Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-03 / 148. szám
ZIIL ÉVF. 148. SZÁM. 1 "---------- -----------s Az első komoly kisebbségi vívmány: a telefon Áz airierikai koncesszió feltételei: földalatti kábelek, legkésőbben 30 perc alatt interurbán kapcsolás, automataközpontok Kolozsváron, Temesváron, Aradon és Nagyváradon Uj közvetlen vonalak belföldön és külföldre, legmodernebb készülékek és nyilvános telefonkabinok... (Kolozsvár, julius 1.) Tiz év éta folyik a politikai harc belső és külső fórumokon a kisebbségi jogok megadásáért. Szövetségek születtek pártokkal, ^'’nemzetközi életben hatalmas pártfogók akadtak, a kisebbségek is megtették a magukét: az eredmény csaknem semmi. Egyszerre mein várt oldalról segitség érkezik. Ellenállhatatlan szövetséges akad: a haladás, a technika vívmányai, melyek végre mégis utat törnek maguknak ide miközénk is. Az első a rádió volt. Az emberi Címének ez a legcsodálatosabb találmánya a kisebbsó. gk szempontjából döntő lépést jelent a legfontosabb eél — az egy nemzethez tartozó népcsoportok kulturális egysége, művelődési közös élete felé. Technikai valósággá vált! a régi mondás: a gondolatok vámmentesek . . . De nem kevésbé döntő fontosságú az erdélyi kisebbségek lététében az a tény, hogy az ismeretes amerikai koncesszióval a telefon néhány év leforgása alatt az lesz Erdélyben is, mint másutt: 3.Z emberek minél szorosabb, sűrűbb és közvetlenebb érintkezésének hatalmas eszköze. Az emberi gondolatnak ez a fokozódó intenzitású ki- cserélődése minden társadalomban mérhetetlen jelentőségű, gazdasági, kulturális és társadalmi szempontból egyaránt. Ez az általános jelentősége meg lesz a román állam társadalmának egyetemességére is. Külö nősképpen azonban meg lesz a kisebbségi társadalmakra, melyok számára minden szál, mely égybekapcsol ■ahelyett, hogy elválasztaná; minden erő, mely közelii egymáshoz, ahelyett, hogy távolitana. — egyenest ' az életet és a fejlődés lehetőségét jelenti. Hogy eddig a telefon mi volt Romániában, azt mindenki jól tudja, aki egyetlenegyszer sürgősen közel akart jutni valakihez, ki távol volt tőle, ki csak egyszer is telefonálni próbált akár csak helyi forgalomban is. Hogy ezzel szemben mit jelenthet számunk- Tá a jól és gyorsan, a technika 'minden vívmányával felszerelt teile fon, azt a legjobban úgy mutatjuk meg, ha az amerikai International Telephon és Telegraph Corporation törvényhozási utón (megadott koncesszióiénak egyes pontjait sorra, vesszük. Vonalzavar..... Az erdélyi magyarságnak, mint egyáltalán minden kisebbségnek, melyet a nemzeti kizárólagosság kita. szit a közös éleit' érvényesüléséből, jóformán egyetlen közéleti megnyilatkozása a sajtó. Ez tette vagy teszi rendre a kisebbségi sajtóorgánumokat egyre komolyeb- bakká, lelkiismeretesebbekké .és tudatcsabbakká felelősségük viselésében. Ez a sajtó azonban nem tudott feladatának tökéletesen megfelelni, bármiként, is szeretett volna, mert a telefon, a sajtónak ez a legfontosabb érzékszerve, mellyel hall, lát és tapint egyszerre — Romániában süket is volt, vak is volt és érzéketlen is. Tiz kísérlet közül nyolcra., mely valamely távolabb eső ponttal keresett gyors és zavartalan összeköttetést, a válasz volt — vonalsavar. A képtelenül rossz telefon akadályozta meg, hogy az erdélyi magyarság újságjain keresztül a szükséges figyelemmel és érdeklődéssel kisérhesse azt, ami az or szág fővárosában dolgaiban történik, különösképpen azt, hogy akaratának hordozói — képviselői és szenátorai — miképpen kapcsolódnak be a törvényhozás életébe. Erre a figyelemre és érdeklődésre pedig a közönségnek és a 'küzdőknek egyformán szükségük van! ■És hasonlóképpen „vonalzavar ’ ’ volt1 a válasz minden próbálkozásra, mellyel a magyarság vidéki életnyilvá- nulásairól igyekezett kimerítően és idejekorán tájékoztatni közönségét. A végtelen várakozásokról nem is szólva. Ezzel szemben az amerikai társaság a koncesszió ellenében a következőkre kötelezte magát: 1. Három év alatt annyi uj vonalát! épit, hogy két internrbán összeköttetésű város között 30 peronéi tovább a kapcsolásra senkinek se kelljen várnia; 2. Temesváron, Kolozsvár—Nagyváradon, Cserno- vicon keresztül három-három teljes uj vonalat épit a nemzetközi kapcsolások zavartalan lebonyolítására; 3. Vid'dki állomások között annyi közvetlen segédvonalat állít be, hogy a beszélgetések ezek között is hasonló feltételek mellett legyenek lebonyolíthatók. 4. Mindezt pedig aképpem, hogy az összes nagyobb távolságokra földalatti kábeleket fektet le, melyeik szülte teljesen kizárják a romániai telefon rákfenéjét — az örökös, gyógyíthatatlan vonalsavart . . .! Nu înţeleg...! A sok elfoglalt és zaklatott kisebbségi ember közül van-e egy is, aki napi munkája és tárgyalásai közben, melyek természetszerűleg anyanyelvén, folynak s olykor hirteLetn telefonbeszélgetést tesznek szükségessé, nem kapta volna magyar nyelvű hívására. a lakoni- kus választ: nu înţeleg s ideje sem volt szerencsétlen tévedését az állam nyelvén jóvátennie, mert .a szigorú hölgy már el is 'távozott s büntetésből egy-két óráig nem reagált legdallamosabb csengetéseire eem. A koncessziónál!, telefon ezan az állapoton is se igt. Még pedig egyszerűen. a technika pompás vívmányának, az autótelefonnak beállításával. Az amemkai társaság ugyanis arra kötelezte magát, hogy a fővároson ‘ kívül öt éven belül aa erdélyi városok közül Kolozsvárt, Temesvárt, Aradon és Nagyváradon feltétlenül automaJta-kczpontott állít •' v> fel. De ilyen, berendezést1 ké’l felszerelnie azokban az er(Déva Julius 1.) A történet, amely alább következik, abban mindenesetre passzol a zsilvölgyi eseményekről szóló krónikákhoz, hogy itt is panaszról, a munkások háttérbeszoritásáról van szó. De abból a szempontból sem hat meglepetésként, hogy iskolaügyről lévén szó, ismét csak a magyar tanítás szenvedett csorbát. Mindenki úgy tudta a Zsilvölgyében, hogy az állam a mult év szeptemberében átvette a zsilvölgyi bányatársulatok elemi iskoláit. Októbertől kezdve a tanítók az állam kasszájából kapták meg a fizetésüket, egy kis baj azonban már ekkor jelentkezett: a szeptemberi fizetésről egyik fél sem akart tudni, sem az állam, sem a társulatok. És itt derült ki, hogy valami nines rendjén a zsilvölgyi iskolák körül. A tanitók ugyanis memorandumok özönével árasztották el a tanfelügyelőt. A válasz az volt, hogy ehhez a tanfelügyelőnek semmi köze sincs. De az átvétel maga sem volt olyan tiszta munka. Formális szerződést ugyanis a két fél nem kötött, csupán egy felületes, őt __hat soros megegyezés jelezte, hogy az állam átveszi az iskolákat a következő feltételekkel. A társulat évenként egymillió lej szubvencióval támogatja az iskolákat, illetve ennyivel járul hozzá a tanitók fizetéséhez. Lakást, fűtést és világítást továbbra is a társulatok adják. Az állam viszont kötelezte magát arra, hogy a tanítóknak a régi fizetéseket adja. Minderről hiteles okmány nincsen s mivel kellő szerződés hiányában elkerülhetetlenek az összeütközések: a zsilvölgyi tanitók mult évi szeptemberi fizetését egyik fél sem vállalja. De más kérdések is rendezetlenek. így például a tizenöt magyar tanerőből csak hármat vettek át végleges minőségben, a többieket pedig csak mint ideigleneseket könyvelte el az állam. A román imperiuni átvételéig a társulat a tanitók nyugdíj- járulékait is fizette. Az imperiumátadás után azonban ennek a kötelezettségének elfeljtett eleget tenni. Emiatt aztán a tanitók tiz évi szolgálatának elismerése a levegőben lóg. Aninózán négy magyar, három román, Krividián délyi városokban is, hol a* előfizetők létszáma eléri az ezret. S nem kétséges: a társaság ezt sietve meg is fogja cselekedni abból az egyszerű okból, mert az olcsóbb és megbízhatóbb, mint a kézi kiszolgálás. Azoknak a figyelmét pedig, kik a koncessziót drágának hirdetik, fel kell hívnunk figyelmüket arra a nagy megtakarításra, mit a belügyi tárca ér el azokban a városokban, ahol automata központok létesülnek: fölöslegessé válik ama bizonyos rendőrközegek tevékenysége, kik köztudomás szerint azzal töltötték idejüket és azért kaptak az államitól fizetést, hogy jámbor polgárok telefonbeszélgetéseit hallgatták. Az aniomatatele- fon ugyanis ezt a fontos honmentő tevékenységit meglehetősen kizárja . . . Ezeken kiviil a koncesszió-szerződés egy csomó hallat lsn anomáliának vet egyszeriben véget. A társaság minden uj jelentkező).ek köteles legkésőbben 3 hónap alatt állomást adni és vonalat építeni, mindenütt, hol telefoniközpont van. Kiépíti az interurbán összeköttetést az összes megyeszékhelyek között, ahol az még nincs meg. Köteles a közönséget a legtökéletesebb és legmodernebb (telefonkészülékekkel ellátni. Ezzel a kiépített telefonhálózattal telefon-táviratokat adhat le, vagyis a központnak átadott szóbeli üzenetet Írásban továbbítja a címzettnek. Végül a tarifákat ngy köteles megállapítani, hogy az a telefonhasználat ^terjedéséit ne gátolja — ami aligha áll a társaság érdekében, a városi, községi és interurbán beszélgetések lebonyolítáaára pedig nyilvános telefonkabinokat is állít felAzzal a mérhetetlen előnnyel szemben, mit a mü- I ködő és megbziható, komoly üzleti alapon vezetett telefon jelent, másodrendüekké válnak «1 kérdés pénzügyi oldalai. Meggyőződésünk, hogy ezek is igen kedvezőek. Az is igaz azonban, hogy a mai állapottól való megváltatás reményéiért semmi ár sem sok. 1 ^ Számunkra, örökös másodrendüségre Ítélt emberek’ számára pedig ez a reménység mindezeken felül még azt is bizonyítja, sőt mi több, jelképezi itt, hogy a haladás, a technika, az egész emberi éleit nj iránya érettünk, igazi egyenlőségünkért dolgozik. Dr. Sulyok István. két magyar, Gyalubábin egy román, végül Vulkánban kilenc magyar és hét román tanítóval működtek a társulati iskolák. Ennek a huszonhat tanítónak vált tehát a sorsa problematikussá az állami közegek hanyagsága és a társulat pénzéhség« miatt. A bányatársulat csak nyert a dologgal, még pedig nem kis összeget, évi tízmilliót, ellenben a legtöbbet a magyarság károsodott, mert az átvett iskolákban gőzerővel kezdték meg a románositdSt. Vulkánban az ötödik, hatodik és hetedik osztályban egyszerűen megszüntették a magyar szekciót, annak ellenére, hogy Vulkán lakosságának még ma is nagyobb része magyar. Munkatársunk Lucaciu revizortól megkérdezte, mi ennek az intézkedésnek az oka, a tanfelügyelő azonban diplomatikus óvatossággal megtagadta a válaszadást. Mikor pedig azt kérdeztük tőle, hogy a magyar szekcióhoz beosztott Lehényi kisasszony hogyan tanitbat magyarul, amikor csupán románul tud, azzal ütötte el a dolgot, hogy Lehényi kisasszonyt nem a magyar szekcióhoz nevezték ki. így állnak az ügyek a Zsilvölgyében. 'A társulat az iskolákat is leépítette, mint jó üzleti vállalkozás, ezen is csak keres, az állam is, a bányatársulat is elfeledkezett arról, hogy precíz szerződést kössön és emiatt a tanítók tiz évi szolgálata a levegőben lóg, a magyarságtól pedig egyszerűen elveszik a tanitás lehetőségét a magyar tagozat három utolsó osztályában. Vájjon tud-e minderről Costa- ehescu kultuszminiszter ? — Lopás a strandon. Tegnap délután dr. L. E. hirlapiró ezüstcigarettatárcáját és készpénzét ismeretlen tettes kilopta a 626. számú kabinból. Az ezüst cigarettatárcában L. E. monogram volt vésve. Felhívjuk a zálogházak és ékszerészek figyelmét, hogy abban az esetben, ha valaki ilyen monograma tárcát visz be hozzájuk, fogassák le, mert az illető lopás utján került a tárca birtokába. Azsllvfilgyl bányatársulat még a bányásinyeretek iskoláztatásán is 111 müliét keres évente Hallatlan sseneüriiíSEiság jeElenasi ez állam és a bányatársubi közötti szerződést» amelyből éppen' a legfontosabb pontok maradtak ki — Az egyediili újítás a magyar szekció felsőbb osztályainak leépítése volt
