Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-28 / 163. szám

„OpVlOViUilé BUDAPEST V. kp”* ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej. ORSZÁGUK MAUYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6- 04. XIII. évfolyam 163-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi« 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. TAXA POSTÁUL Ft,A- ITTA IN NUMERAR No. 24256—927. C/ff/-Kolozsvár, 1930 ftt/itts 28. Hétfő A megélhetés lege Irta: Paál Árpád Valami nemzetközi szerződés van, melyet Románia az uj határok elnyerése fejében adott az államokat létesitő és nagyobbitó, vagy kisebbítő külső hatalmaknak. E nemzetközi szerződés szerint Románia minden lakójának az élet és a szabadság teljes és egész pártfogását biztosítja, s e biztosítás megadására úgy kötelezi magát, hogy a lakósok kö­zött nem tesz semmiféle születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási megkülönböztetést. Ez a kötelezettségvállalás ugyancsak a szerző­dés szerint alaptörvényi erejű, amellyel szemben minden ellenkező törvény, rendelet vagy intézkedés érvénytelen. Eszerint tehát igen határozott és erős hangsúlyozással megírták a mi jogunkat az élethez és szabadsághoz. Megírták azok számára is, akik nemromáuok ez országban. De ha meg nem írták volna, akkor is termé­szetes joga minden embernek az élet és szabadság. Az emberiesség és belátó műveltség követelménye. Ha országunk az emberies és müveit lelkű világnak része és előmozdítója akar lenni, s ezen a réven akarja maga ifént az emberiség megbecsülését biz­tosítani: akkor papirosra irt kötelezettség nélkül is minden más nemzetiségű és nyelvű lakójának biz­tosit ja az élet és szabadság jogát. Ebből a széles jogterületből mi csak bizonyos részletre kívánunk rámutatni. Aggodalmas idő­szerűsége van ennek, mert némely hatalomigénylő rétegek, sőt hatalomban volt rétegek is a megélhe­tési területeket, s különösen a f oldva gyónt még- jobban ki akarják tépni a nemromán nemzetiségű országlakósok alól. És hazafiságnak akarják fel­tüntetni az ilyen irányú akciót, s még a revolveres merényleteket is érdemnek akarják kikiáltani, ha azok ilyen akciók jelszavával történtek. Hogy hazafias dolog-e az ugyanazon ország más- jellegü népeinek a megélhetésükből való kiforgatása, annak az eldöntését rábízhatjuk az erkölcs és lelki­ismeret szavára. De az ilyen álhazafisággal szemben ismét és ismét hangsúlyozottan kell hivatkoznunk rá, hogy Románia ama bizonyos nemzetközi szerző­désben az ország másjellegü népei javára is fogadta az élet és szabadság pártfogását. Ebben benne van a megélhetés, a kenyér joga is. Benne van tehát az illető népek által dolgozott terület tulajdona is, azon a tulajdonon a kereset és a munka biztonsága, s a munka eredményének saját magunk és gyermekeink javára való meg­maradása. Nem szükséges semmi bizonyítás, hogy a nép­kisebbségekkel szemben a tulajdonnak és a megélhe­tésnek ezt a jogát eddigelé igen megröviditően ke­zelték. A földreformot se arra fordították a nép­kisebbségek által lakott területen, hogy a szociális szempontból fölöslegesnek mutatkozó birtokrészek ugyanazon népkisebbség szegényebb osztályainak jussanak. Hanem egyszerűen csak az volt a reform­nak a népkisebbségekkel szemben való tendenciája, hogy alóluk elvonják a földvagyont, s a jobbmódut is, a szegényt is még szegényebbé tegyék. Ez a változás megtörtént, de csodálatosképpen a román földnépe mégse lett gazdagabb. A nép- kisebbségek megélhetése elleni tendencia csak bizo­nyos érdektársaságoknak kedvezett, de a román népnek nem. Ellenben a tulajdon bizonytalanságát elterjesztette minden vonalon, s a mai-általános nyomorúságnak ez a körülmény nem kis mértékben az okozója. Hallottunk olyan számadatokat, hogy 80_90 ezer magyar és német földigénylő is kapott volna a földreform folytán földosztást. Tisztelettel ki­jelentjük, hogy ezt a számadatot nem hisszük. Az a 80 _90 ezer kielégített földigénylő mégis csak meg­látszana közöttünk. De nem látszik, egyáltalán nem látszik. Ellenben jellegzetes megismétlődése van annak minden magyarlakta ősi nyelvterületen, hogy a kis földművesektől a saját kis birtokterületeikből is el­A holland tőke takaródét fuft a Romániából érkező aggasztó hírek miatt Raducann jelentésére a kormány a iegerélyesebb rendszabályok alkalmazására határozta el magát Az összeesküvés szovjet-szálait igyekeznek kibogozni (Bukarest, Julius 26.) A bukaresti politi­kai körök most már komolyan beszélnek ar­ról, hogy a kormány végre rászánta magát az erélyes rendcsinálásra. Kénytelen a kormány ennek az elhatározásnak az útjára lépni fő­képpen azért, mert külföldről olyan híreket kap, melyek szerint az országra még súlyo­sabb gazdasági nyomorúság vár, ha a rend­csinálásnak a tényeit nem tudja dokumen­tálni. Az összeesküvések, merényletek, zavar­gások hatása alatt y iául a hollandi tőke visszavonta azt a kölesönigéretét, mellyel a kormány a mezőgazdasági földhitelintézet alapját akarta megvetni. Ha ez a földhitelin­tézeti terv sem sikerül, akkor a kormány nem tud semmi jót mutatni annak a parasztság­nak a számára, amelynek a pártjaként kor­mányozza az országot. A holland kölcsön visszamondása jellemző tünete annak, hogy az utóbbi idők belföldi eseményeit milyen szemmel nézik nyugaton. A szovjet keze az eseményekben A Lupta értesülése szerint a kormány úgy a belföldnek, mint a külföldnek a szá­mára, meglepetésszerűen a legerélyesebb rend­szabályokat akarja felmutatni-a zavargások­kal szemben. Az eddigi vizsgálatok megálla­pították. hogy a belügyminisztériumi me­rénylet egyáltalában nem a dobrudzsai ag­rártörvény miatt végrehajtott bosszuállás, hanem egy óriási összeesküvésnek volt az egyik részletterve. Ez a nagyszabású összeesküvés részben ko- mitácsi alapokon, részben pedig a szovjet ke­zétől irányítva kezdte meg a maga akcióját. Ezt igazolná az a tény is, hogy az a Co ropehin antiszemita diák, akit a Dnyeszteren fogtak el, amint Szovjatoroszországba akart átszökni, szintén ennek a macedo-román diák- szervezetnek a tagja.,Azzal a váddal terhel­ten faggatják a kihallgatása alkalmával, hogy információkat akart átvinni Orosz­országba és utasításokat kellett vol­na, hogy onnan visszahozzon. De nemcsak utasításokat hozott volna a gya­nú szerint, hanem azt hiszik, hogy főképpen pénzt. Honnan volna ennek az antiszemita szervezetnek olyan óriási pénze az agitációs munkára, ha nem volna egy ilyen szenzáciő­(Folytatása a második oldalon.) vettek. Úgy a szatmári, mint a. székelyföldi vidéke­ken előfordult, hogy elköltözött középbirtokosok párszáz holdját a falubeli kisemberek magánkézből megvették, s maguk között néhány holdas részletek­ben szétosztották. Az agrártörvény is az ilyen véte­leket és a tizholdig való terjedelmű parcellázásokat megengedte. A kisbirtokos magyarok javára azon­ban ezt a sajátüzemü földosztást talán seholse hagy­ták érvényben. Mindenütt vagy újból meg kellett venniök, most már az államtól is, a már , egyszer megvett földjeiket. Vagy még ma sincs az a birtokukban. Vagy ott van Kolozsváron, s Tordán az a hely­zet, hogy a magyar földmivesek a saját párholdas földjeiket, amikben ősi birtokosok, kénytelenek bér­lőkként művelni. De ez még a jobbik eset, hogy saját maguk bérlői lehetnek. Egyébként azt. a pár hold földjüket is át kellett adniok, nem is földművesek­nek és se kisajátítási'árat, se egyéb megtérítést nem kaptak érte. Sőt némelyik volt tulajdonos még az adóval is meg van róva elvett földje után. A Székelyföldön külön tendencia, hogy a köz- birtokosságok-vagyonát is félosztás alá vegyék, vagy községi tulajdonná tegyék. Községi vagyonként állami kezelésbe jut az a vagyon. Közbirtokossági kezelésben mégis inkább az emberek kezelésében maradt volna, s a félholdas embernek, sőt az egész vagyontalannak is tudott jó kisegítést adni. Hát ezt az ősi és kipróbált kezelési módot ki kellett venni azoknak a kis földmives magyaroknak a kezéből. Hogy a volt földért., a volt saját földért mennyi fáradságot, utánajárást, költekezést kellett végbe­vinniök ezeknek a szegény embereknek, az szinte el­képzelhetetlen. Az eredménye: az eladósodás, a vagyoni romlás, a városok felé való vándorlás, a munkanélküliség hirtelen feltornyosulása, a nyo­mor. Hogy ennek a szomorú folyamatnak vámszedőí lehetnek a magyarok között is, ez mitsem változtat azon a helyzeten, hogy legfőképpen és legmeg- renditőbben a magyar néprétegekre nézve vált kér­désessé a megélhetés. Legfőbb okát mégis csak abban kell látnunk, hogy a magyar néprétegek alatt bizonytalanná tet­ték azt a kis vagyont és azt a földet, ami az övék volt. vagy amit saját otthonuk területén szerezhet­tek volna. Akármiféle romanizáló célzatból történt is a másjellegü népeknek ez a kisodrása a saját területükről, a román nép mégse nyert vele sem­mit. Csak parazita rétegek tolultak felül,-akik ve­zetni,, békét teremteni, dolgozni nem tudnak, s igy a kisebbségi népeken megszokott nyerészkedést másutt is folytatják és a román nép rétegekre is el­hozzak a bizonytalanságot és nyomort. Jól meg kell gondolni, hogy a megélhetés jogá­nak az ország egyik-ríiásik népétől való elvonása mégse hazafias cselekedet. Még gazdasági szempont­ból se az. Csak nyomort okozó elbánás az ilyen; a nyomor pedig hasonlatos a kezdődő rothadáshoz. Átterjed oda is, amit épnek szeretnénk megtartani. Nincs más mód, ott kell kezdeni a helyrehozatalt, ahol a nyomorokozást kezdették. Vissza kell adni a népkisebbségi népeknek, vissza kell adni az ő sze­gény és megpróbáltatott. néprétegeiknek a maguk természetes és régtől lakott gazdasági területeit. Vissza kell adni az ő megélhetési jogukat. Mai számunk 20 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom