Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-26 / 142. szám

4 mzast .----—jn i m' «ssafe XIII. ÉVF, m, SZÁM Háromszékmegyében sohasem uralkodott nagyobb törvénytelenség mint most Az interimar bizottsága azzal fenyeget, hogy sohasem fogja been­gedni a városházára a választott tanácsot — Gyártják a felebbe- zéseket, hogy mindeniknek helyet adhassanak (Kolozsvár, junius 24.) Megirta a Keleti Újság, hogy-három székely megyének a kül­döttsége járt a kolozsvári tartományi igazga­tónál és feltárta azokat a székelyföldi köz- igazgatási állapotokat, amelyek a törvényen- kivüliségben túltesznek még az eddigi rezsi- mek alatt dúlt viszonyokon is. Moldovan Va­lér dr. tartományi igazgató azt az Ígéretet tette, hogy közelebbről egy hétre utazik le a három megyébe. Hogy a siralmas állapotok közötti tájékozódását megkönnyitsük, közöl­jük a háromszékmegyei állapot .>knak a nagy körvonalakban összeállított jellemzését. Elkeseredés az interimarok miatt Nemsokára egy éve, hogy a legnagyobb sürgősség­gel oszlatták fel a régi megyei, városi és községi taná­csokat s helyükbe a városi és megyei interimarbizottsá- gokba tiszta román tagokat neveztek ki, a községekbe pedig a mindenre kapható 2—3 „székely“-lyel töltötték be a' bizottsági helyeket. E bizottságok nagyrésze még ma is folytatja működését, dacára annak, hogy a vá­lasztások régen lezajlottak s más megyékben már régen a választott tanácsok működnek. Az interimarbizottsá­gok eddigi „működése“ Háromszék vármegyében a leg­nagyobb elkeseredést váltotta ki. Az erőszakos és törvénytelen működésre a jó pél­dát a tiszta román tagokból álló megyei interimárbizott- ság szolgáltatta, amely mindjárt működése, kezdetén a régi megyei tanács által megspórolt pénzből hétszázezer lejt ajándékozott költségvetés és törvényellenesen a há-. romszéki „Astra“ javára, mely egyesületnek az interi- marbizottság tagjai a kötelékébe tartoznak, vagyis a saját egyesületük javára és a székely lakos­ság közcélra szánt pénzéből kezdték meg bőkezű ajándékozásaikat. El lehet képzelni, hogy a mai súlyos gazdasági vi­szonyok mellett és az adókkal túlterhelt lakosságra mi­lyen hatást gyakorolt a bizottság működése, mely a szé­kelyekkel szembeni ellenséges érzületét további műkö­dése sofán világosan kimutatta. A demokrácia jelszava alatt a legnagyobb oligarchia dúl olyannyira, hogy ilyen rettenetes állapotok-nem voltak a liberá­lis uralom alatt sem 8 megyében, mert mégis betartottak bizonyos törvényes formákat. & magyar birók választását megsemmisi. tették, a román bíróét pedig megerősítet­ték, holott a felebbezési indok mindkét esetben ugyanaz volt. Az nzoni magyar biró'és tanács választását azért semmisítették meg, mert állítólag a választást hamar befejezték, holott bizonyítást nyert, hogy az összes vá­lasztók közül egyetlen egy beteg és távollévő ember kivételével mindenki leszavazott. Csodálatos logikával olyan esetekben, midőn valakire összeférhetetlenséget állapított meg, — holott ez nem is esik hatáskörébe — egyszerűen a saját pártja listáját jelen­tette ki megválasztottnak, azzal az indokolással, hogy a győztes lista „kevesebb’’ nevet tartalmaz, mint amennyit kellene. A gelencei megválasztott biró választását megsemmisítette azon a címen, hogy szerződéses viszonyban van a községgel, dacára annak, hogy már megelőzőleg elfogadta a köz­ségi interimár bizottság az illetőnek a községi bikatar­tásról való lemondását és ugyanakkor a saját pártja kibukott bíróját jelentet­te ki megválasztottnak, aki még mellesleg korcsmáros is. (London, junius 24.) A Daily Telegraf megállapítja a beérkezett jelentésekből, hogy már nincs kilátás Briand páneürópai tervé­nek egyhangú elfogadására. A tervvel szem­ben valószínűleg még Németország is fenn­tartásokkal fog élni, mert az Amerika-ellenes front elriasztja a németeket, akik továbbra is jóban akarnak maradni Amerikával. (Párizs, junius 24.) A Matin varsói mun­terimár bizottság, mely fennen hangoztatja, hogy soha sem fogja megengedni a megválasz­tott és sok küzdelem után végre jnnins 5-én megalakult megyei tanács és választ­mány működését. Dacára annak, hogy a megyei tanács tagjai Is annak elnöke több ízben is felajánlották a prefektus­nak a békét, a válasz erre az volt, hogy az alakulást megfelebbeztette, instrukciókat adott a felebbezésre azonnal táviratilag kérte, hogy az alispánválasztá#t ne erŐBitsék meg. A megyei interimár bizottság pedig a megyei ta nács megalakulása után is tovább működik, határoza tokát hoz, osztja a megye pénziét, holott az interimái bizottság működése a törvény szerint (535. paragrafus) automatikusan megszűnik s a megyei tanács működé sét az esetleges felebbezés nem akadályozza meg (338. és 544. paragrafusok.) Természetesen a prefek tus úgy a tanács, mint a választmány működését neu engedélyezi, amig a felebbezések járják a maguk út­jait. Less-e vége* Ilyen módon, — ha még idővel meg is kezdhetné * tanács és választmány a működését, — a folytonos felebbezésekkel és egyéb mód­szerekkel teljesen megbiusitják a tanács és választmány minden közérdekű intézkedé­sét. A törvényesség és jogba vetett hitet már eddig ú megrendítették Háromszéken. Teljesen alá fogják azonban ásni, ha ezt az állapotot tovább tűri a minisz tórium. Ennek a tanácsnak épugy, mint az udvarhelyi, nek, az az egyetlen, de meg nem bocsátható bűne van, hogy magyar választott tagokból áll. Ezért, kell szen­vedni s ez a kétségtelenül bizonyítható tény — ha orvoslás sürgősen nem érkezik — a legeklatánsabb ki­sebbségi sérelemmé válik, melynek mindenképpen igyek szünk végét szakítani. katársa beszélgetést folytatott Zaleski len­gyel külügyminiszterrel, aki Briand páneuró­pai tervével kapcsolatban azt a kijelentést tette, hogy a kormány ugyan lelkesedéssel fogadja az együttműködés gondolatát, de mi­vel a nemzeti érdekeket kénytelen magasabb­ra értékelni a gazdasági jellegű megoldások­nál, fenntartásokkal fogadja az európai együttműködés koncepcióját. Mikor az asztalossegéd katona Egy évig dolgoztatta az ezredes ur az önként jelentkező fiatalembert, aki a végén tudta meg, hogy nem a király, hanem az ezredes katonája volt A tanácsoknak egyáltalában nem akarnak helyet adni így és ezekhez hasonlóan működik a megyei in. Nincs kilátás Briand páneurópai tervének egyhangú elfogadására Minden falu nyakára vittek egy jegyzőt A háromszéki prefekt, úgyis mint az interimarbi- íottság elnöke, uralnia kezdete óta egyetlen magyar jegyzőt, vagy tisztviselőt sem ki nem nevezett, sem pe­dig elő nem léptetett. Az interimarbizottságok utján neveztette ki az összes községi jegyzőket és a községek akarata ellenére .ültetett jegyzőket a községek nyakára. A községi tanácsok részére a törvényben biztosított jo­gok mind illuzóriusokká, váltak azáltal, hogy az interi­marbizottságok a községi tisztségeket betöltötték a fel­sőbb parancs értelmében és a megalakult, vagy megala­kulandó községi tanácsokat befejezett tények elé ál­lították. Gyártják a fellebbezéseket Alkotmányellenesen- a megyei interimarbizottságok utján tárgyaltatta le a községi tanácsok és birók válasz­tása elleni fellebbezéseket és pedig a legnagyobbmérvü elfogultsággal. Ennek bizonyítására elegendő, ha arra hivatkozunk, hogy a kolozsvári helyi felülvizsgáló bizottság majdnem minden határozatukat megsem­misítette. Az interimár megyei bizottság minden felebbezés- nek helyet ad, a kolozsvári Ítélet mindeniket elutasít­ja s a taktikájuk mégsem dől meg. Választási eredményeket semmisí­tenek meg . Jellemző például, hogy a zoltáni és nyáraspataki felebbezéseket egy és ugyanazon ülésben egymásután következő két pont alatt és pedig ,a 4584. és 4585. sz. Ügyekben úgy bírálták el, hogy (Marosvásárhely, junius 24.) A marosvásárhelyi ügyészség iktatókönyvében 1134—1930. szám alatt sze­repel ez a furcsa ügy, melynek aktái már a kolozsvári VI. hadtest hadbíróságánál várják a tárgyalás nap­ját. Családi körülményei úgy kívánták, hogy Ganz Izidor 20 éves asztalos legény előbb kezdje és végezze katonai szolgálatát, mint ahogyan a törvény erre kö­telezi. Nem gondolkozott hát sokáig Ganz, hanem 1928 januárjában beállított a 391 tüzérezredhez, jelentkezett Rauca Constantin ezredesnél s előadta kérését, ügy látszik, az ezredes is teljesíthetőnek találta a kérést és Ganz február 15-én már meg is kezdte katonai szol­gálatát azzal a boldog megnyugvással, mely minden si­került tervnek természetes kísérője szokott lenni. Mind­járt mühelybeosztást kapott, szakmája szerint az asz­talos műhelyben. Eltelt egy hét, el a másik és Ganz megállapította, hogy az ő katonáskodása nem sokban különbözik civil életétől; reggeltőr estig dolgozik, gya­lul, fur-farag, mint otthon, ennyi az egész. Kéthetes katona létére még mindig civilben járt s ez a körül­mény egy kicsit talán bántotta is hiúságát, mert meg­kérdezte az ezredestől, hogy miért nem kap egyenru­hát. — Hát nem kényelmesebb neked a civilruha? — mondotta az ezredes atyai jóindulattal, — de ha min­denáron katonaruha kell neked, menj, jelentkezz Alchir főhadnagynál. De azt ajánlom, ritkán vedd fel az egyenruhát. Ganz meg is fogadta hűségesen az ezredes tana. csat és csak egyszer-kétszer öltözött föl tüzérnek: olyankor, amikor ismerősei vagy a leányok előtt mu­tatni akarta, hogy ő a király katonája. Pár hónapig igy vígan telt a katona élet. Közben az ezredest áthe­lyezték Bukarestbe s talán most is ott lakik a Ghiţa Bogagiu u. 89. sz. alatt. Az ezredes áthelyezése külö­nösebb változást nem idézett elő Ganz életében, csu pán annyit, hogy a marosvásárhelyi kaszárnya helyett a bukaresti kaszárnyában rótta szolgálati idejének napjait; az ezredes ugyanis magával vitte Bukarestbe. Itt maradt aztán ugyanazon lév december 25-ig. Erre az időre befejzte Ganz a reá bízott munkákat s az ezre­des ur megelégedetten legeltethette szemeit a remek­be készült háló és ebédlő berendezésen. December 25-éu hazaküldötte m ezredes Ganzot, — aki jól végezte dol­gát s akire szüksége már nem volt — Marosvásár­helyre azzal az utasítással, hogy itt tovább folytassa katonai szolgálatát. Ilyenformán a Ganz ügye simán el is intéződött volna, legalább is az ezredes ur sze­rint, ha egy kis szépséghiba, egy kis folt meg nem aka­dályozza a katonai szolgálat folytatását. Az a kelle­metlen meglepetés érte ugyanis Ganzot, mikor a ma­rosvásárhelyi Cerculnál jelentkezett a szolgálat tovább folytatására, hogy itt nem tudtak semmit róla és a ne­vét sem találták sehol a matrikulában. S mivel na­gyon határozottan állította, hogy ő katonai szolgála­tot teljesített Marosvásárhelyen és Bukarestben is, azt a rendeletet kapta a Cercultól, hogy ügyének tisztázá­sáig naponként jelentkezzék. Most vette csak észre Ganz, hogy itt valami hiba történt a kréta körül, jobban mondva m irótoll kö­rül, amellyel őt beixni elfeledték. De hát a regula azért van, hogy azt be kell tartani s ő szabályszerűen naponként jelentkezett is. Alig egy hónap múlva, 1929 februárjában mint katonakötelest aztán bevonultatták és jelenleg is teljesiti a szolgálatát, amig le nem sze­rel. Közben gondolkozik afelett, hova is tűnhetett el az az esztendő, mely alatt a szép háló és ebédlőbugoro­kat készitgette. Úgy látszik, mégis csak rájött a tüneményes esz­tendő titkára, mert a marosvásárhelyi ügyészségen ügy­védje által feljelentést tett az ezredes ellen s mivel már nem tudják visszaadni azt a potyára szolgált esz­tendőt, 90 ezer lej kártérítést követel magának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom