Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-30 / 146. szám
15 XIII. ÉVF. 14«. SZÁM. A dési polgármester esete a magyar parlamentben Aki megbízólevele helyett a dési korcsmáros számláját nyújtotta be „Egyszer volt Désen kutyavásár11 Ez is sí 1880-as írek választási krónikájából való história. Szegény jó Róth Pállal esett meg, aki az 1884-1887. évi országgyűlési ciklusra a dési választó- kerület bizalmából ment fel az akkor még a régi Sán- dor-utcában tanácskozó képviselőházba. Előzőleg gyógyszerész és amellett polgármester volt Désen. Vagyonos, áldozatkészsége által tekintélyes és a közügyek, ben mindig készségesen munkás férfi, akit e tulajdonságaiért Dés egész társadalma osztatlan tisztelettel vett körül. Előzőleg a dési kerületnek gróf Teleki Domokos (Döme) volt a képviselője. Érdekes egyéniségű, a közélet egyes megnyilatkozásai iránt élénken érdeklődő és fölötte arisztokratikus gondolkodású főur, akit ,a kerület vidéki lakóssága körében tartottak nagyra, de a kerület központjában: Désen kevésbé szerették. Érthető is volt, hogy a már akkor jelentékeny szellemi erőt képviselő Dés társadalma a maga kebeléből kívánt képviselőt küldeni az országházba. A megye kiváló főispánja: báró Bánffy Dezsőnek, aki a dési polgári társadalom körében nagy népszerűségnek örvendett, nem kis gondot okozott a désieknek ez a különben részéről is méltánylandónak ismert kivánsága. Gróf Teleki Domokost a kívánság szerint más kerületbe kellett „áthelyezni”. Ez meg nem volt könnyű dolog, mert a régi Szolnokdoboka többi hat kerületében még kevésbé volt népszerű. Mit lehetett tehát tenni? Pedig báró Bánffy Dezső egyebek között a képviselők áthelyezésében is nagy macher volt. Volt a megyének olyan képviselője, ki hosszabb politikai pályafutása alatt a helyzet és a hangulat különböző alakulása szerint három kerületet is végigszolgált. Például az öreg Simő Lajos. Gróf Teleki Domokost azonban mindenképpen el kellett helyezni, mert az Ő fentebb jellemzett egyéniségének volt egy erdélyi szempontból nem közönséges jelentősége. A budapesti Nemzeti Kaszinó és az akkori erdélyi közélet közt ő volt az „összekötőtiszt”, ki ezt a sarzsit igen ügyesen töltötte be és később szélesebb körben is elismerésreméltó módon gyümölcsöztette azzal a nagy összegű gyűjtéssel, melyet az erdélyi Magyar Közeledési Egylet szervezésére indult mozgalom során a magyarországi arisztokraták körében az egylet javára eszközölt. A végen megállapodtak abban, bogy gróf Teleki Domokost átviszik a magyarláposi kerületbe s igy teszik lehetővé a dési polgárság ama régi kívánságának teljesülését, hogy közülök vigye fel valaki Budapestre .a kerület mandátumát. A désiek persze az ő kedves polgármesterükre: Róth Pálra gondoltak. Róth Pál báró Bánffy Dezső előtt gráta persona volt. Ment hát a dolog, mint a karikacsapás. A bizalom egyhangúlag nyilvánult meg Róth Pállal szemben s míg a magyarláposi kerületbe „áthelyezett” gróf Teleki Domokosnak késhegyig menő harcot kellett folytatnia a magyarláposi mandátumért a mérsékelt ellenzéki gróf Bethlen Pál, későbbi főispán ellen, Róthot egyhangúlag kiáltották ki a dési polgárok és vidéki kisnemesek a kerület képviselőjévé. Az egyhangú választást persze nagy ebéd követte. 1884. szeptemberben eljött az ideje a még júniusban lefolyt választások során megválasztott képviselők megbízólevele benyújtásának és az u. n. igazolási eljárásnak. Ennek során minden képviselőnek személyesen kellett benyújtania megbízólevelét a képviselőháznak, mely aztán az u. n. osztályok közt eszközölt sorshúzás utján egy-egy osztályhoz juttatta a megbízólevelet, hogy alakszerű szabatosság szempontjából megvizsgálják. Róth Pál is megjelent az újonnan választott kép. viselők között és egy zsebéből kivett ív papirt nyújtott át a korelnöknek, ki meg se nézve a papirt, átadta a körjegyzőnek és Róth Pál mandátumát a házszabályok rendelkezése szerint megejtett sorsolás után egyik osztályhoz tették át. Mikor aztán itt rendről-rendre átnézték a benyújtott megbízóleveleket, az osztátyelnök nem kis álmél- kodással konstatálta, hogy az a papírlap, amit Róth Pál megbízólevélként nyújtott át, nem megbízólevél, hanem valami más. Sűrű fejcsóválások között köjplite ezt az osztály hozzá közelebb ülő tagjaival, akik össze- n'éztek, nevetgéltek s a végén megállapítva, hogy itt tévedés történt, utána küldtek Róth Pálnak, hogy azonnal jöjjön vissza a tévedés korrigálása végett. Róth Pál eleinte nem értette a dolgot, de visszatérve az osztályba, csakhamar kénytelen volt tudomásul venni, hogy az a papír, amit megbízólevélként tett le a Ház asztalára, nem a választási elnöktől átvett jegyzőkönyv, hanem egy — számla arról a nehány ezer forintról, melyet „Nagj’ságos Telegdi Róth Pál képviselő ur a dési Európa vendéglő tulajdonosának az ott elfogyasztott ételek és italok árában hiánytalanul kifizetett.” A jó hangulatú elnök, bár maga is nagyon furcsál- kodott a fatális tévedésen, szeretett volna átsiklani a dolgon, de az osztálynak a tévedésről tudomást vett tagjai olyan „élénk derültséggel” kísérték ezt a fur- csa mozzanatot, hogy észrevették azt a messzebb ülő képviselők is, kik véletlenül az ellenzékhez tartoztak. Ezek közül Hermann Ottó jegyzőkönyvben kívánta megállapittatni, hogy Róth Pál eredetileg nem megbi. zólevelét nyújtotta be, hanem a pompás dési korteskedésről kiállított korcsmaszámlát. Az osztály, mely a tévedést teljesen korrigáltnak találta, nem adott helyet ennek a maliciózus kívánságnak, de Hermann Ottót nem olyan fából faragták, amely ezzel egyszersminden- korra lezártnak tekintette volna az ügyet. Dehogy is. Másnap, mikor az osztálynak az igazolt mandátumokról szóló jelentése került napirendre, felállott a képviselőházban és újból konstatálta, hog”- Róth Pál a képviselői megbízólevél helyett eredetileg a> korcsma- számlát tette le a Ház asztalára és csak később cserélte ki azt a választásról felvett jegyzőkönyvvel, me. lyet — mint azt megállapították, — fatális tévedésből kabátjának egy másik zsebébe tett és csak utóbb halászott ki egyéb Írásai közül. ' Szegény jó Róth Pál, a désiek köztiszteletben álló nagy embere bizony többé.kevésbé nevetséges szinbe került. A t. Ház humora a szép telegdy nemesi előnév mellé egy másikat ajándékozott neki, ráragrsttván a „kontósi” predikátumot, melyet aztán jóval később, a politikai szerepléstől visszavonultságában bekövetkezett haláláig viselt. A végén nem lett volna nagy baj a dologból, ha Róth Pál maga nem érzi úgy, hgy neki köszörülni kell a csorbán. A köszörülés módját egy sikerült „szűz- beszédben” vélte megtalálhatónak, ügy gondolta, hogy ha a désiek által kevéssel azelőtt nem egyszer általánosan honorált szónoki képességével kirukkol a Ház plénuma elé, mindent reparálni fog. Egyik nagyobb vitában tehát szólásra iratkozott fel. Ez már magában véve is merész dolog volt, mert tudvalevő, hogy Tisza Kálmán, ki mint akkor miniszterelnök és a szabadelvű párt vezére, nagy fegyelmet tartott pártja fölött és nagy eréllyel fojtotta' el a kilengéseket, nem szívesen vette, ha a nagyobb kérdésekben mindig elővontatotl négy öreg ágyun: Jókai Móron, Ivánka Imrén Hege. düs Sándoron és Baross Gáboron kivtil a kispuskák is megszólalnak a harcokban. Róth Pálnak tehát számolnia kellett azzal, hogy pártjától csak kivételesen nagy szónoki siker esetén várhatja az előző fatális tévedés miatt nem éppen előnyös hangulat megváltozását, ö azonban nagyon bízott dési szereplései alatt kiélesitett szónoki gyakorlatában és minden feszélyezettség nélkül lendült bele felszólalásába. Eleinte nagy általánosságban mozgott és igy nem volt baj. De fejtegetései során rátért az akkor bizonyos körökben divatszeriien felkapott antiszemitizmus kérdésére és erről körülbelül igy emlékezett meg: „Az antiszemitizmus nem nj jelenség, történelmünk lapjain ismételten találkozunk vele, de mindig olyankor, amikor gyenge királyok ültek a trónon...” I — Ez aztán a lojális nyilatkozat — kiáltotta közbe egy maliciózus ellenségü hang a baloldalról. A jobboldal pedig ámult, bámult és fejcsóválva nézett a len- dületbe jött Róth Pálra, ki a végén észrevette, hogy történelmi alapokra fektetett ténymegállapításával kissé elszólta magát és megkísérelte odamódositani el- hirtelenkedett nyilatkozatát, hogy nem is annyira a királyok, mint inkább a kormányok voltak gyengék. Erre aztán ugyancsak „élénk derültség” mellett hatalmas „úgy van”, „ma sincs máskép” felkiáltások és taps hangzottak fel a baloldalról. Róth Pált kínos zavarba hozta ez a nem várt óváció. Azonban nem lévén ideges ember, fordulatosán átugrott egy más témára és azt kezdte fejtegetni. Ideges volt azonban a generális. A hires pápaszem nagyon izgett-mozgott jellegzetes orrán és még sűrűbben rebbentek a szúrós szempillantások, melyek nem nagyon leplezett bosszúságot árultak el Róth Pál irányában. A „kispuska” tehát csütörtököt mondott. Róth Pál befejezte nem nagy hatású beszédét. Mint egy Sebessi Jób faragta humoros vers irta volt róla: „Nagy derültség, amidőn felül — Kontósi Pál tehát leül Pihenni a babérokon.” Leült és többé csak szavazásra állott fel. Lemondott arról, hogy a désiek által nagyon honorált szónoki babérait az Országháziban gyarapítsa. De azt még meg kellett érnie, hogy gróf Teleki Sándor ezredes, az is- naert iró, kinek a magyarláposi heves választási harc eseményei nagyon próbára tették egyfelől az ellenzéki meggyőződése, másfelől a rokoni szeretet érzésétől befolyásolt Ítéletét s ezt azzal a jellegzetes mondással fejezte be, hogy „nem tudja az ember, hogy melyikre ne szavazzon”, — megemlékezve Róth Pál képviselői szerepléséről, felvetette a kérdést, hogy vájjon ezért kellet t.e gróf Teleki Dömének a dési kerületből Magyarláposéba áthelyeztetnie és gróf Bethlen Pállal egy olyan szenvedelmes harcot, melynek a kolozsvári Hójában pisztolypárbaj volt a csattanója, megvívnia? Teleki Sándor nem kapott erre a kérdésére feleletet, de báró Bánffy. Dezső a maga módján megmondotta később a désieknek, hogy amint csak egyszer volt Budán kutyavásár, úgy csak egyszer teljesült a désieknek az a kivánsága, hogy a kerület képviselője közülük való legyen. Váradi Aurél. A tiid&üsaiok gyásjrlihatók! Tüdőtuberkulózis, tüdővész, köhögés, száraz köhögés, nyálkás köhögés, éjszakai izzadás, gégekatarus. gégefőkatarus, izzadmány. vérköpés, vértolulás, szorongó érzés, asztma, oldalszurások stb gyógyíthatók! Már ezrek m@ggyé§yu!tak! Kérje azonnal könyvemet: „mm MmKumv* JA táplálkozás uj művészete/ mely már igen sokakat megmentett. Ez az uj táplálkozás minden megszokott életmód mellett alkalmazható és hozzásegít a betegség gyorsabb leküzdéséhez. A testsúly gyarapszik és lassú elme- szesedés csillapítja le a bajt. Az orvosi tudomány komoly:képviselői igazolják módszerem kitűnő voltát és alkalmazását szívesen ajánlják. Minél korábban kezdünk hozzá táplálkozási módszeremhez, annál jobb. kaphatja meg könyvemet, melyből sok hasznosat tudhat § 0S|i^ÍSiífSSHÎ meg. Akit tehát fájdalmak kínoznak, aki szenvedéseitől gyorsan, a’aposan és veszélymentesen akar megszabadulni, az írjon még ma. Ismét hangoztatom, hogy teljesen ess gye;, az Ön részéről minden kötelezettség nélkül kaphatja meg felvilágosításaimat és biztos, hogy orvosa, ezeket a legelső professzorok által kitűnőnek talált y| fcáp9áükosási szsbá8y@kat helyeselni fogja. Saját érdekében áll tehát, hogy azonnal Írjon, miáltal ottani képviseletem révén Önt azonnal kiszolgálhatom. Mentsen tanulságokat és megerősödött egészségakaratot könyvemből, mely egy tapasztalt orvos könyve. Felüdülést, életvigaszt rejt magában és minden olyan beteghez szól, aki a tüdőgyógyászat mai állása iránt érdeklődik Goers fulsner, Beriia-Nceküln, Rín^baíinsCrasse fio- 24. Abi. 635. LEGJOBB LEGSZEBB LEGOLCSÓBB kötött- szövött, rövidáru üzletében Cluj, P. Unii ii 9
