Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-02 / 167. szám

*_____________________ XIII. ÉVf. 167. SZÁM. Az Amazon kői ny ékén fedezte tel egy világhírű német archeológus az elsüllyedt Atlantis nyomait Hogyan lett a kicsapott diákból aranyásó, prémvadász és a veszedelmek sorozatán át archeológus ? (Becs, julius 31.) Érdekes vendége volt a héten Becsnek: Theobald Hartwig, a világhírű német arche­ológus látogatta meg itt élő rokonait. A professzor családja Hitzingben lakik, egy äsendes villában. A kertben sétálgató tudós eleinte hallani se akar az új­ságírókról. — Magánember vagyok, nem szeretem a nyilvá­nosságot ... — védekezik az ostrom ellen. Lassan azonban mégis csak enged a kérésnek és mesélni kezd. Előadása nyomán egy érdekes, nem mindennapi kar­rier körvonalai bontakoznak ki. Miközben egy rózsafa virágzó ágai közé hajol, halkan mondja: — Bizony magam se hittem volna . . . mikor még n bécsi aszfaltot tapostam . . . 1884.ben . . . tizenegy éves voltam . . . kicsaptak az első gimnáziumból . . . nem mertem hazamenni . . . akkoriban egész Európán erőt vett az aranyláz. Egy kávéház előtt megszólított egy idegen: „nem lennél az inasom T“ Szívesen, fe­leltem és az idegen magával vitt Amerikába. Kalan­dok sorozata következett. Gazdámmal Alaskába men­tünk, én is aranyat akartam ásni, azonban nem volt szerencsém. Mig a többiek meggazdagodtak, én nem akadtam érre. Borzasztó évek voltak. Aztán: beálltam a prémvadászok közé. Öt év alatt egész takaros kis vagyont sikerült összegyüjtenem . . . Kis szünetet tart. A jóságos arcú, nyájas profesz- sgorról senki se hinné, hogy ilyen viharos múlt áll mögötte. Derült arccal folytatja: — A prémvadászok kemény, durva emberek. Itt messze északon, abban az időben méjg ólomlábakon cammogott a törvény és sok gyilkosság örökre felde. ritetlen maradt. Egy este teherhajóra szálltunk, gaz­dag rakománnyal, hogy a legközelebbi kikötőben érté­kesítsük a zsákmányt. A hajón kártyázni kezdtek. Én nem akartam, de a társaim kényszeritettek, bogy ve-> lük tartsak. Óriási szerencsével játszottam. Hiába küz­döttem a szerencsém ellen, folyton nyertem. Végül is az enyém lett a bajtársak minden pénze, amit évek óta kerestek, azonkívül a prémek . , . átkoztam a sze. rencsémet, mert féltem. Derék cimboráim ugyan is nem egyszer tették el láb alól vagyonosabb szaktársaikat... hallottam, amint a játék befejezése után összesúgtak mögöttem és a késeiket tapogatták . . . nem volt más választásom . , . éjjel, amikor nyugovóra tértek, el­oldottam az egyik csónakot és a prémjeimmel a háta­mon, pénzemmel a tarsolyomban, nekivágtam a tenger­nek. Öt napi bolyongás után végre partot értem . . . A professzor sógornője szömyülködni kezd: — Nahát — mondja szemrehányóan — te ezeket aekünk' sohase emlegetted! , Hartwig mentegetőzve mondja: — Istenem — sóhajt — nem olyan kellemes rá visszagondolni. Aztán tovább folytatja: — A pénzzel, amely tekintélyes összegre rúgott, egy aranyásó expedíciót szerveztem. Makacsul ragasz­kodtam ahhoz a rögeszmémhez, hogy nekem is arany­bánya tulajdonosnak kell lennem és egész vagyonomat, keservesen szerzett pénzecskémet ebbe a truppba fek­tettem. Gazdag felszereléssel, sok podgyágszal, öszvé­rekkel és fegyverekkel vágtunk neki hatan az Őserdők­nek. Az Amazon folyó mellett, felfeléhaladtunk, vad 'vidékeken át. Közben harcoltunk a természettel és a vidék vad indiánjaival. A benszülöttek ebben az idő­ben még igen barátságtalanok voltak, mérgezett nyi. lakkal és puskával fogadták a betolakodó idegent. Az expedíció igy hamarosan megfogyatkozott. Akit nem öltek le az indiánok, azokat a sárgaláz pusztította el. A drága felszerelés javarészét szét kellett osztogatnom az ellenséges érzelmű indián törzsek között, hogy meg­vásároljam a barátságukat. Az öszvéreim elhullottak és aranyat nem találtam ... ott álltam egyedül az ős­erdőben, félelmetes dzsungel közepén . . . aztán, ami­kor már nem bírtam tovább az iramot, kétségbeesetten féladtam a harcot én is . . . egy kialudt vulkán tövé­ben kunyhót emeltem és elhatároztam, hogy itt meg. telepszem . . . May Károly történeteit nem olvastuk ilyen áhítat­tal, mint amilyen mély csönd és feszült figyelem kisér: a tudós szavait: —- És ezen a földön, ahol már lemondtam min­denről, kezdődött el az igazi életem, egy napon, ami­kor kis földeoskémct műveltem, különös leletekre let­tem figyelmes. A földből cserépdarabok fordultak ki, piros és fekete mázos tálak, vázák ... a gazdagon di. ezitett edények olyan finomak voltak, hogy mindjárt »egállapitottaxu: ezt nem a mai indiánok készíthették. Sokkal primitívebbek, semhogy ilyen művészi munká- •a alkalmasak lennének. Későbbi leleteim pedig még­lobban megerősítettek abban a bitemben, hogy régi Maya sírokat találtam . . . ettől kezdve rendszeresen folytattam az ásatásokat. Persze roppant aprólékos munka volt. Egészen egyedül, magamra hagyatva! Ké­sőbb egy kis indián szegődött hozzám, aki segítségem­re volt . . . arany ékszereket, tálakat, kincseket érő gyémántos függőket találtunk . . . Alig másfél méter, kétméteres mélységben hevertek a felbecsülhetetlen értékű kincsek, amelyekuek nagy értékét csak az igazi archeológus tudja megbecsülni. — Hogy talált összeköttetést a külvilággal? — Jó pár esztendő múlva, amikor már Amerika is terjeszkedni kezdett, egy napon megjelentek a vas. útépítők . . . fehér emberek! Boldog voltam. De mi­vel ismertem a fajtámat, előbb biztonságba helyeztem a kincseimet. Első dolgom volt könyveket hozatni és ettől kezdve komolyan tanulmányoztam az archeoló­giát. Olyan szorgalmasan tanultain, hogy később — már meglett férfi voltam — magán utón leérettségiz­tem és ledoktoráltam. Minden szakkönyvét meghozat­tam és most már hozzáértő munkássereggel túrtam a földet. A Mayák legendás kincsét találtam meg, a leletek azt bizonyították, hogy hajdan nagykulturáju nép élt ezen a földön, ötvöseik a reneszánsz^ ol-asz mestereivel vetekednek. Ezeken a régi arany ékszere­Már hetek óta jelezzük, hogy a róm. kát. Népszövetség Kolozsvár—Szentpéteri és vi­déki tagozatának felkérésére a Keleti Újság utazási osztálya zarándokutat rendez Buda­pestre az eucharisztikus kongresszusra. A Népszövetség kolozsvári tagozata ilyen módon valósítja meg azt a szándékát, hogy a tagozat minden egyes tagja egyszerre utaz­zék és testületileg vegyen részt az ünnepsé­geken. Az utazást nagyon megkönnyíti, hogy Kolozsvártól közvetlen kocsikban fogjuk az utat megtenni Budapestig és vissza és ilyen formán mentesülnek résztvevőink az átszál­lás kellemetlenségeitől. A Népszövetség ko­lozsvári tagozata Budapesten a zarándokút résztvevőit külön csoportokba osztja be, akik a tagozat elnökségének vezetésével tekintik meg Budapest nevezetességeit. A csoportok­ban nem kötelező a részvétel és mindenki ahhoz a csoporthoz csatlakozik, melyhez ép­pen akar. A kalauzolás díjtalan. A csoportok programját külön füzetben fogjuk összeálli • tani és résztvevőinknek a vonatban adjuk át. Előre jelezhetjük, hogy csoportosan fogjuk a Beketow-cirkuszban megnézni Kálnay Mik­lós pompás alkotását, a „Nagy Miszté- rium"-ot. A hatalmas mii több élőképre osz­lik, melyen a budapesti Nemzeti Színház és Operaház tagjai fognak közreműködni. Az élőképek a katolicizmus történetéből merítik anyagukat. Ezen nagyszabású előadást részt­vevőink díjtalanul tekintik meg. Úgyszintén díjtalanul fogjuk megtekinteni a Gellért­hegyen rendezendő monstre népünnepélyt is, melyen az összes népszokásokban és az egyes vidékeken előforduló hagyományos játékok­ban fogunk gyönyörködni. A zarándokút részvételi dija 1420 lej, melyben a vasútjegy Kolozsvár—Budapest útvonalra a gyorsvonat 111. osztályán, az út­levél és a vizűm költségek foglaltatnak bent. Akik szállodai szobára tartanak igényt, ren­ken, kegyszereken és tálaikon a sokat vitatott ’Atlanti« nyomát is megtaláltam. Egész biztosan kellett lenni egy ilyen világrésznek. A művészetük i* erőpec, rokon, edényeiket állatfejekkel díszítették, tálaikon egy vá­ros látképe, bizonyár* az elsüllyedt Atlanti« látké­pe .. . aztán a borzalmas vârâldonatok! Kerámiájuk felveszi a versenyt a modem kerámiai gyárak produk­cióival. Ezeken a tálakon, korsókon képek: áldozatok, vérfagyasztó realitással, sok ezin, kissé tol tömött, agyondekorált illusztrációk vannak. HíerogKfeiket megfejtettük. A Mayák roppant gazdagok voltaik. A bronzot nem ismerték, mindent aranyból készítettek, edényt, ékszert, közszükségleti tárgyakat. Ez a ha­talmas kultúra az idők folyamán eltűnt, megserami - sült . . . valljuk be: az utolsó kegyelemdöfést Kolum­bus adta meg neki ... a maradékot a beözönlő idegen hordák rabolták el . . , — Mit csinált ön a gyűjteményével? — Egyrészt eladtam múzeumok és magángyűjte­mények részére, mig a többi az én múzeumomat gaz­dagítja . . . — És est a horribili« értéket ceak úgy magára­hagyja ? — No nem éppen. Távollétemben állandóan két fegyveres őr vigyáz rájuk. Óvatosnak kell lennem. Eddig három Ízben kísérelték meg betörést hozzám. Az amerikai banditák nagyon elszántak. Egy-két em­berélet nem számit, ha gazdag zsákmányról van szó... — Mi történt a kis kunyhóval? — A helyén most elegáns villa áll, *zép parkkal, amelynek kerítését vészosengős villamos beremdozés veszi körül, akár a bankokat. A környékbeli sírokat pedig buzgó amatőrök túrják . . . persze nem igen ta­lálnak valami jelentékenyet ... de igazi archeológus számára nem is a lelet a fontos . • . — Hanem? — A túrás! Hogy a földet bolygathatja és az ős­kori kultúrák nyomát ütheti a® ásójával . . . akár a vadász, aki a nemes vadat hajszolja árkon bokron át... (—-más.) delkezésükre tudunk bocsátani egyágyas szo­bát egy személy részére napi 200 lejért, két­ágyas szobát 160 lejért személyenkint. Zarándokutunk résztvevői számára két kirándulást szerveztünk meg. Az egyik ki­rándulást a lakihegyi nagy rádióleadóboz rendezzük. Külön autóbuszokkal megyünk.a Budapesttől mintegy 60 km.-re levő nagy, le- adóhoz. Onnan visszatérve a Stúdió helyisé­geit tekintjük meg, a budapesti Rádió Tár­saság engedélye alapján, hogy fogalmat al­kothassunk a budapesti rádió nagyszerű be­rendezéséről. A kirándulás részvételi dija 120 lej, melyben az autóbuszut és a szakszerű vezetés költségei foglaltatnak. Másik kirándulásunkat Siófokra rendez­zük. Siófokra augusztus 23-án délután indu­lunk a Délivasut pályaudvaráról. Délután ne­gyed 6 órakor érkezünk Siófokra, elhelyez­kedés után a fürdőt tekintjük meg. Vacsora után a Balatoni Hajózási Rt. lámpiönokkal kivilágított hajóján másfélórás hajókirándu­lást teszünk a csodaszép Balatonon. A hajós­társaság előzékenységéből a luxusut alkal­mával a hajón zene is lesz. Augusztus 24-én vasárnap reggeli, fürdés a Balatonban, dél­ben ebéd. Visszatérés Siófokról délután 8 órakor. Részvételi dij 550 lej, melyben a vas­úti költség Budapest—Siófok és vissza, a szálloda, vacsora, reggeli és ebéd költség, a zenés hajópárti és a fyrdőköltségek foglal­tatnak bent. A jelentkezés határideje augusztus 9-ike. A részvételi dijjal egyidejűleg a személyazo­nossági és állampolgársági bizonyítványok másolatai is beküldendők, egyúttal megjelö­lendő az is,- hogy a résztvevők az augusztus 21., vagy 26-iki csoporttal óhajtanak vissza­térni. Társasutazásunk pontos indulása augusz­tus 16-án 12 óra 34 perckor Kolozsvárról. Óriási érdeklődés a társasutazásunk iránt Két kirándulás s a Lakihegyre és Siófokra, dijtalan belépőjegy a Beketow-cirkuszba és a Geliéri-hegyí monstre népünnepélyre

Next

/
Oldalképek
Tartalom