Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-11 / 175. szám
K*x$fr*Uy$i!fG XIII. ÉVF. 175. SZÁM. Az első panamaillat a temesvári Elgiba körül Mi történt a iippai villannyal ? — Miért nem Sizetik ki a részvényesek a lejegyzett Elgiba részvényeket ? Az Elgiba koncessziója törvénytelen (Temesvár augusztus 9 Saját tud.) Temesváron szállóige ma már „akkor lesz ebből is valami, mikor az Elgibúból villanyos centrálé.“ Pedig sehol Erdélyben és a Bánságban nincs olyan súlya ennek a pesszimizmusnak, mint itt. Temesvár általánosan éppen a.z üzleti optimi -.inHsáról nevezetes, itt minden valamirevaló ötletet felkarolnak, minden valamirevaló eseményben bíznak, inert jól tudják, megtanulták, hogy pénzzel és kitartással mindent el lehet érni és fényes eredményeket lehet produkálni. Miért nem épit már az Elgiba? Ezzel szemben milyen különös is az a vállvonoga. fás, amivel ma már az Elgibát széltében-hosszában kezelik. A pénz és kitartás végtelen tisztelői, a temesvári bankárok, a kisszámú bánsági malmosok, gabonások, vállalkozók, iparosok és-gyárosok (meggyőződhe. tik erről bárki) vállat vonnak ennek a sokat emlegetett problémának a hallatára. Miért? Mert az Elgiba körül ma már senki sem remél sem pénzt, sem kitartást. Elég szomorú, de ugv érzem ebben a pillanatban, hogy hattyúdalát énekelem nem az Elgibának, hanem a bánsági villanioscentráléroak. Temesvári, illetve bánsági villamoseentrálénak ma sem fogtak hozzá és nem is nagyon fognak hozzá a jövőben sémi. A részvényesek jegyeztek és jegyeztek, lelkesedtek és nyi. latkoztak, terveztek és szivaroztak, az AEG üléstermében, de pénzzel még nem vonultak be ebbe az Elgiba cimü ügynökségbe, mert ebben a pillanatban «az Elgiba nem villamosító vállalat, hanoni kisded ügynökség, melynek némi panamaszaga is van. Egy bizonyos egyszakaszos törvény Legalább is az a benyomása az embernek néhány jelenségekből kifolyólag, melyeket alább felsorolunk. Előbb azonban ,helyt akarunk állni álUtasunknak, hogy az Elgiba részvényesei tartózkodnak a részvények végleges ál vételétől. Ennek oka meg az a bizonyos egyszakaszos törvény, melyet, úgy kivágtak a kamarából, hogy csak úgy füstölt. Nem akiarunk most egyelőre nevekkel is kedveskedni, de elég az hozzá, hogy bizonyos urak készíttettek egy egyszakaszos törvényt, mely ugyan általános volt, de lényegesen illet az Elgiba AMERIKA HŰBÉRURAI írta: KILIÁN ZOLTÁN <'> Lovely fogta meg most a kezét. Szőke baját röp- döstette a szél, rózsaszín bőre olyan volt, mint a tavaszi reggei. Foga felülmúlta az amerikai lapok fogápoló reklámképeit — Ma a foga tetszik nekem, — nézett rá a kapitány, — Szép fogak nélkül nincs női szépség, Lovely... — Nemsokára kikötünk, — felelte a leány. — Newyorkban sok szépfogu nőt láthat majd, de miifog a legtöbb. — Kicsit izgatott vagyok. Lovely. Hátha baj lesz az útlevelemmel ? — Dehogy lesz! Tökéletes munka az. — Nem értem, Lovely. Tökéletes munka, azt mondja ? — Igen, a hamisítás és a hatóságok előzetes éníe- sitése. — Hamis az útlevelem ?! Hiszen én rendes magyar útlevelet adtam át Morleynek! Lovely nekitámaszkodott a hajókorlátinak. A nyakán lógó finom kis gyöngysorral játszott. — Maga most rendes amerikai állampolgár már. Olyan remek amerikai útlevele van, hogy az Unió elnöke sem kaphatna különbet. — Nem értem... — Pedig egyszerű a dolog. Morley külön emberrel hozatta el a maga útlevéléi. Ne féljen, megvan benne minden pecsét 1 — De hamis! — Talán majd fennakadunk, ha a szabad mozgásunkat és sorsunkat ostoba papirosoktól teszik függöv-? — Ezt talán mégsem lett volria szabad! Rajta- csiphetnek... Bizitam Morleyben és azt hittem, szabályszerűen intézett el mindent a követség utján. — Mi a követség és minden ilyesmi fölött állunk. Ne beszéljünk ezekről az ostoba dolgokról már!... Szólt esetére és kizárólagos joggal ruházta volna fel az El. gibát a bánsági villamosközpont megépítésére. Sőt.' Olyan édes törvényke volt, hogy egyenesen ráparancsolt volna az Elgibár.a, hogy a villamoscentrálét ne megépítse, hanem a fennálló villamos központokat birtokába vegye. így üzletet csinálni, azt hiszem, a laikus is látja, igen könnyű. A kész villamosközpontokat átvenni, erre e sorok írója is vállalkozna. Csakhogy ennek az ötletnek panamaszagát megérezték mások is és a bizonyos egyszakaszos törvény nem is került szavazás alá. Miért törvénytelen az Elgiba koncessziója? Mi maradhat igy az Elgibából? Megmaradhat egy energiatörvény, amely arról intézkedik, hogyha egy természetes (jól tessék vigyázni, természetes!) energiaforrás alkalmas arra, hogy az országot, vagy országrészt viliaimosenergiával ellássa, illetve racionálisan ellássa, akkor a kereskedelemügyi és iparügyi mi. nisztérium a belügyminisztériummal egyetértve?, a legfelsőbb energiabizottság véleményezése után a városok és községek villamosítását a természetes energiaforrás kihasználóira bízza. .Tegyezzük meg tehát: az energiai örvényben két fontos szó van. Természetes és racionális. Hát bizony az Elgbiának természetes energiaforrása nincs. A lapok megírták, hogy az Elgiba ajánlatot tett a Resicá- nak, illetve kötelezte magát, hogyha megkapja a kizárólagos koncessziót, akkor a Resicától vesz szenet, amivel szanálja a Resicát, tömérdek munkásnak adván kenyeret (igy volt ez az Elgiba kiadóit kommüniké, jébenj. Mert az Elgiba egyideig sikeresen ilyen szavalásokkal főzte a világot. A lapok továbbá megírták, hogy az Elgiba ajánlatot tett a lupényi bányáknak, illetve kötelezte magát . ,stb. adván kezet . . . stb. Szóval az Elgibának energiaforrása nincs és vásárolt szénnel nem is láthatja el racionálisan a bánsági villamos szolgálatot. Ez az, amit láttak az Elgiba részvényesei, és egyeHorace arról, hogy Chicagóban az egyik gyárban kap maga helyet? — Nem, Lovely. Miféle gyárban? — Azt hiszem, a spanyol borok gyárában. Derécey bosszúsan' kezdett bodolni ujjával a korlát karfáján. — Lovely, maga ugrat engem. Eddig nem tette ezt. Kérem, hogy ne tegye velem ezután sem. Nem Szolgáltam rá. — Mi volna ebben az ugratás? — Az, hogy Amerikában szesztilalom van. — Szesztilalom, hála Istennek. Ezért fog maga rövid idő alakit meggazdagodni! — Morleynek e szerint bőrgyárai vannak? — Óh, igen,.. Azok is... — A törvény ellenére. Lovely fölényesen nézett Deréceyrc. Csodálkozott egy kicsit a fiun és tűnődött azon, hogyan értesse meg vele azt az agyonütheletlen régi igazságot, hogy az üzlet — üzlet, Sokat fog még ez a kapitány megismerni, mig végre használható legény tesz belőle. Nem tévedett-e benne Morlev nagyon? — Amerika népének szüksége van a szeszre, magának pedig szükségé van a pénzre. A törvény szép dolog és úgy látszik, liqgy kell is. Hát legyen. Akinek a törvény a businesse, az csinálja a törvényt«. Minekünk más a businessünk. — Ez törvénybe ütköző cselekedett, Lovely. Ezért büntetés jár. — Ugyan hagyja már ezeket az ostoba formákat. Otthon mire ment azzal, hogy a törvény vigyázását választotta foglalkozásának?! Kiesit szeretem magát, nagy csacsi, ezért beszélek ilyen szelíden Nézze. Európában nincs szesztilalom, maga pedig európai. — Jó, maguk azonban gyártják a bort. — Mert ez olcsóbb és közvetlenebb. — Hamisitás! — Ez éppen az érdekes benne Elég ideje szolgálta már a törvényt, most tegyen egy kicsit ellene. Sokkal érdekesebb lesz és sokkal .jövedelmezőbb Izgató Szép. Változatos. Nagy harcokat fog látni, melyekben maga sem járhat rosszul. Csodálatos üzemet... lőre még nem helyezték el millióikat, az Elgiba folyószámláján. Nincs Elgiba.villany, de annál jobb Néhány gyengébb idegzetű temesvári polgár kedvéért meg kell írnom azt is, ne búsuljon, hogy nem sikerült az Elgiba-tervezet. Az Elgiba ugyan külsőleg mézesen hangzó ajánlatot tett. Azt ajánlotta, hogy az összes kályhákat, takaréktüzhelyeket átszervezi ingyen villamosüzemre. Hát ne sajnálják, hogy ez elmaradt. Az Elgibának a tiz éve tartó gazdasági válság miatt tömérdek régi, ma már modernebbel kicse-t rélt anyaga vándorolt Németországban. Ezt az ócskavasat akarta elsütni „a balkánon.“ Az Elgiba üzlete: üzérkedés a koncesszióval És ne sajnáljuk az Elgibát sem, hiszen az most kezd'i a racionálisabb és kisebb kockázrtu üzletet. Most akarja a meglévő villamoisközpontokat átvenni. Azért akarja Temesvár villanyát is átvenni, (a lippait tudniillik már megszerezte) . . . Nemrég megírtuk, hogy éppen a városi tanács az Elgibának adta át « város villamositását és a város villanytelepét. Szóval ezt csinálja az Elgiba. Hát talán ez sem baj, hiszen ha a szerződés jó, akkor a városnak mindegyt hogy ki világit neki. De az Elgiba nemcsak ezt csinálja. Az Elgdba Lippa város villamosellátását kiadta albérletbe az aradhegyaljai villamosvasút részvénytársaságnak. Az Elgiba, amelynek koncessziója van a Bánság villanyára, íme ügynökösködik a villannyal. Tanult a mesteredtől. Kezdetben volt az Imbo, annak volt egy koncessziója, ezt a koncessziót eladta az Elgibának. Az Elgiba meg felaprózva, tovább adja. Ebből lesz az olcsó bánsági villany? Nem, ebből botrány lesz. És erre az egész Elgiba-ügyre már most jóelőre felhívjuk a kormány figyelmét. Alert a mi gazdasági életünk nem eléggé könnyű ahoz, hogy ezt a játékot «kibírja. A Bánságban rengeteg 3 a legszámottevőbb vállalatok élnek s ennek a fejtett ipari életnek, mely most hajmeresztő válsággal küzd, olcsó energia, tehát olcsó villany kell. Mi a külföldi tőke szerepét nem úgy képzeljük, hogy itt meglévő értékeket kisajátít, monopolizál és drágít, hanem úgy, hogy ujjat épit és segit megingott létalapjaink összeronesolt energiánk újjáépítésében. Koncessziókkal játszó földi tü- reményünk van elég, éhez nem beli import. Gyárfás Endre. Nincs háztartás „PYRAM“ cipöpaszta nélkül!! Derécey remegett Lovely szavaira: — Öntudatos, szép bűnöző, miért akar engem rosszá tenni?! — Csak boldoggá és gazdaggá. Mindenki érzi, hogy a pénz szépíti meg az ember körül a világolt. Maga is tudja. Legyen bátorsága szembenézni a pénzzel! És velem, kedves! Nézzen a szemembe, csókoljon meg! Mlost szeretem magát! — Szeret ! — nyögte kínosan a kapitány. — Játékszernek szeret... Lovely belebámult a vizbe. Nyelve hegyével az ajkát simogatta, mink valami raffinált cica, úgy nézett néha Deréceyre. Majd visszafordult, megsimogaitta a kapitány arcát és ezt mondta: — Természetesem Vagy azt kívánja, hogy örökre eelvegyem a feleségétől? — Azt úgysem teheti meg soha! — volt már a kapitány ajkán, nem mondta ki azonban. Gitus maradjon meg szent, belső nagy dolognak. — Feleljen! — emelte fel a kapitány állát Lovely mosolygósán. — ... Nem.... — Nem is akarom. Az előbb játékszernek mondta magát. Ha úgy volna is, meg fog gazdagodni Morley akaratából és a sajátmaga munkájából. Kicsit az én akaratomból is, de ez csak annyi, mint a szép és jó élethez szükséges szerencse. Kedvező és elfogadható formában mutatkozik a maga Szerencséje? Ismét olyan volt most Lovely, mint a ragyogó, raffinált fehér cica, mikor játszik az egyszerű k«s egérrel. Fölényes, egy csöppnyi, de annál ellenállhatatlanabb kaeérsággal. — Istenem! — sóhajtott a kapitány. És egy könnycsepp buggyant ki a szeméből Végiggurult az arcán ez a könnygolyócska és beleimből t a végtelen Atlanti-óceánba. EIju«tott-e már abból a sok, óceánba hullatott magyar könnycseppből valaha is egy Magyarországba?! Talán felhőbe felszívta a nap és kósza szőlek májusi esőnek elfujták a könnyeket keletre... (Folyt, köv.)
