Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-01 / 121. szám

Egy napig voltam Bánfíyhánya­don és megértettem, zik Kalotaszeg központja a városi rang cifra nvomorusága ellen (Bánffyhunyad, május 30.) Város vagy község? MBguk a bánffyhunyadiak sem tudnak erre a kérdés­re feleletet adni. A hivatalos tényezők, az uj közigaz­gatási törvény alapján azt áliltják, hogy Bánffyhu- nyad város. A bánffyhunyadiak ellenben görcsösen ra­gaszkodnak ahoz, hogy Bánffyhunyad község. — Mi nem akarunk nagyzolni. Szegény földműves község Bánffyhunyad, minden feltétele hiányzik an­nak, hogy városnak nevezhessük magunkat. Memo­randumot küldtünk a belügyminiszterhez, kiildöttségr ben jártunk a prefektusnál és kijelentettük, hogy mi nem akarunk város lenni, — mondotta az egyik ér- tchncsarcu gazdálkodó. Megkockáztatjuk a kérdést: — Más község büszke lenne arra, ha várossá lép­ne elő. Miért húzódoznak a városi cimtől ? Idegesen legyint a kezével, csöndes rezignációval, de alapos megfontolással fejti ki előttünk az állás­pontját . I — A városi cím és jelleg csak újabb terheket je­lent. Nagyobb lesz az adó, súlyosabbak a városi köz­terhek, emelkednek a taksák és csak fényűzés a városi berendezkedés. így sem birjuk a terheket, mi lenne alt­kor, ha a városi cimnek megfelelő tisztviselői tábort kellene eltartani ? Bajok az interiraár bizottsággal Másról kezdek beszélni. Megkérdem tőle, hogy vannak megelégedve az interimár bizottsággal? — Sehogy, — mondja újabb kézlegyintéssel. -— Csaknem két esztendeje ül a nyakunkon és nem tu­dunk megszabadulni tőle. A legnagyobb baj az, hogy nem csinálnak semmit. Pedig azt hittük, hogy a vá­lasztott községi tanács fogja Bánffyhunyad szénáját rendbehozni. — Nem adtak be kérést a prefektushoz, hogy a választott tanácsot összehívják? — Több Ízben kértük a prefektustól cs a megyei nagytanácstól, de Bánffyhnnyadon furcsa dolgok tör­ténnek. — Hogy-hogy! — Huszonöt ember magához ragadta a vezetést. 'Az interimár bizottságot akkor nevezték ki, — mon­dotta tovább informátorom, — amikor még Bánffyhu- nyad község volt. Azóta, január 1-én várossá deklarál­ták, de még mindig a községi közigazgatásnak megfe­lelő interimár bizottság- gyakorolja a hatalmat. A vá­lasztást az interimár bizottság tagjai megfelebbezték és még két-három évig is eltarthat az uralmuk. Rossz az uj közigazgatási törvény , mert felebbezésekkel az al­kotmányos községi életet meg lehet akadályozni. — Nem tehetünk mást, mint újból a belügyminisz­ter úrhoz fordulunk, — mondotta tovább — hogy a község interimár bizottságát oszlassák föl és a vá­lasztott községi képviselőkből városi interimár bizott­ságot nevezzenek ki. — Tehát mégis ragaszkodnak a „városi” címhez? Ravaszul hunyorít szemével és azt mondja: — Ha mfe városnak kiáltottak ki, legalább annyi hasznunk legyen belőle, hogy ne községi interimár bi­zottság üljön a nyakunkon . . . Amilyen élénk forgalmú és jómódú község volt va­laha Bánffyhunyad, most ép annyira leszegényedett és gazdaságilag teljesen tönkrement község lett belőle. Ennek a kimondhatatlan nyomorúságnak a keresztmet­szetiét három nyilatkozat perspektíváján keresztül rau- 1 tatjuk be. Lássuk, mit mond a bankigazgató, mit mond a pap és mit mond a kereskedő. Pénztelenség, nyomorúság mindenfelé Országos vásár van Bánffyhunyadon. Ilyenkor az egész környék idcözönlik, hogy pár hónapra ellássa magát a szükséges dolgokkal. A bankban, ahol megfor­dultunk, alig lézeng pár ember. Minden hivatalos nyi­latkozat nélkül megállapíthatjuk, hogy Hunyadon még a bankokban is gyenge a forgalom. íme, mit mond a bankigazgató: — Nemcsak Hunyadon, hanem az egész környéken irtózatos szegénység fojtogatja az embereket. A mező­gazdák belefulladnak a bőségbe. Netfl6 tudnak értéke­síteni semmit. Nincs ára a buzání^|árf)ának, kukori­cának. A földbirtokos, vagy .az egyj-sorü földműves nem tudja elhelyezni terményeit. Az “élét pedig soha­sem volt olyan drága, mint ma. A csizma és a ruha­nemű ára nem szállott le. A földbirtokosok cs paraszt­gazdák el vannak adósodva, teljesen a tönk szélén állanak. Uj hiteleket még a legjobb gazdák­nak sem adhatunk, mert még a régi tartozá­saikat sem tudják fizetni.. Ma már a környéken talán senki lem jó hitelezés szempontjából. Mindehhez hozzájárul még az a kö­rülmény is, hogy az összes faüzemek,' amelyek több- ezer embernek adtak a múltban kenyeret, vagy be­szüntették az üzemeiket, vagy redukálták a termelést. Azok a munkások, akik a faüzemeknél dolgoztak, ma teljesen munka nélkül állanak. Már a kalotaszegi varrottas sem ad kenyeret Megkérdeztük a község lelkészét is, aki a követ­kező lehangoló képet nyújtotta: — Mérhetetlen a nyomorúság mindenfelé. A föld— míves nép nem birja az adóterhet, megszűnt minden kereseti forrása. Itt van a hires kalotaszegi varrottas, amely valamikor bőséges mellékkeresetet nyújtott a kalotaszegi müvészhajlamu magyarságnak. Az export teljesen megszűnt. Még belföldön sem lehet elhelyezni a kalotaszegi varrottasokat. Az a vidék, amely gaz­daságilag eddig sem tudta eltartani' a falusiakat és arra kényszeritette fiait, hogy a kalotaszegi varrottas- sal bejárják az egész országot, most a legnagyobb nyomorban, van. Hőnapról-liónapra többszáz kalotaszegi magyar vesz vándorbotot a ke­zébe, hogy a tengerentúl keresse meg min­dennapi kenyerét. — Mélységes tragédia árnyéka borait a. vidékre. A nép már belátta, hogy a kalotaszegi vafrottasból sem tud megélni. Földje nincs, napszámos munkát nem vállalhat és-mines más útja, mint a kivándorlás. Csak egy esetet mondok cl, ami a felekezeti tanítók nyo­morára vet élénk világot. , A napokban Kispetri köz­ségből a felekezeti tanító húsz véka krumplit szállí­tott be Bánffyhunvadra, hogy abból legalább egy pár cipőt vegyen magának. Egész nap árulta. A krumpli szállítmányért kapott 165 lejt, ugyanakkor a fuvar költség 150 lejbe került. Maradt összesen 15 leje, ami­ből még a .napi kiadásait is fedeznie kellett. Nem sza­bad megfeledkezni arról sem, hogy a felekezeti tanító­nak természetbeni fizetése van, ami annyit jelent, hogy nem kap készpénzfizetést, hanem búzát és krumplit. A kereskedő arcán végtelen) szomorúság ül. Ron­gyos a ruhája és egész külsején meglátszik a kétség­beejtő nyomorúság. (Nagylánya, május 30.) Beszámolt a Keleti Ijjság az avasi hegyekben, történt sorozatos rabló­támadásokról, melyeket katonaszökevények és pász­torok követtek el. Csak hosszas és fáradságos nyo­mozás után sikerült a hatóságoknak a rablókat ár­talmatlanná tenni, akik már annyira vakmerőek lettek, hogy Felsőbánya külvárosába is ellátogat­tak. Most aztán egy többtagú, mindenre elszánt rablóbanda a Nagybányáról Máramarosszigetre eső szerpentin utón ütötte fel tanyáját, nem messze attól az erdőtől, ahol Reinitz Jakab végezte ki ál­dozatait. Az első áldozat egy máramarosszigeti Mendel József nevezetű utazó volt, aki egy szigeti, 91. szá­mú taxival, melyet Smilovits József szintén szi­geti soíför vezetett, igyekezett Kolozsvárra. Közel a felsőbányái erdőhöz négy állig felfegyverkezett rabló Ugrott elő az árokból, akik hangos „stai“ kiáltásokkal és néhány riasztó lövéssel megállásra kényszeritették az autót. Az utazó és a soffőr minden értéktárgyát magukhoz vették, két kollekcióval és nagyértékü román sző­nyegekkel teli koffert, valamint egy irattáskát, melyben negyven darab 1000 lejes volt, amit az utazó cégének Máramarosban inkasszált. A dús zsákmánnyal megrakodva, csakhamar tovább- álltak és a kifosztott utasok a felsőbányái csendőr­ségen és a nagybányai rendőrségen azonnal jelen­tést tettek. A hatóságok értesítették telefonon a környékbeli csendőrörsöket a vakmerő támadásról és ezekkel egyesülve indultak az elszánt rablók ül­dözésére. A nyomozás azonban nem járt eredmény­nyel, mert a rablóknak sikerült a környékbeli ren­getegekben biztos rejtekhelyei találni. Í Minden reumatikus M fájdalmat megszüntetnek az JJspirin tabletták; fokozza a hatást, ha faió laaíaif — Nem szólok arról, hogy az adó és másféle ille­tékek elviselhetetlenek, — mondotta csüggedt arccal. Nemcsak a rezsit nem tudjuk kikeresni, hanem még a mindennapi kenyérre sem telik. Napokon át kong az üzlet az ürességtől és akik betévednek a boltba, azok is hitelbe vásárolnak. Bánffyhunyad kis város, vagy nagy község, ahogy jobban tetszik, de minden héten lehúzza egy üzlet a rollóját. Csőd-csőd után s az a néhány üzlet, amely még fenn tudja tartani magát, az is csak a jobb időkből megspórolt pénzzel dolgozik és előbb-utóbb tönkremegy. Ugyanilyen az iparosok helyzete is. Nyomorognak azok is, mert senkinek sincs pénze iparcikkekre. íme, Bánffyhunyad gazdasági keresztmetszete. Mérhetetlen nyomorúság, gazdasági csőd mindenfelé. Mindenki arról ábrándozik, hogy kivándorol Ameri­kába, a Rcgátba vagy bárhová, mert itt az élet elvi­selhetetlen. Most már meg tudom érteni, hogy Bánffy­hunyad miért ragaszkodik görcsösen ahhoz, hogy köz­ség maradjon továbbra is. Néhány órával később egy Budfalnba igyekező parasztszekér akadt a rablók útjába, akik kifosztot­ták a szekér öt szegény zsidó utasát. Minden pénzükéit és ételnemüiket, sőt egyes jobb ruhadarabot is lehúz­tak róluk. Tegnap éjjel egy másik, Szigetről Nagybányára igyekező autóra adtak le riasztó lövéseket, hogy azt megállásra kényszerítsék, körülbelül azon a tájon, ahol az első támadás történt, de az autó Element nevű soffőrje az autó lámpáját azonnal eloltotta és a legnagyobb sebességgel átrobogott a veszedelmes zónán minden baj nélkül. Mivelhogy naponként számos autó és autóbusz közlekedik a veszedelmessé vált útvonalon, miután ez Északromániának a legjobb autóutja Máramaros és Bukovina felé, az utasok körében pánikszerű meg­döbbenés lett úrrá. A hatóságok minden lehetőt megtesznek a rablók kezrekeritésére, de rendkívül csekély személyzet áll rendelkezésükre. • Egy nagykárolyi magánember, a Keleti Újság bi­zományosa saját költségén fogadott egy autótaxit, amellyel a nagybányai rendőrség bűnügyi osztálya Se- roíolcanu komiszár vezetésével próbautat tett Sziget irányában és ez alkalommal sikerült elfogulok a banda egyik tagját, aki mint a banda előőrse próbálta meg­állásra bírni a detektívek autóját. Ha nincs pénze, akkor is vásárolhat 20 heti, vagy 5 havi részletfizetésre konfekció és textil árut, selymet, szöveteket ol­csón a Rottenberg Márton cégnél P. Carolina 5. Olajos Domokos. Sorozatos rablótámadások veszélyeztetik az utasok testi épségét a Nagybánya-Sziget közötti országúton A rendőrségnek nincs pénzé a nyomozásra — Egy nagybányai magán» ember költségen szállták ki a hatóságok s fogták el az egyik rablét

Next

/
Oldalképek
Tartalom