Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-02 / 167. szám

*_____________________ XIII. ÉVf. 167. SZÁM.

Az Amazon kői ny ékén fedezte tel egy világhírű német archeológus az elsüllyedt Atlantis nyomait

Hogyan lett a kicsapott diákból aranyásó, prémvadász és a veszedelmek sorozatán át archeológus ?

(Becs, julius 31.) Érdekes vendége volt a héten Becsnek: Theobald Hartwig, a világhírű német archeológus látogatta meg itt élő rokonait. A professzor családja Hitzingben lakik, egy äsendes villában. A kertben sétálgató tudós eleinte hallani se akar az újságírókról.

— Magánember vagyok, nem szeretem a nyilvánosságot ... — védekezik az ostrom ellen. Lassan azonban mégis csak enged a kérésnek és mesélni kezd. Előadása nyomán egy érdekes, nem mindennapi karrier körvonalai bontakoznak ki.

Miközben egy rózsafa virágzó ágai közé hajol, halkan mondja:

— Bizony magam se hittem volna . . . mikor még n bécsi aszfaltot tapostam . . . 1884.ben . . . tizenegy éves voltam . . . kicsaptak az első gimnáziumból . . . nem mertem hazamenni . . . akkoriban egész Európán erőt vett az aranyláz. Egy kávéház előtt megszólított egy idegen: „nem lennél az inasom T“ Szívesen, feleltem és az idegen magával vitt Amerikába. Kalandok sorozata következett. Gazdámmal Alaskába mentünk, én is aranyat akartam ásni, azonban nem volt szerencsém. Mig a többiek meggazdagodtak, én nem akadtam érre. Borzasztó évek voltak. Aztán: beálltam a prémvadászok közé. Öt év alatt egész takaros kis vagyont sikerült összegyüjtenem . . .

Kis szünetet tart. A jóságos arcú, nyájas profesz- sgorról senki se hinné, hogy ilyen viharos múlt áll mögötte. Derült arccal folytatja:

— A prémvadászok kemény, durva emberek. Itt messze északon, abban az időben méjg ólomlábakon cammogott a törvény és sok gyilkosság örökre felde. ritetlen maradt. Egy este teherhajóra szálltunk, gazdag rakománnyal, hogy a legközelebbi kikötőben értékesítsük a zsákmányt. A hajón kártyázni kezdtek. Én nem akartam, de a társaim kényszeritettek, bogy ve-> lük tartsak. Óriási szerencsével játszottam. Hiába küzdöttem a szerencsém ellen, folyton nyertem. Végül is az enyém lett a bajtársak minden pénze, amit évek óta kerestek, azonkívül a prémek . , . átkoztam a sze. rencsémet, mert féltem. Derék cimboráim ugyan is nem egyszer tették el láb alól vagyonosabb szaktársaikat... hallottam, amint a játék befejezése után összesúgtak mögöttem és a késeiket tapogatták . . . nem volt más választásom . , . éjjel, amikor nyugovóra tértek, eloldottam az egyik csónakot és a prémjeimmel a hátamon, pénzemmel a tarsolyomban, nekivágtam a tengernek. Öt napi bolyongás után végre partot értem . . .

A professzor sógornője szömyülködni kezd:

— Nahát — mondja szemrehányóan — te ezeket

aekünk' sohase emlegetted! ,

Hartwig mentegetőzve mondja:

— Istenem — sóhajt — nem olyan kellemes rá visszagondolni.

Aztán tovább folytatja:

— A pénzzel, amely tekintélyes összegre rúgott, egy aranyásó expedíciót szerveztem. Makacsul ragaszkodtam ahhoz a rögeszmémhez, hogy nekem is aranybánya tulajdonosnak kell lennem és egész vagyonomat, keservesen szerzett pénzecskémet ebbe a truppba fektettem. Gazdag felszereléssel, sok podgyágszal, öszvérekkel és fegyverekkel vágtunk neki hatan az Őserdőknek. Az Amazon folyó mellett, felfeléhaladtunk, vad 'vidékeken át. Közben harcoltunk a természettel és a vidék vad indiánjaival. A benszülöttek ebben az időben még igen barátságtalanok voltak, mérgezett nyi. lakkal és puskával fogadták a betolakodó idegent. Az expedíció igy hamarosan megfogyatkozott. Akit nem öltek le az indiánok, azokat a sárgaláz pusztította el. A drága felszerelés javarészét szét kellett osztogatnom az ellenséges érzelmű indián törzsek között, hogy megvásároljam a barátságukat. Az öszvéreim elhullottak és aranyat nem találtam ... ott álltam egyedül az őserdőben, félelmetes dzsungel közepén . . . aztán, amikor már nem bírtam tovább az iramot, kétségbeesetten féladtam a harcot én is . . . egy kialudt vulkán tövében kunyhót emeltem és elhatároztam, hogy itt meg. telepszem . . .

May Károly történeteit nem olvastuk ilyen áhítattal, mint amilyen mély csönd és feszült figyelem kisér: a tudós szavait:

—- És ezen a földön, ahol már lemondtam mindenről, kezdődött el az igazi életem, egy napon, amikor kis földeoskémct műveltem, különös leletekre lettem figyelmes. A földből cserépdarabok fordultak ki, piros és fekete mázos tálak, vázák ... a gazdagon di. ezitett edények olyan finomak voltak, hogy mindjárt »egállapitottaxu: ezt nem a mai indiánok készíthették.

Sokkal primitívebbek, semhogy ilyen művészi munká- •a alkalmasak lennének. Későbbi leleteim pedig méglobban megerősítettek abban a bitemben, hogy régi Maya sírokat találtam . . . ettől kezdve rendszeresen folytattam az ásatásokat. Persze roppant aprólékos munka volt. Egészen egyedül, magamra hagyatva! Később egy kis indián szegődött hozzám, aki segítségemre volt . . . arany ékszereket, tálakat, kincseket érő gyémántos függőket találtunk . . . Alig másfél méter, kétméteres mélységben hevertek a felbecsülhetetlen értékű kincsek, amelyekuek nagy értékét csak az igazi archeológus tudja megbecsülni.

— Hogy talált összeköttetést a külvilággal?

— Jó pár esztendő múlva, amikor már Amerika is terjeszkedni kezdett, egy napon megjelentek a vas. útépítők . . . fehér emberek! Boldog voltam. De mivel ismertem a fajtámat, előbb biztonságba helyeztem a kincseimet. Első dolgom volt könyveket hozatni és ettől kezdve komolyan tanulmányoztam az archeológiát. Olyan szorgalmasan tanultain, hogy később — már meglett férfi voltam — magán utón leérettségiztem és ledoktoráltam. Minden szakkönyvét meghozattam és most már hozzáértő munkássereggel túrtam a földet. A Mayák legendás kincsét találtam meg, a leletek azt bizonyították, hogy hajdan nagykulturáju nép élt ezen a földön, ötvöseik a reneszánsz^ ol-asz mestereivel vetekednek. Ezeken a régi arany ékszereMár hetek óta jelezzük, hogy a róm. kát. Népszövetség Kolozsvár—Szentpéteri és vidéki tagozatának felkérésére a Keleti Újság utazási osztálya zarándokutat rendez Budapestre az eucharisztikus kongresszusra.

A Népszövetség kolozsvári tagozata ilyen módon valósítja meg azt a szándékát, hogy a tagozat minden egyes tagja egyszerre utazzék és testületileg vegyen részt az ünnepségeken. Az utazást nagyon megkönnyíti, hogy Kolozsvártól közvetlen kocsikban fogjuk az utat megtenni Budapestig és vissza és ilyen formán mentesülnek résztvevőink az átszállás kellemetlenségeitől. A Népszövetség kolozsvári tagozata Budapesten a zarándokút résztvevőit külön csoportokba osztja be, akik a tagozat elnökségének vezetésével tekintik meg Budapest nevezetességeit. A csoportokban nem kötelező a részvétel és mindenki ahhoz a csoporthoz csatlakozik, melyhez éppen akar. A kalauzolás díjtalan. A csoportok programját külön füzetben fogjuk összeálli • tani és résztvevőinknek a vonatban adjuk át. Előre jelezhetjük, hogy csoportosan fogjuk a Beketow-cirkuszban megnézni Kálnay Miklós pompás alkotását, a „Nagy Miszté- rium"-ot. A hatalmas mii több élőképre oszlik, melyen a budapesti Nemzeti Színház és Operaház tagjai fognak közreműködni. Az élőképek a katolicizmus történetéből merítik anyagukat. Ezen nagyszabású előadást résztvevőink díjtalanul tekintik meg. Úgyszintén díjtalanul fogjuk megtekinteni a Gellérthegyen rendezendő monstre népünnepélyt is, melyen az összes népszokásokban és az egyes vidékeken előforduló hagyományos játékokban fogunk gyönyörködni.

A zarándokút részvételi dija 1420 lej, melyben a vasútjegy Kolozsvár—Budapest útvonalra a gyorsvonat 111. osztályán, az útlevél és a vizűm költségek foglaltatnak bent. Akik szállodai szobára tartanak igényt, renken, kegyszereken és tálaikon a sokat vitatott ’Atlanti«

nyomát is megtaláltam. Egész biztosan kellett lenni egy ilyen világrésznek. A művészetük i* erőpec, rokon, edényeiket állatfejekkel díszítették, tálaikon egy város látképe, bizonyár* az elsüllyedt Atlanti« látképe .. . aztán a borzalmas vârâldonatok! Kerámiájuk felveszi a versenyt a modem kerámiai gyárak produkcióival. Ezeken a tálakon, korsókon képek: áldozatok, vérfagyasztó realitással, sok ezin, kissé tol tömött, agyondekorált illusztrációk vannak. HíerogKfeiket megfejtettük. A Mayák roppant gazdagok voltaik. A bronzot nem ismerték, mindent aranyból készítettek, edényt, ékszert, közszükségleti tárgyakat. Ez a hatalmas kultúra az idők folyamán eltűnt, megserami - sült . . . valljuk be: az utolsó kegyelemdöfést Kolumbus adta meg neki ... a maradékot a beözönlő idegen hordák rabolták el . . ,

— Mit csinált ön a gyűjteményével?

— Egyrészt eladtam múzeumok és magángyűjtemények részére, mig a többi az én múzeumomat gazdagítja . . .

— És est a horribili« értéket ceak úgy magárahagyja ?

— No nem éppen. Távollétemben állandóan két fegyveres őr vigyáz rájuk. Óvatosnak kell lennem. Eddig három Ízben kísérelték meg betörést hozzám. Az amerikai banditák nagyon elszántak. Egy-két emberélet nem számit, ha gazdag zsákmányról van szó...

— Mi történt a kis kunyhóval?

— A helyén most elegáns villa áll, *zép parkkal, amelynek kerítését vészosengős villamos beremdozés veszi körül, akár a bankokat. A környékbeli sírokat pedig buzgó amatőrök túrják . . . persze nem igen találnak valami jelentékenyet ... de igazi archeológus számára nem is a lelet a fontos . • .

— Hanem?

— A túrás! Hogy a földet bolygathatja és az őskori kultúrák nyomát ütheti a® ásójával . . . akár a vadász, aki a nemes vadat hajszolja árkon bokron át...

(—-más.)

delkezésükre tudunk bocsátani egyágyas szobát egy személy részére napi 200 lejért, kétágyas szobát 160 lejért személyenkint.

Zarándokutunk résztvevői számára két kirándulást szerveztünk meg. Az egyik kirándulást a lakihegyi nagy rádióleadóboz rendezzük. Külön autóbuszokkal megyünk.a Budapesttől mintegy 60 km.-re levő nagy, le- adóhoz. Onnan visszatérve a Stúdió helyiségeit tekintjük meg, a budapesti Rádió Társaság engedélye alapján, hogy fogalmat alkothassunk a budapesti rádió nagyszerű berendezéséről. A kirándulás részvételi dija 120 lej, melyben az autóbuszut és a szakszerű vezetés költségei foglaltatnak.

Másik kirándulásunkat Siófokra rendezzük. Siófokra augusztus 23-án délután indulunk a Délivasut pályaudvaráról. Délután negyed 6 órakor érkezünk Siófokra, elhelyezkedés után a fürdőt tekintjük meg. Vacsora után a Balatoni Hajózási Rt. lámpiönokkal kivilágított hajóján másfélórás hajókirándulást teszünk a csodaszép Balatonon. A hajóstársaság előzékenységéből a luxusut alkalmával a hajón zene is lesz. Augusztus 24-én vasárnap reggeli, fürdés a Balatonban, délben ebéd. Visszatérés Siófokról délután 8 órakor. Részvételi dij 550 lej, melyben a vasúti költség Budapest—Siófok és vissza, a szálloda, vacsora, reggeli és ebéd költség, a zenés hajópárti és a fyrdőköltségek foglaltatnak bent.

A jelentkezés határideje augusztus 9-ike. A részvételi dijjal egyidejűleg a személyazonossági és állampolgársági bizonyítványok másolatai is beküldendők, egyúttal megjelölendő az is,- hogy a résztvevők az augusztus 21., vagy 26-iki csoporttal óhajtanak visszatérni.

Társasutazásunk pontos indulása augusztus 16-án 12 óra 34 perckor Kolozsvárról.

Óriási érdeklődés a társasutazásunk iránt

Két kirándulás s a Lakihegyre és Siófokra, dijtalan belépőjegy a Beketow-cirkuszba és a Geliéri-hegyí monstre népünnepélyre