu fiatalságát. Cosma lelkész tehát megtörte a jeget és ma már az a helyzet, hogy a barakonyiak lelkészük biztatására lassanként visszavásárolják a tőlük elvett földet. Vasárnap és ünnepnapokon a barakonyiak átmennek Szentmiklósra, vagy a szentmiklósiak mennek Barakonyba és 12000 lejen felüli áron csinálják meg a földvásárt. Eddig már 100 holdat vásároltak vissza a barakonyiak és így már csak 72 hold körül folyik áz alku. Szent lett a béke az egymással négy év óta harcban álló két szomszédfaluban, sőt most még olyan megoldáson törik a fejüket a barakonyiak is, meg a szentmiklósiak is, hogy a még alku alatt levő földekért ne kelljen pénzt adni, hanem mindkét faluban van fiatalság, szép leány, meg derék legény és ezeket úgy házasítsák össze, hogy egy-egy rész föld legyen a hozo- mány. Barakony és Románszentmiklós községek lakói között így áll helyre az isteni beke. Amit az urak párt- politikából elrontottak és amit a hatósági erél.y sem tudott helyreállítani, a két falu fiatalsága bizonyosan hamar rendbehoz. ötvös Béla. Megürült a kolozsvári halé’vosiaf két jraermskáfdozatának édesanjtfa ...... ■ —-- — t Az apa üidővészbesi halt meg-, az asszonyt a gép törte össze (Kolozsvár, augusztus 13.) A Renner-bőrgyár közelében történt szerencsétlenségnek tragikus fejezete következett be. A két halálragázolt kis gyermek édesanyja a bánattól és az évek óta megismétlődő nyomorúságoktól teljesen tönkrement idegzettel és elborult elmével járta meg kisfiái temetését. Aki Kolozsvárból csak annyit ismer, amennyit a Mátyás király térből szétágazó aszfaltos uccák jelentenek, nem is képzelheti, hogy a Szamos völgyében milyen óriássá nőtt Kolozsvár külvárosa az utóbbi esztendőkben. Vannak még akácfái uccák, kicsi, kékre, sárgára meszelt házakkal, ahol esténként tehén bőg a kapu felé s az emberek padokra ülnek a házak előtt, régi idők emlékeit idézik, vagy a mindennapok nyomorúságait és apró örömeit beszélik meg. Itt felejtett gazdák, kisiparosok, többnyire gyári munkások laknak ezekben az uccákban. A belváros lakossága csak akkor hall róluk, mikor valami tragédia hullámait vetik fel a napilapok. A Gábor Áron uccában lakik özvegy Szilágyi Gáspúrné is, akinek két kis fiát a napokban halálra gázolta egy mozdony. A szomorú háznál. Alacsony, kékarcu ház. Könnyű és zörögve csapódó deszka ajtó vezet az udvarra, ahol egyszeribe megüti az embert a házakból omló, rosszul szellőztetett szobák szaga. Szegény-szag. A kert mélyén disznóól s az uccán lilásan csillogó, bűzös kanális. Az emberek tájékoztatnak, mig elérek özvegy Szilágyi Gáspárné portájára. — Szegény asszony, mindent tud már. De furcsán viselkedik, mintha egy kicsit megzavarodott, volna. — Itt lát uram szegénységet — mondja egy har- esahajuszu, pipázó magyar, aki az ueca elejétől kalauzol. A szegény asszony albérletben lakik. Nyomott mennyezet, rosszul záró, gyermeknek is alacsony ajtó, Kopott ágy, rozoga szekrény és nehány szék a szoba egész bútorzata. A gyászoló asszony széken ül, a szék támlájára roskadva. Száraz, tüztelen szemekkel hámul Tám, aztán a padlót nézi. A köszöntésemre alig halhatóan mormol valamit. Negyvenöt éves, de száz esztendős vénséget rejt a fáradtsága, a nyomorúsága és a gyásza. A lánya, az asszony lánya, hordja a két kicsi fiú halálának látható kétségbeesését. Jajgatva sir. Együtt aludtak és most is — együtt alszanak. — Itt aludtak — egy ládára mutat, melyet éjszakára az ágy alól húznak elő. — Együtt. Nagyot szerették egymást . . . Együtt is haliak meg . . . Csend. Az öregasszony, mintha valami hosszú álomból ébredne, felnéz, zavarodottan és fanyarul int. — Bolond Béla mondta meg -r- suttogja — én azt hittem, hogy bolondozik. Fontoskodva néz maga elé, megint int a kezével, aztán magába beszél és a szék támlájára hajtja a fejét. Megmagyarázzák, hogy ki az a bolond Béla, aztán végighallgatom a megsanyargatott család történetét. Az apát a tüdővész vitte el öt éve. A négy gyermek közül akkor a lány volt a legnagyobb. Tizennyolcéves. A Renner gyárba járt az anyjával dolgozni. A három fiú még kicsike volt. A megmaradt fiú volt a legnagyobb, aki ma tizenkilencéves szobafestő segéd. Tavaly szabadult fel. Hat hónapapl ezelőtt az asszonyt a Renner-gyárban elkapta egy gép és ‘ majdnem halálra zúzta. Azóta nem keres. A két kicsi is a rokonok és jóemberek látták el. Mezítláb járkált a két kis fiúcska., a Pap uccai iskolába. Rongyos kis ruhájukból a mozdony is gúnyt űzött, mikor gázolva az,t is összetépte. A temetés könyörület ruhában. — Szerdán négy órakor volt a temetés. Ingecs- kéket varrtunk nekik. Egy drága, szőke fcrencrendi barát volt itt — magyarázza a holt gyermekek asszony- testvére, — pedig mi reformátusok vagyunk. Mikor megtudta, hogy rendes ruha nélkül kerülnek a kicsik a ravatalra, megígérte, hogy ruhát vesz nekik. Mi nem hittük ... De megvette ... És harisnyát is vett. A fiatalabb asszony sir, közben félkezével bölcsőt ringat. Az anya nem sir és nem átkozódik. Lehajtott fejű, megzavarodott Rachel. — Nem engedték, hogy megnézzem őket, — súgja, mintha valami titkot mondana. — Hála Istennek — gondolom — és elémbe villan az az este. Az cső hullt, valaki gyufát gyújtott. Véres ruhacafatokból kiálló hús, a töltés kaveisán ki- loecsant, cinóberpirosan erezett agyvelő, koponyacsontok s a töltés szélén levágott, mesztelen gyermekláb; mintegy szörnyűséges, égfelé néző kérdőjel. Ez volt a nyolc éves Szilágyi Karcsi. Gyurka egész kis testével egy darabban feküdt. Elfeketült arccal nézte_ az esőt ontó, sötét eget. Keze kin torzította pajzsként meredt feje felé. Ha az esztendőkkel véniíő szörnyű percek nem lettek volna belefagyva az arcába, égben játszó kis angyalmodell lehetett volna . . . így katona. Katonák mind a ketten, a békételen béke katonái, akik holtan nézik a még el nem aludt óriási várost, mint kicsi, hiába-mártirok. Az özvegy asszony, akit szerencse, egészség, férje és kis fiai elhagytak, talán jótéteményül nyerte azt a sötétséget, amely nem engedi, hogy belelásson semmibe. Mikor bucsuzkodom, érdeklődve néz ki az ajtón, a fellegekre mutat és halkan, sejtelmesen mondja: — Holnap eső lesz. — —k. Áh er- szét is leans 7 Okvetlen próbálja ki a világhíres Mária szeplökrémet, pudert és szappant! Mindenütt kapható! Mást ne fogadjon el. Utánvéttel küldi: Kovács Andor gyógyszertára (volt Császár patika) Turgu-Mureş — Marosvásárhely, a Városházzal szemben
