Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-04 / 149. szám

5

JUL ÉYF. 149. SZÁM.

Ciajiaiiiiiii-^^

Tffagyar művész a Qaőügyminisztcri pályázat díjazottja

(Bukarest, julius 2.) A Strada Theodor Aman 15. szám alatt nagyon egyszerű kis két szoba.konyhás lakásban magyar művész él és dolgozik. Erőteljes mintázása fejek, modem szemléletet e egyúttal akadémikus hajlamokat eláruló vásznak, színes, eleven plakátok zsúfolódnak a két szobácska egyikében, melyet műteremnek nevez a művész. És a liliputi méretű műteremből székely vakmerőséggel indult neki az idegen, nagy városnak a szobrászvéső, ecset és ceruza sokoldalú mestere, a marosvásárhelyi származású Marosi Tímár János.

És szép eredményeket ért el Az Atheneum és Salonul Oficial kiállításain állandóan szerepelnek munkái, úgyhogy a neve rövidesen jóhangzásu lett Bukarest művészköreiben. Nem is hathatott meglepetéssze- rüleg nemrég aratott sikere: A hires Târgul Moşilor (Öregek Vására) nagy reklámplakát-pályázatán tizenhét román grafikus előtt elnyerte az első dijait.

A múlt hónap elején különös megtiszteltetés érte. A hadügyminisztérium meghívásos pályázatot irt ki Carol Davila tábornok plakettjének elkészitésére. Bét román és egy francia művész mellett meghívást kapott Marosi Timár János is. A plakett-bizottságnak Mina Minovici, a neves román művész-professzor volt az elnöke, aki sok jóakaratot mutatott az erdélyi ma gyár művésszel szemben. Mikor a csontos arcú, fiatalos megjelenésű székely szobrász a komisszió elé lépett, összenéztek a bizottság katona-tagjai, a tábornokok és ezredesek.

— Ez az egyik meghívott?

— Igen, — felelte a professzor. — Nagyon te hetséges ember.

És megadta az útbaigazításokat az egybegyült pályázóknak. Marosi Timár János erősen törte a románt és némi erőfeszítésbe került, míg a professzor megértette vele, hogyan is képzelik a tervezett! műemléket. Különböző felírások ... a portré hátterében a nagy orvos-tábornok által alapított közintézmények, kórházak és áravházak stilizált, és szimbolikus képei . . .

A tábornokok és ezredesek feszengeni kezdtek helyükön.

— Maga magyar? — kérdezték.

— Igen, — felelte Marosi Timár János.

De a professzor, hogy megelőzze az esetleges kényes kijelentéseket, hirtelen közbevágta:

— Az nem baj. A művészetnek nincsenek nemze. tiségi határai.

Erre megnyugodtak a katonák. Egyikük azonh,ni "tovább firtatta:

— Hol tanult?

Marosi Timár János igyekezett szerény maradni.

— Budapesten. Strobl Alajos tanítványa vagyok.

— Ez jó cég, — mosolygott a professzor.

— Vannak erről papírjai? — folytatta a kiváncsi tábornok a kérdezősködést.

A székely művész elővette tárcáját.

— Papírokkal e pillanatban nem szolgálhatok. De ha megengedik az urak, hogy bemutassam néhány sikerültebb munkám fényképét . . .

A tábornokok és ezredesek érdeklődéssel hajoltak a kis fényképgyüjtemény fölé. Egy erélyes férfifej: Az Energia. Egy finom mintázásu női képmás: Az Ábránd . . . Vásári jelenetek, érdekes paraszt-tanulmányok, merész kompozició-vázilatok, szimbolikus elgondolások és közöttük — kellemes meglepetés — Ferdinand király mellszobra, amit Marosvásárhely megbízásából mintázott Marosi Tímár János a vásárhelyi kultúrpalota számára.

— Ez nagyon jó munka, — szemlélte w képet a kérdezősködő tábornok és most már teljesen megnyugodott ő is.

A pályázók azután hamarosan elkészülték a tervezetekkel. És nem csekély izgalommal várták az eredményt. A bizottság a múlt hét elejére Ígérte a döntést, meg is jelent a kitűzött időpontra mind a négy művész, de ezzel a válasszal bocsájtötták el őket:

— A komisszió két pályamű között ingadozik. Biztos, hogy valamelyik a kettő közül nyeri el a megbízást a kivitelre. De c pillanatban nem tud választani a bizottság, hogy melyik . . . Majd elküldjük önökhöz az őrmestert, aki megviszi a birt.

Az őrmester pedig megsúgta Marosi Timár Jánosnak, hogy a kettő közül az egyik kiválasztott a francia mester . . .

Szombaton hirdették ki az eredményt. A megbízást Lavrier francia szobrász nyerte el, a második díj — tízezer lej — a magyar művésznek jutott.

— Meg vagyok elégedve ezzel az eredményei is, — mondja Marosi Timár János. — Egy kiváló román művész maradt mögöttem, aki állandó favoritja szokott lenni az állami pályázatoknak . . . Kedvvel dolgoztam a tervezeten, nagyon érdekelt Carol Davila alakja, annál is inkább, mert magyar vér is keringett ereiben. Minit életrajzírói megállapították, a derék or- voe-tábora ok Liszt Ferenc természetes fiai.

Jávor Béla.

71 kolozsvári strandról kizárlak a szakképzett mentőket és drága pénzen dilettáns szanitéceket alkalmaztak helyettük

(Kolozsvár, julius 2.) A mentőállomás statisztikája szerint a kolozsvári fürdőszezon beálltától kezdve a gyorssegély nyújtások legnagyobb része a strandfürdőn történt. Egy-cgy vasárnap, mikor a kánikulai hőség az emberek ezreit hajtotta a strandra, néha hatvan esetben is igénybevették az inspekciós mentőorvosok beavatkozását.

Az idén azonban az inspekciós mentőorvosok helyett fizetéses szanitészeket alkalmaz a város. Ezek között vannak olyanok is, akik nemcsak kellő orvosi képzettséggel, de segélynyújtási gyakorlattal sem rendelkeznek és még a négy eleminél nagyobb végzettségük sincs. A strandon előforduló segélynyújtások eseteiben legnagyobbrészt kisebb sérülésekről volt szó, de igen sokszor adódtak elő komoly képzettséget igénylő esetek (napszurás, veszedelmes vérzést okozó sebesülések, különböző okokból kifolyó összeesések, görcsök stb.) Ilyen súlyosabb eseteknél a négy elemit végzett és gyorstalpaló szanitész tanfolyamokon bizony kevés szakavatottságot elsajátított emberek tanácstalanul állanak.

A fiatal mentőorvosok díjtalanul inspekcióztak a strandon és már csak a jelenlétük is megnyugtatta a közönséget. A nehéz, 24 órás szolgálat közben nekik is többé-kevésbé pihenést jelentett a strandon való időzés.

Több panaszt hallottunk arra nézve is, hogy az újonnan alkalmazott szanitészek néha igen durván bánnak a segélyre szoruló közönséggel. Egy hölgynek például, akinek szálka ment az ujjába, oly durván kezelték a sebesülését, hogy utána orvoshoz kellett mennie, aki felvágta az ujját. De mit csinálnak ezek a dilettánsok akkor, ha az előbb említett súlyosabb esetek közül adja elő magát valamelyik? A felelet természetes: akkor kihívjuk a mentőket.

Mire való volt tehát a mentők díjtalan inspekcióját beszüntetni s ezáltal aggodalomra, vagy végzetessé válható szerencsétlenségre alkalmat adni, különösen akkor, mikor ez az újítás pénzbe kerül.