Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-04 / 149. szám
2 & XIII. ÉVF. 149. SZÁM. A statisztikai hivatal igazgatója semmit sem tud a népszámlálásról Csak sajti, hogy legkorábban decemberben lehet szó róla — Hogy is folyt le a mezőgazdasági népszámlálás ? — Averescuék eltitkolt statisztikája szerint csak 600*000 magyar él Romániában (Bukarest, július 2.) A nemzeti paraeztpért még mikor ellenzéken volt, megígérte, mihelyt kormányra kerül, ia követelményeknek minden tekintetben megfelelő népszámlálást rendez meg. A törvényt meg is hozták, de annak ellenére, hogy a népszámlálást 1930-ban meg kellett volna kezdeni és be is fejezni, mindezideig semmi sem történt. A Keleti Újság munkatársa felkereste Jón Theo- dorescut, a bukaresti román központi statisztikai intézet igazgatóját, bogy információkat kérjen e kérdéssel kapcsolatban. Az igazgatótól aztán a következő, érdekes dolgokat tudtuk meg: — Bár a népszámlálást nem a statisztikai intézetre bízták, hanem a pénzügyminisztérium egy bizonyos osztályára, mint a statisztikai intézet igazgatója annyit mégis mondhatok, hogy december hónapig szó sem lehet a népszámlálás megkezdéséről. Egy ilyen nagy munka elvégzése a kérdés részletes tanulmányozását parancsolja. Ezideig mindössze annyit sikerült ez üggyel kapcsolatban tenni, hogy bizottságot küldtek ki, amely a kérdőivek szövegét fogja összeállítani. Ez «I bizottság a mai napig még nem fejezte be munkáját. Uj kérdést teszünk fel; — Meg fogják-e szervezni az úgynevezett clőkíé- szitő kurzusokat? — Erre vonatkozólag, sajnos, nem tudok felvilágosítással szolgálni — hangzik a meglepő válasz. Közben a beszélegtés az 1927-es, úgynevezett ave- reseánus népszámlálásra terelődik. Megkérdezzük Tbeo_ dorescu urat, hogy tulajdonképpen mi volt a tényleges oka annak, hogy a mai napig sem közölték az akkori népszámlálás eredményét? — Az 1927-es népszámlálás inkább házi használatra kellett. Hogy miént nem közöltük az eredményt? Az ok egyszerűen az, hogy nem felelt meg a követelményeknek. Hiába próbálom megmagyarázni, hogy nem ilyen szűkszavú s már ismert válaszokat várok, Theodoréscu ur e kérdéssel kapcsolatban néma marad. A statisztikai intézet egy másik helyiségében sikerült aztán megtudnom, hogy az 1927-es népszámlálás eredményé: azért nem tették közzé, mert a hatóságok annyira eltüntették a kisebbségeket, hogy még az Averescu-kormány is restelte a dolgot. A kérdéses népszámlálás szerint Romániában alig haladta meg a 600 ezeret a magyarok száma, mig viszont, a többi kisebbségek létszáma négyszáz- ezerre redukálódott. Felemlítem a statisztikai intézet egyik vezetőjének a mezőgazdasági népszámlálás ügyiét. Tudniillik a mult év decemberében az összes községi elöljáróságoknak megküldték a nyomtatványokat a mezőgazda- sági népszámlálás elkészítésére. A nyomtatványokat kisérő rendelet szerint május hó volt az utolsó terminus. Tudomásunk szerint azonban nemhogy elvégezték volna a munkát, hanem a legtöbb helyen még hozzá sem Fogtak. E kérdésre nem kapok felvilágosítást. A pénzügyminisztériumba utasítanak, hol állítólag Ma- höila osztályvezető intézi ezt az ügyet. Manoila ur nagyon szorgalmas ember. Ugyannvi- ra, hogy valahányszor a minisztériumban keressük, mindig más hivatalokba utasítanak, mivel az illető osztályvezető abba a szerencsés helyzetben van, hogy nem is egy, hanem számtalan hivatalt Vezet. Szerencsére azzal, hogy Manoila urat nem sikerült megtalálnunk, nem sokat veszítettünk, mivel egész nyugodtan állíthatjuk, hogy biztosabb adataink vannak a mezőStámos elismerő okirat A hálás betegek ezrei ismerték már el, hogy a Poudre Louis Legras a legjobb szer a gége és tüdő betegségei ellen. A Poudre Louis Legras, mely az 1900 évi világkiállításon a legmagasabb dijakat nyerte el, pillanatok alatt enyhiti a leghevesebb aszthmatikus rohamot, katarust, fulladást, régi bronchitiszből származó köhögést is s mindezeket gyorsan gyógyítja. Kapható mindé' gyógyszertárban és drogueriában. Képviselő: í. Lieuze Bucureşti, Calea Moşilor 137. ■Hess gazdasági népszámlálásról, mint amilyet esetleg magától Manoila osztályvezetőtől kaptunk volna. Abban az időben ugyanis, amikor a minisztérium a mezőgazdasági népszámláláshoz szükséges nyomtatványokat megküldte a községi elöljáróságokhoz, elfeledkezett utasítást adni, hogyan hajtsák azt végre. Volt Ugyan mellette égy pár soros rendelet, amely azonban úgyszólván semmit sem mondott. A hatóságok közer lebbi felvilágosításokat kértek, mivel tájékozatlanok voltak egy százkilencvenhét kérdésből álló statisztikai munka elkészítésére. A megkeresésre a községi jegyzőket az agronomokhoz utasították, akik azonban semmivel sem tudtak többéit e nagy statisztikai munka elkészítéséről, mint a hozzájuk tanácsért forduló jegyzők. Ilyen előzmények után indult meg aztán a mezőgazda- sági népszámlálás. Nem hogy egy megyében, hanem még _egy járásban sem csinálták egyformán a jegyzők a statisztikát. A mezőgazdaságii) népszámlálásnak a pikantériája nem is az itt felsoroltakban rejlik. Olyan tablókat mellékeltek a nyomtatványokhoz, amelyek címlapján ilyen is szerepelt: „Kinek van szüksége ekére, boronára s más gazdasági eszközökre?'’ A etatisztikakészitők legelőször abban a tudatban voltak, hogy ez a kérdés nem szolgálhat más célt, mind megtudni, mennyi gazdasági eszközre lenne szüksége a földműveseknek. Mivel pedig az agráreform következtében nagyón sok ember jutott földhöz, ekéhez, illetve más gazdasági esz- . közökhöz azonban nem, egész termeszei es hogy átlag 30—40 embert Írtak fel egy faluban^ mint akinek ekére volna szüksége. Annál nagyobb volt azonban a meglepetés, amikor úgy az alsóbb fokú hatóságoknak, mint a földmiveseknek tudomására hozták, hogy az ekcstatisztikának célja nem más, mint hogy az állam közvetítésével rendeljenek mezőgazdasági felszereléseket a falusi gazdák. Ott, ahol a mezőgazdasági népszámlálás munkálatainak első részét, vagyis az ekestatisztikát elvégezték, nagy elkeseredettség Uralkodik a nép között s félelem a helyi hatóságoknál, mivel attól tartanák, hogy egy szép napon egy csomó eke fog megérkezni a falvakba. Arról pedig, hogy a felsőbb hatóságok milyen jutányos áron szerzik be a földművesnek életszükségletét alkotó dolgokat, alkalmuk volt meggyőződni a liberális rezsim kukoricarendelésnél, amikor is penészes, ehetetlen gabonát mázsánként két-háromszáz lejjel drágábban kényszenltclilek a népre, mint ahogy azt, sőt sokkal jobbat a piacon megszerezhettek volna. A fentiekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a statisztikai viszonyok jelenleg is azon a nivón mozognak, mint az Averescu-kormány idejében D. B. Orkán a tengeren Regény Itta: KERTÉSZ JÓZSEF (45) A hajó hátulján csak Giaccomin apó volt, aki a kormánynál állott és vezette a hajót. Pieró és Mária még mindig ott ültek a kormánypadon egymásba merült tekintettel, megfeledkezve a világról, tengerről, szárazföldről. Oh, nekik annyi mondanivalójuk volt egymásnak, annyi minden roppant fontos dologról kellett beszélniük, melyek fontosabbak voltak mindennél a világon és nem beszéltek még sem, csak fogták egymás kezét, csak néztek egymás szemébe s úgy érezték, hogy mindent elmondanak Így. Leghátul, egészen a hajófar korlátjánál a festő állott, mint egy ottfelejtett ócska kötélveg, amely senkihez sem tartozik, akivel nem törődik senki. Vad, keserű harag rágta megalázott szivét, mely a halál markában összezsugorodott és ezek a féiíg állat, durva, kemény matrózok belerugdaltak, beleköpködtek s érezte, hogy ő, Bonaventura Mario, a világhírű festő, a szalonok kedvence, asszonyszivek dédelgetett ideálja, kávéházi lovagok rettegett párbajhőse, itt, ezek között az emberek közölt csak rongy, akivel senki sem törődik. Gyűlölködő, kaján, gyalázatos vigyorgás ült az arcán, amint nézte az összesímult szerelmespárt, a hatalmas, erős, gyönyörű férfit, aki megmentette az életét és a tiszta, ártatlan leányt, akinek ismerte a lelkét és le nem Vette róluk a szemét. De amig ő véresetekintettel figyelte a magukba merült szerelmeseket s lelkében a gyalázatos bosszú csirái nőttek, mint ázott talajon a mérges gomba, egy rettenetes szempárból őrá figyelt a Végzet. Ha egy pillanatra leveszi tekintetét a szerelmespárról, ha arrafelé néz, amerre Bustard apó állott, nem messze tőle, a hajókorlátnak támaszkodva, megérezte volna abból a tekintetből, mely feléje szállott, hogy nincs több tervez- getés, hogy nincs bosszú, nincs több ölelés, nincs többé semmi, Bonaventura Mário sincs többé, mort az a tekintet a Végzet tekintete volt, amely elől semmivé zsugorodik az Élet. Bustard apó örökké kacagó gyermek szemeiben most különös láng lobogott, amint a festőt nézte. Az ő kedélyes, örök bohém lelke ott maradt az elitéit hajón és elpusztult azzal együtt. Valami komor, rettenetes, idegen lélek költözött beléje s ez az idegen, erőszakos lélek meredt a festőre a különös lánggal lobogó szemekből. Bustard apó óvatosan körülnézett és megindult a festő felé. — Gyere, most senki sem lát! — súgta a fülébe, amint melléje ért és a vállára tette a kezét. A festő felrezzent és meglátta a különös lángban égő szemeket. — Hová? — kérdezte riadtan, — Csendesen! — intette az öreg suttogva. — A Delfin készen van. Indulhatunk! — Megőrült — kiáltotta rémülten a festő. — Hagyj! Menekülni akart. Le akarta dobni a válláról a ránehezülő kezeket. A rémület megmarkolta a szivét, mert az öreg szemében meglátta a halált. — Ne kiabálj, te őrült! Még meghallják és nem engednek. — Eressz, eressz! — kiáltotta rémülten a festő és menekülni próbált, de az öreg vasmarokkal ragadta meg és átszoritotta a torkát. —• Ne ordíts, ne ordits! Megfizetted az öt darab százast... A Delfin vár... Magammal viszlek... Te vagy az ur... Te rendelkezel... Ki vannak, feszitve a vitorlák... — lihegte suttogva és rettenetes erővel szorította a festő torkát. A nyomorult ember kidülledt, rémült szemekkel küzködött. Rúgott, csapkodott, öklével belevágott a rettenetes arcba, melyből a halál nézett feléje, de a fojtogató kezek nem engedték el a torkát. — Megfizetted az öt darab százast... Jönnöd kell... Bustard apó megtartja, amit megígért... várnak az emberek... csak csendesen, hogy meg ne hallják... A festő arca kékre vált. Vergődő karja lelohadt, a testé ernyedten hullott össze s lezuhant a korlát mellett a fedélzetre. — ügy. Most már csendes vagy. Most csak gyorsan! Induljunk. Senki sem néz erre. Te mássz előre, én csak utánad... Te vagy az ur... Megfizetted az öt darab százast... — mormogta a tébolyodott ember suttogó, sürgető hangon. Lehajolt és a korlát alatt beleguritotta a festő mozdulatlan testét a tengerbe, aztán, mintha csak egy lépcsőről lépne át valami hajóra, keresztüllépett a korláton és a hullámok közé zuhant, Csak két esobbanás hallatszott belé a harsogó vizek lármájába, mint két lehullott falevél zörejé a vihar mennydörgése között. Csak két parányi lyukat furt a két emberi test a végtelen Vizek puha kék húsába, melyek önmaguktól beomlottak s a rohanó hullámok, melyek végigvonaglották a roppant térségeken, átgurultak rajtuk, mint leszakadó hegyomlás az egérlyukak felett. Senki sem vett észre semmit. A Vészmadár röpült j előre. A kikötő barna kőmólója kitárult előtte, mint az ölelésre nyílott föld két óriási karja. Az emberszivek ujjongása betöltötte a levegőt. A hajó karcsú ívben fordult be az öbölbe a kőmóló mellett. A sárga vitorlák lezuhantak. Száz kéz kopott a kidobott kötelek után. Aztán, mikor odasimult a parthoz, zuhogott rá az ember. A tépett ruhájú, összetört testű, kacagó embereket az ölébe kapta a szeretet. Egymásra borultak a szivek. Ujjongó, siró hála szakadt fel az ölelésbe hullt emberek szivéből. Kacagó csókok fulladtak zokogó, boldog könnyekbe. — Oh, ha igy láthatna benneteket szegény nagyapó! — fuldokolta Anyó, két vékony karjával átölelve Pierót és Máriát, mintha egyetlen test volnának és olyan nagyon boldog volt, hogy azt hitte, megreped a szive. De az öröm ujjongásán, a diadalmas boldog lármán hirtelen keresztülvágott egv visító, kétségbeesett sikoltás. Bustard apó feleségének a hangja volt. — Hol n férjem... hol a férjem? A boldog, ujjongó lárma elhalt. Hirtelen halálos csend lett. Az emberek egymásra néztek. — Hol a festő? — kérdezte ismét valaki. Az emberek némán, értelmetlenül bámultak egy- másía. Senki sem, tudott választ adni a kérdésekre. A beállott döbbenetes csendbe kacagó vad hahotával hasított bele a tengerről jövő szél s a parti szikláknak rohanó hullámtafnjok harsogó hangon ordítottak valamit... (Vége.)
