Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-02 / 167. szám
9 'XIII. vrr. m. mAu. ■nmeaBiMggyN—n—.tttítí Egyetlen hónap alatt 302 tüzeset történt a kolozsvári tartományi igazgatóság területén és két millió lej kárt okozott (Kolozsvár, julius 31.) A posteşti tömegkatasztrófn után a belügyminiszter egy szigorú rendeletet ígért, amely meghagyja a községi elöljáróságoknak, hogy a legrövidebb időn belül tegyék üzemképessé a tűzoltó- szerszámokat. Azok a községek pedig, melyek egyáltalán pem rendelkeznek tüzoltófelszereléssel, a legrövidebb időn belül kötelesek beszerezni. Nem tudjuk, tényleg kiadta-9 az illetékes minisztérium a beígért rendeletet. Azt azonban egész nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a tiizrendészeti állapotok semmit sem javultak. A kolozsvári tartományi igazgatóságra nap-nap után érkeznek jelentések, amelyek a gyakori tüzesetekről emlékeznek meg. Ez a statisztika julius hónapra a legkedvezőtlenebb. Az erdélyi tartományi igazgatósághoz tartozó községekben julius hónapban háromszázkét tüzeset fordult elő. A legnagyobb arányú a borsai tüzkatasztrófa volt, ahol 250 ház égett le. Alig pár nappal ezelőtt a marosmegyei Körtvélyfáján hét család maradt hajléktalanul. A tüzesetek 90 százalékát el lehetett volna hárítani, de nem volt mivel. Egyik községben, amikor a fecskendőt ki akarták vinni az égő házhoz, kiderült, hogy a fecskendő kerekei kölcsön voltak adva a bíró egyik ismerősének. Más helyen viszont nem voltak meg a szükséges csövek. Egyszóval a tűz addig s annyit pusztított, amennyire éppen képes volt. Egyébként a tegnapi nap folyamán a következő tüzeseteket jelentették a kolozsvári tartományi igazgatóságnak: A szebenmegyei Boita községben vigyázatlanság következtében kigyulladt a község erdeje mellett lévő egyik cserjés. Természetesen a tüzoltószerszámok hiányában a tűz tovább terjedt. Ugyannyira, hogy teljesen elhafo- vasztotta a község 13 hold erdejét. A kár 48 ezer lej. A hunyadmegyei Batiz községben kigyulladt Barbon George háza. A tűz átharapódzott istállójára és mellék- épületeire, majd a szomszédban lakó Ardelean Adám konyháját, istállóját, szérűjét és gazdasági felszerelését, özvegy Ardeleannénak pedig egész évi termését és ösz- szes gazdasági melléképületeit elhamvasztotta. Innen aztán a tűz tovább pusztított. Marconi Nistomak egy ham- bárját és 20 méter fáját emésztette fel. Csak ebben az egyetlen faluban a hatósági megállapitások szerint egymillió 200 ezer. lej a tűz által okozott kár. Ugyancsak az ebben a megyében lévő Kázanesd községben az Arad— Brad-i fűrésztelep tulajdonát képező 300 méter fát is elhamvasztotta a tűz. A kár 60 ezer lej. A Brassó—sepsiszentgyörgyi vasútvonal mellett egy mozdonyból kihullott szikra Guti Lajos és Társának 2 hektár búzáját pusztította el. A kár 42.500 lej. Ugyancsak a mozdonyból kihulló szikra hamvasztott el 5 hold árpavetést a brassómegyei Prázsmár községben. A kár itt is 30 ezer lej. A szamosmegyei Sajóudvarhely községben az emberek szintén összegyűjtötték az egyévi munkájuk eredményét. A Fodor Vilmos tulajdonát képező cséplőgép kigyulladt, amely tüzből kifolyólag aztán odaégett 8 kisgazda egész évi termése, 6 zsák vámgabonával együtt. A kár 600 ezer lej. Marosmegyében Körtvélyfáján kívül még más két helyen pusztított a napokban a tűz. Gödemesterházán Spisak Ferenc háza tüzet fogott s az elhamvasztott melléképületekkel együtt a kár meghaladja a 120 ezer lejt. Mig Nyárádgálfalván Márton Péternek elégett 9 szekér búzája és 8 szekér árpája pusztult el. A tüzet egy ötéves gyermek okozta. A kár 17 ezer 500 lej. íme csak az egyetlen egy napon beérkezett jelentés szerint a tartományigazgatóság területén a tűz 2,118.000 lej kárt okozott. Hogyha összeadnánk az ebben a hónapban történt tüzesetek által okozott károkat, ez az ösz- szeg az egymilliárd lejt is meghaladná. Az elemi erők játékában, ha nem is bírunk döntő befolyással, azonban megvan a lehetőség afra, hogy a kiélési formájukat szőkébb keretekbe szorítsuk. Abban az esetben, hogyha á kormány ezekután sem intézkedik, hogy a tüzoltófelsze- reléseket rendbehozzák, kétségtelenül anyagi felelősséggel tartozik a károsült lakosságnak. Nagy botrányok között zajlott le Monte- videóban a fatbali-vílágbajnokság, amelyen Usngpsay győzőit Argentínával szemben (Montevideo, julius 31.) Uruguay fennállásának 100-ik ünnepén ma megtartotta a fut- ball-világbajnokság döntő mérkőzését. 70 ezer főnyi nézőközönség előtt folyt a döntő, amelyet a kétszeres olimpiai bajnok Uruguay 4:2 (1:2) arányban nyert meg Argentinesa- patával szemben. (London, julius 31.) A newyorki Associated Press buenosayresi'jelentése közli, hogy Argentina fővárosában a montevideói világ- bajnoki döntő eredményét nagy; izgalommal fogadták. 'A sovén sportpublikum tömeggé verődve az uruguayi konzulátus elé vonult s ott hosszasan tüntetett. A tüntetők beverték a konzulátus épületének összes ablakait s bejáratát is súlyosan megrongálták. Az uccákon később uruguayi zászlókat vivő örömmámortól diadalittas urnguayi asszonyokat inzultáltak, úgyhogy, a lovasrendőrséget kellett ellenük kivezényelni. A lovasrendőrök aztán félóra alatt megtisztították az uccákat a zavargóktól. A karhatalom részéről több riasztó lövés is esett, de senki sem sebesült meg. A Daily, Mail buenosayresi távirata szerint az uruguayi konzul a tüntetés ideje alatt szorongatott helyzetében az argentin miniszterelnökségre menekült. A lap Montevideóból érkezett távirata megállapítja, hogy a belga biró nyomta az ar^ gentin csapatot s a brutálisan játszó uruguayiaknak sok durva faultot elnézett. Egyébként a meccs alatt egész Montevideo kiürült, mert mindenki a világbajnoki döntőn volt. A közönséget egyesek 120 ezer főre becsülték. Az üzleteket bezárták, a parlament felfüggesztette ülésezését s az emberek autókon, repülőgépeken, külön- vonatokon és gyalog siirü tömegekben tódultak a meccs színhelyére. AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN i. A Fáris-Gaité-beö. November 27-én a mulatóhelyek ügyeleteseinek rovatában est irta a főkapitányi napiparancs : Paris-Gaité: dr. Derécey Zoltán. Ki hitte volna, hogy eszel az ügyelettel kezdődik Derécey kapitány végzetes életregénye. Ezen a napon nem eysett volna a kapitányra ügyeletesség. Még is beszélitek már otthon, hogy estére kimennek Budára az öregecskékhez. Az öregeeskék — Derécey szülei — ott éltek csendben és boldogságban a Rózsadombon egy öreg házban, melyben Derécey Zoltán harminckét esztendővel ezelőtt született. Derűs emberek voltak az öregeeskék, jó volt hozzájuk hetenként) egyszer kimenni. Náluk lakott az öröm. Torzon Pali azonban nagyon könyörgött a cseréért. Valami égető szerelmi ügye volt a fiúnak, addig- addig beszélt, mig Derécey megszánta és belement a (cserébe. — Aki szerelembea segít, megáldja az Isten! — vigasztalta magát. Most ott unatkozott kardosán, szolgálati jelvényeién a Paris-Gaitében, nekidülve a zenekar korlátjának. , Fáradtan nézte ezt a szeme elé táruló hiábavaló erőlködést itt a parketten. Alig zavarta az asztalok egyhangú fehérségét vendég. Itt—ott feketézett csak néhány, tárcája tartalmát aggódón vizsgáló fiatalember, s az egyik sarokban üllt hentesformáju barátjával, palackos asztal mellett, egy ismert szépfiu-szinészke. A jazzband szinte szünet nélkül muzsikált. Jól ismert alakok forogtak a kapitány ur előtt. A kedves, elegáns számvizsgáló, aki nappal az adófalügyelőségen viaskodik a fizetni nem akaró felekkel, éjjel meg parkettáin,cos itt a Paris-Gaítében. Délután két órakor hazamegy ez az ember a hivatalából, mcgvacsorázik és háromkor pontosan lefekszik. Féltizkor felkel, megmosdik, megreggelizik, elolvassa az estilapot, és jön ide, dolgozni. Reggel négy óra táján megebédel, fél— halit61—hétig szunyókál egy kicsié, nyolcra bent van az adófelügyelőségen. Emmivel táncol, aki tavaly még banktisztviselőnő volt, B-listára került és most idejár — hivatalba. — Mit felügyelek ezen a hűvös, nyugodt polgári roboton? — tűnődött magában a kapitány nr és Hagyott ásított. — Jó volna hazamenni!... Ezt ugyan jól kifogtam, reggel ötig... Elsötétült a terem. Kis villamos rózsák imbolyog- tak a táncoló lányok kezében, a férfiak gomblyukában. Egyetlen szál árva cigány ődöngött az asztalok közt, hátha akad még valaki, akinek kell a magyar nóta... Enged talán magyar mulaításlb is a diadalmas jazzband... A kapitány ur jogász-korára gondolt. Micsoda élet volt itt akkor, micsoda öröm és kacagás?! Ilyesmin gondolkozott Derécey Zoltán és észre sem vette, hogy a főpincér szemérmetlenül odalépett hozzá. Csak a bizalmaskodó hangra rezzent fel: — Tessék csak nyugodtan hazamenni, kapitány ur! Megvolt már az ellenőrzés, a főtanácsos ur csak benézett és rögtön elment. Nem jön vissza többéit. A kapitány felháborodott. Először pofon akarta ütni a főurat, de nyomban lehiggadt. Még csak az kellene, hogy az ügyeletes rendőrtiszJtviselő kezdjen verekedést! Ezek az emberek a maguk módján gondolkoznak : az ügyeleti dij a fontos, azért van az egész, és az Úgyis jár, minek itt ülni! Igen, a kereset! Milyen furcsa is, milyen szégyenletes is ez az egész rendszer! — Biztatnak, hogy a pétiz megvan, ne markirozzak tovább; menjek csak haza nyugodtan. Undorító! — dobolt az asztalon ujjával tehetetlen dühében a kapitány. Nem szólt a „figyelmes“ fó'Umak. Mit is mondhat neki, feleletül erre a szemtelen jóakaratra?! Kötelesség?! Rendbiztatás?! Szemembe nevetne és azt kérdezné, hogy ehhez vannak útit négyen az urak ?! A főur vállat vont, otthagyta a kapitányt. — Vidéki! — gondolta magában. — Ilyen vidékit kapunk; amilyen nekünk kellene, az meg nem akar jönni sehogysem... ' Deréceynek égett az arca. Valóban, itt vagyok én, itt van egy detektív, aztán egy polgáriruhás rendőr az erkölcsrendészetről, meg az egyenruhás rendőr... az ellenőrző főitisztviselő is még... Eh! — Három után! — mondta valaki hangosan. — '£ többiek bezárnak akkor, és idejön, aki még mulatni akar. — Megyek, lefekszem az ügyeletesszobábam, —- dünnyögte a kapitány. — Oda C3ak nem hallatszik be ez az átkozott szakszofon! El is indult az asztalától e bejárat felé. Lassú, unott lépéssel ment az ütőd után kívánkozó piros kó- kuszszőnyegen. Valaki megrázta most: I — Te vagy az? Derécey felkapta a fejét. Magas ur állott előtte; vagy harminchalt-harminenyoleesztcndős. Ki ez?.., A szeme... Igen, ez a különös szeme! Hol is láttam ezt a szemet? Eszébejutott. — Már tudom! Te vagy az, rongyfestő? A most jött ur felnevetett* —• Ugylátszik, sohasem felejtjük el egymást! Igazán nem gondoltam, hogy itt talállak, és még hozzá rendőruniformisban. Te vagy az ügyeletes? — Igen, de már éppen le akartam feküdni. — Abból ugyan semmisem lesz, fiam! — mondta nagyhangon a rongyfestőnek nevezett férfi és angolul szólt oda a társaságnak, karonfogva a kapitányt, — egy régi, igen kedves, régi barátom. Derécey meghajolt! előttük. — Velünk tart, ugy-e? — kérdezte egy magas, igen szép szőke nő most. — Morleynek mindig nagyon kedves barátai vánnak és mi örülünk nekik, ha Velünk jönnek! — Ha parancsolja, — mosolygott felvidultan a kapitány, — Legalább mulatok egy kicsit én is, mert eddig igazán unatkoztam csak. Maguk meg az éu Szörnyű angol beszédemen fognak mulatni! — Beszélhetsz németül is, pajtás! Értjük ezt a régi vezényleti nyelvünket mindannyian. A hölgyek is. Leültek. A kapitányit invitáló hölgy megkérdezte: — Honnan ismeri ezt a mi vén gonoszunkat? (Folyt, köv.)
