Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-25 / 160. szám

4-fßsmvsmrn XIII ÉVF. 160. SZÁM; SÜSS A középlaki nj pap fttegönyöket rekvirál, elgáncsolja a magyar dalárdát és nem töri, hogy a fain népe magyar birát válasszon Tanulságos bepillantás egy erdélyi magyar falu életébe (Középlak, julius 23.) Kolozsvártól mintegy 60 kilométerre fekszik Középlak község. Reggel érkezünk oda, feltűnő, hogy az egész falu a községháza előtt cso­portosul, senki sincs a mezőn. Megtudjuk, hogy a falu nagy napra virradt, községi választás van. A községháza alőtt csoportosuló emberek türelme­sen várakoznak. Várják a járásbirót, aki azonban egyre késik. Megszólítok egy idősebb magyar gazdát, aki el­mondja, hogy még a kora tavasszal ejtették meg az első választást s mivel a község lakóinak 70 százaléka ma­gyar, természetesen magyar birét választottak. Amibe semmiképpen sem akart belenyugodni a kevésszámú románság. Bemegyünk a községháza udvarára. Az udvar egyik sarkában román parasztok beszélgetnek. Beszédbe ele­gyedünk velük, azt mondják, hogy csak a tisztelendő urnák nem tetszett a választás, azért ismételik meg. Másokkal is beszélek s lassan-lassan kiveszem az embe­rekből, miről is van bzó. A pap kisajátítja az iskolát Ezeket tudom meg. Középlakon évszázadokon ke­resztül békés egyetértésiben éltek együtt románok és magyarok. Két évvel ezelőtt egy fiatal papot kaptak a román lakósok. A pap aztán, akinek a hivatása tu­lajdonképpen az volna, hogy a népek közötti békének legyen a szószólója, valósággal leste az alkalmat, hogy beleköthessen a magyarokba. Zsigmond Albert tanitó példátlan odaadással szervezite meg a helybeli földész dalkört, amely egyedülálló az egész Almás mentén, hi­szen Bánffyhunyadtól egészen Zsibóig 23 magyar tanitó közül csak egyesegyedül őt hagyták meg állásában, mint a középlaki állami iskola magyar szekciójának vezetőjét. S mivel törvény mondja, hogy az iskola kul- turcélokra minden különös engedély nélkül felhasznál­ható, csak természetes, hogy a dalárda próbáit az iskola helyiségében akarta megtartani. Azt a célt akarta el­érni, hogy a község magyar knllurházát a dalárdával tervezett hangverseny-estélyek bevételébó'l javítsuk meg. Egy alkalommal azonban, amikor a dalárdisták az iskolaterembem akartak énekpróbát rendezni, zárva találták az iskola ajtaját. A szolga, akit Zsigmond tanító kérdőre vont, azzal védekezett, hogy a tisztelendő ur, akinek fiatal felesége máskülönben az állami iskola igazgatója, elvette a kulcsot. Zsigmond tanitó két dalárdistával elment a pap lakására és csak erélyes fellépésének köszönheti, hogy végre megkapta a kulcsot. A pap azzal védekezett, hogy az énekpróbá­kat azért akarta megakadályozni, mert féltette az is­kolát. A tisztelendő ur azonban, amikor saját magáról volt sző, nem volt ilyen lelkiismeretes, noha egyáltalán semmi beleszólási joga nincs az iskolaügyek vezetésébe. Amikor az iskolaszék függönyöket és kályhát vett az iskolának, a tisztelendő ur . a függönyöket és a kályhát egyszerűen a saját lakására szállitatta. A tisztelendő ur azonban volt olyan jó politikus, hogy nyíltan nem mondta meg, hogy a magyar kultúrának Középlakon nincsen helye. Hanem egy ügyes trükkel mégis elérte a célját. Fogta magát és mintha ő lenne az iskola igazgatója, vagy legalább is tanitója, leszerel­tette a tantermek összes zárait. Ezután pedig kijelen­tette, hogy a záraknak csak egyetlen kulcsuk van, amely az igazgatónál áll. Vagyis magyarul mondva, tudtnkra adta a dalárdistáknak, hogy az iskolában semmi keresni valójuk sincs. A tanitó azonban nem nyugodott bele ebbe a megoldásba, egy uj kulcsot csi­náltatott s tovább használta a tantermet. Érdekes, hogy akkor, amikor a lelkész minden­áron meg akarta akadályozni a dalárda működését, a környék egyik vezető román egyénisége, névszerint dr. Tămaşiu szenátor példát mutatott arra, hogy a ma­gyar kultúrát tdsztelmd és becsülni kell. Történt ugyanis, hogy a középlaki földész dalárda Bányai László föld- birtokos fáradhatatlan elnök és Zsigmond tanitó veze­tésével átment a szomszédos Hidalmás községbe hang­versenyezni. A dalárda bemutatkozásánál jelen volt dr. Tămaşiu szenátor is, aki amikor végighallgatta a mű­sor első számát, kiment és huszonöt román földműves­nek váltott belépőjegyet, momdván: „Menjetek hallgas­sátok meg a magyar dalárdát, mert sokat lehet tőlük 'tanulni.“ Nem lehet magyar biró! De nemcsak a dalárdát igyekezett elgáncsolni a tisztelendő ur. A tavasszal lefolyt községi választások előtt a tisztelendő ur kiadta a jelszót, hogy csak román bírót választhat Középlaka. Természetesen arról nem akart tudomást szerezni, hogy a 260 választó közül 200 magyar s a 60 román válastzó közül közel itiz olyan ember, aki alig egy néhány hónapja jött mint mező- gazdasági munkás a faluba, de már is megkapták a szavazati jogot Ugyanakkor 14 magyar gazda, akiknek a nagyapjuk is ezen a helyen született, kimaradt a vá­lasztói névjegyzékből. Igaz, ugyan, hogy a falu uj jegy­zője, Moldovan Gergely a járásbiróval együtt korri­gálták a hibát. A magyarság természetesen hallani sem akart arról, hogy az abszolút többségű magyar faluba román bírót válasszon. A választások be is bizonyítot­ták, hogy mégis csak a magyarságnak van igaza, a román listából mindössze hárman kerültek be az uj ta­nácsba. A tisztelendő ur sugalmazására a választást megfellebbezték. Az illetékes fórum meg is semmisítette a választást, azzal érvelve, hogy a választást nem a tör* vényes időben, tehát este 8 órakor zárták le, hanem előbb egy órával. Magyar tanácsot választottak másodszor is így került aztán sor a második választásra. A járársbiró 9 óra 5 perckor érkezett meg s csak ekkor fogott hozzá a választás lebonyolításához. Az eredmény nem volt kétséges, amit az is bizonyít, hogy több román ember, papjukkal egyetemben olyan ki jelentésit tett, hogy akármit csinálnak a magyarok, gondoskodnak arról, hogy legyen ok a választás megsemmisítésére. A magyaroknak, látva a biró késését, eszükbe se jutott a románok fenyegetése. Mondogatták is, hogy a múltkor igen hamar zárták, most pedig igen későn kezdték el a választást. Egyébként a választás a törvényes formák betartásával zajlott le. Este 10 órakor, amikor a sza­vazatokat összeszámlálták, néhány román paraszt meg­próbálta zavart csinálni, de sikertelenül, mert az ajtót szuronyos katona állta el. Semmiségi ok-e az eső? A választás eredménye: magyar ember a biró, fcis- biró, pénztámok és öt tanácstag és három jelölt be­került az ellenlistából is. A második lista bizalmi emberei erre kijelentették, hogy kontesztóciót adnak be a vá­lasztás ellem. Az ürügy, amit felhoztak, hogy esett az eső és a román szavazók nem szavazhattak le. Azt is kifogásolták, hogy Bányai Lászlót és Geley nyugalma­zott főjegyzőt is megválasztották, pedig lelkes vezetői i magyarságnak. Kádár István magyar gazdára viszont azért haragszanak, amiért volt olyan bátor és a tiszte­lendő urnák megmondotta, hogy a falu békéje érdeké­ben hagyjon fel a politizálással. így folyt le a középlaki biróválasztás s igy számol a falu azzal, hogy újra jön a megsemmisítő határozat. Akárcsak a biharmegyei Tenkéni, ahol szintén hiába volt meg az abszolút többség, a választást mégis nullifikál- ták. Ott van a mentőszalmaszál, az interimárbizottság, mely akár két évig is a falu nyakán ülhet. Minit például Bánffyhunyadon. Remélhetőleg Popa Ádám dr. prefek­tus rendet teremt Középlakon s megmagyarázza a falu lelkészének, hogy a pap hivatása a lelkek békéjének és nem az ellentéteknek a keresése. Borzaimas gyilkosság és öngyilkosság a Maiasiic fedélzetén (Párizs, július 23.) Cherburgból jelentik: A Maiestic hajó kapitánya most érkezett meg Cherburgba és borzalmas gyilkosságról szá­mol be. Dimitriv nevű másodikosztályos utas állapotos nejével a hajón utazott. Dimitriv állandóan féltékenykedett az asszonyra és féltékenységi rohamában késszurással meg­ölte, azután borotvával elmetszette a nyakát, elvánszorgott a fedélzeten a hajó karfájáig és belevetette magát a tengerbe. Holttestét még mindig nem sikerült kifogni. Másodszor is magyar alpolgármestert választott Szaimár tanácsa A kormány indokolatlanul megtagadta Südy Tibor dr. választásának megerősítését (Saatmár, julius 23.) Szatmár város nagytanácsa most tartotta április 12-én történt megalakulása óita első ülését. Ez a több mint három hónapos szünetelés a kormányhatalom neheztelésének tulajdonítható, mivel az alakuló gyűlésen a tisztségek betöltésénél nem az ő akarata érvényesült, hanem az e kérdésben egymást tá­mogató magyar és szociáldemokrata párté. A napok­ban a belügyminiszter apróbállta a román főpolgár­mester szemétére nézve a választás eredményét, a ma­gyar helyettes-polgármester kinevezését azonban min­den indokolás nélkül megtagadta és nj választást ren­delt el. Éppen azért a most tartott gyűlés főtárgya, melyet óriási érdeklődés előzött meg, a helyettes-pol­gármesteri állás betöltése volt. A tanácsosok a régebbi megegyezés betartásával kétharmad többséget is meg­haladó fölénnyel (35-ből 25 szavazattal) ismét dr. Südy Tibort választották meg erre a tisztségre, mig a többi szavazatot dr. Darabánt István, román nemzeti párti tanácsos, a volt interimár-bizottság elnöke kapta. A választás eredménye igazolja, hogy Szatmár város ma­gyarsága, mely hatalmasan domináló számánál fogva a főpolgármesteri tisztséget is magának tarthatná meg, de amelyet a megértés kedvéért átengedett a kormány­hatalomnak, szerény igényéhez, a helyettcspolgármes- terséghez a végsőkig ragaszkodik és megdöbbenéssel állapította meg, hogy a kormány szembehelyezkedett a közakarattal. Dr. Südy Tibor megválasztásának Szatmár ma­gyarsága osztatlanul örvend. Mint szatmári születésű ember közismert egyéniség s liberális gondolkozása és főleg a román impérium alatt a magyarság javára, ki­vált a magyar színház és tisztviselők ügyében kifej­tett sok hasznos szolgálata tette méltóvá az ismételten megnyilatkozott bizalomra. Jogos tehát a feltevés, hogy Südy úgyis mint a város társadalmi életében egyik sok oldalú, szerepvivő ember, a városi tanácsnak húsz év óta megszakítás nélkül tagja, aki a román nyelvet is kellően birja, minden tekintetben meg fog felelni a működéséhez fűzött várakozásnak. Szatmár közigazgatási éldtében kibékülés és alkotó munka csak a másodszor is ugyanazzal az eredmény­nyel végződött választás miniszteri jóváhagyásával ér­hető el, amit a magyarság annyival is inkább megkö­vetel, mivel a megválasztott személye ellen állami és társadalmi rend szempontjából kifogás egyáltalán nem emehető. A gyűlés a itovábbiaknan megválasztotta még a kü­lönböző szakbizottságok tagjait s a mnnkaterv tekinte­tében hozott határozatot. Szatmár magyarsága méltó és jogos bizakodással néz a fejlemények elé. _u. f Építkezés miatt/ SinSÄSÄ '»» Építkezés miatti I Hoffmann cipöMáz Gluj, Cal. Reg. Ferdinand 19. Telefon: 11-05

Next

/
Oldalképek
Tartalom