Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-30 / 146. szám
XIII. fi VF. 146. SZÁM. JDmMQesÉty 17 Fürdőidény jun. l-tó'l szept. 30-ig. Jódos és kénes ásványvíz idült reumánál, értágulásnál, köszvénynél, szifilisznél javalva. Fisicoterapia, villamosság, inhalálás, pulverizálás, sűrített levegő, mint Reichenhallban, szénsavas fürdők, hydroelectrikus fürdők, hőlégfürdök CAUMAtűE§TJ-SACIl3E,tt7A, Kénes ásványvíz, hashajtó ásványvíz, idült reumánál, vérszegénységnél, nyirokbeiegsegeknél, migrannél, stb. javalva. Fisicoterapia, inhalálás, pulverizálás, hőlégfürdök, iszapfürdők és szénsavas fürdők. Folyóvizfürdő, strand az Olt mellett. ITÜP ásványvíz, felülmúlhatatlan, vese, máj, húgyszervi bántalmaka nál (epekő, vesekő, köszvény, értágulás). Felvilágosítás, prospektus és árjegyzék díjtalanul kapható Soc. Govora-Calimaneşti Str. Brezoianu 44., Bucureşti 60 fekete dalnok és 60 kapuciner a fehér asztalnál A hamptani világhírű néger-egyetem dalkarának karmestere magyarul fütyül a Café du Nordban — Az amerikai zene néger őserdőben születik, orosz zsidók komponálják, olaszok éneklik és angolok hallgatják — Magyar csárdás négerbőrben — Mister Nathaniel Deli, a zenetudomány doktora, szégyelli ha egzotikumnak tartják — A Keleti Újság Állandó svájci munkatársától — (Genf, június 28.) Mindig találni mulatságos és furcsa embereket Genfben, mégis meg voltam lepve ettől a szituációtól. Belépünk a Cafe du Nord hideg zátonyai közé és egy fehérre terített asztalnál köröskö- rül csupa négerek ülnek. A fekete hullám az északi tenger «arokasztalánál. Nem a parkett-táncos, dzsesz- bendőr, fehérdresszes négerek fajtájából valók, hanem filigram kulturnégerek. Nem feketekávé, hanem kapu. einer. Ha kissé világosabbak volnának, direkte sápad- taknak tűnnének föl. Angol fegyelmezettség ömlik el a lényükön. 30 leány, 30 fiú. Ragyogó fogak, kávébarna ruhák, néhány szemüveg és gyöngéd "Foujére parfüm. Künn a személyszállító luxusautó 60 kávébarna bőrönddé!. Itt benn meleg éghajlat? Nem. Kultunamerika ijjis |e- hellete. Ez a hires Hampton-kórus. Ezek a hires hampţopi girlek, ezek a hamptoni legények. Hampton város né ger egyetemének vegyes dalárdája. Ezen az egyetemen (minden tanár és minden hallgató néger. Ha valaki a virginiai enyhe verőfényen egy szép napon fehérre sülne, a numerus clausus alapján kizárnák őt az egyetemről. A Café du Nord bankett.asztalánál is csupa félbarnából áll a deriitkeltő társaság. Körülöttük egy néger pincér sürgölődik, aki most úgy érzi magát, mintha az afrikai őserdőben járna. Valami értelmes szenzuálizmus árad elő ezekből a néger egyetemi ifjakból, a néger leányok gyprmeteg- sége pedig különösen átszellemült frisseségnek tűnik föl. Egészen valószínű, hogy ki vannak pirulva: ma este volt a genfi koncertjük (egyetlen), amelyen nosz- talgiás néger dalokat énekeltek. Legtöbbjüket nyilván nem a délszaki nap tikkasztotta ilyen életvidámmá, mégis arra gondolunk, micsoda szűzi szomjúsággal öntheti magába a tudást ez a világosodó néger had. A Hampton-kórus egynéhány hét alatt meghódította a kontinenst. A derék fekete rassz eddig csak a bárt, meg a dzsessz.szalonokat hajtotta igájába most a lelkes előcsapat megszállta Európa ragyogó koncerttermeit is. Európa — az afrikaiaké, gondoltam magamban önkéntelenül, mikor letelepedtem a meghitten zsibongó néger dalárda asztalához. Sovány, intelligens férfi a vezetőjük, dr. Nathaniel Dett, őt firtatom hát, meséljen „valami egzotikusát” a magyar sajtó számára. Doktor Dctt ajka zárva marad. Legalább is nem cselekszik és nem mond olyat, amire legjobb lelkiismc- rettel rámondhatnám: egzotikum. Közvetlen a lénye, magával ragadó espirtje elfelejteti velünk, hogy a zenetudományok néger doktorával ülünk szemben és csak akkor ébredünk a valóságra, mikor véletlenül megfordítja kezét és látjuk a belül rózsaszínű, sajátságosán mintázott tenyerét. Még mindig látható meghatottság tükröződik tekintetében, amiért „ujságirás ügyében” szeretnénk csevegni vele. Elhárítja a megtiszteltetést, meg azután feszélyezi is, hogy valami tropikus lénynek tekintjük azért, mert forrón izzó ntéger muzsikát komponál. Midőn zenei kép. zettségére tereljük a szót, elmondja, életének legpompásabb zenei élményét, ami egy Dvorcsák humoreszk volt. — Akkor találtam meg gyermeki szomorúságon) egész magára döbbent világát. Egész zenei kulturáltsága európai forrásokból táplálkozik. Legfőbb célja, — úgymond — hogy népszerűsítse az európai klasszikus muzsikát a néger publikum előtt. — Ma már a négerlakta területeken — szól — éppúgy hallani a Traviata, Tosca, vagy Pillangó kisasszony gyönyörű áriáit, mint az európai metropolisokban. De ismeri is az európai nép lelkét, meg kell hagyni. Nemcsak a muzsikával, hanem a tiszta néplélekkel is mélyen foglalkozott. Jól tudja, hogy csak a nép szivének mélységéből kel ki az igazán elringató eredetiségii dal. — Miért favorizálja annyira az orosz zenét — kérdem. Frappánsul igy fele}: — Mert eredetileg mind a két nép szelíd, békeimádó, vallásos, misztikumra hajlamos és rabszolgaságra termett fajta volt. Hosszú évszázados szenvedések kikristályosodása vetette ki e pép leikéiül az ölök npsztalgia legfensége- sbb melódiáit. Valami elevenebb dolgot szerettem )*)lna hallani néger barátomtól. — Hát a magyar muzsikát ismeri-e? Felelet helyett derűs mosoly fut át arcán, elfelejtkezik a társasautóról, a fényes európai kávéházról, erről az egész ünnepélyes intervjuról és majdnem gyerekesen fütyülni kezd. — Ég a kunyhó, ropog a nád... És ujjával dirigál is hozzá ütemesen, úgyhogy a szomszédasztalok vidám1 népe önkéntelen kacajra hangolódik. A Cafe du Nord „rendes, belső” néger pincére pedig ezüsttálcájával kezében valósággal táncra perdül. Persze csak pillanatig tartott a rögtönzött „néger csárdás”. S a néger dalkomponista már énekli is, inkább angolul, mint magyarul: ...Eig a künyhó raupaug anyáid... Bizony ropogott is a kis dal a brilliáns néger dal- incster a jkán. — Tudtam egy másik pattogó magyar dalt is — szólt még mindig nckihevülten kedvelt magyar dalainak hatása alatt. A dallamát álmomban is elfütyülöm, szövegéből sajnos, csak arra emlékszemi, hogy különböző gabonanemiiek felsorolásával kezdődik és magyar mezőgazdasági termények hatásos propagálása után li. rikus ömlengésekben olvad föl. — Táh... káh... — hebegi. Táh... káh... ros... És tényleg clfütyüli: „Ritka árpa, ritka buza, ritka rozs...” Ebben a fölindult hangulatban hallani akartam kritikáját az amerikai muzsikáról, de amit dr. Nathaniel Dett mondott — minden várakozásomat fölülmúlta. Imponáló határozottsággal jelentette ki, hogy amerikai zene egyszerűen nincs. — Amit az amerikai zene fogalmával illetnek, — mondja és ekkor már kiérzem ítéletéből a, megalkuvást nem ismerő zenészt — az a néger erdők ősi rengetegének nosztalgiásan csendülő ritmusából hullámzik, orosz zsidók komponálják, németek hangszerelik, olasz tenoristák dalolják és — talán felesleges hozzáfűznöm, — majdnem soha sem lelkesedő angolok hallgatják. Hát ennyiben nemzetközi csak az amerikai zene. De ha leg- lényegét kutatjuk, ez vidékenként más. A bevándorlás elsodró centrumaiban néger és zsidó jellege van, a déli államok forró muzsikája sürü spanyol motívumokból szövődik és amig sziklás hegységek táján járkál az idegen, a szimfonikus zenekarokból, vagy szalondzsesz- szekből az egykori indián harciénekek buzdító taktusait hallja fölzendülni. Ezzel nemcsak az érdekes nyilatkozat, hanem a vacsora is végétért. A muzsika valami moziszerü val- cerre gyújt. Dr. Nathaniel Dett, a néger zenedoktor újból vezényel, de csak szordinóval, a néger pincérhez: — Kérek hatvan kapucinert. Félbarnán — hab nélkül. Seidner Imre Lábfájások Izzadás, bőrkeményedés. ée5 érzésele, kipálás, bokaduzzadáa Ma este vegyen egy jó meleg lábfürdőt, melyben előzőleg néhány deka Szent Rókus lábsót felold. Az igy keletkezeit oxigénes tejszerü viz egy csapásra elmulasztja a láb összes bántalmáit. Egy nagy csomag Szent Rókus-'ábsó ára 50 lei. Kapható mindenül!. Ha valahol nem volna beszerezhető, kéije Rozsnyai gyógyszertártól Arad, Piaţa Avram láncú.
