Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-06 / 151. szám
x w-4.1 Á 2» BUDAPEST V TAXA POSTAIJA FLAClaj-Koíotsvár, Í930 fvlitts 6. %fasáSS3p KELETIIÍMSJÍG ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN 1 évre 1200 lej,, félévre 60Ö lej, negyed, évre 300 lej, egy hóra- lOŐ-lej. ' > 12 oldalas szám ára 5iej,.' ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-03, 6-94. X11L évfolyam i5t-!k szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Lupény szelleme Szomorú nyári szenzáció: egy románfalvai csendőrőrmester vallatóra vett egy kisembert és addig „vallatta“, amig a szuszt, teljesen kinyomta belőle. Vájjon miért tette? Talán egy uj Macsek- pörrel állunk-e szemben, amikor a csendőr őrmesternek kellett diadalra juttatni egy olyan kormányzati elvet, amellyel egy ország áll vagy bukik? Talán a vallató közeg abban a pillanatban, amikor kivetkőzve minden emberi méltóságából, meggyalázva a teremtésnek úgynevezett koronáját, tulajdonképpen politikai felelősséget vett magára, amelynek diadalmaskodásáért meg kellett hoznia ama kis „áldozatot“ is, bogy a szép szó meggyőző érvei helyett a husáng és puskatus, a szűk koponyából kipattant barbár kínzóeszközök módszereihez folyamodjék? .Az erőszak, a spanyolcsizma, a hüvelykszoritó, a felülről lefelé aggatás, fájdalom, mind gyakrabbá, bizonyos országteriileíeken mind általánosabbá váló megszólaltató eszközök, ám nincs és nem is lehet felmentés még akkor sem, ha a porbefogottan keresztül talán egy feltételezett összeesküvés vagy más bünhálózat szálainak kibogozásáig akarnak eljutni a vizsgálat lefolytatására kiküldött közegek. De ha .egyáltalában lehet__ aminthogy nem lehet _öszszehasonlitásokat tenni eset és eset között, úgy még inkább visszariasztóbb és felliáboritóbb az erőszaknak alkalmazása akkor, amikor egyetlen és minden más személyek ténykedésével össze nem függő, semmiesetre sem főbenjáró eltévelyedésről van szó. Annál a sem nem szorzó, sem nem osztó falusinál egy pálinkafőző kisüstöt találtak, amely mint bűnjel, eltűnt egy éjszaka. Tegyük fel: tényleg vétett a törvény ellen. Megkárosította a kormányt. Nyilvánvaló, hogyha a bíróság megállapítja bűnösségét, akkor szabályosan el is Ítélheti. Ám volt-e valami periéül um in mora abban, ha annak a kisembernek a bűnösségét nem a szadista csendőrőrmester állapítja meg, hanem pár héttel vagy pár hónappal később a bíróság? És ha arra gondolunk, hogy a megvadult csendőrőrmester áldozatát két méteres mély tövissel bélelt árokba hajította és öt ízben végigszenvedtette vele a meghalás kinos borzalmait, úgy az eset már is túlnő a maga sparadikus voltán és alapos .gyanúval tételezteti fel velünk, hogy vájjon ennek a csendőrőrmesternek minden előbbi ténykedése nem elevenen megnyuzás jegyében zajlott le idág is és vájjon az ütlegelések és az elfajzott, kegyetlenkedések szériáit nem szenvedte-e végig egy sereg ember? A'falu hallgat. A falu rendszerint hallgat. Jajkiáltása csak akkor zuhan oda az országutra, ha a kinszenvedő sebei nem gyógyulnak be, de belepusztul. Csendőrök és rendőrök önkényeskedéseiről nem először hallunk és köteteket tenne ki e megtévedt kiskirályok bünkrónikája. Ennek a románfalvi rémdrámának kísérteties világosságánál arcunkba szökik a vér, mert valahogyan, önkénytelenül is arra gondolunk, hogy ami Románfalván megtörtént, az esetleg holnap megtörténhetik másutt is éppen úgy, mint ahogyan tegnap megtörtént ugyancsak másutt. A románfalvi kisember titkos szeszfőzése, ez a kizárólagosan egyéni deliktum, amelynél már nagyobb bűnöknél is fuţni hagyták az embert, csak önnönmagát vádolja. De á románfalvi csendőrnek vérfürdője nemcsak egy embert, vádol. Sietünk megjegyezni, hogy az általánosításnak, igazságérzésünkre hallgatva, valóban nincs helye és mi hisz- szük is, hogy ez a brutális gonosztevő méltán el fogja venni a büntetését. Azonban az távolról sem elég, ha csak vele törődnek majd a hatóságok. A románfalvi tragédia figyelmeztetője a kormánynak, hogy az eddiginél nagyobb érdeklődéssel kisérje a faluknak „rendészeti“ világát, nehogy pár nap múlva, hasonlóan kegyetlen és lázitó formájában valahol másutt, egy másik isten hátamögötti faluban megismétlődjék, sújtson le a pandúr-ököl. Háromszáz ház égett le az antiszemita tüntetések miatt országos érdeklődés középpontjába került Borsán Borsa község el van zárva a világtöl, a p?staéoUlet- leégett, a telefonvonal megszakad — Nincs kizárva, hogy gyújtogatás okozta a falu katasztrófáját (Mlramarossziget, julius 4.) A gazdasági válságtól és természeti csapásoktól az utóbbi időben rendkívül sokat szenvedett Márainarosnak, amelynek ráadásul lelketlen izgatok a nemzetiségi békéjét is olyan sikeresen dúlták fel, ismét szomorú szenzációja van. Mint a Keleti Újság tudósítója táviratozza, a Visó menti Borsa községben ma reggel katasztrofális kimenetelű tűzvész tört ki, amely a kánikulai hőségben megakadályozhatatlanul terjedt tovább s már eddig is 40 ház égett le. Mint ismeretes, Borsa község lakossága felerészben román, felerészben pedig zsidó, önként merült fel a feltevés, hogy az óriási méretű tüzet nem-e gyújtogatás okozta, ami tekintve a községben nemrégiben történt elszomorító eseményeket, ném is látszik valószínűtlennek. Ebben a községben fejtette ki ugyanis agítativ tevékenységét Constantin Daniló, az országos hírhedtségre vergődött antiszemita vezér, akinek tevékenysége nyomán programszerű jelenségek merültek fel Borsán. E pillanatban természetesen ez esak feltevés, de az a körülmény, hogy Constantin Daniló a napokban is megfordult Borsán, erős tápot jm* erre a gyanúra. A közelebbi napok meg fogják mutatni, hogy mi is történt Borsán? Elvonatkoztatva a gyújtogatás lehetőségétől, az a tény, hogy 40 házat pusztított el a tűzvész, az ország közönségének részvétét méltán hívhatja ki. Lapzártakor érkezett jelentés szerint a-leégett házak között van a postaépület is s mivel természetszerűen a telefonösszeköttetés is megszakadt, Borsa e pillanatban el van zárva a világtól és emiatt közelebbi információk még nincsenek a katasztrófáról. Máramarosszigetről kirendelték a tűzoltóságot és ugyanekkor a katonaság is kiment velük a községbe. A Keleti Újság tudósítója a helyszínére utazott és legközelebbi számunkban részletesen be fog- számolni Borsa tüzkatasztrófájáról. A fUzkatasztrófa borzalmas részletei Késsö éjjel jelenti a helyszínére kiküldött tudósitónk: Eddigi megállapítás szerint a tűz reggel fél £ órakor ütött ki Salamon Miksa dr. orvos kéményén. A tűz gyorsan elharapódzott s falu lakossága egyetlen tiizi fecskendőjével nem szállhatott szembe a pusztító elemekkel. A zsidó lakosságú nccák csakhamar lángba borultak s a jórászben faházak valósággal táplálták a rohanó lángnyelveket. Az első' jelentések még csak 40 ház pusztulásáról szóltak, de ez a szám percről percre, félelmetesen nőtt. Fél háromkor a porrá égett házak száma elérte a 128.at, s hiába volt a lakosság szivettépő jajgatása, hiába próbálták kancsókkal, dézsákkal s ®z egyetlen, primitiv íecskendó'vel eloltani a lángoszlopot, késő délutánig 300 ház esett a tűs martalékául. Délutánra megérkezett, a felsővisói tűzoltóság, de ez is csak falusi tűzoltóság volt, amely minden erőfeszítése ellenére sem vehette fel-sikeresen a harcot a- lángtengerrel, amely, a rekkenp júliusi hőségben szá- guldva, az egész falut végítélettel fenyegette. Hozzájárult a veszedelem fokozásához a kánikulában egészen szokatlan északkeleti szél, amely elkép zelhetetlen gyorsasággal hordozta végig az egész északkeleti oldalon a vöröskakast, A hegyoldalon épült házak, amelynek lakói kivétel nélkül románok, szerencsére elkerülték a katasztró fát. Az áldozatok, mintegy 300 család, majdnem kivétel nélkül zsidók. A máramarosszigöti hitközség részéről ma délután dr. Fried Ottó és Fischer Ede ruha és 'élelmiszerküldeménnyel kiutaztak Borsára. A segítség valóban idejében érkezett, mert olyan család is volt, amelynek tagjai az egyetlen rajtuk levő ruhával, sőt egyesek egy S2ál ingben maradtak. Máramarossziget lakossága körében máris megindult a gyűjtési akció a tüzkárosultak felsegélyezésére. Gyújtogatás, vagy baleset? A hatóságok máris megindították a nyomozást annak megállapítására, hogy mi okozta a tüzet? Az a körülmény, hogy a tűz Salamon orvos kőházának kéménytüzébői eredt, azt látszik igazolni, hogy • nem történt gyújtogatás, hanem a véletlen játszott itt borzalmas szerepet. A községben azonban olyan verziók is elterjedtek1, a falut egyszerre három helyen gyújtották fel. Tudósítónk eddigi nyomozása ’szerint azonban az a rémhír‘csak felizgatott fantázia szüleménye. A gyújtogatás eshetőségét ugylátszdk az a körülmény vetette felszínre, hogy Borsán nemrégiben sajnálatos antiszemita . kilengések történtek s igy keresték az összefüggést Constantin Danilo megtorlaUanul maradt agitációja és a katasztrófa között. L. T. Mai számunk 12 oliial
