Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-07 / 152. szám
14 mi. «VF. Ill SZÁM/ RÉGI JÓ IDŐKBŐL '•JM" 1 ' 1 tmmmagBBrn——* ...... Az Apáthy asztal Irtai Dózsa Endre Amint Barabás Béla, Holló Lajos függetlenségi, Major Ferenc, Buzáth Ferenc néppárti kollégáim, az egyetemen ifjúsági elnök társaim, yelem évődtek _a tekei képviselő választókerület szász polgárai azért küldöttek éppen engem báró Kemény János helyett a parlamentbe, mert igy nem voltak annak kitéve, hogy képviselőjüknek uj köpenyeget csináltassanak. Éppen olyan zömök termetű lévén, mint őexcellenciája, fejbőségünk is talált, Deák Ferenc megjegyzése szerint, amit egy fiatal óriásra tett, aki elcserélte az öregur kalapját s bocsánatkéréssel igy adta vissza: „Bocsánat kedves bátyám, de körülbelül egyforma fejünk van.“ Hát szépöcsém, _ mondotta mosolyogva Deák _ körül igen, de belül nem.“ így voltm én is Kemény Jánossal, de viszont Miklós Ödön, Ragályi Lajos szintén ifjúsági elnöktársam a mameluk gárda nagyobb fejűi, biztosították a pártvezetőséget, hogy a köpe- nyegforgatás, vagy az ezt megelőző intrikálás és habozás éppen úgy nem természetem, mint nem volt természete Kemény János bárónak.. Hűséggel és a még édesatyámtól örökölt hódolattal Deák Ferenc emlékezete iránt és mély tiszteletemmel Kemény János báró iránt kezdetben az Angol királyné szállodában étkező parlamenti csoporthoz szegődtem. Az „Angol királyné“ volt ugyanis Deák Ferenc szállodája, ugyanott lakott és étkezett Kemény báró is. De Csermely Gyurival és sok más fiatalabb képviselő társammal arra a tapasztalatra jutottunk, hogy az „Angol királynéban“ annyi az excell enciás, Lipót-rendes, Vaskorona- rendes, ,udvari tanácsos és mindenképpen dekorált főmameluk, hogy nekünk a különben pompás halaknak csak a farka, a vadaknak meg a feje jutott, letettünk hát a főmameluk társaság szüntelenül szükségszerű adorálásáról, szabadabb légkör vágyától űzetve átmentünk az Operaházzal szemben lévő Drexler-féle étterembe. Itt aztán hamar kialakult egy jóval nagyobb parlamenti asztaltársaság Apáthy Péter és gróf Eszterházy Kálmán vezetése alatt. Itt a hangulat már sokkal emelkedettebb, a beszélgetés sokkal fesztelenebb volt. A menü ellen sem lehetett kifogás, az árak pedig hihetetlenül olcsóbbak voltak. Itt már egy forint szabott ár mellett nemcsak a halfark és a vadfej jutott nekünk, hanem bőséges és elegáns kiálltásu 5 _6 fogásos ebéd, mégis a számla sörrel, borral, feketekávéval ritkán haladta meg a két forintot.. Itt már nem az excellenciás és az ex-méltóságoskotumusos társaság, hanem főszolgabirákból,, vidéki előkelő ügyvédekből, nyugalmazott nagy birákból és földesurakból, szóval a vidéki kiskirályokból rek- rutálódott társaság hozta a vidék zamatos levegőjét és a Bácskától a tót vidékekig, ami csak kedves vagy mulatságos esemény volt, az itt czeSreft az iratokat, bizony élve elégethette volna!” — írja az egyik római követ. De Donna Giulia már halott volt és halottak voltok legtöbben, akik a hátramaradt levelezés álital kompromittálva lehettek volna: Polo cairdinális, Catarina Cibo hercegnő és sokan mások. Az élőkön akarta V. Pins bosszúját kitölteni és Carnescchi bíboros bűnhődött a többiért. Százával találták az ő leveleit, mély tisztelet, ragaszkodás és őszinte barátság hangján Írott sorait, melyekben lelke legmélyiét feltárja. Kitűnik ezekből a levelekből, hogy ha tiszta lelki barátság lett kettőjük között, úgy ez Giulián múlott, aki mindig távol tartott magától minden földi érzést, és nem engedte, hogy lángra lobbanjon a szerelem. Tiszta és hideg maradt, mint a hő és lelkének nyugalma olyan maradit, mint a verőfényes téli napok ege: mély és kék és megközelithetetlen. Mikor Giulia levelei a római szentszék elé kerültek, Carnesecehi Firenze-ben volt. Odajött érte az elfogató parancs, Cosimo, a nagyherceg udvarához. Ép asztalnál ültek, a bíboros a nagyherceg mellett és onnan vitték el láncra verve Camesecchi-t, hogy bírái elé állítsák. Hosszú volt) a per, egy évig is eltartott és végül kimondták a halálos Ítéletet. A firenze-i követ levelében jelenti a nagyhercegnek, hogy 1567 október 1-én lefejezitek a bíborost és totemét máglyán elégették. Az elitéit bátran viselkedett — szólni is akart volna, de már nem engedték — sidtitek, mert Consis- torium volt és nem akarták, hogy ia biborosok lássák a borzalmas látványt. De szitált az eső és nehezen gyűlt meg a máglya... Látták, mégis és talán eszükbe jutottak a nagy tiszta életű biborosok, Moräne, Polo, Contarmi és » többiek, a meggyőződésesek, a buzgóak, akik ha arról volts szó, hogy hogy kell az eretnekséget kiirtani, azt felelték, hogy talán arra kellene törekedni, hogy olyan legyen az életük, hogy ne legyen ok arra, hogy eretnekek Legyenek... mind terítékre került. Eszterházy Kálmán gróf ragyogó causeriái, Bessenyey Ferenc és olykor Urai Miklós fűszeres adomái Ajdinger Jánosnak a volt pécsi polgármesternek, Psik Lajossal, a kaposvári követtel állandó évelődései, közbe-közbe lebírálása minisztereknek, államtitkároknak, parlamenti szónoklatoknak. Az Apáthy-asztal egyre bővült, mindinkább számottevő mennyiséggé fejlődött. Már hol ez, hol az a miniszter jelent meg a pincehelyiségben, tartani a kapcsolatot és felüdülni az egész ország széliéből, hosszából itt kipattant politikai és társadalmi, sokszor nagyon jellemző kiszólásokon. Frissítették a társaságot a vidékről bejött főispánok, alispánok, főszolgabirák, kiket valamelyik képviselő a parlamenti asztalhoz invitált, akik hoztak is, vittek is újdonságot a vidékre, felverték vele kint a közhangulatot. Amint az Apáthy asztal mind jelen-1 tősebbé vált, kezdtek egyénenként is felfigyelni ránk a miniszterek. Zsigárdy Gyula, Pozsony-vármegye egyik kerületének képviselője, _ki hozzám hasonló kis korpulens ember volt _ igen sikerült parlamenti beszédet tartott. A kiválóan figyelmes Wlassits Gyula meg is gratulálta a pompás beszédet _nekem. Pár nap múlva én tartottam szintén éppen a közoktatási tárcáról beszédet és a kiválóan (figyelmes Wlassits miniszter melegen gratulált _ Zsigárdinak. A tartalmas és komoly kérdések tárgyalásánál Rohonyi Gyula, a későbbi államtitkár és Sándor Józsi vezettek. Rohonyinak megbocsátották komolykodását is, mert mikor hangulatánál volt, pompásan adta elő a bunyevác nép tréfás dolgait és adomáit, de Sándor Józsi, a pikáns adomákat nem szerette. Ezt tudva róla, a fiatalabb képviselők üldözőbe vették, nemcsak pikáns, hanem olykor vastagabb adomákkal. Egy darabig, mint „bibliás ember“ keresztényi türelemmel tűrte Sándor Józsi a folyton megújuló attakot. Egyszer aztán kifakadt: „Hagyjatok békét nekem _mondta__hisz még a vadaknak is Schonzeitja van!“ Ez az érv hatott, kimondottuk, hogy Sándor Józsinak kedden és pénteken Schonzeitja van adomát mondani neki nem szabad. Természetes, hogy habár az Apáthy-asztal nagy többsége részben a már bevégzett életpálya miatt, részben anyagi függetlensége miatt, a képviselőséget csak mint életfolyama jutalmát tekintette és nem aspirált sem hivatalra, sem kitüntetésre és ez alapon nem kellett hajhásznia minisztereknek és más notabilitásoknak kegyeit _ voltak mégis köztünk is, akik kiskáplárkodással akarták kivívni a marsallbotot és az Apáthy-asztal nevében ott settenkedtek a mindenkori miniszterelnök-pártvezér előtt. Ezekről irta egy alkalommal egyik jó humora honatya: Úgy játssza ki magát s fogadkozik nagyba Apáthy-asztalnak ő volna az atyja Habár nem nemzette, nem nevelte őket, Arra stréberkedik, hogy emeljék őtet És mit el nem ér munkával és ésszel Azt hiszi, eléri Ftüéber repüléssel. Csoregő szarkának szokásából folyik Hogy többet kariesál, mint amennyit tojik, Am a repülésből lehet lezuhanás S akkor, ha még vollb is, eltörik a tojás. A téli idény eltelte után a parlamenti awtalt pálmák és oleanderek tömegével kidiszitett virágos kertté alakított udvarra helyezték át. A. nagy ob- strukció idejében pártvezetőségtől, _ miniszterektől, főispánoktól sűrűn kaptuk a felszólítást, hogy azonnal menjünk Budapestre, állanunk kellett a kánikulába belevitt obstrukciót. Hát nehezen ugyan, de átlőttük. A virágos udvaron azonban, hogy valami vigasztalódásunk legyen, tömegesen jelentek meg elegánsabbnál, elegánsabb bécsi artistanők. Gróf Esterházy Kálmán már a Royal Hotelból, szemlélge- tésből ismerte őket. Csik Lajosnak és Grois Gusztávnak egy piroskalapos, igen csinos diva vonta magára a figyelmét. Cvikkerüket sűrűn csapkodták fel, hogy jobban szemügyre vehessék őket. A diva nemcsak, hogy állotta, de kacéran félszemére vetett monoklival visszavágta a támadást. A két öreg ur tüzet fogott. Végre Csik Lajos bátyánk Ester- házyhoz fordulva tudakozódott, hogyan lehetne barátságot kötni vele. Esterházy odaintette a főpincért, elkért tőle egy számoló cédulát, odaadta Csik Lajosnak: írd rá ezt a két szót, „Wann und wo?“ Csik felirta, a főpincér átadta. Megjött, a válasz: „Wenn Sie können, Morgen um drei Uhr in der Pannónia!“ A cédula kézről-kézre járt, bosszantották vele Csik Lajost: „add át Joanovitsnak, a bunyevácnak“, in- gerkedtek vele. Átadta, vagy megtartotta nem tudom. így hullámzanak a régi emlékek a maguk szi- nességükkel, régi dolgokról, régi emberekről, amikor az ember már a múltban él csupán. Dr. RÉVÉSZ MARGIT 99ermebszaaatópiam Budapest, B. Zugiigei. Reme!e-ui 13. Telelőn 840-96,941-33. Klimatikus gyógyhely 300 m. a. t. sz. t üdülésre szoruló Vérszegény, ideges gyermekek részére. — Állandó rendszeres iskolai oktatás Érdeklődés esetén készséggel küldünk tájékoztató prospektust. GRAND PRIX BARCELONA. 1929 Vezérképviselet: LÁZÁR BERCOVICI BUCUREŞTI, STR. ACADEMIEI 2- Egyedárusitó: FENYŐ ÉKSZERÉSZ PIAŢA UNIRII 23.
