Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-15 / 178. szám
zni. err. its. szám. Sebestyén Dávid meghalt Olyan egyszerűen járt az uccán, hogy aki nem ismerte, nem gondolta volna róla, milyen hatalmas vagyonnak volt az alapitója. Az uccán gyalog járt és amig az egyik utcasaroktól elment a másikig, lakásától a bankjáig, azalatt is tárgyalt, terveket, ötleteket vitatott meg, mint akinek nemcsak levet- közhetetlen szerénysége diktálta ezeket a gyaiog- Utakat, hanem az időbeosztásához tartozóan szüksége volt erre, hogy ezalatt is intézzen kis és nagyon nagy dolgokat. S aki látta az utóbbi évtizedben ezt a mélyen elgondolkozva tárgyaló járását és nem ismerte volna régebbről, azt gondolhatta róla, hogy komor életet élt öreg ür. Pedig dehogy. Sebestyén Dávidról különben is nagyon nehéz azt Írni le Kolozsváron: aki nem ismerte. Az egész élete, az egész egyénisége ritka érdemessége volt ennek a városnak, amit mondhatni mindenki ismert. A munka, amit vállalt, aminek ötleteit ő gondolta ki s amit alkotóan betöltött, olyan volt, hogyannak idején naponta tömegekkel érintkezett s állandó érintkezésben, legtöbbször összeköttetésben áilott a legmagasabb pozíciót betöltőktől a malter- hordozó napszámosig. És dehogy volt komor, vágy- rideg. Valami különös humora volt az ő örök-kedélyének, ami éppen olyan közismert volt, mint a neve s amivel igyekezett mindig kellemessé és kedélyessé tenni az összeköttetéseit. Az államtitkár urakhoz is __ akik olyan hatalmas urak voltak régen — nevetve lépett be valami jó adomával s a legnagyobb urak is mosolyogva fogadták s ezekből az adomákból, humoros mondásaiból szállított állandóan a hatalmas építkezések állványain, vagy a bánya üregeiben dolgozókhoz is. Most eljut mindenfelé a halála hire és rengeteg ember emlékében élénkülnek fel a visszaemlékezések. Most, amikor nagy vagyonnak, alkotásainak és jótékony-sági intézményeinek hátrahagyásával elköltözött az élők sorából, könnyű megállapítani, hogy közismert ritka egyénisége volt a városnak. De a régi kolozsváriak tudják róla, hogy közismert ritka egyéniség volt ő akkor is, amikor egészen sezgény ember volt. Olyan szegény, hogy nem volt semmi egyebe, csak a mozgékony munkaakarata és éppen olyan mozgékony ötletkigondoló agy-veleje s az az életkedv-jókedélye, amivel szegény ember- korában is megszerezte, fenntartotta az összeköttetéseket a főispántól a napszámosig. Egészen szegényen kezdette, mig az építési vállalkozásokig eljutott s aztán a legnagyobb vállalkozások után vál-- lalt mind nagyobb és nagyobb építkezéseket. Nagynevű műépítészeknek lett társa s most Kolozsvárnak, Erdélynek, de a mai Magyarországnak is sok hatalmas palotájáról, nagyszabású modern épülettömbjeiről lehet elmondani, hogy az ő müve, vagy részben az ő müve is. De nemcsak a nagy- pa lotákat epitet te, hanem közgazdasági vállalatokat is. Bányát, gyárat, bankot, üzletet, favállalatot és sok mindent. Rendezője, vezetője volt egyháza életének, alapítója, megteremtője, sőt vezetője a zsidó kórháznak, amit úgy emelt gyönyörű ember- baráti intézménnyé, mint amivel öreg korában meg akarta koronázni életének azt. a munkásságát, amelyet mindis: minden részletében eredményesen fejezett be. Régóta az volt a pihenője Sebestyén Dávidnak, hogy minden évben elutazott külföldi gyógyfürdőre. Most is onnan volt hazatérőben a feleségével. Németországból jövet kiszállott Debrecenben, ahol Lajos fia él s ahol ők építették be a vi -. lág egyik legmodernebb klinikájának épületeivel a nagy erdőt. Fiánál Debrecenben kis családi találkozót tartottak. Kedden este feleségével és három fiával a legjobb hangulatban töltötte az időt A úgy tiz óra körül aludni tért. Éjjel egy órakor felébredt és í’osszullétről panaszkodott. Alig tiz percig szenvedett s akkor feleségének és három fiának a karjai között meghalt. Szivszélhüdés oltotta ki életét. 1858-ban született és mint teljesen szegény- ember kezdte meg pályáját, az építő pályára, lépett és csakhamar a legnagyobb építkezéseket vállalja, a budapesti Országház építőjével, Hausmann Sándorral megalapítja a Hausmann és Társa céget, amelyből kiválva Reményük Károly kolozsvári neves épitő mérnökkel társul. A Remcnyik és Sebes tyén épitő vállalat építi fel Kolozsvár’modern épületeit, köztük a központi egyetemet, gazdasági akadémiát, Pasteur-intézetet st.b. Az építkezésekkel kapcsolatban több mellékvállalat alapját is megveti, amelyek ma is virágzanak. A sajtótól sem maradt távol, a háború idején tulajdonosa a Kolozsvári Hírlapnak és résztvett a 8 Órai I jság megalapításában is. A háború kezdetén alapítja a Tóth, Reményik és Sebestyén debreceni épitő vállalatot, amely a debreceni egyetemet és a Dery múzeumot építi. A világháború után c vállalatokból kilép és egész munkásságát a Kereskedelmi Hitelintézet Rt.-nak szenteli, amelynek majoritását megszerzi és aktiv vezetését átveszi. A törpe intézetet rövid idő alatt hatalmas vállalattá fejleszti. Közgazdasági tevékenysége mellett minden szabad percét egyháza és a jótékonyság ügyének szenteli. A kolozsvári orthodox hitközségnek 32 éven át volt elnöke, amikor e tisztéről lemondott, a hitközség örökös diszclnökévé választotta. Arany3 lakodalma alkalmával a zsidó kórház céljaira 3 millió lej értékű telket adományoz, a kórházegyér sületet azóta is nagy adományokkal támogatta, az építkezés megindítására külön 500.000 lejt ajándékozott. A magyar kormánytól székeiyhiaasi elonévrel nemességet kap, a román kormány a Meritul Comercial-! al és a Coroana României tiszti keresztjével tüntette ki. Hatvanezer lej értékű sertést nyolcszáz lejért árverezteteti el három marosvásárhelyi ügyvéd (M arosvásárhely, augusztus 13.) Maros- vásárhely közvéleményét érdekes árverési eset tartja izgalomban, amelynek szenvedő hőse Zarándi Knöpfler Albert maroskeresz- turi földbirtokos. Knöpfler feljelentést tett ugyanis a marosvásárhelyi ügyészségen, amelyben arról panaszkodik, hogy három ma- rosvásárhelyi ügyvéd árverést vezetett ellene és az árverés alkalmával, mintegy hatvanezer lej értékű tiz sertését, potom áron, mintegy 800 lejért árverezték el a tartozás fejében. Az ügyészség áttette a feljelentés ügyét a rendőrségre azzal, hogy a rendőrség vezesse le a vizsgálatot s egyben elrendelte a bűnügyi zárlatot az árverés tárgyát képező sertésekre. Az árverés eredetileg augusztus 9-re, szombatra volt kitűzve Weisz Sára hitelező 30 ezer lejes követeléséért. Knöpfler ügyvédje kíséretében be is jött Marosvásárhelyre, ahol a hitelező ügyvédjének kezéhez tízezer lejt lefizetett s ezenkívül még 1500 lejt perköltség fejében is és ezért kérte az árverés elhalasztását, amire határozott ígéretet is kapott. Blatt dr. ügyvéd a földbirtokos megbízásából szombaton még egyszer járt a felperes ügyvédjeinél, akik közül az egyik határozottan állította azt, hogy az árverést igenis elhalasztják. Az ügyvéd ekkor kisietett Maroskereszturra, ahol nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy az árverés már peg is történt és az árverési objektumot képező sertések nevetséges áron cseréltek gazdát. A sertéseket he is hozták Marosvásárhelyre, ahol most bűnügyi zárlat alatt vannak Az ügyészség átirata alapján a rendőrség folytatja a vizsgálatot abban az irányban, hogy milyen módon is történt a különös árverés és hogyan volt lehetséges az alacsony eladási ár, amikor a sertésekért például egy Fazekas György nevii marosvásárhelyi mészáros 60 ezer lejt is adott volna. A szakelőadást sem lehetett elmondani a kisebbségi lakosság anyanyelvén - De a botránybnfulladt gyűlés után kérték magyarul ít a szakvéleményt (Gyulafehérvár, augusztus 13.) Gyulafehérváron a város és a polgárság életérdeke nagyon rászorul arra, hogy a kisebbségek részt vegyenek a munkában. Súlyos problémák gondjainak a mélységéből kell kiemelni a várost, de politikai botrány rendezésével teszik lehetetlenné az együttműködést. A gyulafehérvári botrányos ülés lefolyása jellemző példája annak, hogy milyen emberek, milyen légkör szitásával, milyen eszközökkel és milyen intelligenciával akadályozzák meg a békésebb légkörnek a kialakulását. A városi tanácsnak ülése volt szerdán s az ülés elé került a város villany-ügye. Gyulafehérvárnak nem működik villanyüzeme s szégyene a koronázó városnak, hogy a kis Szászsebes város látja e! villamosárammal. Az ülésen a választott tagok mondhatni teljes számban jelentek meg s közöttük természetesen a magyar tanácsosok is. A villamosüzem reorganizálásának tárgyalásánál a kérdés legalaposabb ismerője, Fuchs Nándor tekintélyes nagykereskedő is felszólalt, természetesen anyanyelvén, magyarul és szakvéleménye döntő lehetett volna a határozatra is, beszédét a város érdekeit szivükön viselő tanácstagok a legnagyobb érdeklődéssel várták. Azonban nem is juthatott szóhoz, mert a boí- rányrendezők megakadályozták, hogy magyarul beszélhessen. Akadt egy úgynevezett Averescu-párti tanácstag, névszerint Munteanu Zaeharia, aki nemrégiben maga követelte a magyar nyelvnek a városházán való használatát s aki most torkaszakadtából ordítozni kezdette, hogy nem engednek más nyelven beszélni, csak románul. (), aki nemcsak követelője volt pártjának kormánya alatt a kisebbségi nyelv használatának, hanem a városnál érvényesítette is akkori álláspontját, most maga kezdette a.botrányt, mert igv akar a mostani kormánypártnak botrányrendezéssel kellemetlenkedni és sovén politikusként feltűnést szerezni. Az elnöklő polgármester megmenthette volna a helyzetet, de nem tette. Sava Aurel polgármestert a kisebbségek segítették a primări székre s most egyszerűen elfeledte a választás előtt lekötött Ígéreteit. Nem engedélyezte a magyarnyelvű felszólalást, mire a tanács kisebbségi tagjai, Balázs Ferenc kanonoknak a vezetésével kivonultak az ülésteremből. A teremben csak Fuchs Nándor maradt bená, a kivonulás után történendők figyelése és ellenőrzése végett. A gyűlés nemsokára véget ért s akkor a tanácstagok megkörnyékezték Fuchs Nándort, hogy mondja el nekik magyarul szak- véleményét és a villamosraii reorganizálására vonatkozó terveit. Fuchs Nándor kijelentette, hogy ő nem magánemberként foglalkozott a kérdéssel, hanem mint a tanács választott tagja s ha a tanácsban nem engedték anyanyelvén beszélni, mint magánember neóí állhat a tanácstagoknak rendelkezésére. Olyan esetek ezek, amelyeknek nyilvánvaló célja minden komoly konszolidációs törekvésnek a megakadályozása. l«p»l8Bes lÉPíiifí rafeteh Byulofié Báron, a városi tanács ülésén
