Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-11 / 175. szám
XIII. ÉVF. 175. SZÁM 7 Maniu miniszterelnök megunta a kormányzást, megutálta az embereket és a legszívesebben, mint Gincinnatus, badacsonyi magányába vonulna vissza Intim beszélgetés a miniszterelnök bizalmas emberével, amiből kiderül, hogy Maniu az ellenségével eltudott bánni, de a barátaival nem bir (Bukarest, augusztus 9. Kiküldött munkatársunktól). Együtt ülünk a bukaresti gyors egyik fülkéjében. Egy politikus, egy vezérinspektor s az újságíró. Ploestin innen az estéli égre vérvörös csikót lövel az égő morenii szonda. A beszélgetés elakad. Félelmes látvány a rrlkrenii láng, amely néha magasra csap, néha elgyengül, aláhanyatlik, A természet félelmetes ereje közelebb hozza egymáshoz az utasokat. A politikus többé nem affektál, az újságíró is leakasztja a nagyképet. Rövid időre az őszinteség lesz úrrá. Tituleseu hazatérését, a szinajai bizalmas tanácskozásokat, egy koncentrációs kormány eshetőségét már megtárgyaltuk. Lármásan, politikusán, de kevés meggyőződéssel. Félórán keresztül Moreni varázsa alatt állottunk. A politikus, aki mellesleg Maniu miniszterelnök bizalmas barátja, csendesen és őszintén beszélni kezd. __Amit a bukaresti lapok Írnak, __találgatás. Szovjet-veszedelem, koncentráció és ehhez hasonló? Nyári kacsák. Mérhetetlen gazdasági válság, pa- irasztinség és minden, ami ebből ered, szinte megoldhatatlan feladatok elé állítják a kormányt. __És ez nem kormányválság?__kérdezzük, _ Korántsem. Ha volna komoly ellenzék. .akkor talán lehetne beszélni kormányválságról, de így, a mai politikai konstellációk között _ nem. A koronázásig semmiesetre sem. Tituleseu informálja a kormányt és a királyt. Hogyan lehetne segíteni a gazdasági és hitelkrizisen! Hogyan lehetne külföldi kölcsönhöz jutni? Maniu — a* ekeszarva mellett __ Ennél azonban sokkal nagyobb a baj Maniu miniszterelnökkel... __ Hogyan? __Maniu megunta a kormányzást, megutálta az embereket és legszívesebben, mint Cincinnatus badacsonyi magányába vonulna vissza... __ Az ekeszarva mellé?__jegyezzük meg tréfásan. __ Igen. Az ekeszarva mellé. Dolgozni, földe*: művelni és pihenni. Mindenekelőtt pihenni, mert az utolsó évek áldatlan harcai kimerítették, felőrölték az idegeit. Itt egy kissé megáll. Pillanatig gondolkozik, hogy lehet-e egészen őszinte. — Maniu Gyula nyilt ellenfeleivel már elbánt, a liberális párt összeomlóban van, a néppárt komoly ellenzékszámba nem jöhet. Hazahozta a királyt. Hatalma zenitjén áll és mégis... És mégis vissza akar vonulni _vallja meg.őszintén. „ Nem csak a saját pártjának a vezérkara, hanem Károly király előtt is többször kifejezést adott ebbeli szándékának. Eltalálták a lapok, amikor azt írták, hogy többször lemondott, s valóban a legnagyobb áldozat tőle, hogy a kormányzás súlyos felelősségét továbbra is vállalja. Elismerjük ugyebár, hogy Maniu, mint ember és politikus a mi sajátos viszonyaink között kivételes egyéniség? __ Ezt senkisem tagadja. A miniszterelnök két fronton harcol... __ Akkor megértik, hogy az ő politikai Ízlése nem szivesen veszi be az itteni speciális politikai viszonyokat. Mamiinak megvolt a maga határozott kormányzati programja. Mi tudjuk csak, akik közvetlen környezetében élünk és bizalmát birjuk, hogy ebből a programból jóformán semmit sem tudott megvalósítani. Magasabb érdekek miatt annyit kellett engednie, hogy minden törvényhozási alkotása nem más, mint _1 torzszülött. _ Maniu két fronton harcolt, __ mondotta tovább _ politikai ellenfeleivel és politikai barátaival. Két malomkő között őrlődött és ma már ő maga sem csinál titkot belőle, hogy saját pártjával vívta és még vívja ma is a nehezebb küzdelmet. _ Hogyan, lehetséges volna ez? _ Több annál. A nemzeti parasztpárti kamarilla, belső harca, a pártvezérek éhsége, fegyelmezetlensége és kapzsisága miatt napról-napra újabb koncessziókat kellett tennie. Ez az oka annak, hogy Maniu gyengének mutatkozott sok esetben, mikor tényleg az erős kéz politikájára volt szükség. Több-, szőr hallottuk tőle, amidőn kijelentette: „Az isten csak barátaimtól szabadítson meg, az ellenségeimmel majd csak elbánok valahogy.“ A „regecánok“ és az „uugurénik“ harca És itt a vezérinspektor veszi át a szót: — A román belpolitikának a legnagyobb baja még most is a regátiak és az erdélyiek harca... — Erről akartam én is beszélni, __ fűzte hozzá gyorsan a politikus _ de folytassa csak tovább: _ Tűz és viz. Sohasem értjük meg egymást. Az imperiumváltozás első éveiben a Regát legseké- lyesebb elemei elárasztották Erdéyt, korrumpálták a közigazgatást, kvalifikáció, szaktudás nélkül szabadon portyáztak és a kisebbségek előtt, akiknek fejlett közigazgatásuk volt, __ lejáratták tekintélyünket. Nekünk, erdélyieknek is voltak és vannak hibáink. A regátiaknak az a bizonyos felsőbb rétege, amelynek tagjai külföldön, legtöbbször Párizsban .tanulnak, tagadhatatlanul gyorsabb és eleveMária királyné kincses gályáit kiemelik a Duna iszapjából nebb észjárással birnak mint mi. Ez az oka annak, hogy még ma is lenéznek bennünket. Más okai is vannak ugyan, de erről nem akarok e helyen be* szélni. Bennünket nem is hívnak románoknak, nem bíznak meg bennünk és „ungureni“-eknek, tehát magyaroknak neveznek. Pedig csak mi vagyunk az igazi románok... — És ők a regetanok! _ kiáltja közbe a politikus. Ekkor az újságíró mond el egy jellemző esetet, amely vele történt: — Bukarest egyik uceáján egy irredenta hírében álló magyar újságíróval mentem az uccán, aki évek óta a fővárosban tartózkodik. Ismer mindenkit. Az uccán szembejött velünk egy sziguranca direktor. Hangosan üdvözölték egymást. A sziguranca direktor és az irredenta újságíró igy enye- legtek egymással. „Örül a lelkem, te irredenta barátom, hogy újból látlak!“ Az ujságiró pedig igy válaszolt: „Szivem legbelsőbb rejtekébe vagy zárva, direktor!“ — Ugy-e édes dolog? Ez a regáti, illetve bukaresti stilus. _ Azután megkérdezzük a szigurancadirektor- tól, hogy mit csinál. Könnyedén, nevetve válaszolta: „őrzöm Maniu Gyulát és figyelem az erdélyieket.“ „Miért?“ _ tettük fel az újabb kérdést. „Egyszerű a dolog. Az erdélyi származású szigu- rancadirektorok viszont bennünket, regátiakat öri>nek. Ez az igazi szerelem.“ Az ujságiró elhallgatott és várta a hatást. A politikus pedig élénken folytatta: _ Ez az igazság. Ezért utálta meg Maniu a kormányzást és akar Badacsonyba menekülni az _ ekeszarva mellé. Ekkor már Szinaján voltunk és másról kezdtünk beszélni. Olajos Domokos. (Budapest, augusztus 9.) Rendkívül érdekes tervvel foglalkoznak a magyar műtörténészek és múzeumi szakemberek. Gerevicb Tibor egyetemi tanár nemrégiben felvetette azt az eszmét, hogy amint az olaszok nagy sikerrel kiemelték a Némi tóból Caligula császár gályáját, úgy a magyaroknak is ki kellene emelniük a Duna mélyéről azt a két gályát, amelynek a mohácsi vészt követő időkben, Esztergom közelében süllyedtek a folyamba s amelyek értékes kincsekkel voltak megrakodva. Siklóssy László műtörténész, aki részletesen foglalkozott- ezzel a kérdéssel, ezeket mondotta el a gályák történetéről és a velük kapcsolatos Históriáról : _ Bármennyire visszaesett Magyarország hatalmi és pénzügyi téren Mátyás király halála után, Ausztria még mindig úgy látta, hogy van benne annyi erő és gazdaság, amelynek kiszipolyozásával saját hatalmát nag.vranövelheti A régi magyar királyi kincseket akarta megkaparintani, ami fényesen sikerül*: is neki. Ha akkoriban nem is volt éppen Magyarországon gazdag király, voltak gazdag és hatalmas oligarchák: a Szapolyaiak, a Thurzók, dúsgazdag főpapok, mint Bakácz Tamás és Szath- mári György és olyan gazdag pénzügyi kapacitá sok, mint. Fortunáin® Imre. — Ausztria pénzügyi helyzete még mindig rosszabb volt. mint Magyarországé és nem mi fordultunk hozzájuk, hanem ők mihozzánk, ha szükségben voltak. Még 1526 augusztusában, tehát a mohácsi vész havában is Magyarország segitette ki Ausztriát egy 10.000 rajnai forintra menő kölcsönösszeggel. __A mohácsi csata végzetes kimeneteléről már másnap értesült Mária királyné, akinek első gondja volt, hogy a budavári kincseket magának, illetve bátyjának, Ferdinándnak biztosítsa. Minthogy menekülnie kellett, összeszedette a legkülönfélébb természetű kincseket. Budavárában, hajóra rakatta azokat és a szállítás céljául Pozsonyt jelölte meg. Egy napig tartott az eszeveszett pakkolás és éjszaka indult el a hajóhad, a királynéval és néhány hívével együtt Pozsony felé. Süllyedésig megtelt hetvenkét hajó indult el a Dunán felfelé, nem számítva az udvar Hajóit. Visegrádon a királyné megállóit és az ottani királyi kastélyból is a hajókra rakatta az ottani kincseket. Esztergom tájékán azonban baj történt, mert itt Orbán Endre esztergomi várnagy és Kun Pál szatmármegyei főispán megtámadta az udvari hajókat és kettőt közülök elsüllyesz. tett. Nem rablási szándékkal történt ez a támadás, hanem azért, mert a Szapolyai-párti hazafiak nem jó szemmel nézték az ország kincsét az idegen származású királyné birtokában. — A királyné és a megmaradt kincsek sértetlenül érkeztek Pozsonyba, ahonnan Ferdinánd, későbben, miután Fehérvárott megkoronázták, Becsbe vitette a kincseket. Itt részletes leltárt készíttetett a kinesről, — egyes darabokat megőriztetett később híressé vált gyűjteménye számára, a többit pedig beolvasztatta és osztrák pénzt veretett belőle. Erről részletes utasítást tartalmaz Ferdinánd 1527 október 27-én kelt levele az alsóausztriai pénzügyi kamarához, amely úgy rendelkezik, hogy a Pozsonyból elhozott kincsek közül válogassák ki az aranyat és ezüstöt, olvasztasT sák meg és veressenek belőle pénzt, jól megjegyezvén, hogy mennyi és miféle pénz lett belőle. — Hogy az Esztergomnál elsüllyedt két gályán milyen kincsek voltak, azt természetesen nem tudhatjuk, mert a leltár csak később készült el, de igen valószínű, hogy azok is értékesek voltak. Gerevicb Tibor professzor, aki akciót akar indítani a gályák kiemelése érdekében, a következőkben vázolta tervét: — Lehetséges, hogy a gályák a Duna fenekének az Esztergommal szemközti part felé eső részén fekiisz. nek. A Dunának pedig csak a közepe nemzektözi, a két part a parttulajdonos állam tulajdona. A szemközti part pedig a csehszlovák államé. A tulajdonjog biztosítva van számunkra, csak arról van szó, hogy a csehszlovák kormánnyal megegyezzünk arra vonatkozólag, hogy ők engedjék meg azt, hogy esetleg az ő területükön történjék a kiemelés. Remélem, hogy az ellen nem volna különösebb kifogásuk, mert ezzel közvetve az 6 érdekeiket is szolgálnánk. — Közös érdek volna ugyanis abból a szempontból, hogy a kincsek kiemelése, — amint ezt az itáliai példánál láthattuk —odavonzaná a külföldi érdeklődők tömegeit, 'ami az idegenforgalomnak nagy lendületet adna. A munkálatokat mindkét parton folytatnák, tehát mindkét államra nézve nagy idegenforgalmi jelentősége volna. Gerevicb professzor rendkívül érdekes tervét nagy szimpátiával kisérik az illetékesek és remélik, hogy módot találnak majd annak keresztülvitelére.
