Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-13 / 176. szám
4 XIII. WVF_. m. SZÁM. Kivándorolt magyarok szörnyű katasztrófája az óceánon tál (Budapest, augusztus 11.) A világháború után, amikor bekövetkezett a nagy gazdasági leromlás, példátlan erővel lángolt föl a kivándorlási láz. Miután. Északemerikált, úgyszólván elzárták a beözönlők elől, • népvándorlás Dél- és Középamerika, tovább Kanada felé indult meg, ahonnan mindenki az Északamerikai Egyosült Államokba remélt átjutni. A lépreesalt áldozatok, akik pénzzé tették házukat, földjüket, marhájukat, hogy eljussanak az „Ígéret földjére“, sok-sok keserű viszontagság és hányódás után rendszerint kifosztva, kiábrándulva és nem egyszer toloncuton érkeznek haza. Akik pedig kint rekednék, kétségbeesésükben vagy a mindent elintéző revolvergolyóhoz * folyamodnak, vagy hihetetlen nélkülözések között várják a pusztulást. Délamerika általában a kifizetések hazája. Az a hivatalnok, aki Európában 200 dollárt keres, itt nem kap többet 100—120 dollárnál, ezt is csak akkor, ha valami sajátságos föladatot végez. Hivatalnokra egyébként nincs szükség. Az orvos csak nagy utánjárással, költséggel tudja oklevelét honosíttatni, de előzőén spanyol nyelvelni le kell vizsgáznia. A kereskedelmi és •iparvállalatok elsősorban a saját nemzetiségű tisztviselőket és szakembereket, alkalmazzák. A lateiner- pályán tehát cseppet sem rózsás az elhelyezkedési lehetőség, és a Segítőbb kivándorolt sorsa megdöbbentő. Mindezt felülmúlja azonban a napszámosok, földmunkások, iparosok hihetetlen* nyomora. A magyar vidékekre letörten, csapzottan hazaérkezett vár dorr madarak elbeszélései és övéikhez küldött kétségbeesett levelei tanúskodnak arról, hogy milyen rettentő élet vár a kivándoroltakra a délamerikai agrár Argent inában és Brazíliában, továbbá Huba poklában, Mexikó fensikjain és Kanada messzi telepein. Akik Brazíliában a kávétermelők rabszolgái lesznek Egyes csoportokban százan és százan kelnek útra, de már az utazás alkalmával a csalódások sorozata éri őket. A ruhájukat olyan durva módon fertőtlenítik, hogy az teljesen tönkremegy, a hajón pedig élvezhetetlen ételt kapnak. Rio de Jaineiróban rendszerint nagy tömeg bevándorolt várja a hajó érkezését) és valósággal rimánkodnak, könyörögnek a jövevényeknek, hogy ne szánjanak partra, forduljanak vissza, amig nem késő! A figyelmeztetés azonban mindig eredménytelen marad, mert az uj kivándorlók nem hisznek jóakaróiknak. Az, emberrakományt Santos kikötőben szállítják pariira. Innen inarhaszállitókocsikban viszik őket Sao~ Paolo városába, ahol barakkoknak nevezett ólakban töltenek egy éjszakát, szigorúan zárt ajtók mögött, mint a rabok. Másnap reggel azután útnak indítják őket százötven -háromszáz kilómé ternyi távolságra. Brazilia végeláthatatlan pusztái felé. A kivándoroltakat a „Fazendás (farmer) Szövetség“ veszi át. és a tanyákon kávétermeléssel foglalkoztat ja őket. ' Előlegképpen mindenki kap élelmiszert, főzőedényt és ruházati , cikkeket. Pénzt a kivándoroltak egyáltalán nem kapnak. Az elszámolás mindig a kávétermelés bevégeztével és a fazendások önkényes számvetése alapján történik. Ilyenkor' rendszerint az derül ki, hogy a kivándoroltak az elvégzett munka bérével szemben már jóval fölül adósaik a fogyasztási szövetkezetnek. Deportálja a magyarokat a kanadai hatóság Kanadába, ahol már százezer főnyi magyar él, hatodik esztendeje tart a kivándorlás. A magyarság fele Nyugatkanadában, másrészük Manitobában és az- angol Columbiában él, de a bevándoroltak zöme, a íöldmüvestársadalom Saskaitehewanban és Albertéban telepedett le. A számuk azonban már olyan nagy, a lehetőség pedig olyan kevés, hogy a kanadai hatóságok egyro jobban korlátozzák a bevándorlást. Az emberkereskedők ide is azzal csábítják ki áldozataikat, hogy minden kivándorló háromszáz hektár földet kap az államtól. Persze, ebből sem igaz semmi. Az újabban bevándoroltak nagyrészo szörnyűséges helyzetben él és könyöradományokból tengeti életét. Aki a nyugati szénbányákban, szövőgyárakban, vagy a montreali gyári üzemek valamelyikében kivételesen álláshoz juthat, törhetetlen akarattal, rendkívüli élelmességgel és napi tizenhat-órás megfeszített munkával tud csak kenyere mellé egy falat húst biztosítani. Az őólakók állandóan vetekednek a jövevényekkel, igyekeznek lehetetlenné tenni, kiszorítani őket és a szénbányákban nem egyszer elkeseredett harc dúl közöttük. A bevándorolt földművesek munkát leginkább nyáron kapnak, amikor éjt nappá téve robotolnak, hogy a télire valót, megszerezzék. De hiába, a téli időszakban beköszönt az Ínség. A lelket, csak az a remény tartja bennük, hogy egyszer mégis sikerül eljutniok Északamerikába, ahol pedig szintén nagy a munkátlanság. A kivándorlás hiénái tudnak erről a vágyról és azokat, akiknek van valami pénzük, újabb gyönyörű mesékkel szédítik meg. Százötven-kétszáz dollárt kémek tőlük vízumra, útiköltségre, útlevélre és a „hatóságok megvesztegetésére“ s amikor ezt az összeget kicsalták, átadják nekik a kész okmányokat. Az átvándorlók boldogan szállnak hajóra, amely vágyaikkal együtt Északamerikába röpítené őket, ám a hatóság emberei megjelennek s a fölülvizsgálatnál kiderül, hogy az útlevél, a vizűm és minden okmány — hamis. De nemcsak ez't az aljasságot követik cl a hiénák. Működésűket azzal tetőzik, hogy ők maguk jelentik föl kifosztott, becsapott áldozataikat, amiért hamis okmányokkal utaznak. A följelentésért ugyanis a hatóságoktól külön vérdijban részesülnek. A hatóságok jog- falán határátlépésben és okmányhamisi fásban bünö- oknek mondják ki őket s a balsorsu emberek ártatlanul súlyos rabságba kerülnek. A kubai nyomortanyák ágyrajárói Hasonló a helyzet Havanna szigetén, ahol több mint ötezer emberből álló magyar kolónia él. Ezek a szerencsétlenek is többet koplalnak, mint esznek. Főleg nyáron van nagy szükölködés; csak a három hónapig tartó téli idény hoz niéimi enyhülést. Ilyenkor seregestől rándulnak át a jobbmódu amerikaiak a szigetre, ahol nincs szesztilalom. A kubai luxusszállók megtelnek az idegenekkel és akkor a volt orvosok, mérnökök, ügyvédek, hivatalnokok, tanárok mint takarítók, eszcájgpucolók, dokkmunkások, pincérek, szobainasok és kifutók kenyérhez jutnak. De micsoda száraz kenyérhez! A benszülöttek, a mulattok, a kínai kulik, fekete négerek és indiánok már napi 30 centért is vállalnak munkát, ba akad. A versenyt lehetetlenség eredményesen fölvenni velük és igy hasonló bérért kell dolgozniok. Ugyanakkor 20 centet kell fizetni naponta az ágyért a tömegszállásokon, ahol egy-egy szobában hat-nyolc fekvőhely zsúfolódik egymás mellé. Letört szárnyú „fecskék“ Argentínában Argentinéba is boldogan) reménykedő arccal érkeznek meg a kivándoroltak, de hetek múlva már rongyosan kóborolnak az uccukon és hajnalonként a szemetesládákból csillapítják éhségüket. A tehetősebb buenps- airési lakók tudnak az . idegenek nyomoráról és kit) szik a'szemetesládák tetejére a visszamaradt élelmiszereket. A szerencsétlenek hajnalban együtt lakmá- roznak a kóbor kutyákkal és egy jobb falatért gyakran összemarakodnak. A város főutján, az Avenida de Mayon, meg a Riva da vián emberkereskedők leselkednek a kivándoroltakra. Az újonnan érkezettet a saját anyanyelvén szólítják meg s nagyszerű munkaalkalmat, kitűnő állást Ígérve, egy-kettőre elszedik minden pénzét. A hiénáknak az utón levő hajók listája és az utasok neve már egy-két nappal előbb a kezükben van. A partra szálló magyar ugyancsak elcsodálkozik, amikor az uccán a saját nevén és anyanyelviéin) köszöntik. Akkor még nem is sejti, milyen, borzalmak várnak rá. Persze, jön az áldomás,, egész tucat kecsegtető ígéret s a félrevezetett, tapasztalatlan kivándorlónak s®áz és százfajta címen hónapokon át fizetnie kell. Ha a „nagylelkű jóakarók“ már az utolsó fillért is elsaedték, tovább állnak. A kifosztottak közül többen agyonlőtték már magukat. Általában Argentínában is napirenden van, hogy a bevándoroltak eldobják életüket. Ebben a délamerikai agrárállamban harmincezer magyar cl s ezek közül legalább tízezernek kétségbeejtő a nyomora. Az utolsó évek emberszállitmányait, mint „fecskékéit“ hozták ide ki, de ezeknek a fecskéknek a szárnya nagyon letört... Kiderült, hogy munka egyáltalán nincs és ha van ás, csak hihetetlen szenvedések árán tudják megszerezni a száraz és keserű falatot. A formozai vasútépítésnél jórészt magyarok dolgoznák, akik mindenükéit eladva, a jólét és a meggazdagodás reményében ültek hajóra. Itt mindig fuj a szél és forró homokot hord az emberek szeméhe, szájába. A 3ö—10 fokos hőségben sokbn. kidőlnek. Megtörtént már, hogy a mérnök a fizetés elől meglépett Erdőkbe, pincékbe kell menekülni a meleg elől, amely sok embert meg is őrjít. Mások meg erdővel, vízzel körülzárt szigeten dolgoznak, ahol övig érő gumicsizmában, ezernyi mérges állat s féreg között lápot csapolnak le és árköt ásnak. Beleőrülnek a attmfiMfe a mexikói berándoroltak Mexikóba az elmúlt tíz esztendő alatt mintegy tizenötezer magyar vándorolt ki. Déezy Lakién erdélyi származású kivándorolt magyar egyesületeit! alapított, segély egy lettel egybekötve, amely már rengeteg magyart mentett meg az éhenh&LáztőL Mexikóban a folytonos forradalmak, vjRotafjásofc lehetetlenné teszik a gazdaságii föllendülést a es an oka, hogy az ipar és kereskedelem is kezdetleges. Á mexikói törvények értelmében a munkáltató elsősorban az őslakókmtk köteles munkát adni, de a nagy pangás miatt még ezeket sem tudják kenőképpen foglalkoztatni. Az országutakat az éhes európaiak százai szokták ellepni. Főtáplálékuk a kafctuezlevél és ceemegeezámba megy, ha kukoricából és babból készült úgynevezett tortiát ehetnek. A folyók mentén, földbe vájt üregekben keresnek éjszakára hajlékot s a kétségbeejtő helyzettől és a kiállott izgalmaktól már többen megőrültek. Az indiánok is állrtindóan veszélyeztetik a telepes európaiakat, akiknek aratás előtt gyakran egész termésüket elrabolják. Ilyen körülmények között, aki teheti, elmenekül. Ezek az adatok ékesebben beszélnek minden regénynél. Az ifcthonbagyobt családoknak minden hulló könnycseppje keserű átok azokra, akik a családfőt adósságra elvitték a messzi idegenbe, hogy ott éhen vesszen és ők nyögjék az adósság terheit... H. I. tát 9 Mai fliagut nevezetű étterem bérbeadó teljes berendezésével együtt. Téli és nyári kerthelyiség. Bővebbet Lengyel S. oki. mérnöknél, Torda, Főtér 25 sz. módosított szövegű román és magyar együttes . kiadása I Dr. Míhelffy és Dr. Mandel ügyvédek szerkesztésében. Ára: 140 lei és portó. 1 Megrendelhető a I Keleti Újság könyvosztályánál 1 Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirü 4. «.iiminraimimmirMWHiuMMiMii'uirwiMitmniniiiMiniraniiiminniiimimiiniiiMiinnfimiiimiiinfliilii !iii!üj|IHIUIIIilH!llHaiimÍU!llittíiailil^ailll|lll|l|IBllM'i:Hli!íl!!!!iillHII!JI!lllillllílHllll
