Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-27 / 162. szám

rjtm. wrr.m.mu, Magyarok — Montrealban Egy francia város, amelyben az angolok az urak Montreal szerencsés fekvésével Észak-Amerika második kikötővárosa — A magyar kivándorlók nem tudják megvárni azt az időt, amikor már boldogulhatnak ’(Montreal, július 25.) Montreal az a város, ahol k legtöbb kivándorló horgonyt vet. Magyar szem­pontból azért érdekes, mert körülbelül ebben az egymilliós városban 20 ezer magyar lakik. Montreal mindenesetre a legnagyobb városa a kilenc és fél­millió lakosságú Kanadának. Rohamos fejlődése kiváló természeti fekvésének köszönhető. Előrelát­hatólag ez a város még rendkívüli fejlődést fog be­futni. Montreal egy szigeten feleszik, amely huszonöt mértföld hossza, 12 mérföld széles. A sziget az St. Lavrence folyamban fekszik, amely folyam tengeri hajókkal hajózható. Montreal mint kikötőváros az amerikai kon­tinensen mindjárt Newyork után jön rang­sorban és ez a helyzete predesztinálja majd a további nagv fejlődésre. De Montreal nemcsak mint kikötőváros, hanem mint ipari város is igen jelentős. Kanada gyáripa­rának 40 százaléka ebben a városban összpontosul. A város többségét 700 ezer francia alkotja, rajtuk kivül van 150 ezer angol, 150 ezer zsidó, 50 ezer cseh és szlovák, 30 ezer színes, 20 ezer német és 20 ezer magyar. A kivándorlók városa valamikor francia gyar­mat volt, később az angolok férkőztek be ide, de minden angolositó iskolapolitikájuk dacára sem sikerült a francia népesedési arányszámot lecsök­kenteni. A franciáknál ugyanis a gyermekáldás igen nagy, úgy, hogy az anyaország politikusai csak irigykedéssel, egyben elégtétellel is gondolhatnak távoli vértestvéreikre. Itt igen sok család\ él, amelyben IS _20 gyerek is kér enni. Viszont az angol lakos­ság gyermekszegény. Ha a francia gyermekszaporulat Kanadában tovább tart, két generáció múlva már itt lesz a tulajdon- képeni Franciaország, nem pedig Európában. Montreálnak lakossága alakította ki a város karakterét. E város egy délfrancia városra emlé­keztet, alacsony, tetőnélküli vagy mansard tetős épületeivel. A francia városrész azonban nem szép, nem is tetszetős, ha összehasonlítjuk az angol ne­gyeddel, amelyben gyönyörűbbnél gyönyörűbb vil­lák emelkedtek. A vülák leginkább a skót vadászkastélyok mintájára épültek, csöndesek és előkelők és elárulják, hogy Montreálnak urai tulaj­donképpen mégis csak az angolok. A City az az üzleti városrész, mely teljesen „ame­rikai, husz-harminc emeletes felhőkarcolók mered­nek az égnek és kissé komikus, hogy ugyanakkor a legtöbb ház alacsony, páremeletes épületből áll. E modem kanadai bábelben a bevándorlók jelen­tékeny része műnk anélkül áll, amelynek egyik oka, hogy az angol és a francia nyelv tudása- nélkül itt bol­dogulni nem lehet. És az az érdekes, hegy dacára a nagy munkakinálatnak, az itteni iparosság nívója jóval alatta áll az európainak, az általuk végzett munka slendrián elhasználásra való, nincs benne semmi tartósságra irá­nyuló törekvés. A magyar iparost fölötte megbecsü­lik, ha egyszer eljut odáig, hogy munkát kapjon De éppen az a baj, hogy alig jut el odáig . . . A montreali magyarságnak legnagyobb baja az, hogy zárt tömegben él, a maga külön kis városnegye­dében. 9 Szent István könyvek sorozat hiányzó számai meg­érkeztek és ismét kaphatók a Minerva könyv- és papirkeres- kedésben Cluj-Kolozsvár, Str. Regina Maria (Deák F. u.) 1 sz. A magyarok folytonosan maguk között érintkeznek, nem keresik a kapcsolatot az angolokkal, nem tanulják meg az angol nyelvet. Találkoztam ma­gyarokkal, akik öt éve élnek már az országban, de még egy pohár vizet sem tudnak angolul kérni. A magyar kivándorlók legtöbbje azzal a célzattal jött ki, hogy pár évig eró'3 robotmunkát régíz, össze­gyűjt egy kis tőkét és azután hazamegy, hogy a pén­zen földet vásároljon magának. Miután Kanadát ön­kéntes g'ályarabságnak tekinti, ameddig itt él, még ha meg is van a módja hozzá, nem igyekszik résztkémi a knltura áldásaiból, de a lehető legprimitivebb mó­don él. ötön-haton laknak egy szobában, egy ágy. ban ketten, hárman Is alszanak s a dollárszerzésnek a vágya egyiket, másikat égésaeS állati sorba alacsonyitja le. A magyar kivándorló azt hiszi, hogy bt év alatt megszerzeheti magának mindazt, amire.- itt vágyik. Merő tévedés. Az itt tartózkodás gyümölcsei csak as ötödik évben kzedeno'k megérni, amikor a kivándorló jogerősen állampolgára lesz az országnak és már as an­gol nyelvet is beszéli annyira, amennyire feltétlenül szükséges. , Elismeréssel kell megállapítani, hogy a kanadai magyarság — legalább ma — nem igyekszik elfelejte­ni kapcsolatokat tartani az óhaza magyarságával éa ápolni a nemzeti öntudatot. A montreali magyarságnak magyar klnbja van, ahol nívós kulturelőadások zajlanak le, saját papja, aki magyar nyelven prédikál — igaz ugyan, hogy köl­csönkért templomban — de már meg van minden le. hetőség ahhoz, hogy belátható időn belül saját templo­mához jusson. Hönigee Dezső. A jugoszláv hatóságok Sövészárkokat ásateak az olasz határmentésí A jugosziávok állítólag Zárát eí akarják venni Olaszországtól (London, julius 25.) A Daily Mail bécsi munkatársa beavatott helyről értesülést szer­zett arról, hogy a jugoszláv hatóságok fel­sőbb parancsra közmunkára rendelték az olasz Zara környékén a borvát és dalmát la­kosságot és velük lövészárkokat asatnak a határ mentén. Nona, Novígrad és Bekovac, dalmát községek lakosain kivül a horvát Gra- csac, Medak és Goszpics lakosságát is lövész­árok építésére vonultatták ki. A földmivesek ezért a közmunkáért semmi megtérítést nem kapnak. A zarakörnyéki parasztok meg van­nak győződve arról, hogy a jugoszlávok köze­lebbről meg fogják kísérelni Zara erőszakos elvételét az olaszoktól. Az angol lap híradása Déleurópában nagy feltűnést fog kelteni. > WWV*^AAÍV»^AAA< Kolozsvári tragédia Budapesten Slovak Miklóst a halálba hajszolta egy reménytelen szerelem, amelyet nem tudott egyensúlyba hozni 120 pengő fizetésével (Budapest, julius 25. Saját tud.) Egy forró, káni­kulai este ifj. Bányay Károly fél tiz körül hazafelé tar- Itott. A Bástya-uccában levő Sághy szemináriumban la­kott egy barátjával. Felment a harmadik emeletre, ki­nyitotta a lakás ajtaját és szokott utón a szoba túlsó részén levő-villanykapcsoló felé indult1. Útközben valamiben megbotlott. Mi lehet ez itt a földön? Nagyot lépett. Sikerült az ismeretlen tömeget átlépnie. A következő pillanatban felgyűlt a szobában a villany. A világosság szörnyű látványt tárt a fiatalem­ber elé. Arcra borulva, hatalmas vértócsában feküdt a föl­dön lakótársa, legjobb barátja: Novak Miklós. Jobb ke­zében hatalmas revolver, bal karja a teste alatti. — Miklós, mi van veled!... Mentők, rendőrség, kiszáll a hivatalos bizottság... a. vizsgálat megindul... Novak Miklós, nem volt még IS éves, mikor Pestre került. Az akkori zavaros időkben az egyetemek az if­júság köréből karhatalmi alakulatokat szerveztek. A szervezetek célja a rend fenntartása volt. az iskoláknak s egyetemeknek a csőcseléktől való megvédése. Novak Miklós gondolkodás nélkül lépett az egye­tem karhatalmi szervezetiébe. Még gyerekember volt, de a rábízott feladatot lelkiismeretesen végrehajtotta. Ki­jelölték a helyet, hol fog posztot állani. S az alig 18 éves gyerek csontág ható hidegben, lucskos havas eső­ben állta a posztot. Az iskolatársai, bajtársai megus* tá-k a dolgot. Neki gyenge volt a szervezete, a lábai meg­fázlak. Az ezt követő időkben sokat betegeskedett No- vák Miklós. Végre aztán ismét megjelent a barátai kö­zött, akik örömmel fogadták. — Mjegemberesedtcl Miklós! — mondták a fiuk. — Igen, — mondta Novak Miklós, — talán egy ki­csit meg is öregedtem. Aztán fáradt mosollyal elbúcsú­zott tőlük. A fiuk összenézíek s megcsóválták a fejüket. Ez volna a mindig vigkedélyü, örökké mókás fekete diák ? Novak Miklós pedig botjára támaszkodva lassan bi­cegett a pesti aszfalton. Egyik cipőjén a sarok kétszer akkora volt, mint a másikon. Novák Miklós a rendért, a fegyelemért ott hagyott egy pár centit egyik lábából a hideg, lucskos, fagyos poszton... Az ifjúság akoliban mindent meggyógyit. Noyák is magára talált lassanként. Állásba korait. Igaz, sovány kenyér, 120 pengő havonta, — de kenyér. Pestien a leg­jobb társaságba járt. Legjobb barátai a két grof Teleky testvér és a szintén kolozsvári ifj. Bányay Károly, aki­vel később együtt is laktak. Reggel nyolckor hivatalba, menti Novák Miklós, es­tig benn volt, szabad idejét pedig leginkább a zene fog­lalta le. Szenvedélyes zenész volt, aki maga is nagysze­rűen zongorázott, érzékeny lelke a komoly zenében ta­lált kielégülést. A finomlelkü, abszolút intelligens fiút mindenki szerette, minden tekintetben korrekt, egyenes jelleméért környezete a legnagyob mértékig becsülte és tisztelte. Mintegy másfél év óta valami különös komolyságot vett észre~a lakótársa rajta. A vig mulatságoktól visz- szavonult, magábazárkozott és napról-napra szotlanabb le». Egyizben a fiókját rendezgette, kirakta a holmijait, melyek között volt egy hatalmas revolver. — Egyszer majd ezzel teszek pontot mindenre — mondta különös mosollyal a lakótársának. Persze nem vették komolyan, tréfával válaszolták s Novák Miklós belement a vicces hangba. Az utolsó héten meggyónt, megáldozott s az ima- könyvét, magával hordta. Barátai próbálták kizökken­teni ebből a borongós hangulatból. Ő azonban már le­számolt magával, elkészítette élete mérlegét-. Az egyik serpenyőben- egy ragyogóan szép, finom urileány, akit Novák Miklós finom lelkének minden melegségével szeretetik A másik serpenyőben a 120 pengős dijnoki fizetés a Fővámliivatalnál... ortopéd cipő, beteg láb.. Nagyon nehéz volt ez a másik serpenyő, nem lehe­tett ezt kiegyensúlyozni. Novák Miklós megcsinálta a nagy elszáinolást és — pontolt- tett a számadás végére. • Mikor lakótársa rátalált már négy órája halott' volf. A golyó pontosan átfúrta érzékeny szivét és keresztül­haladva a testén a falba fúródott. Tóth Mikig«

Next

/
Oldalképek
Tartalom