Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-21 / 138. szám

Bl

TIU, tvr. 138. SZÁM.

A MA HÖLGYEI A HOLNAP ASSZONYÁRÓL

fl bukaresti Ilîapsar Oépkőr magyar Kör cimen u]já- szüíeíett

A FÉRFIAS NŰTIPUSMÁR NEM 7

Párizs, junius hó.

 Murat-palota egyik kis szalonjában, képek és virágok között fogad a francia arisztokrácia geyik legkimagaslóbb egyénisége, Madame la prineosse Lucienne Murat, iró és festő. A képek: a XVIII, század francia mestereinek, a XIX. század impresszionistáinak müvei. Egy nagyértékü miniatűrnek csak a rámája látszik ki egy dedikált fotográfia mögül, mely Briand-t ábrázolja Íróasztalánál, Philippe Borthelot-val, aki éppen egy vaskos aktacsomót nynjt át neki.

Közbiil fehér liliomok és nárciszok, vázákban és cserepekben.

A hercegnő' kis kötött kabátban, rövid hajjal, melynek ragyogó feketeségét néhány őszülő szál élénkíti, mosolygósán, frissen, egyszerűségeién is csodálatosan beleillik ebbe a nagyúri, gazdag környezetbe.

„A nő végleg lelépett a romantika pieclesstáljáról” — mondja Murat hercegnő

— A nő nem véletlenül, szeszélyből, divathóbort folytán férfiasodott cl, — kezdi a hercegnő — férfit pótolni hívta őt a háborús kényszer és mert katonának nem mehetett, átvállalta a férfiak munkáját. Hogy milyen jól végezte, azt mindenki tudja. A férfimunkához nem való a nőies nő, ahhoz férfierényekre volt szükség: kitartásra, szorgalomra, bátorságra. A nőkben ezek az erények is megvoltak. A hosszú szoknyát elkapta a gép, a hosszú haj időveszteséget jelentett a fésülködésnél. A dolgozó nő átvette a férfitól az öltözködést is, sőt a modort is. Az állatoknál természetesnek tartjuk a mimikrit, a környezethez való alkalmazkodóképességet. Ne csodálkozzunk hát az embereknél, sőt az asszonyoknál sem ezen.

— A háborúnak azonban már hosszú évek óta végcszakadt, — vetettem közbe.

— De a nő időközben felszabadult. Hozzászokott a függetlenséghez, a munkához, képességei érvényesítéséhez és ahhoz, hogy saját belátása szerint éljen, ne úgy, ahogy a férfi kívánja tőle. A boszorkányinas szabadjára eresztette a szellemeket, de nem ismeri a varázsigét, amellyel megfékezheti őket megint. A nő végleg megszűnt quantité négligcablc kuni.

— Tegnap láttam egy színdarabot, Stéve Passeur, a nagytehotségü, fiatal drámaíró „L’acheteuse”-ét. Ez a darab pontosan a megforditottja SÍ;?’ speare „Makrancos hölgyei ”.nek. Itt a nő vásárol magának férfit. A pénzével megmenti őt az anyagi bukástól és börtöntől, de ennek fejében martirizálja, tönkreteszi az életét. Igen, uram, éz a darab nem vígjáték, mint Shakespeare-tí, hanem súlyos dráma, melyet megdöbbent izgalommal kisér a közönség. Senkinek sem jut az eszébe, hogy nevessen. Érti, Monsieur, több mint háromszáz esztendő kellett ahhoz, hogy drámának 'érezzük azt, amin háromszáz év előtt nevettek volna az őseink. Bizony. A nő már nemcsak a törvény előtt, de gondolkodásában is egyenlő a férfival.

Jól, vagy rosszul van ez, de igy van. A nő mindjobban eltávolodik az egykori nőtipustól. De a férfitól is. Ez nem jelenti a szerelem halálát. De a függőség teljes megszűnését.

Mennyit kellett küzdenie a nőnek* azért, hogy úgy élhessen, ahogy ő akar és nem úgy, ahogy diktálják neki. Éppen most fejeztem be Krisztina, egykori norvég királynőről irt könyvemet. Ez volt az első, mai értelemben vett feminista, aki már akkor, annyi idővel előttünk meg tudta valósítani, hogy élhesse az életét.

A hosszú szoknya és a hosszú haj visszajöhetnek. Divat. Ma ilyen, holnap más. De a nő teljes lelki átalakulásán nem változtathat a divat sem. A férfi ugyan némi illúziót vészit ezzel a változással. A nő lekerül arról a piedesztálról, ahová éppen gyengesége miatt állitotta a férfi. Nem nagy veszteség, csak a rom»n- tifens lelkek sajnálják majd azt a kort, amikor a lo- vag még hódolata jeléül, megcsókolta szive hölgye ru.1 hajának szegélyét . . .

(Bukarest, junius 19.) A bukaresti Magyar Népkor uj vezetősége valóságos kálváriát járt az utolsó hónapokban, bünhődésül azért a vakmerőségéért., hogy merte vállalni a lejtőre juttatott egyesület szanálását. De a gondolat, hogy Bukarest elhagyatott, kulturális és gazdasági nyomorúságban sínylődő magyarságának szüksége van egy áldozatos munkájú magyar egyesületre, nem rettentette vissza a vezetőség tagjait. Pedig voltak ennek a nehéz kötelességteljesitésnek igen kényelmetlen pillanatai. Midőn a kör hitelezői megneszelték, hogy az alapító elnök: dr. Geiringer Gyula orvos, akinek több mint egy féléves külföldi tartózkodása nagyban hozzájárult a válság előidézéséhez, — hazakerült tanulmányút járói, s hogy kivüle az uj vezetőség több tagja nyújt anyagi és erkölcsi garanciát, megrohanták a szerencsétlen egyesületet. Adóvégrehajtó, buíorszállitó, házigazda, nyomdász, festő, asztalosmester, szerelő — egyszóval mindenki, akivel a kör valaha is olyan kapcsolatban állott, amely pénzbe került, egészen az egyesület szolgájáig, aki fizetés híján otthagyta a kört és máig sem kapta meg utolsó hónapi járandóságát, mindenki jött, követelt, veszekedett, birósági, sőt rendőri el jár ás- • sál fenyegetőzött s a vezetőség tehetetlenül állt: nem volt a pénztárban egy bani sem.

Ha nem élt volna a vezetőségben a meggyőződés, hogy Bukarestben lennie kell egy olyan magyar egyesületnek, amilyennek a Népkör indult, akkor már rég elmenekült volna a vesződségek és^ kellemetlenségek elől. De, amint már többször aláhúztuk ezt, a már létező közületek mellett kell itt működnie valami Szervezetnek, amelynek az egész bukaresti magyarság életére kiható és mindenki által megközelíthető kulturális, gazdasági és egészségügyi tagozatai legyenek. Kell itt egy gazdag könyvtár, amely hivatva lesz, hogy megőrizze olvasóiban a magyar nyelv szeretetét, kell olvasó, játékterem, ahol az egyleti élet kedélyességének melegében erős összetartozósági érzés fejlődjék ki a bukaresti magyarok között, kenyeret-hajhászó magyar és kell egy kis orvosi ambulatórium, magyar orvosokkal, ahol nehány lejért gyógykezelést nyerjen a létért való küzdelembe belefáradt, belebetegedett szegény- sorsú bukaresti atyánkfia.

„A nőt nem emelte a kurta haj es kurta szokny i a férfi föle‘ — mondja De Noailles grófnő

A legkiválóbb francia költőnő, De Noailles grófnő, a divat változását a női visszanőiesedés következményének tartja.

— Nekem egy pillanatra sem jutott sóba az eszembe, hogy rövidre vágassam a hajam. Ezt a fiérfimaj- molást, divathóbortnak tartottam mindig. A modern asszony nem sokban különbözik a régitől Engem, őszintén szólva, egyik sem érdekel túlságosan. A férfiak tehetségesebbek és értelmesebbek, jobban érdekelnek engem.

— Az asszonyokról nincs nagy véleménnyel, grófnői

— Az asszonyok között ritka a kiváló. Egy Madame Curie, egy Madame Stael, vagy egy Georges Sand, csak egyszer születnek minden száz esztendőben. Eszel szemben azonban, ha a nő ritkán zseniális, az átlag nő nem butább és nem tehetségtelenebb, mint az átlag férfi. De a rövid hajjal és a férfit utánzó külsőségekkel nem emelkedett a férfi föllé, rövid szoknyában is megmaradt nőnek, minthogy a bosszúban is az fog maradni.

„Meghalt a stepper!” — mondja a divatkirály

M. Molyneux, a párizsi divatkirály, a divat változásában az uj, a háború utáni nőies asszony teljes diadalra jutását látja:

— A bubifrizurás, térdenfelül érő, nadrágszerüen szükszoknyás graţonne.tipus örökre eltűnt és helyébe a külsejében és belsejében is nőies nő lépett. A háborús atmoszféra eloszlott, az uj generáció, mely már a háború után nőt feli, nem érti és nem is értékeli a háborús asszony férfias erényeit, melyekre már nincs szükség többé. A hosszabbodó haj és szoknya, a háború utáni uj asszonygeneráció teljes eltávolodását jelenti a férfit utánzó gargonne-tól.

ft *

„A „garconne“ csak átmeneti elromlása a női nemnek“ — mondja a „garconne“ szerzője

Nagyon fontosnak tartottuk a gargonne.tipus felfedezőjének, Victor Margueritte-nak a véleményét:

— A gargonne-tipus, — mondja a La Gargonne szerzője -— melyért nagyrészben az erkölcsdurvitó háború felelős, csak átmeneti stáció volt az ideális nő- fipus fejlődésében. Ez az ideális nőtipus azonban, ne féljünk, már alakulóban van és ha még sok, hosszú és fáradságos nevelésre van is szükség a női lélek teljes felszabadulásáig, minden nap egy fokkal közelebb hozza az emberiséget ennek az ideálnak a valóraválásá- hos.

— A férfimajmolás csak átmenet volt. Az idegesen tapogatóűzó, -a világba kidobott és az utat nem ismerő, tapasztalatlan, segítő nélküli, szabadságéhes első generációnak pillanatnyi önállótlansága. A holnap asszonya nem elférfiasodott nő lesz, hanem a férfival egyenrangú, független embei-tipus, amelyik megismeri majd a saját értékét, saját képességeivel bánni tud majd és ki tudja fejleszteni is azokat. A holnap nője is megmarad nőnek, gyermeket fog szülni, épp úgy, mint a mai. De aa élettársát, gyermekeinek apját maga fogja választani, szabad akaratból, szerelemmel és szeretni fogja szerelmiének gyümölcseit, jobban, mint a mai asszony szereti a gyermekeit, akik igen gyakran akarata ellenére jönnek a világra, akiknek sokszor gyűlöli az apját és akiket csak a társadalom törvényei kényszerítenek rá.

A holnap asszonyát nem a férfi fogja eltartani, önálló lesz és független, akinek az élet nem számkivetést, megszégyenítést és keserűséget jelent. Hogy évtizedek kellenek ehhez, vagy évszázadok? Mindegy. A holnap asszonya, az ideális nő, el fog jönni biztosan és eljövetelével megszűnik majd sok hazugság és képmutatás.

Erről nem tud lemondani az az ambiciózus csoport, amely a válságba került egyesület megmentésén fáradozik... És végre, tenger küzdelem után, junius elseje óta javult is a helyzet. Valami kis pénzt félig kölcsönökből, félig apró adományokból mégis sikerült előteremteni az utolsó napokban, s ez lehetővé tette, hogy az egyesület szerényebb, uj helyiséget béreljen a srtr. Schitul Darvari 16. szám alatt, ahol már meg is kezdte működését. Ingyenes munkával kitatarozták a házat és az udvart, amelynek lombos fái alá szép, poronddal felhintett kerthelyiséget varázsoltak hozzáértő kezek. A régi könyvtár romjaiból és uj ajándékokból megvetették a kölesönkönyvtár alapjait, lapokat, folyóiratokat fog beszerezni a vezetőség és a napokban befejezik ,az ambulatórium felszerelését, berendezését, amely iránt máris nagy érdeklődés nyilvánul meg es amelyben eddig két bukaresti magyar orvos vállalt önzetlen munkát.

Tegnapi ülésén elhatározta a vezetőség, ^ hogy az egészen uj élet-kezdés megkönnyítése céljából megváltoztatja az egyesület cimét Magyar Kör-re, amivel csak kisértő, rossz emlékektől akar szabadulni, de nem egyszersmint a kötelezettségektől is. Ebben az irányban már megtörténtek a szükséges lépések a hatóságoknál és most már minden remény meg van arra, hogy uj jövedelmi forasok megnyitásával sikerül likvidálni a régi ügyeket és friss erők bevonásával mégis egészséges irányba fejlődik az uj egyesület.

9 Műi ilopí

ne v®zeiiI rem SsóriteeeSó

teljes berendezésével együtt. Téli és nyári kerthelyiség. Bővebbet Lengyel S. oki. mérnöknél, Torda, Főtér 25 sz.

Benedek Károly.