Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-25 / 141. szám
1 Xlll. ÉVF. tit. SZÁM. iparotokat i> mentesítsék alóla, mivel egyébként az a helyzet, hogy a kisiparos viszonylag több adót fisét, mint sgy kereskedő, vagy a szabadfoglalkozású. A jelenlegi adózási rendszer mellett a kereskedők és iparosok száma állandóan csökken és már nem lehet mesz- sze az aa idő, — ha az állapotok nem változnak, — amikor ezeknek a társadalmi kategóriáknak egyike sem lesz képes adóját megfizetni. Megszavazták a volt régensek milliós nyugdiját Napirenden a régenstanács tagjainak nyugdijáról szóló törvényjavaslat szerepelt, amely a vasárnapi ülésen heves vitát váltott ki az ellenzék részéről. Leon az első szónok, aki fejtegeti, hogy amikor a hadirokkantak olyan csekély nyugdijat kapnak, nem tartja megfelelőnek, az egyébként is nagy jövedelemmel rendelkező Miron patriarcha és Sarateanu milliós évi nyugdiját, amit ha népszavazásra bocsátanának, úgy a közvrU - mény is ellene volna. Jorga is a törvényjavaslat ellen beszél. Elismeri a volt régensek nagy érdemeit, de nem tartja megfelelőnek, hogy számukra ilyen nagy nemzeti ajándékot adjanak. ő — mondja — meghagyta családjának, hogy halála után ne fogadjanak el nyugdijat az államtól, mert minden állami pénz mások véres verejtéke. Gondolja, hogyha a volt régenseket előbb megkérdezték volna, nem egyeztek volna bele a javaslat benyújtásába. Cuza és Toncescu a javaslat mellett szólaltak fel, azt végül Maniu veszi védelmébe azzal, hogy a volt ré- genseknek ezután is lesznek kötelezettségeik, amelyek teljesítéséhez az államnak is hozzá kell járulni. A javaslat tárgyalását a délutáni ülésen folytatták és ekkor azt a kamara meg is szavazta. A délutáni ülésen Dinulescu kormánypárti bejelentette, hogy lemond mandátumáról. Grosu előadó benyújtja a biztosítóintézetekről szóló törvényjavaslatot, amelyhez elsőnek Lucian szociáldemokrata szól hozzá. Kiemeli, hogy a javaslat favorizálja a nagytőkét, mivel az alapitási tőke minimalizálásával elveszi a kis- tőke elől a biztosítótársaságok létesítésének lehetőségét. D. E. Joanitescu kritizálja a javaslatot, amely szerint« * « biztosítóintézeteknek nyújt előnyöket a biztosítottakkal szemben. Olyan szerződésmintát kell megállapítani, amely a biztosítottakat veszi védelmébe. Orkán a tengeren Regény Irt*: KERTÉSZ JuZSEF (39) Mária teste úgy simult oda Pieróhoz, mint egy örökre neki adott ölelés. De Pieró szeme a tengert figyelte. Hirtelen lefejtette magáról az ölelő leánykarokat s gyors mozdulattal forgatta a kormánykereket. — Mi az, mi az, Pieró ? Baj van? — kérdezte a leány, megrémült arccal figyelve reá. A halász egyik kezével szótlanul mutatott a tenger felé, a másikkal tovább forgatta a kereket. Oldalról óriási hullám közelgett. Olyan volt, mint egy megelevenedett roppant üvegfal, mely feléjük indult s rettenetes gyorsasággal közelgett, egyre magasabbra nőve. Mária rémült arccal nézett arrafelé a görcsösen kapaszkodott bele a férfi karjába. — Oh, milyen rettenetes! Pieró, én félek... — kiáltotta. Pieró szorosan magához ölelte a leányt. — Megfogózni! — ordította az emberek felé. A rettenetes zöld fal elérte a hajót. Tajtékzó, fehér orma átbukott a korláton. Pezsgő, tajtékzó tenger lepett el mindent. A rohanó viz felmarkolta az embereket s vitte magával. Odavágta őket a hajóoldalhoz, az árbóc- hoz. A viz roppant súlya lenyomta a hajót. Az alacsonyra merült fedélzetre uj hullámok zuhantak reá. Pezsgő, fehér tajtékok vágódtak végig rajta. Nyomorékra sújtott, tántorgó emberalakok próbáltak lábrakapni a rohanó árban. Bicegő, bukdácsoló emberroncsok vonszolták megbénult tagjaikat, merültek el, kapaszkodtak ismét lábra, amint igyekeztek életüket a korlátok alá, .vagy a hajó hátulsó része felé vonszolni, ahol védve lehetnek a rettenetes ütésektől. « Mária szorosan Pieróhoz tapadva állt, mint egy benne elbújni akaró élet. A fiú átkarolta a derekát és magához szorítva tartotta, hogy a hullám el ne ragadja mellőle. — Pieró, testvérem, félek, félek — kiáltotta rémülten. — Oh, fordulj vissza! Fordulj vissza! — Ne félj, Mária. Mindjárt ott leszünk — válaszolt Pieró és még jobban magához ölelte. A leány úgy nézett reá, mint egy isteni-e. ügy érezte, hogy ennyi haA kereskedelmi szerződések a szenátusban A szenátus hétfői rövid ülésén a nemzetközi kereskedelmi egyezményekről szóló javaslatot tárgyalták. Ismeretes, hogy a nemzeti parasztpárt besszará- biai csoportja sok nehézséget okoz a pártvezetőségnek. E csoport egyes tagjai Steréhez húznak, mindenesetre azonban a maguk embereit szeretnék a besszarábiai közigazgatás élén látni. Küldöttségük, élükön a besszarábiai parlamenti tagokkal, vasárnap megjelent Maniu miniszterelnöknél és kérte Bogos besszarábiai képviselő államtitkárrá való kinevezését. __Nem teljesíthetem kívánságukat,___felelte Maniu, __ mivel azt Madgearu ellenzi s vele nem akarok ellentétbe kerülni. A megdöbbent delegáció egyik tagja erre igy szólt: __ Kérjük legalább, hogy tartományi igazgatót nevezzenek ki közülünk, mivel szerencsétlenségre eddig semmi sem történt Besszarábia érdekében. Maniu a lapok szerint idegesn válaszolta: __A kormány sokat tett Besszarábiáért, azonban a terület képviselői nem csináltak semmit. Menjen Halipa a kisenevi tartományi igazgatóságra és fogjon a dologhoz. __De ba nem megfelelő erre,___szólt az ellenvetés. __Ha nem megfelelő, akkor hagyjanak nekem békét. __ Ez annyit jelent, hogy Stere malmára hajtják önök a vizet __ mondotta az egyik delegátus. __ Engem nem hoznak zavarba Sterével, akit nem tekintek ellenségemnek, sőt ellenfelemnek sem Iái között ő az egyedüli élet, az ő hatalmas, meleg testéből árad szét az ő drága élete mindenkire, a nyomorékra vert emberekre, őreá magára. Mint valami elérzékenyitő ima csuklott fel leikéből a sírás, az arca reábukott a halász kezére, mely a kormányt tartotta éa remegve, alázatosan, boldogan csókolta meg, mint a szolgáló leány az ura kezét, akit szeret. És a szive úgy félt, úgy félt, érette, az ő életéért, mely az ő élete is volt. A hajótest óriásit dobbant, mintha egy sziklai ütödött volna hozzá. Uj hullám, az előbbinél még rotíenesesebb, tört a hajóra. Egyetlen csapással poz- dorjává zúzta a mentőcsónakot. A csónakdarabok, elragadott emberi testek kavarogtak a harsogó, forrongó vízben. — Fordulj vissza! Fordulj vissza! — félek! I! féltelek! — sikoltotta a leány, rémült szemekkel meredve a gyilkos vízre. — Nézd, Mária. Ott a Delfin. Alig vagyunk 200 lépésnyire. Most már nem lehet visszafordulni. Most menni kell eőlre. Ne felejtsd el, íróért jöttünk! Ott küzd a halállal, akit! te szeretsz. Azt akartad megmenteni — mondta Pieró keserűen. Mária sikongatva válaszolt: — De te is a halállal küzdesz. Oh Istenem, hogy én erre nem gondoltam! Nem bánok semmit, csak fordulj vissza! Pieró lelkét megsimogatták e szavak, minf valami puha, meleg, illatos kéz. Szerette volna magához kapni a leány könyörgő, könnyes arcát és reácsókolni raegsimogatott lelkét a rimánkodő ajkakra, de még akart a támogatásból, a lelke doromboló vággyal feküdt alája a draga szavaknak. Akart'a hallani, hogy a leány őt félti, 6 érte retteg, érezni akarta kétségbeeséséből a felé csapott szeretetett, amelyet annyira vágyott, melyet összeszoritott fogakkal, hallgatagon olyan régen nélkülözött. Drága, meleg szavakat akart hallani s azért kínzó kemény szavakat mondott, szemrehányó keserű szavakat. — Én értem aggódsz? Bűd vagyok én neked? Ne törődj most velem. Ott a kedvesed. Azzal törődj! — Nekem nincs kedvesem — sikoltotta a leány, mintha ostorral vágtak volna reá. — Csak te vagy nekem. Most érzem, hogy csak te vagy és mindig csak te voltál. Téged szeretlek és mindig téged szePopovici pénzügyminiszter beszédében elmondotta, hegy egyes országok ellenséges intézkedéseket foganatosítottak a romániai terményekkel szemben. A javaslat ezek ellen megadja a lehetőséget a retorziókra. __fejezte be a beszélgetést Maniu. Húsz éven át dolgoztam vele együtt. Ha Stere most jönne hozzám, Önöket kérném, hogy várjanak és először őt fogadnám. Politikai körökben a miniszterelnök érdekes kijelentéseit élénken kommentálják. A király is sürgeti az uj választójogi törvényt Az utóbbi időkben egyre többet beszélnek politikai körökben a választási törvény közele' bi módosításáról. A Curentul úgy értesül a rnin szterel- nökböz közelálló körökből, hogy a király is megsürgette volna Maniu miniszterelnöknél a választási törvény megváltoztatását. A kormány ezek szerint a politikai vakáció idejére szakbizottságot küld ki az uj választójogi törvény összeállítására s a parlament ezt az őszi ülésszakban fogja megszavazni. Az nj választási törvény a proporcionális megyei listás rendszeren fog alapulni. in n M^.kJMMEwaiisaba- a^awiraa» Árverésik Rákóczi Ferenc felvidék! kastélyát (Prága, junius 23.) Rákóczi Ferenc kastélyát, amely a Windisgraetz. hercegek uradalmához tartozott, a cseh agrárreform kisajátította. A kastély körüli földeket parcellázták, de a kastély senkinek sem kellett. Most árverést tűztek ki a kastélyra és három tót paraszt meg is akarja venni. A kastélyt lerombolják és építőanyagából gazdasági épületeket fognak emelni. Kikiáltási ára 300 ezer cseh korona lesz az árverésen. rettetek... Most tedom csak, hogy elveszíthetlek... Pieró, minden hullám téged akar... el akarnak vinni tőlem... Pieró!... vissza, vissza... Ne kísértsd tovább az Istent!... — Te kísértetted. Te könyörögtél, bogy kockára dobjam az életemet, a tiédet, az embereimét, azért az egyért, akit te szeretsz. Most a kocka el van vetve. Visszafelé nincs ut. Most hadd ítéljen az Isten! — válaszolta Pieró kegyetlenül, mert a lelke nagy, alázatos, boldog szerelemmel készült leborulni a leány megnyitott lelke mellé és ő még erős akart maradni — Oh, őrült voltam Pieró. Nem tudtam, miire kérlek... Most látom, most látom. Még nem késő... Még élünk... Még élsz... Fordulj vissza! — könyörgötit a leány kétségbeesett zokogással. — És a másik? — Nincs másik... Nincs másik... sikoltotta Miária. Újabb óriási hullám zuhant a hajóra. Elborította mindkettő jüköti. Rettenetes zöld hályog borult Mária szemére. Érezte, hogy egy roppant erő a földresujtja s a drága test kicsúszik ölelő karjai közül. Már viitte a viz, a rettenete® zöld semmi rohant pehellyé vált testével, mikor egy kemény kéz megragadta és visszarántotta. Kapkodó karjai valami szilárd, erős ‘ )ú~ maszt találtak. Görcsös szorítással ölelte át és kapaszkodott benne. Mikor a víztömeg tovazubogott, látta, hogy a fedélzeten fekszik a Pieró lábát tartja átölelve. Retteneteset sikoltott. Felugrott a földről. Kétségbeesése őrjöngéssé vált. A halál reájuk tátotta nedves száját. A szemében még érezte az irtózatos zöldsötétet. A tenger habzó nyála csurgóit róluk. — Vissza! — sikoltotta és két gyönge karjában roppant erőt érzett. . — Nem lehet, Mária. Ezt végig kell csinálni — válaszolta Pieró. — Vissza, vissza, vissza! — sikongatta a leány. Nekitámadt' Pierónak. Félrelökte a kormánytól. Megragadta a kormánykereket és forgatni kezdt«. Pieró egy pillanatig megrettenve nézte az őrjöngő leányt, azitlán hirtelen átkarolta és gyengéd erőszakkal lefejtette -a kezét a kerék küllőiről. (Folytatjuk.); A Magyar Színházban ma (kedden) és holnap (szerdán) este 9 órakor Medgyassaa¥ Vilma vendégjátéka két különféle műsor keretében Karácsonyt kii k&zr&miikődéséwcí — Rendes helyárak — Éles párbeszéd folyt le Maniu és a besszarábiaiak között
