Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-09 / 128. szám

Kill. fiVF. 128. SZÁM A zilahi 6á 99 Irta: Várad!y Am él ólt, M Mjétiéfoi nyolcvanat ivekl Kezdhetném én Is Krúdy Gyulával, ki az ő színes írásaiban annyiszor ad kifejezést annak a meggyőződésének, hogy mindaz, ami az utóbbi tizenöt esztendőben történt, valójában a mult évszázad nyolcvanas éveiben kapta meg alakulása alapját. Csiráját akkor plántálták el. A valóság az, hogy az 1880-as években tényleg igen sok furcsaság történt. Talán befolyt erre az is, hogy a koronázás után uj fejlődésnek indult Magyarország ebben az időben fordulóponthoz érőnek érezte magát. Több, mint egy évtizeddel Deák Ferenc alkotása után megnyilt a lehe­tőség arra, hogy egyesek és érdekközösségek felállít­sák a mérleget s ki-ki elszámoljon arról, hogy mi telt be a Deák müvéhez fűzött várakozásokból és mi nem. Meg aztán a társadalom is eljutott odáig, hogy a saját létezését tudomásul vegye és másoknak is tudomásul adja. Ekkor már megszűnt a kezdetben érthető tar­tózkodás s a különböző hivatások emberei számolni kívántak azzal, hogy ki mennyit ér a közügy szem­pontjából és mire lehet számítani a kezdet nehézsé­geinek legyőzése után uj kezdeményezéseket váró uj időszakban. Érthető tehát, ha a társadalom idegesebb volt, mint előzőleg és az emberek lelkében különböző várakozások, remények, óhajok és követelések sarjad- róttak fel. Az idegesség megnyilvánult a politikában is, sőt talán ott leginkább. Az 1881-iki általános képviselő­választásoknál már érezhető volt bizonyos nyugtalanság * ez a választások eredményében vissza is tükröző­dött. A függetlenségi párt ekkor foglalt tért először nagyobb mértékben. Különösen állott ez Szilágyme­gyére, melynek öt kerületéből négy függetlenségit vá­ff 1 wrr Szép fényi, kellemes lakisi varázsol ELECTRICA Calea Victoriei 1. vásárolt csillárok, ámpolnák és gömbökkel |j lasztott képviselőjéül. A négy képviselő között ott volt az öreg László Imre, kit a központi választókerület küldött fel a magyar képviselőházba. Nevezetes egyéni­ség volt. Egyike a uem koronázó „beteknek“, akik 1867- ben nem mentek el I. Ferenc József megkoronáztatá- sárai sőt tiltakozásukat jelentettek lei azzal szemben és a koronázási ünnepségek elől elvonultak Cinkotára, hogy távollétükkel tüntessenek. Jó László Imre nagy tiszteletnek örvendett az ak­kori politikai világban. Elvbü, puritán és nobilis ember­nek tartották, kinek képviselővé választásával a zilahi kerület önmagát tisztelte meg. Aznban már a megválasz­táskor tudatában voltak hívei közül sokan annak, hogy az öreg ur nem sokáig viselheti a zilál) ak bizalmát. 1884 elején be is következett halála és a zilahi választó- kerület gazdátlanul maradt, mandátuma körül megin­dultak a kombinációk. Ezeket a kombinációkat főleg Kolozsváron szöve­gezők az erdélyi függetlenségiek akkori eléggé kiépí­tett szervezettel biró itteni központjában. E központi szervezetnek Saller Rezső, az ügyvédi kamara nagyte­kintélyű elnöke volt az elnöke, jegyzője és „főminden- egyebe“ a zilahi származású Deáky Albert. A kolozs­vári függetlenségiek éppen Deáky személyét vették kom­binációba a zilahi mandátum megüresedésénél. Tették ezt annál is inkább, mert Deákynak egyik nagybátyja (Lajos) előzőleg képviselője volt a zilahinknak és maga Deáky Albert is népszerű volt az ottani társadalom előkelő köreiben, úgyhogy mint alig huszonegyéves fiatalembert a város főjegyzőnek választotta meg. Az 1884-ik évi időközi választásnál tehát nem min­den alap nélkül jött szóba a Deáky jelöltsége, melyet a zilahi függetlenségiek előkelőbbjei is szívesen tették magukévá. Nem számoltak azonban azzal, hogy — mint a legtöbb kisebb magyar városban — Zilahon sem volt egységes a „társadalmi nézőpont“. Abban általá­ban megegyeztek a zilahink, hogy képviselőjük függet­lenségi legyen, de egyrészük úgy gondolkozott, hogy ennek a függetlenségi képviselőnek egyúttal zilahinak is kell lennie és pedig nemcsak onnan számlázottnak, hanem állandó ottani lakosnak is. Az igy gondolkozók­nak a Deáky Albert jelöltsége nem tetszett. Ellenjelöl­tet kerestek tehát s kaptak is az ottani közjegyző (Ba­logh) személyében. A testvérharc kikerülhetetlennek lát­szott. Ez nem közönséges aggodalommal töltötte el a függetlenségi pártnak mind budapesti, mind kolozsvári központját. Elhatározták tehát, hogy valahogy kibékítik a helyi kérdés körül egymással összeütközésbe került biveket és evégett a nagybajuszu Orbán Balázst és a dőrgőszavu Ugrón Gábort, mint parlamentereket lekül- dötték Zilahra. A kófc nagy politikus meg is tett minden követel- hetőt a alakiak kibékitésóre. ők Deákyt szerették volna megválasztatni, de mikor ez sehogy sem ment, azt java­solták, hogy lépjen hát vissza a helyi szempontok szerint megoszló zilahi ak mindkét jelöltje s jelöljön a párt egy harmadikat. Nagy nehezen bele is mentek ebbe a zilahiak, amihez a kombinációba jött két jelölt is hozzájárult, úgy gondolva, hogy néhány hónap múlva úgy is elrendelik az általános választásokat, mert hi­szen lejáróban van a mandátumoknak akkor három évre szóló érvénye s addig sok mindent meg lehet még gondolni. Forma szerint tékát mind a két kanditátus ki ­jelentette, hogy ő a később jelölendő szerencsés harma­dik javára lemond aspirációjáról. Ezt a szerencsés har­madikat megtalálták aztán Zakariás Jáno3 pártelnök személyében. Őt tehát egyhangúlag jelölték a László Imre helyére. Minden szépen is ment. A kormánypárt még élet­jelt sem adott magáról. Az előző általános választásnál ugyanis László Imre olyan nagy többséggel győzött, mi mellett kormánypárta ember fellépése kilátástalannak mutatkozott. Meg aztán ott is azt- tartották, hogy azért a csekély öt-hat hónapért, ami az általános választá­sokig meg hátra van, nem érdemes magukat meg- erőltetni. Egy hétfői napra, tűzték ki a választást. Orbán Balázs és Ugrón Gábor a reggeli órákban a Tigris- szálló egyik termében jöttek össze reggelire a zilahi hívekkel, hogy megállapítsák az, egyhangú választás után végbemenendő ünnepségek programraját. Estére ugyanis fáklyászenét vetlek tervbe. Ez alkalommal kellett volna Zakariást ünnepélyesen beiktatni a füg­getlenségi képviselők /tagállományába és ekkor ke!tett. volna ünnepélyesen megpecsételtetni a létrejött egyez* «éget, mely a Deáky Albert és ellenfele között kelet* KITŰNŐ fDRDŐPÓTLÉV:4%h INHAWCIŐWIA ALKALMAS CLSŐftC NDÖ Le ff ÜTŐ T LCNTTÓ «fol ÓZONT ffJLfSZT fi VtféEN öioSírű PÚDERÉT PARFUM GYÁR ma OENÜTT

Next

/
Oldalképek
Tartalom